Anatóliai török állatmesék

A Nagykunság lakói ma is büszkén vállalják származásukat, ápolják hagyományaikat, magukat kunoknak, ugyanakkor magyaroknak is tekintik. A török népekkel való rokonságot mind intézményesen, mind a napi életben sokszorosan megélik. A kun eredet számos nagy tudóst indított el útjára, főként a nyelv-, a történet- és a néprajztudomány művelése felé. Karcag városa különösen sok tudóssal büszkélkedhet. Györffy István, Györffy György, Németh Gyula, Gaál László, Mándoki Kongur István Kelet vonzásában éltek. Nem apadt ki ez a termékeny forrás ma sem. Bartha Julianna néprajzkutatót is a nyelv vonzotta, öntevékenyen tanult meg törökül, hogy aztán eljusson előbb Anatóliába, majd Közép-Ázsiába. Tanulmányútjait kisebb-nagyobb tudományos és ismeretterjesztő cikkek, önálló művek, útikönyvek, egyetemi előadások, kiállítások jelzik. Írásai, gazdagon illusztrált munkái a kunsági lakosokat, a Kelet sajátos világával ismerkedni akarókat biztosan kalauzolják el a számunkra különös világban. Az ismeretek megszerzését nem lehet eléggé korán elkezdeni. Bartha Júlia gondolt arra is, hogy a mesék világa élményszerűen vezetheti el már gyermekkorban e csodálatos világba, amely épp e műfajban a magyar népmesék világához igen közel áll, szinte összemosódik.

Saját kiadásában, igen szép kivitelben, török mesekönyv illusztrációkat felhasználva tizenhárom állatmesét fordított magyarra, s látta el rövid tájékoztatóval: Zarándok útra ment a róka. Anatóliai török népmesék. Karcag, 2011. A nálunk is jól ismert, emberi tulajdonságokkal rendelkező medve, róka, farkas, tyúk, kakas, kutya mellett, számunkra ismeretlen vagy mesében alig megjelenő oroszlán, tigris, bülbülszavú madarak, teknősbéka is mesehős. A róka ugyanolyan ravasz, éhes, fáj a foga a tyúkra, kakasra, kacsára, mint a magyar népmesék ravaszdijának. A nagymamaként Bercel nevű unokájának ajánlott kötet meséin reméljük Andriska, Eszterke, Évike vagy Pistike ugyan olyan jól szórakozik majd, mint az e mesék által kun tudatukat is erősítő kunsági gyerekek hada.