Térden állva köszöntünk, doroszlói szép Szűz Mária!

A doroszlói Kisasszony-napi búcsú 2019-ben

Amikor Szűz Mária a környéken megjelent, lábával megérintette a földet, azon a helyen forrás fakadt és csodatévÅ‘, gyógyító víz buggyant elÅ‘.  Így eredezteti a nép hite a doroszlói Szentkutat, melyhez mai napig ezrek vándorolnak el a lelki és testi gyógyulás reményében Kisboldogasszony napján.  Ma ez Délvidék legnagyobb búcsújáró helye.

Doroszló Árpád-kori település, plébániáját 1313-ban említik a források.  A török idÅ‘k pusztításai nyomán elnéptelenedett, 1752-ben telepítették újra. 27 vármegyébÅ‘l érkeztek ekkor ide a lakosok, a legtöbben Tolna megyébÅ‘l, a falu tájnyelvére ezért a dunántúli dialektus a jellemzÅ‘. Bár az idÅ‘k folyamán változott a nemzetiségi arány, még mindig a magyarok adják a település lakóinak többségét.

A falutól délre esÅ‘ Szentkút azonos azzal a hellyel, amit a középkorban Bajkút néven említenek a források, elÅ‘ször 1382-ben, mikor Lajos király a községet az óbudai klarissza apácáknak adományozta. A település és a kút neve jelzi, hogy hely már ebben a korban is gyógyító erejű forrásnak számított, amelyet valószínűleg sokan felkerestek. Bár a török idÅ‘kben a település elnéptelenedett, a szent kutat a környékbeliek továbbra is látogatták, a lelki gondozást bosnyák ferencesek látták el. 

Az újratelepülés után már csak Szentkútként emlegetett helyen az elsÅ‘ csodás gyógyulást 1792-ben jegyezték fel, mikor Záblóczki János gombosi lakos álombéli sugallat hatására elzarándokolt a forráshoz, megmosta szemhéját és visszanyerte látását.  A csodás gyógyulás híre futótűzként terjedt el, ezután egyre többen és többen zarándokoltak el ide a testi bajból való felépülés reményében. Máig több, mint nyolcvan csodás gyógyulást tartanak számon.

Ebben az esztendÅ‘ben is megtelt a kegyhely környéke, zarándokok érkeztek gyalogosan, kocsikkal és buszokkal, keresztalják vagy magányos búcsújárók. Az ez évi zarándoklat témája: Eucharisztia az úton lévÅ‘ embereknek szóló ajándék volt. A magyar mellett misét tartottak horvát, szlovák és német nyelven is, természetes módon igazodva a térség katolikusainak nemzetiségéhez.

Régebbi beszámolók mindig kiemelten említették a búcsúra igyekvÅ‘k népviseletének színes forgatagát. Sajnos mára ez erÅ‘sen megkopott, de a figyelÅ‘ szem még észrevehetett néhány, ruháját büszkén viselÅ‘ doroszlói, gombosi, ludasi leányt vagy asszonyt.

A szentmise elÅ‘tt és után is számos érdekes mozzanat ragadja meg a figyelmet. A hímzett, gyakran -magyar- feliratos lobogókat az asszonyok viszik, míg színes virágkoszorúkkal díszített kereszteket a férfiak. A Szentkút melletti Mária szobrot és környékét virágerdÅ‘ borítja, a búcsújárók hálaajándéka ez Mária segítségért. A kútnál egyébként is nagy a forgalom. Ki csak iszik belÅ‘le néhány kortyot, ki fájós testrészeit meg is mossa benne, különösen a rosszul látók törülgetik szemüket hosszasan. A forrásból kifolyó víz egy kis medencébe csorog, melyben mezítlábas emberek követik egymást sorra, és remélik fájdalmuk enyhülését, a gyógyulást. Úgy tartják, csak akkor hatásos, ha a lábfürdÅ‘ után nem törlik le a vizet, hagyni kell, hogy az áldott Nap sugarai végezzék el a szárítást. Még többen vannak azok, akik haza is visznek belÅ‘le. Sorra telnek meg a műanyag vizes palackok, jó ez gyomorfájásra, vihar ellen, de állatok gyógyítására is.  A környezÅ‘ fák leveleibÅ‘l számos búcsújáró szakít egy-két ágat, s viszi haza magával. Egy kucorai asszony szerint -aki édesanyjától hallotta és tanulta- a hársfa ágát mindig „Szűz Mária lábánál kell szedni. A gyermek párnája alá kell tenni, s akkor nem fél az éjszaka.”  Régebben a forrás környékén a gyógynövényeket is összeszedték, mert úgy vélték, annak még nagyobb itt a hatóereje. Most ilyet nem látni. A vásári forgatag a búcsú méreteihez illÅ‘, kegytárgyak árusítói elkülönülnek a világi búcsúfiát árulók sátraitól. A kicsi szobrok, medálok, olvasók és katolikus naptár mellett sokan veszik a szentelt gyertyát, melyek egy részét itt meggyújtják, másik részét hazaviszik, mert Bácskában és Bánátban is úgy tartják, hogy vihar idején doroszlói búcsús gyertyát kell égetni, mert akkor nem csap a házba a villám. 

A mise végeztével lassan kiürül a tér. A búcsús „körösztök” lélekben megerÅ‘södve, a szent kút gyógyító vizével és vásárfiával felpakoltan útra kelnek azzal a fogadalommal, hogy Mária segítségével következÅ‘ évben újra elzarándokolnak hozzá:

Indulunk Szűzanyánk szent orcához,

A bűnösök kegyes oltalmához.

Ha lettél bűnösök szószólója,

Siess Anyánk, oltalmunkra!

Ó, angyalok ékes királynéja,

DicsÅ‘ mennyországnak Nagyasszonya,

Mint a kis Bernadett,

Térden állva köszöntünk,

Doroszlói szép Szűz Mária!

Felhasznált irodalom:

Barna Gábor- Bálint Sándor: Búcsújáró magyarok. A magyarországi búcsújárás története és néprajza Szent István Társulat. Budapest, 1994.

Bárth János: Adalékok a jugoszláviai magyarság búcsújáró hagyományainak ismertetéséhez. In: FejÅ‘s Zoltán- KüllÅ‘s Imola (szerk.): Vallásosság és népi kultúra a határainkon túl. A magyarságkutatás könyvtára II. Vallási néprajz 4. 227-245. Budapest, 1990.

Raj Rozália- Nagy István: Bajkúti Szűz Mária, könyörögj érettünk! Római Katolikus Plébániahivatal, Tóthfalu, 1993.

Forrás:

Térden állva köszöntünk, doroszlói szép Szűz Mária! 

https://www.petofiprogram.hu/hirek/terdenallvakoszontunkdoroszloiszepszuzmaria