Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Október 13. Szent Kálmán

E-mail Nyomtatás PDF

Október 13. Szent Kálmán

Szent Kálmán ír származású volt, aki a Szentföldre kívánt zarándokolni. Atyjának, Malcolmnak halála után az országban zavargások támadtak, Kálmánt elűzték, s különböző országokban kellett bujdosnia. Bujdosása közben a szerencsétlenséget, a szükséget erényre akarván fordítani, a számkivetést zarándoklattá változtatta, és Jeruzsálembe ment, hogy a szenvedő Krisztus misztériumaival találkozhassék. A Szentföldön a lelke igen nagy vigasztalást talált. Hazatérőben, amikor útja Felső-Pannónián vitt keresztül, Stokkerauban gonosz emberek kezébe került. Mivel nem ismerték a nyelvét, kémnek gondolták, s miután kegyetlenül megkínozták, fölakasztották egy fára 1002-ben. Isten azonban a halála után csodákkal akarta megvédeni ártatlanságát és szentségét: teste ugyanis, mely már hat napja függött a fán, nemcsak romlani nem kezdett, hanem mikor megsebezték, friss vér folyt belőle. Sőt a fa, melyen a drága teher függött, új lombot hajtott. Mindezek hallatára Henrik, Ausztria grófja levétette testét a fáról, és ott tisztességgel eltemettette. Hosszú idő után is változatlanul romlatlan maradt, s később a melki bencés kolostorban nyilvános tiszteletre helyezték el. Néhány év múlva, amikor Magyarországon Péter király uralkodott, valószínűleg a rokonság jogcímén Magyarországra vitték, s nagy tisztelettel őrizték, míg a szerzetesek kérésére vissza nem került a melki kolostorba.

Kreuzensteinben ma is áll a fa, melyre a hagyomány szerint fölakasztották. 1014 óta tisztelik szentként Ausztriában, Bajorországban és Magyarországon. Ausztria egyik régi patrónusa.

A mi Szent István királyunk Kálmán legelső magyar tisztelője volt. Állítólag hazánkba hozatta a szent ereklyéit (a testét), amelyek később a melki apátságba kerültek, most is ott őrzik. Ismeretes volt a magyar középkorban Kálmán, István, Imre és László tiszteletére szerkesztett közös fogadalmi mise, amelyet Batthyány Boldizsár misekönyvében (1489), továbbá egy Pozsonyban írt, XV. századbeli kódexben olvashatunk.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:58 Bővebben...
 

Október 08. Magyarok Nagyasszonya

E-mail Nyomtatás PDF

Október 08. Magyarok Nagyasszonya

A Mátyás Templom bejárata a budai várban. 2016. Fotó: Benedek Csaba

Nyelvünkben az „asszony'”, s így a „nagyasszony” szó még honfoglalás előtti pogány kori rétegéből való. A magyar nyelvbe az alán „achszin” szó kerülhetett át a VIII. század táján. Az ő nyelvükben a jelentése: úrnő, fejedelemasszony. A Halotti Beszédben még így olvassuk: „vimagguc szen achscin mariat'”. Később elhomályosult „fejedelmi” jelentése, s nyilván ezért adhatták hozzá a fokozó „nagy” jelzőt.

Mennyei fejedelemnőnek tisztelhették tehát Máriát az első Krisztus hitére tért magyarok, és megerősítette őket e hívő tiszteletükben Szent István király, amikor elmerülve a gondban, hogy kire maradjon halála után az ország, a nép s az egyház vezetése, istápolása, Szűz Mária oltalmába ajánlotta önmagát és királyságát. A pogánylázadások után Szent László, a lovagkirály uralkodása idején tovább erősödött a Mária-tisztelet. Tatárral, törökkel szemben egyaránt Jézus és Mária nevét kiáltva védte életét, hitét és övéit a középkor magyarja, mikor pedig az 1683. szeptember 12-i, a Bécs melletti Kahlenbergben lezajlott csatában visszaszorították a török szultán seregeit, megkezdődhetett a magyarországi török uralom fölszámolása.

Magyarok Nagyasszonya ünnepét Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte a pápa, amikor hazánk megérhette fennállásának millenniumát (1896). A liberális nemzetállamra jellemző ünnepi törvénycikk nem említi az oltalmazó Nagyasszony nevét. A liturgikus reform hazai rendelkezései (1971) értelmében az ünnep Mária nevenapjára tevődött át, de 1984-től ismét október 8-án üljük.

Máriának a magyarság pátrónájaként való tisztelete már Szent István felajánlásával elkezdődött, azonban ezt évszázadokon át Nagyboldogasszony napján ünnepeltük. Különleges középkori kultuszáról tanúskodik a lebontott esztergomi Porta Speciosa homlokzati freskója. Az elajánlás a Hartwik-legenda hatásos előadását tükrözi: a szent király szemét és kezét a csillagok felé emelve, így kiáltott föl: Mennyek Királynéja, a világ dicsőséges megújítója, a Te oltalmadba, a Te legmagasabb könyörgésedbe ajánlom a szent egyházat püspökeivel és papságával, az országot előkelőivel és népével, mindnyájunknak búcsút mondva, a Te kezeidbe ajánlom lelkemet. A szepeshelyi (Zipser Kapitel, Spišske Pohradie) székesegyház falképe is a kultusz elevenségét bizonyítja: a kép bal felén Mária a koronát nyújtja az előtte térdeplő Károly Róbertnek, jobbról pedig Tamás esztergomi érsek ajánlja föl a Koronát a Nagyasszonynak. Ennek egyik felirata így hangzik:

AD TE PIA SUSPIRAMUS

SI NON DUCIS DEVIAMUS

ERGO DOCE QUID AGAMUS

VIRGO MEI ET MEIS MISEREARIS

ANNO DOMINI MCCC DSCIMO SEPTIMO.

Magyarul: Hozzád sóhajtunk kegyes Szűz, ha nem vezetsz, eltévedünk, taníts hát, hogy mit tegyünk. Rajtam és enyéimen könyörülj (1316).

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:59 Bővebben...
 

Október 07. Olvasós Boldogasszony

E-mail Nyomtatás PDF

Október 07. Olvasós Boldogasszony

Olvasók, Felsőgöd, Kürtössy Péter fotója

Olvasós Boldogasszony, újabb finomkodó szóhasználattal Rózsafűzér Királynéja ünnepét rendesen október második vasárnapján szokták megülni. Mária-ünnep. A tortosai egyházmegyében Spanyolországban már 1547 ápr. 3. vasárnapján verses officiummal ünnepelték saját misével és szekvenciával. A római katolikus egyház az egész októbert a rózsafüzér hónapjának tartja.

Népünk olvasókultusza, az olvasó-ájtatosság a dominikánusok buzgólkodására a XV. század folyamán nyerte el mai formáját. Köln városában alakult a legelső társulat (1475). Eddigi ismereteink szerint Kolozsvárott született (1496) az első hazai olvasótársulat, amelynek a dominikánus (később ferencrendi) templom mellé kápolnája (capella Rosarii) is épült, szárnyasoltárral. A kultusz országszerte gyorsan terjedt. Czottmann Bertalan kassai patikus fogadalmi képén (1516) a donátorok kezében már olvasót látunk.

Az olvasóimádság magyarul legelőször az apácák számára írt Czech- és Gömöry-kódexben tűnik föl. Az utóbbiban az örvendetes olvasónak még fehér rózsakoszorú, a fájdalmasnak veres rózsakoszorú, a dicsőségesnek pedig aranyszínű rózsakoszorú a neve.

Az olvasókultusz különösen akkor vált egyetemessé, amikor a dominikánus V. Szent Pius pápa felszólítására a katolikus Európa az olvasót imádkozva könyörgött a kereszténységnek a muzulmán török veszedelem ellen való helytállásáért. A lepantói tengeri győzelmet ennek tulajdonították (1571. október 7. – az V. Pius pápa által összetoborzott nemzetközi hajóhad megsemmisítette a támadók tengeri haderejét). Innen az ünnepnek és templomtitulusnak ritkább Győzedelmes Boldogasszony (S. Maria de Victoria) neve. Az ünnepet hivatalosan XI. Kelemen pápa rendelte el, miután 1716 Haviboldogasszony napján Savoyai Jenő Pétervárad mellett döntő győzelmet aratott a törökökön. Ez egyúttal hazánk teljes felszabadulását is jelentette. Az ünnepnek így jelentékeny magyar vonatkozása is van. A legjellegzetesebb ábrázolások közé tartozik Kisoroszi főoltárának a lepantói csatát (1571) megörökítő képe: a keresztény gályák legyőzik a török hajókat és ezzel végleg megdöntik a porta tengeri hatalmát, előkészítvén az iszlám európai uralmának hanyatlását is. A kisoroszi képet, illetőleg dedikációt hazánk felszabadulásának friss emlékezete ihlette.

Október az egyházi év liturgiájában az olvasó és szintén a török időkben született lorettói litánia kiemelt hónapja. Templomainkban a hívek élénk részvételével az esti órákban végzik.

Olvasós Boldogasszony napját, amely egyúttal olvasóstársulataink fő ünnepe is, különösen azokon a helyeken tartják számon, ahol ez egyúttal a templom titulusa is.

Az olvasókultusznak a licenciátus jámborság orális, azaz élőszavas gyakorlatában, az írástudatlan hívek hitéletében volt szinte páratlan jelentősége. Nem véletlen tehát, hogy Olvasós Boldogasszony oltalma alatt elsősorban olyan templomaink állanak, amelyek hosszú időkön át leányegyházak (filia) voltak, részben még most is azok. Ezekben élt, illetőleg él az önellátó licenciátus hagyomány legtovább, nyomokban még napjainkban is.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:59 Bővebben...
 

Október 06. Ábrahám napja, az aradi vértanúk -nemzeti gyásznap

E-mail Nyomtatás PDF

Október 06. Ábrahám napja,

az aradi vértanúk -nemzeti gyásznap

Ábrahám, Ábrám pátriárka, több szemita nép, elsősorban az izraeliták ősatyja. Az Ábrám név feltehetőleg az Abirám, (az atya fölséges) szóval függ össze. Az Ábrahám név Isten ígéretéből ered: „Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek”. (Ter 17,1-8). Azon félnomádok közül való volt, akik Kr. e. 2000-1700 vándoroltak a Szír-arab-sivatagból és Mezopotámiából Szíriába és Kánaánba. Az egyik hagyomány szerint Háránból származott (12,4; 24,4 skk.; Józs 24,2), a másik szerint a káldeai Urból (Neh 9,7; Jud 5,6); ez utóbbiban Terah fia (Ter 11,27). A14,13 hébernek mondja, azaz Héber utódjának (11,16), de nagyobb a történeti valószínűsége annak, hogy a habiru népcsoporthoz tartozott, bár nemzetsége csak részben esik egybe e népcsoport tagjaival. Öccsétől, Náhortól az arámok származtak (22,20-24), Ábrahám és Hágár fiától, Izmaeltől pedig az izmaeliták (21,18-21; 25,12-18); Sárától született fiának, Izsáknak, illetve unokájának Jákobnak (Izraelnek) utódai az izraeliták; Ketura révén különféle északi és délii szemita törzsekkel került rokonságba (25,1-4); unokaöccse, Lót a moábitáknak lett az őse (19,36-38). Kánaánba költözésének elsősorban vallási indítékai voltak, engedelmes hite jutalmaként ígéretet kapott, hogy benne áldást nyer a föld minden népe. Felesége, Sára gyermektelen volt; szolgálójától, Hágártól született Izmael, az izmaeliták ősatyja. Öreg korában kapta Sárától az ígéret gyermekét, Izsákot, s mivel hallgatott az Úr szavára, és hajlandó lett volna feláldozni egyszülött fiát, újra megkapta az eljövendő üdvösség ígéretét (Ter 22). Kánaánban főleg Szichemben, Bételben, Hebronban és Beersebában tartózkodott; a hagyomány szerint elköltözött még Egyiptomba is (12,10-13). Jahve egész Kánaánt neki ígérte, és szövetséget kötött vele; ennek jele a körülmetélés. 175 éves korában halt meg, és Mamrétól keletre, a machpelai barlangban temették el. A zsidóság körében legendák fonódtak személye köré, csodákat tulajdonítottak neki, Hebronban még ma is fölkeresik a zarándokok állítólagos sírját. Mivel ő volt az ígéretek hordozója, a zsidók Ábrahám atyánknak nevezték (Jn 8,53.56; Róm 4,1; ApCsel 7,2).

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:59 Bővebben...
 

Térden állva köszöntünk, doroszlói szép Szűz Mária! A doroszlói Kisasszony-napi búcsú 2019-ben

E-mail Nyomtatás PDF

Térden állva köszöntünk, doroszlói szép Szűz Mária!

A doroszlói Kisasszony-napi búcsú 2019-ben

Amikor Szűz Mária a környéken megjelent, lábával megérintette a földet, azon a helyen forrás fakadt és csodatévő, gyógyító víz buggyant elő.  Így eredezteti a nép hite a doroszlói Szentkutat, melyhez mai napig ezrek vándorolnak el a lelki és testi gyógyulás reményében Kisboldogasszony napján.  Ma ez Délvidék legnagyobb búcsújáró helye.

Doroszló Árpád-kori település, plébániáját 1313-ban említik a források.  A török idők pusztításai nyomán elnéptelenedett, 1752-ben telepítették újra. 27 vármegyéből érkeztek ekkor ide a lakosok, a legtöbben Tolna megyéből, a falu tájnyelvére ezért a dunántúli dialektus a jellemző. Bár az idők folyamán változott a nemzetiségi arány, még mindig a magyarok adják a település lakóinak többségét.

A falutól délre eső Szentkút azonos azzal a hellyel, amit a középkorban Bajkút néven említenek a források, először 1382-ben, mikor Lajos király a községet az óbudai klarissza apácáknak adományozta. A település és a kút neve jelzi, hogy hely már ebben a korban is gyógyító erejű forrásnak számított, amelyet valószínűleg sokan felkerestek. Bár a török időkben a település elnéptelenedett, a szent kutat a környékbeliek továbbra is látogatták, a lelki gondozást bosnyák ferencesek látták el. 

Módosítás dátuma: 2020. szeptember 08. kedd, 14:39 Bővebben...
 

Október 04. Assisi Szent Ferenc

E-mail Nyomtatás PDF

Október 04. Assisi Szent Ferenc

1673-ban Bécsben elkezdett kézirat illusztrációja. A kézirat a szalvatóriánus ferences rend eredetét és történetét mutatja be. Damjanich Múzeum könyvtárának gyűjteményéből

Született Assisi-ban 1181/82-ben, meghalt Porciunkulá-ban (Assisi mellett) 1226. október 3-án.

Atyja, Pietro Bernardone posztókereskedő Assisi leggazdagabb embere volt. Franciaország iránti szeretetéből Jánosnak keresztelt fiát, Francescó-nak, kis franciának becézte. Ferenc nem járt iskolába, latinul és franciául csak hibásan beszélt, és írni is nehezen tudott. 12-18 éves korában atyjától megtanulta a posztókereskedést, de tékozlóan bánt a pénzzel. A Perugia ellen viselt háborúban 1202 végén fogságba esett, s csak 1 év múlva térhetett haza. Vidám természetével fogolytársaiban ő tartotta a lelket. Hosszas betegség döbbentette rá arra, milyen könnyelmű életet élt addig. „Magasabbrendű dolgokról” kezdett gondolkodni, de ez egyelőre csak annyit jelentett, hogy már nem kereskedő, hanem lovag akart lenni, s már nem a pénz, hanem a dicsőség és a hírnév vonzotta. 1204 nyarán vagy 1205 tavaszán csatlakozott egy sereghez, mely a kiskorú II. Frigyes jogaiért indult harcba. Spoletóban álmot látott, s ennek hatására föladta lovagi törekvéseit. Visszatért Assisiba, s gyakran látták a város előtti leprás-házban, ahol ellátta a legalantasabb szolgálatokat is. Életmódját lényegesen megváltoztatta: a csendet kereste, hogy imádkozzék; Rómába zarándokolt, belső sugallatokhoz kezdett igazodni. 1205 őszén a San Damiano-kápolnában háromszor hallotta a feszületről Krisztus szavát: „Ferenc, menj, s állítsd helyre Egyházamat, mely, mint látod, romokban van!” Megtérése után eleinte bolondnak nézték, de komoly vallásossága hamar eloszlatta ezt a véleményt, és rövidesen valóban utána ment a világ. 1206-ban apja elkeseredésében följelentést tett „megtévedt” fia ellen, hogy visszaperelje tőle a pénzét. Először a városi tanácshoz, majd a püspökhöz fordult. A nyilvános tárgyalás meghökkentő módon zárult: Ferenc ruha nélkül állt ott, mert a püspök lába elé letette atyjától kapott ruháját, erszényét és így kiáltott: „Halljátok mindnyájan! Örömmel adom vissza atyámnak azt, ami az övé, nemcsak a pénzét, hanem a ruhákat is. Mostantól fogva nem azt akarom mondani: Atyám, Bernardone, hanem azt mondom: Miatyánk, ki vagy a mennyekben!” A püspök a palástjával takarta be Ferencet. Ekkor hagyta el a világot, hogy egyedül Istennek szolgáljon. Eleinte helyreállította a környék összedűlőfélben lévő templomait és kápolnáit. Felcsapott vásári énekesnek, s amikor az emberek köréje gyűltek, építőkövet koldult tőlük. 1209-ben Szent Mátyás apostol ünnepén a Porciunkula-kápolnában vett részt misén. Hallotta az evangéliumot, mely arról szólt, hogy Jézus elküldte a Tizenkettőt és meghatározta életformájukat: ne vigyenek magukkal sem pénzt, sem tarisznyát; ne legyen két ruhájuk, se sarujuk, még botjuk sem (Lk 9,3-5). Úgy érezte, hogy ez személy szerint neki szól, és felkiáltott: „Ez az, amit keresek!” - azonnal szó szerint elkezdte megvalósítani a hallottakat: mezítláb, kötéllel a derekán, szürkésbarna „ruhában” vándorolt a vidéken, és prédikált, gyógyított, halottat támasztott fel, ördögök űzött. Eredetisége és hite ellenállhatatlan erővel vonzotta az embereket. Hamarosan tizenegyen csatlakoztak hozzá, köztük elsőként 1208-ban Quintavellei Bernát, a gazdag kereskedő, és Cattani Péter, a jog tudósa, majd Egyed testvér. Ferenc 1 évig oktatta őket, majd kettesével elindultak prédikálni. Evangéliumi részletekből összeállított életformuláját vagy ősreguláját III. Ince 1209-ben Rómában szóban jóváhagyta. Ezzel megszületett az Ordo Fratrum Minorum, a kisebb testvérek rendje. A pápa az első 12 rendtagot fölhatalmazta a prédikálásra mindenütt, és föladta nekik a tonzúrát (klerikusok és szerzetesek fején a hajkivágás). Ferenc alázatos félelemből nem akart pap lenni. Társaival igen szigorú életmódot folytattak. Gyakran nélkülözték a legszükségesebb dolgokat is, csúfolták és bántalmazták őket. De az „assisi bűnbánók” végtelen türelme fölkeltette az emberek figyelmét. Látták ugyanis, hogy soha egyetlen fillért nem fogadnak el, vidámak és egymással szemben nagyon figyelmesek a szeretetben. Ez mindenkit megragadott. Voltak, akik megdöbbentő, nyilvános bűnvallomás után elajándékozták a vagyonukat és csatlakoztak hozzájuk. A testvérek száma bámulatos gyorsasággal gyarapodott: néhány év múlva már 5000 testvér gyűlt össze.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:00 Bővebben...
 

Október 02. Őrangyalok Ünnepe

E-mail Nyomtatás PDF

Október 02. Őrangyalok Ünnepe

Az őrangyalok személyek, közösségek oltalmára rendelt teremtmények, hírnökök (görög és héber nevük is ezt jelenti). A Római Katekizmus szerint az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak. Az Őrangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre.

Az egyház a XII. században fogalmazza meg tanítását az őrangyalokkal kapcsolatban Honorius d’Autun révén: minden lélek abban a pillanatban, amikor a testbe kerül, egy angyalra bízatik, aki mindig a jóra indítja, és tetteiről beszámol Istennek. Szent Jeromos Jeremiás-kommentárjában megerősíti Szent Vazul véleményét, mely szerint az őrangyal úgy menekül a bűnöstől, mint a méhek a füsttől. Az egyház viszont a XIII. századtól Nagy Szent Albert és Aquinói Szent Tamás, Damján Szent Péter alapján azt tanítja, hogy az őrangyal a bűnös lelket sem hagyja magára.

1411-ben a muzulmánok által leigázott Valenciában saját offíciumot írtak az őrangyalok tiszteletére; a példát máshol is követték. 1590-ben  V. Sixtus Portugália számára is jóváhagyott egyet, ahol már 1513 óta ünnepelték az őrangyalokat. Létezett egy ilyen offícium Rodezben, amelyet X. Leó hagyott jóvá 1518-ban. A 15. századtól a hétfő az őrangyalok napja volt. A 17. században lett az ünnep egyetemes. II. Ferdinánd kérésére V. Pál 1608-ban bevezette a szent őrangyalok ünnepét, kötelezővé tette a Német-Római  Birodalomban, fakultatívvá máshol. 1667-ben IX. Kelemen október 2-áról szeptember első vasárnapjára tette, és nyolcadot is rendelt hozzá. 1670-ben X. Kelemen visszahelyezte az ünnepet október 2-ára, míg XIII. Leó 1883-ban kötelezővé tette az egész egyház számára.

Ezek a szent angyalok – írja Illyés András –megoltalmaznak minket a veszedelmektől, melyekben gyakorta forgunk. Amint Lótot megoltalmazták, mikor kivitték Sodomából, hogy ott a sodomiták között el ne égjen. Ezek a szent angyalok megtartóztatnak minket, ha néha vakmerőképpen rohanunk valami nagy vétekre, amint történék Bálaám prófétával, ki el akarván menni, hogy az Isten népét megátkozza, eleibe álla egy angyal az útban mezételen karddal.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:00 Bővebben...
 

Október 01. Lisieux-i Szent Teréz

E-mail Nyomtatás PDF

Október 01. Lisieux-i Szent Teréz


Született Alençon-ban, 1873. január 2-án, meghalt Lisieux-ben, 1897. szeptember 30-án.

Teréz 1873. január 2-án született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik gyermekeként. Két nappal később Mária Franciska Terézia névre keresztelték. Négy éves volt, amikor meghalt az édesanyja, ezért az apa öt lányával - négy fia egészen kicsi korban meghalt - átköltözött Lisieux-be, ott élt a sógora, Guérin Izidor gyógyszerész a családjával.

Teréz 1881 októberében kezdett iskolába járni a bencés apácákhoz. 1883. március 25-én súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, rámosolygott és meggyógyította. 1884. május 8-án áldozott először, és kérte az Urat, hogy vegye el a szabadságát, hogy ,,egy lehessen az isteni erővel''. Annak ellenére, hogy a Szent Jakab plébániához tartoztak, édesapjával minden reggel a székesegyházba, a Mária-kápolnába mentek misére. Elsőáldozásának évfordulójától közel másfél évig súlyos lelkiismereti kétségek kínozták, melyektől 1886 októberében szabadult meg.

Szerzetesi hivatást érzett - erről már két éves korában tanúságot tett -, és a kolostori élet utáni vágyát csak fokozta két idősebb nővérének, Paulinának és Máriának a Kármelbe történt belépése.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:54 Bővebben...
 

Szeptember 30. Jeromos

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 30. Jeromos

Született Stridon, 347 körül, meghalt Betlehem, 419/420. szeptember 30.

Betlehemi remeteségében ő fordította az akkori latin köznyelvre (vulgata versio) a Szentírást. Egyszer egy sebzett oroszlán jött hozzája. Jeromos kiszedte talpából a tövist, mire az állat hűségesen őrizte jótevőjét. Ezért a szentet oroszlánnal szokták ábrázolni. Jeromos egyházatya, a későbbi magyar föld fia, a Dalmácia és Pannónia határán fekvő Stridon városában született. Szülei ugyan keresztények voltak, de őt kiskorában nem keresztelték meg. Iskoláit szülővárosában kezdte, s mindjárt az első időkben kitűnt, hogy tehetséges, de fegyelmezetlen, nehezen kezelhető, büszke lélek lakik benne. Eleven ésszel és jó gondolkodókészséggel volt megáldva, ám rendkívül érzékeny, szenvedélyes, gyanakvó és rátarti jellem volt. Egész fiatalon Milánóba, majd Rómába küldték retorikát és filozófiát tanulni. Róma, a birodalom fővárosa elbűvölte a vidéki ifjú lelkét.

Tanulta az emelkedett, művészi latin nyelvet, féktelen kíváncsisággal falta a latin klasszikusokat, akik nyelvezetére, gondolkodására is nagymértékben hatottak. Mély és tartós barátságot kötött Bonosiusszal és Rufinusszal, s velük együtt látogatta a katakombákat, hiszen Róma a vértanúk városa is volt.

Jeromos lelke azonban sokkal igényesebb volt annál, semhogy a felszínes szórakozás és a világi tudomány ki tudta volna elégíteni. 366 nagyböjtjének kezdetén Bonosiusszal együtt fölvételét kérte a katechumenok közé, és húsvétkor Liberius pápa megkeresztelte őket. Ezzel új életet kezdett. Elhatározta, hogy visszatér Itáliába, mégpedig Aquilejába, és ott elmélkedő-aszketikus életet kezd: ,,Ott majd lesz rá idő, hogy Isten dolgaival foglalkozzam.'' Mikor a szerzetesi közösség szétszóródott, Jeromos útra kelt kelet felé, ahol úgy hallotta, a pusztákban virágzó szerzetesi közösségek élnek. Keleti tartózkodása alkalmat adott Jeromosnak arra, hogy Antiochiában tökéletesítse Szentírás-ismeretét, Tiberiásban pedig megtanuljon héberül. Ezután elvonult Kalkisz pusztájába, hogy a remetékhez csatlakozva magányban, virrasztásban, vezeklésben és munkában éljen.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:51 Bővebben...
 

Szeptember 29. Szent Mihály napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 29. Szent Mihály napja

Szent Mihály templom, Kolozsvár, 2011. Pintér Tamás fotójaAz egyház e napon Szent Mihály arkangyal megjelenésére emlékezik. A  legenda szerint az olaszországi Garganó hegyen jelent meg, ahol tiszteletére templomot is építettek. Kultusza először a keleti egyházban bontakozott ki, majd Európa-szerte, de főleg D-Európában terjedt el. Az első évezred fordulóján a chiliasmus időszakában lett az egyház ősi oltalmazója mellett a halottak szószólója is. Temetőket, cintermeket, ezek kápolnáit, csontkamrákat, haranglábakat, harangokat ajánlottak pártfogásába. Az Utolsó Ítélet angyalaként a lélek jó és gonosz cselekedeteit mérlegeli. A középkori Magyarországon Szent István korától nagy kultusza volt. A XVIII. sz. közepéig Szent Mihály napja hazánkban parancsolt ünnep volt. A gazdasági év őszi fordulójára esett. Főként gazdasági élettel összefüggő hiedelmeket és szokásokat, időjárási megfigyeléseket fűztek hozzá. Az ország sok vidékén a nyájak behajtásának, a pásztorok számadásának, fogadásának napja volt. Szent Mihály arkangyal alakja a magyar folklórban (mese, legenda) is felbukkan.

Mihály főangyal, régiesen arkangyal, a mennyei seregek fejedelme. Zsidó jelentése: „ki fogható az Istenhez”, deákul: quis ut Deus, középkori szakrális nyelvünkön: Szent Mihály úr, Úr Szent Mihály, Úr Mihály angyal. Helynévi emléke: Szentmihályúr.

Vannak azonban nyelvünkben még archaikusabb megnevezések is. A Teleki- és Székelyudvarhelyi-kódexben olvasható ar, eredeti hangzása szerint esetleg ár szavunk már régen kihalt nyelvünkből. Az említett kódexekben is csak ötször fordul elő, mindannyiszor Mihály arkangyallal való említésben. Nem is egymagában, hanem az úr szóval együtt: úr ar Mihály angyal, úr ar Mihály arkangyal. Ugyanezekben a kódexekben a Szent Mihály arkangyal is olvasható, tehát a két alak váltakozik egymással. Később azonban a szent kiszorította az ősi ar, ár jelzőt.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:51 Bővebben...
 

Szeptember 28. Vencel király

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 28. Vencel király

Vencel egy prágai ház falán, 2019. Fotó: Benedek Csaba

Vencel, (Vaclav), született 903-ban vagy 905-ben, meghalt 929. vagy 935. szept. 28-án.): király, vértanú. A cseh Premysl uralkodóház gyermekeként született, Bořivoj fejedelem és Szent Ludmilla unokája, Vratiszlav fejedelem (a csehek második keresztény uralkodója) és Drahomira fia. Vallásosságát és szláv műveltségét Ludmillától, latin műveltségét egy paptól kapta. 921-ben atyja meghalt, ő örökölte a trónt, de mivel kiskorú volt, anyja uralkodott. A kegyetlen s még pogány fejedelemasszony hatalomféltésből Tetini várában megölette Ludmillát. 922-ben Vencel trónra lépett, és főleg Szászország felé irányuló politikát kezdett. Tizenhét vagy legfeljebb tizenkilenc éves volt ekkor, és mindössze hét évig uralkodhatott. Drahomirát Budecben elzáratta. A keresztény uralkodó felelősségtudatával harcolt I. Henrik ellen, s gondoskodott népe szükségleteiről. Nyugatról jött papokkal és szerzetesekkel népesítette be udvarát, akik magukkal hozták a német királyság kormányzásának mesterfogásait is. A nyomor és műveletlenség enyhítésén fáradozott. Egyházalapításai a kereszténység terjesztésével együtt a műveltség terjedését is széles körben elősegítették. Egyházpolitikájában a clunyi reform mellé állt, s szerette volna elérni, hogy a még meglevő pogányság végleg eltűnjön. Magánéletében példás keresztény volt: ítéleteiben igazságos, felebarátai iránt irgalmas, önmagával szemben szigorú. Valószínűleg nem is nősült meg. Az általa alapított templomok szentelési évfordulóját rendszerint a helyszínen ünnepelte.

Öccse, Boleszláv, aki Drahomira szellemében gondolkodott, egyre féltékenyebb lett rá. Az ország keleti felében fölépítette Stara Boleslav várát, s itt próbált híveket szerezni a pogányság felé vonzódó urak közül. Templomszentelési évforduló címén a várába csalta Vencelt, s mikor az kíséret nélkül a templomba tartott matutinumra, embereivel rátámadt, s a templomajtóban megölték. Holttestét Drahomira vette oltalmába, majd Prágában a Szent Vitus-székesegyházban temették el. Vértanúként, a cseh nemzet patrónusaként tisztelték. Koronája a cseh nemzeti egység jelképe lett. Fegyverzetben vagy páncélingben és köpenyben, néha lovon s mindig hercegi kalappal ábrázolták. Attribútumai: sas, szőlőtő, zászló vagy lándzsa szalaggal, pajzs.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:50 Bővebben...
 

Szeptember 27. Kozma és Damján napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 27. Kozma és Damján napja

Kozma és Damján tiszteletére szentelt templom Bethlenfalván (Felvidék). 2012. Kürtössy Péter fotója

Kozma és Damján a keleti és nyugati egyházban egyaránt tisztelt, vértanú-testvérpár (†303). Legendájuk szerint arab származású ikrek, akik Szíriában orvostudományt tanultak, Égében (Kilikia) telepedtek meg, s a város apostolai lettek. Az emberek szeretetét azzal nyerték meg, hogy soha nem fogadtak el semmi pénzt sem a gyógyításért, sem a gyógyszerekért. Nagyon sokan tértek meg jóságuk és prédikálásuk hatására. A Diocletianus-féle üldözés idején Lysias prefektus halálra ítélte a testvérpárt, mivel hitük megtagadására nem tudták rávenni őket. Különféle módokon próbálták megölni mindkettőjüket: először megkötözve a tengerbe vetették, de a kötelékek a vízben kioldódtak, és ők kiúsztak a partra. Ezután máglyát gyújtottak alájuk, de a lángok nem érték őket. Akkor oszlophoz kötötték őket és nyíllal lőttek rájuk, de a nyílvesszők nem találtak soha célba. Végül karddal oltották ki az életüket, a hagyomány szerint Küroszban (Szíria). Justinianus császár csodálatos gyógyulását nekik köszönte, s hálából Konstantinápolyban bazilikát épített, s tiszteletüket elterjesztette. A borbélyok, cukrászok, fogorvosok, fűszerkereskedők, gyógyszerészek, kötszerkészítők, műárusok, orvosok, szülésznők, viaszöntők, zsibárusok védőszentjei.

Tiszteletük először vértanúságuk helyén, Cirus városában, majd Justinianus császár hatására, aki súlyos betegségéből való gyógyulását a szent orvosoknak köszönhette, a birodalom egész keleti felében elterjedt. Első római templomukat IV. Félix pápa (525--530) építtette a Fórumon. Ünnepük a 7. században került a liturgikus könyvekbe, valószínűleg e bazilika fölszentelésének napjára, szeptember 27-re. Páli Szent Vince ünnepe miatt 1969-ben egy nappal korábbra, szeptember 26-ra helyezték át. A római kánonban velük zárult a fölsorolt szentek sora.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:51 Bővebben...
 

Szeptember 26. Jusztina

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 26. Jusztina

Jusztina Diocletianus császár idejében Cipriánnal együtt szenvedett vértanúságot Kr. u. 304-ben. Az Érdy- és Cornides-kódexben olvasható legendája számos meseszerű mozzanatával hajdanában nálunk is közkedvelt lehetett.

A Cornides-kódex elmondja, hogy Jusztina antiochiai pogány pap leánya volt. Atyjától való félelmében titokban keresztelkedett meg. Ezt álmukban angyal adta szüleinek tudtára, akik erre szintén fölvették a keresztséget.

Egy Ciprián nevű mestert szülei az ördögnek ajánlottak föl. Szerette volna Jusztinát feleségül venni, de hiába. Maga az ördög sietett Ciprián segítségére. A leány szívét felzaklatta, ez azonban a kereszt jelében keres oltalmat. A gonosz ennek láttára megszégyenül, tehetetlenné válik. Most a pokol fejedelme szűz leány, majd szép ifjú képében kísérti meg Jusztinát, de nem tudja eltántorítani. Ezután a gonosz Jusztinát fejfájással, Antiochia városát pedig döghalállal sújtja. A boszorkánymesterek jóslatai szerint a vész csak akkor múlik el, ha Jusztina férjhez megy. Ő azonban Krisztust választja vőlegényének, mire a vész megszűnik.

A szerelmes Ciprianus a sátán hűségére esküszik. Ez azonban bevallja neki, hogy Jusztina Jézus jegyese, és keresztvetésére minden hatalma semmivé válik. Ciprián ezután kiábrándulva, a püspökhöz megy, aki megkereszteli. Ennek halála után ő lesz a város főpásztora. Klastromokat épít Jusztina és társai számára, és szép épületes leveleket ír nekik.

Jusztinát és lánytársait, nem akarván hódolni a bálványok előtt, forró fürdőbe vetették. Nem ártott nekik. Ezután nyakukat szegték és holttestüket egy hétig ebek harmincadjára hagyták, Isten angyalai azonban megvédték tőlük.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:52 Bővebben...
 

Szeptember 25. Gellért

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 25. Szent Gellért


A kőteleki Szent Gellért Általános Iskola, fotó: Benedek CsabaVelencében (Itália) született 980 körül, Budán halt meg 1046. szeptember 24-én. Szent Gellért Csanád első püspöke. Előkelő velencei Morosini család sarjadéka, aki öt éves korában súlyosan megbetegedett. Szülei egyetlen gyermeküket a kor jámbor szokása szerint szerzetesi ruhába öltöztették, vagyis Istennek és a bencés rend szentjeinek oltalmába ajánlották. Huszonöt éves korában rendtársai őt tették meg a monostor perjeljévé, majd Vilmos apát javaslatára, tudásának elmélyítése végett, másodmagával Bolognába küldték, hogy később elfoglalhassa a kolostori iskola egyik tanári posztját. 32 évesen tért vissza a Szent György szigeti monostorba, de nem sokáig tanított, mert Vilmos apát halála után őt választották meg szerzetestársai apátnak. Hamarosan lemond azonban a klastrom „fejedelemségéről”, hogy majd Jeruzsálemben remetéskedjék. Útközben Dalmáciában hajótörést szenved. Ez alatt a több hétre elhúzódott kényszerpihenő közben Gellértnek nem egyszer nyílt alkalma, hogy megbeszélje útitervét az ugyancsak ott időző Razina, más nevén Gaudentius pannonhalmi apáttal, aki szerette volna őt megnyerni magyarországi kolostoralapítási és térítői tervének. Gellért azzal a nem titkolt szándékkal engedett unszolásának, hogy Magyarországon keresztül könnyebben eljuthat majd a Szentföldre. Átkelvén a part menti hegyláncokon, majd a Dráván, 1015. május 3-án érkeznek Pécsre, Mór püspökhöz. Vele és Asztrik pécsváradi apáttal onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé, és találkozásuk hatására István meghívja őt Imre fiának nevelőjéül. Nyolc éves volt ekkor Imre, és szentünk 7 évig nevelte az esztergomi királyi palotában. Tanítványának életszentsége tanúsítja, hogy nevelő, oktató munkája nem veszett kárba!

Néhány év múlva szíve vágyát követve, a bakonybéli remeteségbe vonul. A monostor melletti erdei kunyhóban tudott leginkább elmélkedni és dolgozni. Ekkor írta szentírásmagyarázó munkáit, többek között a Zsidókhoz írt levélhez és Szent János apostol I. leveléhez. Kár, hogy e munkái mind elvesztek. Kb. 1028-ig örülhetett a monostor csendjének és erdei magányának. Ajtony vezér legyőzése után Szent István hívatta, hogy rábízza a Maros menti egyházmegye megszervezését. Ajtony annak idején a bizánci császárság szomszédjaként görög szertartás szerint vette föl a keresztséget, s telepített Marosvárra néhány görög szerzetest. Csanád vezér ostroma után ugyan elmenekültek, de pl. Oroszlámoson még a 13. sz. elején is voltak.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:53 Bővebben...
 

Szeptember 23. Szent Tekla

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 23. Szent Tekla

Szent Tekla, olykor Thekla, az első vértanúnő, aki hitéért szenvedett halált. Legendája szerint Szent Pál tanítványa volt. 18 éves korában eljegyezték, de egy alkalommal Szent Pál beszédét hallgatva megszerette az Úr Jézus Krisztust, elhatározta, hogy nem lép házasságra. Elhagyta vőlegényét és további életét az Evangélium hirdetésének szentelte. Vőlegénye a hatóságnál panaszt tett, Tekla álnok testvérei pedig Pál tartózkodási helyét árulták el. Pált kiűzték a városból, Teklát pedig máglyára vetették, ahonnan csodálatosan megmenekült és csatlakozott Pálhoz. Antiochiába mentek, ahol a lányt vadállatok elé dobták, ezek azonban nem bántották így ismét megszabadult, és tovább segített Pálnak a térítés munkájában. Szent Pál apostol áldásával, szent Tekla egy pusztaságban telepedett le, ahol sok évig élt, szüntelenül hirdetve Isten Igéjét, betegeket gyógyítva imái által. Sok embert vezetett a pogányságból Jézus Krisztushoz. Amikor 90 éves volt, irigységből bérenceket küldtek Teklához, hogy meggyalázzák a szentet. Már egész közel voltak, szent Tekla Krisztus Üdvözítőhöz kiáltott segítségért, ekkor a hegy kettévált és elrejtette a szent szüzet, Krisztus menyasszonyát. Így adta át lelkét szent Tekla a Teremtőnek.

Tekla tisztelete a keleti egyházakban (Egyiptom, Bizánc) gyorsan elterjedt, de gyökeret vert Rómában, illetőleg a középkor folyamán Itáliában, a francia Lyon és a spanyol Tarragona városában is. A kultusz spanyol ihletésre a XVIII. században Bécsben, Prágában, Münchenben is fölbukkan. Az apró kockákra vágott teklakenyér ember és jószág oltalmára, gyógyítására kedvelt szentelmény, amely szintén Spanyolországból honosodott meg Ausztriában, továbbá főleg a németországi Paderborn vidékén.

Útszéli szobra áll – nyilván jószágvédő célzattal – Nagycenken, föltehetően a Széchenyi-család pietásából. Lábánál két oroszlán hever.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:50 Bővebben...
 

Szeptember 20. Szent Euszták

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 20. Szent Euszták

Euszták, előző nevén Placidus a II. században élt, pogány katonaember volt. Legendája szerintTraianus császár hadvezére, akinek egy vadászat alkalmával megjelent egy szarvas, melynek agancsai között a megfeszített, fénykoszorús Krisztus volt látható. Ekkor megtért és családjával együtt megkeresztelkedett. Hite miatt száműzték, majd visszatérve háborút vezetett a barbárok ellen. Amikor pogány áldozat bemutatását követeltek tőle, megtagadta, ezért Hadrianus császár feleségével és fiaival együtt a vadállatok elé vettette, majd megolvadt ércben elégették. Kódexirodalmunkban nem történik róla említés, azonban a Gesta Romanorum ismeri a történetet:

Plácidus egykor, midőn vadászni ment volna ki, talál egy sereg szarvasra, mellyet űzőbe vévén, egyik szarvas a többi közül legnagyobb és legtekintélyesebb kiszakad, a szolgák mind a sereg szarvas után tartanak. Plácidus pedig egyedül válik a nagy szarvas után, ki egy igen nagy erdőre viszi, mellyet minden igyekezetivel kívánt megejteni. Azonban a szarvas egy kőszikla tetőn megállapodik, kire szorgalmatoson nézvén Plácidus, a szarvai kőzött látott egy keresztet, a napnál is fényesebbet, és azon a Krisztus képit. Azonban mint régenten a Bálám szamara, megszólal a szarvas és mond: óh, Placide mit üldösz engem? Én te kedvedért jöttem. Én vagyok az, akit te tudatlanul tisztelsz. A te imádságidat és alamizsnáidat bévettem, és azt akarom, hogy ezáltal a szarvas által, akit te vadászásoddal kergetsz, hogy én is vadászással megfogjalak téged. Némellyek azt tartják, hogy a kép szólalt volna meg a szarvas szarvai közzül.

Mellyet hallván Placidus, megijed és a földre esik, és mintegy óra múlva eszére tér és mond: Uram, jelentsd meg magadat, ki vagy, aki szólasz, hogy higyjek. Én vagyok – úgymond a szózat – a Krisztus, ki a földet és az eget teremtettem…

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:50 Bővebben...
 

Szeptember 17. Szent Lambert

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 17. Szent Lambert

Lambert bencés apát, majd Maastricht vértanú püspöke (született 633 vagy 636, meghalt 705 vagy 706. szeptember 17.). Nagybátyja, Szent Theodard maastrichti püspök nevelte. Pap lett, maastrichti püspökké választották. II. Kilderik király meggyilkolása után Ebroin letette és Stablo kolostorába száműzte Lambertet. 682-ben Pippin legyőzte Ebroint, és Lambertet visszahívta püspöki székébe. Fő gondja Észak-Brabant pogányságának térítése volt. Az egyház jogainak védelmében szembekerült Dodo gróffal, aki bosszúból, mert 2 rokonát Lambert szolgája vagy unokaöccse megölte, meggyilkolta, aki nem védekezett fegyverrel, hanem imádsággal fogadta a halálos csapást, ezért vértanúként tisztelték, s halálának helyén bazilikát építettek. Holttestét Maastrichtba, majd Liège-be vitték át.

A karoling középkornak Márton mellett alighanem legnépszerűbb szentje. Kemény, harcos egyéniségéért különösen az udvari arisztokrácia és a lovagvilág tisztelte. Ereklyéit Lüttichben őrzik.

Ünnepét a VIII. századtól ülték a frank birodalomban, Vesztfáliában és Hollanndiában ma is tartják. A Lambert-kultusz a Rajnavidéken és Brabantban 1000 táján a legnagyobb. Korán kisugárzik azonban Európa keletibb, akkor még missziós területeire is. Ismeretét nyilván a bencés szerzetesség és a nyugati lovasság hozta magával hazánkba. Az új magyar egyház liturgiáját a rajnai – frank szakrális táj, vagyis Lambert hazája ihlette.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:51 Bővebben...
 

Csutak apó

E-mail Nyomtatás PDF

Csutak apó

Az egyszeri asszonynak nem volt már férje. De még egyre nagyon szeretett volna szert tenni. Ekkor így szólt magában: „Az első szalmacsutak, amelyik a padlásról leesik, az lesz az uram!“ Nemsokára leesett a padlásról egy szalmacsutak, s az lett az asszony férje.
Az asszonynak sok gyapjúja volt, így szólt tehát az urához:  

— Gazdám, vidd a gyapjút a vásárra.

Mire a férje így szólt:

— Mennyiért adjam?

— Amit a vásáron adnak érte, — viszonzá az asszony.

Csutak apó tehát elment a vásárra egy zsák gyapjúval. Oda jött hozzá három testvér, s azt kérdezték tőle:

— Apó, mi van a zsákban?

— Gyapjú van benne! — felelt apó.

— Hogy adja kend?

— Amit adtok érte!

— Adunk érte tíz botütést!

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:54 Bővebben...
 

Szeptember 14. Szentkereszt felmagasztalása és Notburga napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 14. Szentkereszt felmagasztalása és Notburga napja

Szentkereszt felmagasztalása kultikus hátteréről, legendavilágáról, ikonográfiájáról a Szentkereszt feltalálása (máj. 3.) napjánál emlékezünk meg.

Notburga tiroli szolgálólány († 1313), akit fáradhatatlan munkakedvéért, hűségéért, embertársainak szeretetéért, egyszerű, de mélységes jámborságáért Tirol népe évszázadokon át szentként tisztelt. A népi hagyomány előtt meghajolva, hivatalosan az Egyház is oltárra emelte (1862). Ő a szolgálólányok osztrák védőszentje. A tiroli parasztok szülés és jószágbetegség idején kérik az ő közbenjárását. Egyik kezében fölemelt sarlóval, a másikban korsóval, felfogott kötőjében pedig a föld termésével, hazájának népviseletében szokták ábrázolni.

A legenda szerint Notburga egy gazdánál aratott, de az egyességnél kikötötte, hogy esti harangszó után nem dolgozik tovább, mert akkor nem lesz az imádságra kellő ideje. Egy alkalommal azonban a gazda mégsem engedte el. Erre Notburga tanúságtételül sarlóját emelte föl, amely lebegve maradt a levegőben. A legenda azt is tudja, hogy a sajtárban, korsóban tejet szokott vinni a szegényeknek. Gyanakvó gazdája megszégyenült, mert ő lúgot talált benne.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:51 Bővebben...
 

Szeptember 12. Mária nevenapja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 12. Mária nevenapja

Mária nevenapja (festum nominis Beatae Mariae Virginis) külön helyi ünnepként az újkorban bukkan föl, de csak Bécs fölmentése (1683. szept. 12.) után, Szent XI. Ince pápa intézkedésére válik egyetemessé az Egyházban. Mint ismeretes, a győzelmet hamarosan követte hazánk felszabadítása is, amelyet a barokk Regnum Marianum szintén Mária közbenjárásnak tulajdonított.

A kultuszt Közép-Európában főleg a passaui Mariahilf-kegykép tisztelete hatalmas erővel ihleti. Erre itt csak röviden, a legszükségesebb tudnivalókra emlékeztetve utalunk, bővebb tárgyalásra, kifejtésre a búcsújárásról tervezett munkánkban kerül sor. Tudjuk, hogy Bécs ostroma alatt Lipót és udvara Passauba menekült, és itt könyörgött a kapucinus Mariahilf-kolostor kegyképe előtt a szabadulásért. Amikor ez bekövetkezett, a kegykép a győzelem napjának is szakrális szimbólumává lett és villámgyorsan elterjedt. A XVIII. században hazánkba települő németek, de a magyar kamarai telepítések is szívesen választják az új templomok, kápolnák titulusául Mária nevét, és legtöbbször éppen a Mariahilf-kegykép másolatát, művészi átköltéseit helyezik oltárukra. A század pestisjárványai alatt is jelesnek, foganatosnak érzik a segítségét.

A jámbor kordivatból természetesen a törzsökös magyarság sem marad ki, és – nyilván főpásztori sugallatra is – újjáépült, vagy egészen új templomaink szép számmal helyezik magukat Mária nevének oltalmába. A kultusz azonban német, illetőleg németes jellegét máig megőrizte. A gyakorlat különben tükrözi a Tridentinum után bontakozó barokk jámborság dinasztikus vonásait: a Regnum Marianum hazai és a Mariahilf birodalmi képzetköre egymást mintegy kiegészíti.

Hercegfalva (újabban Mezőfalva) német eredetű faluban élt még századunk első évtizedeiben is egy pasztorációs célzatú szokás, amelyet valamelyik cisztercita plébános kezdeményezhetett.

Az ünnepre az öregek minden évben öt legényt és öt lányt jelöltek ki, akik jámborságukkal, tisztes viselkedésükkel, egyúttal magyar nyelvkészségükkel kiváltak. Ezek az ünnepen meggyóntak, megáldoztak, délután pedig a templomi ünnepség keretében a pap valamennyit olvasóval ajándékozta meg, két legénynek és két lánynak pedig beszéd keretében még külön gyűrűt, pénzösszeget, illetőleg fátyolt, menyasszonyi koszorút nyújtott át.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:52 Bővebben...
 

Szeptember 10. Tolentinói Szent Miklós

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 10. Tolentinói Szent Miklós

Tolentinói Szent Miklós Szent Ágoston rendjének népszerű szentje († 1306).

Jámbor szülei sokáig hiába sóvárogtak gyermek után. Bánatukban Bari városába zarándokoltak, ahol Szent Miklós közbenjárásáért könyörögtek. Utána csakugyan gyermekük született, akit hálából Miklós névre kereszteltettek, és Isten szolgálatára ajánlották. Szerzetes lett belőle. Különös szeretetet és részvétet érzett a tisztítóhelyen szenvedő lelkek iránt.

Tisztelete nem vált az Egyházban egyetemessé, de a barokk időkben nálunk is mindenütt virágzott, ahol az augusztinus rendnek csak temploma volt. Ilyen volt Léka (Lockenhaus), ahol Nádasdy Ferenc alapított templomot és kolostort (1655). Ennek Myrai Szent Miklóssal együtt ő volt a patrónusa.

A jótékonyság szentje: alakja, kultusza, főleg a Szent Miklós kenyere emlékeztet nagy névrokonának, Myrai Szent Miklósnak (dec. 6.), továbbá Szent Antalnak (jún. 13.) nagylelkűen adakozó egyéniségére, a szegények szeretetére. A szent legendája elmondja, hogy amikor betegen feküdt, Szűz Mária látogatta meg, és meghagyta neki, hogy egy asszonytól kenyeret kérjen és egyék belőle. Ettől meg is gyógyult. Ennek nyomán a szentet is kenyérrel a kezében szokták ábrázolni. A betegeknek szánt Szent Miklós kenyere pedig rendi szentelmény lett. Ezt a névünnepén szentelték és gyógyító erőt tulajdonítottak neki.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:52 Bővebben...
 

Szeptember 8. Kisasszony napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 8. Kisasszony napja

Kisasszony tiszteletére szentelt faluszéli kápolna Markazon. 2016. Kürtössy Péter fotójaKisasszony, olykor Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének emléknapja. Már a XI. században számontartott ünnepünk, amelynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt.

Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek (Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódex).

A Teleki-kódex Anna-legendája elmondja, hogy Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.

A néphagyomány szerint már Mária születésénél megjelenik Gábor arkangyal:

Gábriel arkangyal leszállott a földre,
Mint a piros hajnal mennyei nagy fénybe.
Veri a citerát, zengi a szép fohászt,
Ezzel vigasztalja dicsőült Szent Annát.
 
Hamuszínű szárnyát egekre terjeszti,
Gyönyörű orcáját a földre függeszti,
Égszínű palástban, rózsaszín ruhában
Leszállott Gábriel Názáreth városban.
 
Ringass el minket is aranyos bölcsőben
Altass el minket is drága szent szívedben,
Majd ha üt az óra az örök álomra
Veled együtt álljunk mi is egy bokorba.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:52 Bővebben...
 

Szeptember 01. Egyed napja

E-mail Nyomtatás PDF

Szeptember 01.

Egyed napja

Egyed, népnyelven olykor Ögyed, A Tizennégy Segítőszent egyike. Főleg a bűnösök szószólójaként, a szoptató anyák védőszentjeként, szórványosan a jószág patrónusaként tisztelték. A középkori egyházban köménymagot (Feniculum officinale) szenteltek az ő nevében jószág betegsége, megrontása ellen. A szentelmény hajdani hazai virágzásáról nem tudunk, de föltételezhetjük.

Eleven középkori kultuszára már csak a máig gyakori Egyed, Együd családnév emlékeztet. Gombocz Zoltán és Melich János föltételezi, hogy Egyed név ősi soron a magyarban is kialakulhatott és népünk ajkán az egyházi latin Egidius ehhez alkalmazkodott. Eszerint Egyed a szent jelentésű egy-nek -d kicsinyítős származéka. Így az Ómagyar Máriasiralomban is olvashatjuk: egyedüm „egyetlenem”, de ezt is jelentheti: szentem, szentecském.

Egyed (†725 táján) remete volt Provence-ban, majd monostort alapított, amelynek, hasonlóképpen a köréje települt Saint-Gilles városnak is ő lett a névadója. Életét a Legenda Aurea nyomán az Érdy-kódexből idézzük.

Már ifjúkorában szentként tisztelték, mire alázatosságból pusztába vonult, ahol egy szarvas táplálta a tejével. Egyszer a király arra vadászott, és emberei a szarvast üldözőbe vették, amely Egyed barlangjába menekült. A szent imádkozni kezdett éltetőjéért: a szolgák nem tudtak a szarvas közelébe férkőzni. Minderről a király is tudomást szerzett és harmadnap ő jött a szarvas elejtésére. Az egyik vitéz az állat fölriasztására nyilat lőtt a barlangba, amely azonban Egyedet találta el. A király ezután rájuk bukkant. Nagyon megilletődött és a barlang helyére klastromot rakatott. Ennek lett a fölépült Egyed a fejedelme, vagyis elöljárója. Egy vasárnap a királyért szolgál misét, amikor megjelent neki Isten angyala egy cédulával, amelyre az volt írva, hogy a király bűnét Egyed érdeméért Isten megbocsátja. Még az is vala benne megírván, hogy valaki szent Egyednek esedöznék, akármely nagy vétökért és az ő szent érdemének miatta megbocsáttatnék, csak kétségben ne esnék. A legendának e mozzanata jelentősen hozzájárult Egyed jámbor népszerűségéhez.

Egyed sírja a középkor egyik kedvelt búcsújáró helye volt. Hazánkból is fölkeresik. Feltűnő, hogy európaszerte leginkább városok emelnek templomot Egyed tiszteletére. Ennek oka nyilván az, hogy elsősorban a városi polgárok: kereskedők, céhes iparosok, belőlük kikerült zarándokok, deákok ismerkedtek meg Egyed virágzó francia kultuszával, amelyet azután a maguk otthonába, polgárkörnyezetébe is átplántáltak. Ennek tükröződése a német földön, Lengyelországban és hazánkban előforduló számos Egyed-patrocinium is.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:53 Bővebben...
 

A legostobább asszony

E-mail Nyomtatás PDF

A legostobább asszony

Volt egyszer egy mészáros. Megbukott. Ekkor így szólt a feleségéhez: „Most már elmegyek napszámba kapálni.“ De alig kapált egy pár napig, a szerszám feltörte a kezét, mire így szólt a feleségéhez: „Megint csak mészáros leszek.“ Elment hát falura borjút vásárolni, s midőn egy faluba érve, kérdezte: „Van-e borjú eladó?“ „Nekünk nincs — válaszolták a parasztok, — de ide nem messze lakik egy molnár, akinek öt eladó ökre van.“ „Ez jó lesz nekem“ — monda a mészáros, s a malomba ment.

A molnár nem volt otthon, csak a felesége, akinek az ura, mikor hazulról távozott, ilyetén utasítást adott: „Ha az ökrökre vevő jő, ötven tallérért odaadhatod darabját, de olcsóbban egy fillérrel se.“ — Ekkor jött a mészáros és kérdé az asszonyt, nem eladók-e az ökrök? „Igenis, eladók, — viszonzá az asszony — ötven tallérért darabja, egy fillérrel se olcsóbban.“ A mészáros megígérte darabjáért az ötven tallért, „de — úgymond — most nincs nálam annyi pénz, hogy mind az ötnek az árát kifizethetném. Miután pedig mind az ötöt megvettem, úgy intézhetjük a dolgot, hogy most kettőt elviszek, hármat pedig itt hagyok zálogba addig, míg a pénzt mind az ötért elhozom.“ Az asszony örült rajta, hogy olyan jó vásárt csinált, s beleegyezett a mészáros ajánlatába.

Amint a molnár hazaérkezett, mindjárt kérdezte: „No, eladtad az ökröket?“ „El bizony, — felelé az asszony, — egy mészárosnak a városból, ötven tallérért darabját; egy fillérrel sem olcsóbban.“ „Ez már aztán jó vásár — monda a molnár, — hát hol a pénz? Add ide!“ „Pénzt nem adott — viszonzá az asszony, — mert nem volt annyi nála, — hanem csak két ökröt vitt el, hármat pedig itt hagyott zálogba, míg a pénzt két hét múlva meghozza.“ „No én meg amondó vagyok — szólt a molnár haraggal, — hogy széles e világon nincs ostobább asszony, mint te vagy. De jól van. Várok két hetet. Azonban ha ez idő alatt a mészáros el nem hozza a pénzt, úgy itt hagylak, hogy soha se látsz többé az életben mindaddig, míg ostobább asszonyra nem találok, mint te vagy.“

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:54 Bővebben...
 

Savanyó Jóska és Bálint gazda. Történetek a betyárvilág korszakából XIV.

E-mail Nyomtatás PDF

Savanyó Jóska és Bálint gazda

Történetek a betyárvilág korszakából XIV.

A balatonszőlősi sárga pince oromzatdísze. Sütő Krisztián felvétele, 2020.

Emlékhely lehetne a Hidegkút és Tótvázsony határában fekvő Sóspuszta romja. 110 esztendővel ezelőtt, 1907. április 7-én itt halt meg Savanyó Jóska, az utolsó bakonyi betyárok egyike.

Élettörténetét többen is feldolgozták, levéltárakban kutatva, bírósági vádiratokat lapozva, helybeli öregek történeteit feljegyezve. Bandája, Sobri Jóska és Milfajt Ferkó csapatához hasonlóan kisebb kihágások, lopások miatt törvényen kívülivé vált szegénylegényekből állt. Egymás mellett végsőkig kitartottak, egymás illetve segítőik ellen nem vallottak. Így pártfogóik, orgazdahálózatuk soha nem került kézre. Ugyanakkor a gazdagabb nemesi rétegből jó páran védelmi pénz, mások pedig „jótett”-búvóhely, koszt, kvártély biztosítása ellenében tudhatták életüket és vagyonukat biztonságban.

Ahogyan az Alföldön, úgy itt, a Bakonyban is a betyárok elsősorban könnyen értékesíthető készpénzt, ékszert raboltak. Egyúttal az uzsorakamatra kiadott váltókat eltüntetvén, sokszor okafogyottá váltak a már amúgy is eladósodott szegényemberekkel szembeni követelések. Ezért is bírták a nép támogatását. No meg azért is, mert sokszor szerelem is szövődött a csárdákban, búcsúi bálokban a bátor legények és a szemrevalóan csinos menyecskék között.

Párját ritkító az alábbi anekdota a fentiekkel kapcsolatban…

Savanyó Jóska és Bálint gazda                                     

Figyelemmel kísérte Savanyó Jóska bandája az aktuális, nagy forgalmat lebonyolító piacokat, vásárokat is. Így történhetett meg, hogy a szentgáli borhordó úton lesben állva, sötétedéskor egy jómódú, dolgos hidegkúti parasztember akadt horgukra. Útját csőre töltött fegyvereikkel, lövésre kész puskáikkal állták el. Pénzt vagy életet! — hangzott el az ellentmondást nem tűrő felszólítás. Ilyenkor általában ez a két választási lehetőség marad. Illetve ha jobban belegondolunk, csak egyetlenegy…

Módosítás dátuma: 2020. augusztus 09. vasárnap, 13:05 Bővebben...
 

Benedek Csaba: Reformáció 500: Fejezetek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei reformáció múltjából és jelenéből

E-mail Nyomtatás PDF

Benedek Csaba: Reformáció 500: Fejezetek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei reformáció múltjából és jelenéből. A reformáció népi kultúrára gyakorolt hatása Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Benedek Csaba: Fejezetek a Jász-Nagykun-Szolnok megyei reformáció múltjából és jelenéből c. könyv borítója

A reformáció népi kultúrára gyakorolt hatása Jász-Nagykun-Szolnok megyében. Szolnok, 2018. 150. A reformáció történelmi hatása máig sem mérhető fel, a kapcsolódó irodalom is számos nagy könyvtárat töltene meg. Így Luther fellépésének évfordulójára 2017-ben világszerte rendezvények, kiadványok sokaságával emlékeztek. Ezekhez kapcsolódott Benedek Csaba muzeológus Szolnokon rendezett „Az 500 éves reformáció Szolnok megyében” c. kiállítása is, melynek e kis kötet katalógus-szerű összegzése. A bemutatott tárgyak összegyűjtése során a szerző hatalmas munkát végzett. Nemcsak Jász-Nagykun-Szolnok megye múzeumait, helytörténeti és magángyűjteményeit, egyházközségeit látogatta végig, hanem a Debreceni Református Gyűjteményt is átvizsgálta.

A kiadvány tucatnyi főbb kérdéskörre tér ki. Az első két rész a reformáció megjelenésének körülményeit, irányzatait, és hazai elterjedését foglalja össze, míg a harmadik a református hitélet jellemzőit ismerteti. Az általános és egyedi vonások kiemelésén túl napjaink helyzetét, gyakorlatát is elemzi. Önálló fejezet foglalkozik a templommal, mint a református hitéletet szervező központjával. A szerző kitér a katolikus templomok XVI-XVIII. századi birtokba vételének, átalakításának sajátosságaira, majd ismerteti a berendezés és az ülésrend egyedi vonásait. A következő öt egység az ember és az egyház kapcsolatának főbb sorsfordulóit mutatja be. A szerző elsőnek a születés és a keresztelés szokásait elemzi, annak tárgyi kellékeivel és a táji-közösségi vonásaival, majd a felnőtté válás kapcsán a konfirmáció és az úrvacsora kérdéskörét vizsgálja. 

Módosítás dátuma: 2020. augusztus 06. csütörtök, 11:29 Bővebben...
 

Heves megyei helynév magyarázatok

E-mail Nyomtatás PDF

Heves megyei helynév magyarázatok

A vidéki lapok hasábjain, megkezdettem „A helynevek magyarázója” czímű gyűjteményemből adatokat közölni, megyék szerint felosztva. Az ezen megyére vonatkozó helynév-magyarázatokból is bátorkodom alább abc-rendbe sorozott mutatványokat adni, kérvén azokat, kik ily magyarázatok birtokában vannak, hogy azokat velem közölni szíveskedjenek.

Aranyos Helység, nevét némelyek sárgaszínű földjétől, mások Marsilius író után azon nevezetes körülménytől, hogy itt a régi időkben aranybányászat volt, származtatják.

Besenyő Helység. Ezen névről a tudósok füzeteket írtak össze és Jernei szerint az ily nevű helynevek, a Besenyő nevet viselő néptől (mely négy különböző időszakban jött e hazába) származnak. Ezek neveit Béla király névtelen jegyzője és Kézai Simon krónikás különbözőkép adják, úgy mint: Biceni, Bisseni, Picina stb. (lásd bővebben Ensel: Helynevekmagyarázója II. füzet, 215—225 l.)

Csehvár Szolnok és a tó között, nevezetes rom, mely Mátyás király idejében vár volt és az azt körülfogó tó vizétől Tószegi várnak is hivatott, de Uderszki, cseh rabló vezér, hatalmába ejtvén, róla a vár és környéke Csehvár nevet vett fel. A rege róla az, hogy Uderszki Kerecsend földesurát, Bercholdot, bosszúból megtámadván, Etelka nevű leányát elrabolta és más várába záratta, midőn Mátyás király, Pál név alatt, hozzá belopódzott és arra bírta, hogy sípjával jelt adjon, mire a vár kapuja leeresztetvén, a király emberei, Hédervári püspök vezetése alatt berontottak, az őrséget lefegyverzék, és nemcsak a cseh rablók kezei közt már veszélyben forgott királyt, de Etelkát is épségben szabadítják meg. Ezen regét közli a „Budapesti viszhang“ (1855. évi 20 és 21. számában.) A nép e helyet ma is Csehvárnak nevezi.

Bővebben...
 

Szatmár vármegye népe

E-mail Nyomtatás PDF

Szatmár vármegye népe

Szép, egészséges, barátságos nép ez, amilyen a jobb viszonyok között élő magyar nép szokott lenni. Inkább középtermetű, mint magas, inkább barna, mint szőke, bár gyakori, kivált a Tiszaháton, a sötét haj és erősen szőke bajusz. Nem kövérek, inkább szikárak és csontosok; de a jobbmódúak között gyakori a köpczös termetű. Némely vidéken csupa kékszeműek, másutt barna a szem színe, amiből bizonyos keresztezésekre lehetne következtetni; a fajkeveredés különben kevés, hiszen alig volt közöttük idegen település. Csak a svábságnak és még inkább az oláhságnak lehet némi hatását észlelni.

Jelleme is olyan, mint ő maga, mint élete, egyszerű, komoly és mégis inkább derült, mint borús. Nem savanyú, rideg, hanem belátó, értelmes, okos, s nem oktalanul tomboló, hanem vidám, tréfás, jóízű. Jóindulatúak, türelmesek, csöndesek. Kevés a „bicskás”, bár nem ijednek meg a maguk árnyékától s nem hagyják a jussukat. Könnyű felfogásúak, olyan emberek, akikkel lehet okosan beszélni; csak egy dologban nem értenek tréfát, politikai véleményükben. Az egész vármegye magyarsága „48-as”; mindenütt tiszta választások szoktak lenni, kivéve a nemzetiségi tájakat.

Ha végigpillantottunk életének komoly részén, lássuk a nép mulatságait. A „sátoros” ünnepeken, melyek még félszázaddal ezelőtt háromnaposak voltak, nincs valami sok ünnepi szokás. Karácsony estéjén megzendülnek a faluk, kántáló gyerekek járnak házról házra s éles hangon visítják az éneket:

Krisztus urunknak áldott születésén

Angyali verset mondjunk szent ünnepén…

Módosítás dátuma: 2020. augusztus 07. péntek, 07:20 Bővebben...
 

Augusztus 23. Limai Szent Róza

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 23.

Limai Szent Róza

Lima, 1586. április 20/30. +Lima, 1617. augusztus 24.

Isabel Flores de Oliva1586. április 20-án vagy 30-án született Limában, Peru fővárosában spanyol apa és perui anya gyermekeként. A család egy indián szolgálója azonban Rózának kezdte becézni, és ez a név rajta is maradt, sőt, amikor Turibius püspök 1597-ben megbérmálta, ez lett a bérmaneve is. Más visszaemlékezések szerint édesanyja adta neki a Rózsa nevet, mert olyan szépnek látta a bölcsőben, mint egy kinyílt szép rózsát. Dél-Amerika és Peru számára olyan jelentős szent, mint Itáliának Sziénai Szent Katalin vagy Spanyolországnak Avilai Szent Teréz.

Csodagyerek volt, 4 évesen már tudott olvasni. ,,Amint Róza értelme kinyílt, szent félelemmel és irtózással kerülte a bűnt.'' Különösen is sok időt töltött az oltáriszentség imádásában, s napi áldozó volt, ami abban az időben rendkívüli ritkaságnak számított. Egész életében vezekelt: hajának levágásával tiltakozott és fordult szembe családja tervével, mely szerint egy jó házból való ifjú feleségének kellett volna lennie. Kezeit oltatlan mésszel csúfította el; a derekán haláláig egy súlyos lakattal lezárt láncot viselt; a fejére vasból készült töviskoronát rakott; ciliciumot hordott és ostorozta magát. Az ágya kemény deszkából készült; szülei házából kiköltözött a kertbe egy saját kezűleg épített kunyhóba. Egyszer egy leprást is meggyógyított. Életszentsége felkeltette az ottani domonkos atyák figyelmét, így lépett velük kapcsolatba. 20 éves korában szüzességi fogadalmat tett. Gyermekkorától kezdve böjtölt, sosem evett húst és gyümölcsöt. Nem sokkal később már kizárólag csak kenyeret és vizet fogyasztott. Szokatlan életmódja miatt sokan csodálták, míg másokban megütközést keltett viselkedése.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:34 Bővebben...
 

Augusztus 21. Szent X. Piusz pápa

E-mail Nyomtatás PDF

Augusztus 21.

Szent X. Piusz pápa

Riese, 1835. június 2. +Róma, 1914. augusztus 20.

Giuseppe Sarto Riesében született 1835-ben. Apja szegény parasztember volt, aki mellesleg a falu levélhordói tisztét is betöltötte. Szülei örömmel nevelték a kis Beppót, és a plébános is nagyon szerette, mert szívesen és gyakran ministrált neki. Tizenkét éves korától naponta a hét kilométerre lévő Castelfrancóba járt iskolába. Később a páduai szemináriumban kapott helyet, hogy befejezhesse gimnáziumi tanulmányait. Ugyanitt hallgatta a teológiát.

1858-ban szentelték pappá Castelfrancóban. Utána buzgó lelkipásztorként működött, előbb mint káplán Tombolóban, majd plébánosként Salzanóban. Később Trevisóban kanonok, szemináriumi tanár és a püspök általános helynöke lett.

Ötvenesztendős volt, amikor XIII. Leó pápa 1884-ben kinevezte mantovai püspökké. Tíz évvel később, 1894-ben velencei pátriárka és bíboros lett.

1903. augusztus 4-én Giuseppe Sarto velencei pátriárkát megválasztották pápának. A X. Pius nevet vette fel és minden erejével az Egyház belső megújulása felé fordult. Első enciklikájában (1903) ezt írta: ,,Egész pápaságunk célkitűzése, hogy mindent megújítsunk Krisztusban azért, hogy Krisztus legyen minden mindenben.''

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:34 Bővebben...
 


8. oldal / 29

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2024. március 29., péntek, Auguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 20 vendég böngészi