A karácsonyfa legendája
Ama szent éjjelen, melyen az ÜdvözítÅ‘ született, nem pusztán a pásztorok örültek, hanem a liget fái és virágai is részt vettek örömükben. A közel álló fák kíváncsi pillantást vetettek a szegényes istállóra, jászolra, és az ott született isteni kisdedre és koronáikon át suttogás hallatszott, mely az emberek imájához hasonló örömet fejezett ki az égi csodás jelenség fölött.
Legjobban sikerült a bepillantás három fának, melyek közel állottak a szent helyhez és a szunnyadozó Jézuskát jól láthatták. Ezen fák voltak: egy termetes pálma, egy illatos olajfa és egy egyszerű fenyÅ‘. Ágaiknak és leveleiknek suttogása egyre erÅ‘sebb volt.
– Jöszte! – így szólt a pálma az olajfához. Mi is hadd imádjuk a kis Jézust és nyújtsuk neki adományainkat.
– Vigyetek el engemet is – szólt esengve a fenyÅ‘.
MegvetÅ‘leg tekintett a két büszke fa egyszerű testvérükre és a pálma így szólt hozzá:
– Minek? Mit is nyújtanál te az isteni gyermeknek? Hisz nincs egyebed szúrós tűidnél!
A fenyÅ‘ megszégyenülve visszavonult, és alig mert többé a szép kisdedre tekinteni, akit dicsÅ‘ség fénye ragyogott körül. Azonban a Jézuskánál Å‘rt álló angyalok egyike meghallotta a fák beszédjét és részvéttel viseltetett a fenyÅ‘ iránt. Eltökélte, hogy segíteni fog rajta. A pálma most leszedte koronájának leggyönyörűbb levelét és a jászol elé rakta.
– Legyen ez a te legyezÅ‘d aranyos Kisded, mely a nap hevében hűvösséget nyújt.
Az olajfa pedig jóillatú olajat bocsátott ki gallyacskáiból, mely az egész jászolt betöltötte. A szegény fenyÅ‘ szomorúan nézte ezt, de irigység nélkül. Ekkor hozzáközeledett az angyal s így szólította meg:
– Sajnállak téged és mivel szerénységedben önmagadat aláztad meg, föl foglak emelni és szebben feldíszítlek nÅ‘véreidnél. Az angyal föltekintett a ragyogó égre, melyen számos csillag fénylett. Egyet intett és íme, egyik csillag a másik után hullott le és mindannyi a fenyÅ‘nek zöld ágaira szállott, mely most olyan külsÅ‘t nyert, mintha számtalan égÅ‘ gyertyácskával lett volna földíszítve.
A kisded Jézuska erre fölébredt. Nem gondolt a lábainál heverÅ‘ legyezÅ‘re, nem vette figyelembe a jászolt betöltÅ‘ illatot, hanem tekintete a gyönyörűséges fenyÅ‘n csüngött, mosolygott és kinyújtotta utána mindkét kezét. A jólelkű fenyÅ‘ nagyon boldognak érezte magát, az angyal pedig szelíden így szólt hozzá:
– Ezentúl te fogod Urunk Jézus Krisztusnak ünnepét dicsÅ‘íteni örökzöld ruházatoddal és fénylÅ‘ gyertyákkal, melyeket az emberek e szent éjjel emlékére az egész nagyvilágon évrÅ‘l évre meg fognak gyújtani. A kicsikék hadd örvendezzenek látásodnak és a nagyok is újítsák föl gyermekségük boldog napjainak emlékét. Ez legyen ezentúl a te feladatot és jutalmad te pompás, szép – karácsonyfa.
Forrás: Téli Esték. A keresztény családok lapja. XII. évfolyam 9-10. szám. 1909. 4-5.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/TeliEstek_1909/?pg=59&layout=s