Eurázsia Történelmi Lovasút II.

2012. március 26. hétfő, 06:00 Béres Sándor-Kürtössy Péter
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Eurázsia Történelmi Lovasút II.

Válaszút. Chemez Farkas, Béres Sándor, Holczinger Devla Barnabás, Kallós Zoltán és dr. Bencze IstvánAz expedíció Székelyhídról a Bihar vármegyei Bályok felé vette az irányt, ahová este kilenc órakor érkeztek meg. Mivel két évvel ezelőtt is itt szálltak meg, már régi ismerősként, gazdagon terített asztallal fogadták őket. Bályok Árpád-kori település, első írásos említése 1213-ból való. Elnevezését így magyarázzák: „A nádasok közepén élt egy nagy kígyó. Az arra járó embereket megette. Egy Bályoki Szilveszter nevű ember elhatározta, hogy megöli a kígyót. Nagy tükröt tartott maga elé, úgy közeledett a kígyó felé. A kígyó meglátta magát a tükörben, nekiugrott a tükörnek: azt gondolta, hogy egy másik kígyó van ott. Ekkor Bályoki egy nagy karddal levágta a fejit. Az ő nevéről kapta a falu a Bályok nevet.”  A Berettyó jobb partján fekvő településnek kétharmada református magyar.

Másnap korán reggel a „hepehupás vén Szilágyban” található Kraszna felé indultak a csapat tagjai. A Szilágyság egyik legkorábbi tájnevünk, már a 14. századtól említik a források. A magyarság nem sokkal a honfoglalás után benépesítette a területet, s a középkorban végig magyar népességű volt. Az etnikai egység a 15-16. században bomlott meg, mikor is románok költöztek be a területre. A 18. században néhány német faluval is bővült az etnikai paletta. Ma nagyobbrészt már románok lakják, jelentős magyar lakossággal.

Krasznára a lovasok este hét óra környékén érkeztek meg. A lovakat már három napja csak vezetni tudták, mert az út csak aszfalton vezetett. A krasznai polgármester Pop Imre szívélyesen fogadta a vándorokat, a lovakat egy marhaistállóban helyezték el, ahol borjúk társaságában tölthették az éjszakát. A lovasok egy panzióban kaptak szállást a krasznai önkormányzat jóvoltából.  A Zilahtól 14 kilométerre fekvő Árpád-kori települést a Kraszna folyó szeli ketté. Református temploma a 14. század végén épült négy fiatornyos épület, belsejét a 17. században készített festett kazettás mennyezet díszíti. Ma is döntően kálvinista magyarok lakják. Kraszna testvértelepülései a magyarországi Akasztó, Imrehegy és Kiskunlacháza, így elmondható, hogy az anyaországgal való kapcsolattartása igen példaértékűnek tekinthető.

Másnap, a bőséges ordás reggelit követően tovább indultak a fiúk. Nehéz terep várt rájuk, hiszen Krasznát félkörív alakban a Meszes-hegység veszi körül, melyen át kellett kelni. A Meszes-hegység az Erdélyi-szigethegység északi részén fekszik, annak alacsonyabb részei közé tartozik. Legmagasabb csúcsa a Perjei Magura 988 méteres magasságával, átlag magassága 700 méter, leginkább bükk- és tölgyerdők borítják. Nevét a hegység belsejében található sok mészkőről kapta, de jelentős ásványi kincse még a homokkő, az alabástrom a csillámpala és a gipsz.

A csapat a térképen jelzett, hegységen átvezető földutakat nem találta, egyrészt mert nem is voltak, másrészt, mert 30-40 cm-es hó borította az észak-nyugati lejtőket. Emiatt mintegy 30 kilométeres plusz utat kellett megtenniük, így csak március 14-én, hajnali négy órakor értek át a hegység túloldalára.
Innen három óra, autóban történt alvás után, újabb 25 kilométer megtétele után jutottak el Váralmásra, ahol Bálint Ferenc nyugalmazott tiszteletes és felesége, Erzsébet asszony vendégszeretetét élvezhették. A Bánffyhunyadtól 12 kilométerre fekvő települést 1239-ben említik először az írott források. A tatárjárás előtt bencés kolostora volt, melynek köveiből épült fel később Almás vagy más néven Dezső-vára. A falu feletti dombtetőn még most is jól látható Kalotaszeg egyik végvárának húsz méter magas öregtornya. Református magyar népe már csak 18%-át teszi ki az összlakosságnak.

bályoki barátokkalA csapat 85 kilométer megtétele után itt csonka pihenőnapot tartott, majd a gazdag és szeretetteljes vendéglátás után a már Kolozs vármegyében található Kide felé indították lovaikat. 52 kilométeres szakaszt tettek meg, jobbára a falvak közötti kanyargós földutakon haladva. Igazi szeszélyes tavaszi időjárásban, a hol saras, hol pedig jeges és havas utakon meglehetősen nehéz volt haladni. Így csak éjfél után érkeztek meg, ahol a református közösség vendégszállásán kaptak hálóhelyet. Kide a Dobokai-dombvidék egyetlen, mindmáig magyar többségű faluja, 86%-ban magyar lakja a kicsiny, kétszáz lelket sem számláló települést. Kidét a kora középkorban alapították, lakói a dobokai vár védelmét ellátó katonák voltak. Református temploma 13. századi, felbecsülhetetlen értéke szószéke, melyet kidei Sipos Dávid készített. Ugyancsak az ő szószéke található az 1837-ben felszentelt római katolikus templomban, melyet Nyírő József szállíttatott át oda a lebontott bábolci templomból. A méltán népszerű író az első világháború alatt ugyanis a falu katolikus plébánosa volt.

A másnapi indulást nem kellett elsietniük, mert csak egy húsz kilométeres rövid túra várt rájuk, a következő állomás Válaszúton volt, ahol a Kallós Zoltán Alapítvány vendégei voltak. Kallós Zoltán a Magyar Örökség díjjal kitüntetett néprajzkutató munkatársaival egyetemben szeretettel fogadta a lovas csapatot, s vacsora után személyesen mutatta meg nekik azt a Kallós kúriában megtekinthető néprajzi kiállítást, mely 1998 óta mutatja be az erdélyi és csángó népi kultúra tárgyi világát, melyen keresztül az érdeklődő számára megismerhetővé válik életmódjuk, értékrendszerük, a mindennapok és ünnepnapok idején használt szimbólumaik és azok jelentései.

A lovak elszállásolása kifogástalan, bőségesen kaptak lucernát és szénát, de hamarosan szükséges lesz egy kovácsot keríteni, mert a ragadós, mély sárban és a köves utakon meglazult egyik-másik patkó.

 

A Lánchíd rádióban, az Útitárs című műsorban Dr. Bencze István volt a riporter beszélgetőpartnere, melyben az Eurázsia Történelmi Lovasútról volt szó.

Itt hallgatható meg: http://mno.hu/?v=50569

Egy mezőn Kide felé

Módosítás dátuma: 2012. március 26. hétfő, 06:43