Eurázsia Történelmi Lovasút X.
A ló a férfi szárnya- tartja egy kazak közmondás. A lovasok lovaikon már egyre beljebb járnak az országban. Mint korábban emlÃtettük, Kazahsztán 14 területre (oblisz) van felosztva. Az expedÃció az Atiraui területen lépett be Kazahsztánba, jelenleg az Aktöbei területen lovagolja a kilométereket, hogy hamarosan a Kosztanaji területre érjen.
Kazahsztán természeti és éghajlati adottságai leginkább a nomád életmód kialakulásának kedveztek. Az oroszok erÅ‘szakos terjeszkedését megelÅ‘zÅ‘en az állattartás számÃtott a legjellemzÅ‘bb életformának az országban, de a kazakok között még ma is jelentÅ‘snek számÃt.
Béres Sándor útja során megfigyeléseit összegezve Ãgy tudósÃtott a nyugat-kazahsztáni, Atiraui területen honos állattartásról: „Kazahsztánban jelenleg hasonló az állattartás rendszere, mint amilyen Magyarországon volt a 19. század végéig. Megtalálható a szabad- és a kezes tartás, illetve a kettÅ‘ közötti átmenetek is. Az ország északnyugati felében gyakorlatilag minden legelÅ‘nek számÃt, ahol nincsenek épületek. Itt szabadon legelhet a jószág.
Marhát (kazakul: szir) lovat (zsilki), tevét (tüje) és juhot (qoj), tartanak. Jellemző, hogy a legelési időszakban az állatok szinte pásztor nélküli önálló életet élnek. Látszólag mindenféle rend nélkül oda mennek, ahová csak akarnak. Ezért mindenkinek van saját tulajdonjegye. A lovak fülét például a legkülönfélébb módon vágják be, csakúgy, mint egykor nálunk.
A sivatagi területek fÅ‘ állata a teve, aminek tejébÅ‘l egy nagyon finom, kissé alkoholos italt, a subatot készÃtik.
Télire telelÅ‘szállásokra kerülnek az állatok. Ezeket vÃzmedrek partjára helyezik, hiszen itt zöldül a fű legelÅ‘ször, mÃg a sás téli legelőül szolgálhat. Egy szállás (salasa) karámját deszkákkal és drótkerÃtésekkel erÅ‘sÃtik meg, a kerÃtésen belül egy kis házikót és ólakat épÃtenek a különféle állatoknak. Téli takarmánynak kévékbe rakott sást használnak. Amit a jószág nem eszik meg, azt a trágya egy részével együtt a karám mentén falként körberakják, és ezt teszik fedésnek az ólak és a kis házikó tetejére is. A sorban, egymás mellett álló szállások Ãgy egy hatalmas öreg szénaboglyára emlékeztetnek. A hasonlóság kÃsérteties a GyÅ‘rffy István által leÃrt alföldi ólas rendszerrel. A ganéból, kóróból rakott kerÃtés, a garád pedig nálunk is bevett gyakorlat volt.
Hogy mióta van ilyen szállás, nem tudni. A kazakok csak a szovjet rendszer óta élnek házakban, miután sátraikat elvették, felégették, állataikat leölték, és 4 millió kazak halt meg éhÃnségben a húszas években.Â
Voltam egy juh szálláson is. Itt egy ágakból rakott szárnyék fogadott. A fa és a bokor egyébként kazakul agas, az erdő agastar. A jurta szó orosz, helyette agast mondanak vagy kizit, ami nemezt jelent.
Atirau megye egyébként a beres vagy berös törzs fÅ‘ szállásterülete (Kicsi Horda). Olvastam e törzsrÅ‘l a szakirodalomban, leÃrva beris, kiejtve viszont beres, berös, béres. Hatalmas volt hát a megdöbbenés mindkét fél részérÅ‘l. Az emberek rendre mondták, hogy Å‘k is béresek, sÅ‘t itt mindenki az. Meglátogattuk a nagy béres hÅ‘sök (batÃrok) emlékhelyeit, mint például Bibars mamelok szultán, vagy Iszattay és Muhambet batÃr szobrait.
Ezzel kapcsolatban támadt egy érdekes elképzelésem. ElsÅ‘ látásra egyszerű hasonulásnak tűnik a két szó. De van egy analógia, ami elgondolkodtatja az embert. Mándoki (1993) hÃvja fel a figyelmet, hogy a karcagi Tok-szabó családnak kipcsak párhuzama a toksaba nemzetség, akik ma is élnek. Több párhuzamot ugyan nem ismerek, de nem zárható ki, hogy a kun nemzetség és törzsnevek olyan módon éltek tovább, mint személynév, és értelmükkel hasonultak a hozzájuk legközelebb álló értelmes magyar szóhoz. Érdekes kutatási terület…”
A messzi út – próba a lónak, a nehéz út – próba a férfinak, szól egy másik kazak közmondás, s igazát az élet be is bizonyÃtotta. Ugyanis a dolgok sajnos úgy alakultak, hogy a Kosztanaji területre való átlépés még várat egy kicsit magára, mivel István bekerült a komszomolszki kórházba. EmésztÅ‘rendszeri fertÅ‘zést állapÃtottak meg nála, ami magas lázzal és súlyos folyadékveszteséggel járt. Kezelésében a kisváros kórházának szinte teljes személyzete részt vesz, sÅ‘t még a saját illemhellyel és zuhanyzóval ellátott orvosi szobát is átadták neki, hogy komfortosabbá tegyék számára az kényszerű ott tartózkodást. Az orvosok nagyon gondosak, alaposak és szeretetteljesek kollégájukkal, aki remélhetÅ‘leg hamarosan felgyógyul, hogy a csapat tovább folytathassa útját a kitűzött cél felé.