Búza – kenyér – ÉLET

A Türr István Múzeumban 2014. március 5-tÅ‘l május 3-ig látogatható a Búza – kenyér – ÉLET című néprajzi kiállítás.

A tárlat azt a modern muzeológiai alapelvet követi, mely szerint „a modern múzeum kutatóhelybÅ‘l bemutató térré alakult, amelynek kulisszái mögött éppolyan intenzív, értékteremtÅ‘ kutatás zajlik, mint korábban, de ez nem vetül rá kényelmetlenül a nézÅ‘ és (mű)tárgy találkozására.”

A kiállítást rendezÅ‘ néprajzos muzeológusok, Szabóné Bognár Anikó és Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin célja az, hogy bebizonyítsák a közönségnek, a néprajzi tárlatok a vidéki múzeumokban is képesek megújulásra, a hagyományos témák is képesek újjászületésre, lehetnek érdekesek, eredetiek, sÅ‘t meghökkentÅ‘k; és bizonyíthassák, hogy a néprajzi kiállítások nem feltétlenül „porosak”, hanem lehetnek kifejezetten szórakoztatóak, sÅ‘t attraktívak. A tárlat napjaink problémáit is feszegeti, látványos, újszerű megoldásokat felvonultató, igényesen kivitelezett, hasznos idÅ‘töltést nyújtó kiállítás.

A búza útját a földtÅ‘l az asztalig bemutató kiállítás két párhuzamosan futó idÅ‘síkot, a 20. század elsÅ‘ felét, és a 21. század elsÅ‘ évtizedét rendezi egymás mellé. Mit keres a kiállításban a kasza mellett kombájn makett, a szakajtó mellett műanyag kelesztÅ‘ tál, a teknÅ‘ mellett robotgép? A paraszti kultúra használati tárgyai és mai „megfelelÅ‘jük” együttesen mutatják be –utóbbiak az elÅ‘zÅ‘eket magyarázva, a 21. századi látogató nyelvére „lefordítva”-, milyen úton került, és kerül ma a kenyér az asztalra. A múzeumlátogatók kíváncsisága könnyen felkelthetÅ‘, ha saját korával és személyes élettapasztalatával vetheti össze az elé tártakat. A régi és az új, a modern és az autentikus egymás mellettiségében egyszerre nyilvánul meg a párhuzamosság és az ellentét. A mai és a népi tárgykultúra közötti párhuzamok „emberközelivé” teszik a kiállítást, a modern eszközök beemelése által élettel töltÅ‘dnek meg a hasonló funkciójú korabeli tárgyakat. Emellett a makettek és modellek, a kisméretű tárgyak a játék lehetÅ‘ségét és otthonos érzését nyújtják a látogatóknak.

A vezérfonal végigkíséri a tárlatot:

egykor vesszÅ‘borona– ma szántóföldi kultivátor

egykor négy ökör– ma 360 lóerÅ‘

egykor vetÅ‘zsák – ma vetÅ‘gép

egykor acatoló – ma gyomirtó

egykor kasza – ma kombájn

egykor morzsoltka – ma instant élesztÅ‘

egykor szakajtó – ma kelesztÅ‘tál

egykor kemence – ma kenyérsütÅ‘gép…

Napjaink kiállításainak fontos jellemzÅ‘je az interaktivitás. Ez az interaktív kiállítás a látogatót aktivitásra, tapasztalat– és élményszerzésre, cselekvésre ösztönzi. A különleges térkialakításokkal, a labirintusszerű elrendezéssel önmaga fedezi fel a tárgyakkal közvetített üzenetet, keresi az utat, körbejárhat, megfordulhat, a posztamensek elÅ‘tt és mögött is érdekes tárgyi világot talál, passzív szemlélÅ‘dÅ‘bÅ‘l aktív partnerré válik.

A bemutatás során a népi kultúra tárgyait és mai megfelelőiket új kontextusba helyeztük. A látogatók zöme, különösen a felnövekvő generáció nem tapasztaltak, nem is láttak, sőt nem is hallottak rávágó aratásról, szarutokmányról, lapickáról, morzsoltkáról, keresztfáról vagy karácsonyi morzsáról. Hosszas magyarázatok helyett a rácsodálkozás öröme várja a látogatótegy látványos, modernitása révén számukra is az otthonosság érzetét adó kiállítási közegben.

Nem csak a látás, hanem az érzékelés és a tapasztalás másik módja, a tapintás is kiemelkedő helyet kap a megismerés folyamatában. A kiállításban megtapasztalható a kaszafogás módszere érzékelhető, hogy korántsem egyformák a gabonafélék vagy az őrlemények; megismerhető a hosszadalmas, megerőltető kenyérsütés, amelyet ma dagasztógépek végeznek. A látogatók zöme nem sejti, hogy heti rendszerességgel végzett, 18 órás munka volt a kenyérsütés, de meghökkentő az is, hogy az aratás-hordás-nyomtatás-szórás-törekelés embert próbáló folyamatát ma egyetlen légkondicionált kombájn elvégzi.

Kiemelt szerepet kap a látvány a kiállításban. Az igényes berendezés, gondos kidolgozás vonzó környezetet teremt az egyébként is impozáns épületben.

Nem zsúfoltak a terek, nincs elhelyezve a kiállításban az összes nagyméretű gazdasági eszköz, csupán egy-egy darab, így nem válik túlzsúfolttá a tárlat. A paraszti környezetből származó tárgyak nem a díszítményeik (többségük díszítetlen), hanem a működésük, rendeltetésük és a kiállításban való elhelyezésük, látványuk miatt érdekesek. Az ismeretekben túltengő, de látványban szegényes vagy értelmezhetetlen kiállítások ugyanis a 21. század folyamatos kép- és hangfogyasztásban élő polgárai számára elfogadhatatlanok.

A posztamensek és paravánok középre rendezve a rajta szellÅ‘sen elrendezett tárgyanyaggal nem teszik nehézkessé az összképet. A kiállításban nincsenek vitrinek, nem kerülnek üveg mögé és „búra alá” a tárgyak. Ugyanakkor piktogramok hívják fel a figyelmet a kifejezetten megtapintható, megérinthetÅ‘ makettekre, magokra, modellekre.

A kifejezetten ismeretterjesztő jellegű szöveg uralja a teret, de nem nyomja el a tárgyakat, szembeötlő, de nem tolakodó. A szövegek elején a népdalokból vett idézetek azonnal elmondják a látogatónak, mit is lát éppen az adott egységben.

A szövegeket minden esetben a kiállítás „logója” kíséri: sárga-fehér, stilizált búzakalász a minimalizmus jegyében. Ahogyan haladunk elÅ‘re a gabonatermesztés vagy a kenyérsütés folyamatában, úgy fogy a sárga búzaszemek száma a kalászban…

A kiállításhoz komplex, óvodás kortól a felsőfokú képzésben részt vevőkig minden korosztály számára speciálisan kidolgozott múzeumpedagógiai foglalkozások tartoznak, melyek segítik a kiállítás feldolgozását, és az oktatáshoz ezer szállal kötődő téma elmélyítését.

A kiállítás alapgondolata szorosan kapcsolódik napjaink egyik leggyakrabban emlegetett társadalmi-gazdasági problémájához, erőforrásaink és tartalékaink feléléséhez, illetve a fenntarthatóság elméletéhez.

Társadalmunk ökológiai felelÅ‘ssége a fenntarthatóságban keres kiutat. Ennek része, a fenntartható gazdálkodás nem új felfedezés, hiszen a 20. század elÅ‘tt az emberiség ennek szellemében élt, noha nem ismerhette az ENSZ 1987-es jelentésében rögzített fogalmat: a fenntartható fejlÅ‘dés „…kielégíti a jelen szükségleteit anélkül, hogy csökkentené a jövendÅ‘ generációk képességét, hogy kielégítsék a saját szükségleteiket.”

A parasztemberek magától értetÅ‘dÅ‘en és ésszerűen élték meg mindezt: a földbÅ‘l él az ember, s az ember által él, terem a föld – azaz a természet rendje szerint működött a „fenntartható fejlÅ‘dés”. Egyetlen évszázad alatt mi tette mégis fenntarthatatlanná, ami évezredeken át fenntartható volt?

A túlnyomóan önellátásra épülő paraszti üzemek, a parasztgazdaságok ideálja a minél teljesebb függetlenség. Igyekeztek minden szükségeset megtermelni, előállítani, egész évre beosztani.

Az egy kilogrammos lisztes zacskó mintegy jelképe a boltra támaszkodó, az 1950-es évektÅ‘l általános s ma is jellemzÅ‘ háztartásvitel „kiszolgáltatottságának”, rögtönzöttségének az egész évi készletet pontosan beosztani kényszerülÅ‘ egykori falusi háztartás rendjével szemben.

A takarékoskodás szemléletét mutatja az is, hogy a kenyerét két kezével megszerzÅ‘ parasztság nem ismerte a felesleg, a kidobandó szemét fogalmát sem. Mindent hasznosított, a tehénszarvtól a vesszÅ‘n át a búza legkisebb alkotórészéig. „Fenntarthatóan” gazdálkodott, „fenntarthatóan” élt, és óvta környezetét…

A kiállítás időszerűsége a téma aktualitásától függ.  Az aktualitást pedig az adja, ha saját életüket érintő, akár életbe vágó kérdésekkel szembesítjük a közönséget. Mondhatjuk akár: létkérdésekkel, mint a fenntarthatóság, a takarékoskodás, a magyar agrárpolitika irányai s ezek hatása táplálkozásukra, jövedelmi viszonyaikra, a hazai agrárgazdaságra, lelkünkre, vagy épp gyermekeik egészséges fejlődésére.

Adatok:

A kiállítás kurátorai, forgatókönyv: Szabóné Bognár Anikó, Dr. Tombáczné dr. Végh Katalin

Társkurátor: Merinu Éva

A kiállítás fővédnöke: Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter

Lektorálás: Dr. Bereznai Zsuzsanna, Dr. Wicker Erika

Kivitelezés: E8 Labor Kft., Lantos Szabolcs, Horváth Zoltán, Pencz Tamás

Fotózás: Kiss Béla

Szkennelés: Veszely Ferenc

Műtárgyvédelem: Biacsi Karolina, Boros Ilona, Mala Enikő

A vándorkiállítás helyszínei:

        Kecskeméti Katona József Múzeum

        Türr István Múzeum, Baja

        Thorma János Múzeum, Kiskunhalas

Tárgy-, fotó- és filmanyag:

       Kiállító múzeumok

       Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza

       Magyar Nemzeti Levéltár Bács-Kiskun Megyei Levéltára

       Móra Ferenc Múzeum, Szeged

       Dr. Bárth János

A kiállítás támogatói:

         Nemzeti Kulturális Alap

         Kecskemét Megyei Jogú Város

         Cseh Pékség Kft.

         Tupperware Kecskeméti Területi Képviselet

         Firányi Pékség Kft.