Eurázsia Történelmi Lovasút V.
Lovasaink CsÃksomlyóról az Ezeréves határ irányba indultak. Útjuk CsÃkborzsova, CsÃkszentmiklós és CsÃkszépvÃz falvain vitt keresztül. E falvak lakói római katolikus székelyek, akiket keményen megedzettek az évszázadok viharai, hiszen a terület történelme folyamán folyamatosan ki volt téve háborúskodásoknak. Különösen fekete betűkkel szerepel krónikáikban az 1694. esztendÅ‘, mikor is a Gyimesi-szoroson váratlanul betört tatárok feldúlták egész FelcsÃkot, CsÃkszentdomokostól CsÃkszentkirályig, s ahol megjelentek, ott égettek, raboltak, az ellenállókat irgalmatlanul kivégezték és mintegy hétezer embert elhurcoltak. Ekkor számos település végleg elpusztult, mint például Czibrefalva is.
A falvakat elhagyva gyönyörű tájon haladtak tovább az expedÃció tagjai. Ellovagoltak a csÃkszépvÃzi vÃztározómellett, amely 1986-ban épült a SzépvÃz-pataka és mellékágainak völgyében. Ezután a Csermászó-patak völgyében folytatták útjukat, majd az erdÅ‘koszorúzta szerpentineken felfelé kapaszkodva jutottak el az 1164 méter magasan fekvÅ‘ Fügés-tetÅ‘re. Ez tulajdonképpen a Tatros-vizének és a SzépvÃz-patakának vÃzválasztója. Innen kezdÅ‘dik Gyimes vidéke, mely 30 kilométer hosszúságban terül el CsÃkszeredától mintegy 35 kilométerre.
Az egész Gyimesvölgy három községbÅ‘l áll: CsÃkszereda felÅ‘l elsÅ‘ GyimesfelsÅ‘lok a legfiatalabb község, ezután Gyimesközéplok, majd Gyimesbükk, a legrégebbi település következik.A mintegy tizenötezer, római katolikus vallású csángónak otthon adó  völgy egy olyan összekötÅ‘ kapocs Erdély és Moldva között, melynek táji környezetére a középmagas hegyek, erdÅ‘k és kaszálók jellemzÅ‘k. A terület az 1600-as években még lakatlan volt, az elsÅ‘ csak telepesek a 17. században jelentek meg. Az idecsángáltak elÅ‘ször nem a Tatros folyó mentén telepedtek meg, hanem a patakfejeket foglalták el, mivel bujkáltak a katonaság, zsellérség, szolgaság,adófizetés elÅ‘l. Az elsÅ‘ települÅ‘k tehát CsÃkból, HáromszékbÅ‘l, Gyergyóból elmenekült zsellérek, jobbágyok, katonaszökevények voltak, de soraikat gazdagÃtották a Moldvából CsÃk felé visszahúzódó moldvai csángók is. Az elsÅ‘ biztos adat Gyimesvölgye lakosságáról egy 1721-es összeÃrás, mely 19 vándorló családról szól. Egy 1873-as törvény lehetÅ‘vé tette az addig haszonbérben használt földek megváltását, ami még nagyobb méreteket öltött a 19. század vége felé és a 20. század elején, mikorra már elszaporodott a népesség. „A csángó még az ingÃt is eladta a fÅ‘dét”- mondják errefelé. A nép leginkább pásztorkodásból tartotta fenn magát, állatait jobbára Moldvában teleltette. Az állattartás mellett kisegÃtÅ‘ gazdasági ágak is létrejöttek: sok ügyes kádár és ács élt itt, de számosan foglalkoztak fakitermeléssel is: a huszadik század elején minden patakon létezett még vÃzi fűrész. A környék a gazdasági vérkeringésébe 1843 után kapcsolódott be, ekkor kezdték meg a töltött út épÃtését Moldva felé. Az idÅ‘k folyamán nagy árucsere forgalmat bonyolÃtottak le: Moldvából kÅ‘olajat, szekérkenÅ‘ degenyeget, sót, kukoricát hoztak, s fűrészárut, fát, túrót, bÅ‘rárut szállÃtottak oda. 1897-ben bekerültek a vasúti körforgalomba is, s 1970-tÅ‘l műutat épÃtettek a völgyben.
A gyimesi csángóság megÅ‘rizte archaikus székely eredetű népi kultúráját egészen napjainkig. Nyelvjárásuk szempontjából a felcsÃkihoz állnak a legközelebb. Mivel sokfelÅ‘l kerültek ide az emberek, szÃnesebb, gazdagabb a szóbeli hagyományokat Å‘rzÅ‘ népköltészetük, dalaik szokásaik, és általában véve hagyomány- és hitviláguk. Gondoljunk csak például 35 féle táncukra, évi 30 táncalkalmukra. De a gyökér székely, mind nyelvben, mind szokásban, dalokban, anyagi- és szellemi kultúrában!Tudott dolog, hogy a gyimesi csángók átvették valamelyest a moldvaiak öltözetét, habár a szÃnek, motÃvumok teljesen magyarosak, de kieresztett inget viselnek.Tankó Gyula Ãrja, hogy egy öreg csángó Ãgy mutatta be egyszer Marosvásárhelyen dalkórusát, miután öltözékükrÅ‘l Ãtélve sokan románul szóltak hozzájuk: „Uraim, mü vagyunk a gyimesi csángók! Nézzenek meg jól! Münköt egyesek erÅ‘sen szerettek a szép beszédünkért, de untak a gúnyánkért. Na ezek vagyunk mü gyimesi csángók.”
A csapat a Gyimesközéplokhoz tartozó Borospatakán érte el aznapra kitűzött célját. Boros pataka egy keletre nyÃló hosszanti völgyben folyik, felsÅ‘ folyása már a Hidegkúti-völgy nevet veszi fel és az 1330 méter magasan fekvÅ‘ Apahavas melletti Hidegkút forrásból ered. Völgyének egyik oldala meredek, másik oldala lejtÅ‘s, lankás. Lakói római katolikus magyarok.
Itt biztosÃtott gyönyörű környezetben szép szállást és szeretetteljes ellátást skanzenjában (www.skanzen.ro ) Szász István és felesége, Marika. 2002-ben a Szász család megvásárolt a patak két oldalán egy nagyobbacska, mintegy 23000 négyzetméteres területet, amin akkoriban egy ház és egy csűr árválkodott. KésÅ‘bb, a környezÅ‘ patakok mentérÅ‘l ide szállÃtották az egyébként lebontásra Ãtélt régi házakat, s szakszerűen helyreállÃtották Å‘ket. A területen mára már egy apró falucska jött létre: tizenhárom, eredeti állapotában helyreállÃtott és korhűen berendezett parasztház várja az ide látogatókat, hogy gyakorlatilag egy szabadtéri múzeumban szállást, ellátást és számos más élményt kÃnáljon a hagyományokat tisztelÅ‘, népművészetet kedvelÅ‘ és pihenni vágyó vendégeknek.
Lovasaink és lovainknak ez volt az utolsó szálláshelye a történelmi Magyarország területén, innen útjuk már Moldván keresztül folytatódik tovább.
´´´