Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként  való dolgai anno 1905.

Június

„Széna, széna

Széna terem

a réten.”

(népdal)

Már most gondoskodni lehet a szérűkészítésről, mert, hogy a kisgazdaságokban, hol nem gőzgéppel folyik a cséplés, milyen megfizethetetlen a jó, tartós szérű, mondani se kell. Ha szérű nem kemény, akkor csakhamar lyukak és mélyedések képződnek benne, melyek nemcsak a cséplést nehezítik meg, hanem azt is okozzák, hogy sok szem marad a szalmában. És ha a szérű nem tartós, gyakran meg kell újítani, s ez a munka annyival inkább kellemetlen, mert épen olyan időszakra esik, mikor a nélkül is sok a dolgunk. Ne kiméljük tehát a fáradságot olyan szérű készítésére, melynek nem lesznek meg a fenti hibái s mely akár egy egész ember életén át eltart.

Ház és udvar. Készülünk a szénatakarodásra. Padlásokat, pajtát, szérüskertet kitisztogatjuk. Ha az olyan padlás, a mely istálló felett van, nem volna letéglázva vagy vályogozva, tapasztva, ezeket most pótoljuk; a szérüskertben semmi hulladékot ne hagyjunk. Kaszáról, gereblyéről, villáról, jó fenőkőről idején gondoskodjunk, a szekereket rendbe hozzunk. Az utakat, átjárókat javítsuk.

Szántóföld, rét, legelő. Az ugarolást, valamint az ugarok trágyázását folytatjuk, Tengerit, krumplit, répát kapáljuk, töltögetjük. Csalamádét vetünk. A régi, kiritkult luczernást az első kaszálás után feltörjük, a magnak való luczernát pedig meghagyjuk. A széna takarítása folyik. Az arankát pusztítjuk. Ha pedig jégverés ért volna bennünket, még most hamarjában sokat pótolhatunk. Vethetünk korai tengerit, takarmánynak kölest, muhart, bükkönyös árpát, szent Iván rozsot. A legelőjószágnak elegendő vizéről gondoskodjunk.

Baromfitartás. Hogy a dög bele ne üssön olyan könnyen a baromfiba, mindig tiszta, friss vizük legyen s ebbe annyi sósavat keverjünk, hogy kissé savanykás legyen.

Gyümölcsös. A fákat tisztogatjuk. Ha netalán utófagy lett volna és az a gyenge hajtásokban kárt tett, messük vissza azokat, a nemes hajtásokat pedig, ha még eddig nem tettük volna, megkötjük, ellenben ha már mellékhajtások fejlődtek volna rajtuk, azokat visszametszük és csak a főhajtást hagyjuk meg. A faiskolákban gyomlálunk, kapálunk, cseresznye- és kajszibaraczk- magvakat vetünk, mert ezeket nem jó sokáig szárazon hagyni; a cseresznye-, meggy- és szamóczatermést a madaraktól védjük, madárijesztők, szélkerepelő malmok felállítása, vagy apró tükördarabkák felfüggesztése által.

Konyhakert. A hol gyom mutatkozik, vagy a föld cserepesedik: gyomlálunk, kapálunk, öntözünk. A káposztaféléket ritkábban, de erősen öntözzük, a káposztát hizlalhatjuk, felhigított trágyalével megöntözve a gyökerét. A kötöző salátát felkötözzük, ügyelve, hogy azok nedvesek ne legyenek, különben hamar rothadnak, miért is azoknak csak a tövét szabad öntözni. Nyári retket, télire való ugorkát vetünk, ugorkát és dinnyét herélünk, a paradicsomot, paszulyt karózzuk.

Szőlő és pincze. A szőlőben másodszor kapálunk, hogy ne maradjon a gyom a virágzás idejére, mikor nem kell a szőlő közt járni. Ha a szemek már jól kifejlődtek, kezdődik a kötözés, kacsozás. E hó végén a második permetezést is végezhetjük. A késői fagyok által netán károsított szőlőket nem szabad magukra hagyni, hanem gondos kezelésben kell részesíteni, hogy még ezen évben legalább némi termést kaphassunk, vagy legalább a jövő évben termést remélhessünk, melyek egyikére sincs kilátás, ha azt magára hagyjuk. Az elfagyott szőlő kezelése attól függ, mily mérvű volt a fagy s a fejlettségnek minő fokán érte a szőlőt? Ha a zöld hajtások még igen gyengék voltak s ennek következtében nemcsak a levelek s hajtásvégek, hanem az egész hajtás lefagyott, legczélszerűbb azokat egészen levágni, miáltal a tövükben levő tartalék-szemek hozatnak életre, s ezekből, ha nem is kapunk oly erőteljes hajtásokat, min a lefagyottak voltak, azok még mindig elég erősek lesznek arra, hogy a jövő évre használható termőcsapokat és vesszőket adjanak, sőt még a jelen évben is legtöbbször meglehetős termést adnak. Ha pedig a zöld hajtások a fagy bekövetkeztekor erősebbek voltak s alsó részük már megfásodott; akkor csak levelük, termésük s a hajtás puha része fagyott le; ilyenkor pár napig várunk, míg megítélhető lesz a fagy hatása s azután az épen maradt csonkokat 2-3 szemes csapokra visszavágjuk; így a tőke ereje kevesebb szemre szoríttatván, elég erőteljes hajtások képződnek, és legtöbbször még elég jó termést is hoznak, mi, ha a fajta nem nagyon késői, teljesen beérik, a jövő évi termés pedig ép vesszők fejlesztése által lesz biztosítva, míg ha a lefagyott szőlőt egészen magára hagyjuk, az idei hajtások épen maradt részei ki fognak ugyan hajtani, de mivel minden szemjük kihajt s a tőke ereje köztük igen megoszlik, csak erőtlen, csenevész hajtások jönnek létre, melyek sem termést nem képesek adni, sem pedig a jövő évi termésre kilátást nyujtani s így a fagy utáni metszés elhanyagolása által két év termését kell elvesztenünk. A pinczékben a hordókat feltöltögetjük, tisztogatunk, hőség idején az ablakokat elzárjuk, s csak helylyel-közzel szellőztetünk, hűvösebb éjszakákon.

Méhes.  A rajzás tovább folyik, az utórajokat lássuk el léppel és költéssel. Ha nincs mit hordani a méheknek, vagy sok eső miatt nem mehetnek gyűjteni, a gyenge rajokat mézzel segítsük.

A nedves takarmány boglyába rakása. Nincs a gazdának egy-egy nagyobb veszedelme, mintha szénatakarodás idején esősre válik az idő, a mi pedig nagyon gyakran megtörténik. Mit tegyen ilyenkor a gazda?

Erre nézve egy jeles magyar gazda a következő érdekes dolgot mondta el: Nálam megtörtént, hogy háromszor bontottam meg a lóhereboglyát, háromszor rakattam át: mégis megszenesedett egy része a takarmánynak. Most azonban ezen is kifogtam. Ezentúl a lóherét többet magába nem rakom boglyába, hanem rétegenként szalmával keverem; vagy pedig a mi még jobb: kéményt csinálok a boglyába.

Ez a kéménykészítés nem kerül költségbe. Előveszek egy ócska zsákot s azt jól megtömöm szénával vagy szalmával, felállítom a boglya helyére és körülrakom takarmánnyal. Mikor a boglya már olyan magas, mint a zsák, akkor a zsákot feljebb emelem, s újra folytatom a boglyarakást.

Ilyen módon boglyám közepén egy kürtő képződik, melyet felül egy kevés szalmával befedek, hogy az esőtől be ne ázzék, s mely kémény ily módon a nedvesen beboglyázott takarmányból fejlődő meleget és gőzt kivezeti.

Ha nagyon tartok a felmelegedéstől, például ha nagyon nedvesen hordom be a takarmányt, akkor még a boglya alatt egy árkot is húzok, hogy így ezen árkon át is tudjon a kürtőbe jutni levegő. Mióta ezt teszem, soha sem kell takarmányomat félteni.

Forrás:

Kaszás Péter (szerkesztésében): A gazda ember tüköre. Jó tanácsok a szántóvetőnek és kertésznek az esztendő minden hónapjára. Budapest. Franklin-Társulat kiadása, 1905. 13-15. és 207-211.