Villányi Péter: Mácsai huncutságok
Galgamácsa neve a mai középnemzedék és az idősebb generáció számára
egyet jelent a hagyományőrző magyar faluval. Már az 1950-es években
fölfedezték néprajzkutatóink Vankóné Dudás Julót, a talpraesett
parasztasszonyt, aki faluja népszokásait rajzban, majd naiv festményeken
örökítette meg, emellett vezette a helyi népi együttest. A későbbiekben
igen nagy hírnévre tett szert a galgamácsai parasztfestőasszony, és az ő
révén fókuszba került a falu is. Galgamácsa Budapesttől mindössze 40 km
távolságban van, azonban a község még nem tartozik a hihetetlen
gyorsasággal növekedő budapesti agglomeráció települései közé. A falut elsősorban folkloristáink tanulmányozták előszeretettel.
Legtöbben a népszokásokat vették górcső alá, mások foglalkoztak a helyi
népdalokkal, néptánchagyományokkal, de kutatták a falu gazdálkodását és
népi építkezését is. A néprajzilag alaposan föltérképezett falu prózai
népköltészete azonban a legutóbbi időkig homályban maradt.
A kötet
szerzője, Villányi Péter 1976-tól 2004-ig gyűjtötte Galgamácsa
prózafolklórját. A több évtizedes kutatómunka során több mint 3000
szöveget rögzített. A most megjelent kötet ebből az anyagból
közöl ízelítőként egy válogatást: a legjellemzőbb falucsúfolókat és a
legjobban elmondott tréfás elbeszéléseket, összesen közel 500 szöveget. A
falucsúfoló mesék Galgamácsa szűkebb és tágabb környékének 39
településén élcelődnek, a tréfás elbeszélések görbe tükrében pedig
megjelenik a paraszti élet minden részlete. A pajzán történetek mellett
csalafintaságok, esetlenségek és meghökkentő esetek sorjáznak. Az utolsó
fejezetben nem vándortörténeteket találunk, hanem helyi anekdotákat,
vagyis helyben élt emberek - szájhagyomány által átalakított - megélt
eseteit, történeteit. Ezek a szövegek szorosan kötődnek Galgamácsa
két-három nemzedékkel előtti múltjához, és így fontos
társadalomtörténeti adalékot is jelentenek.
A kötet 2700-3100 Ft között vásárolható meg a legtöbb könyvesboltban.
Villányi Péter: Mácsai huncutságok. Akadémi Kiadó, Budapest, 2011.