Székely festékesek a ceglédi Kossuth Múzeumban

2014. október 17. péntek, 06:08 Gyura Sándor
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Székely festékesek a ceglédi Kossuth Múzeumban!

Utolsó lehetőség!

A kiállítás plakátjaNovember 30-áig lehet megtekinteni a ceglédi Kossuth Múzeumban a Páll Etelka nevével fémjelzett Székely festékesek című kiállítást. A tárlat a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum vándorkiállítása, mely sokadik erdélyi és anyaországi állomás után érkezett utolsó helyszínére, Ceglédre. Alapját az 1928-ben Viski Károly által közzé tett 16 festékes újraszövése, újraalkotása képezi. (Székely szőnyegek. Tizenhat színes táblával. Bp. 1928.). A természet, a hagyományok és a szövés iránti alázatosságot példázza, ahogy a Gyergyószentmiklóson élő és alkotó Páll Etelka összefogásával hárman, három generációból hihetetlen precizitással elkészítették a szőnyegeket. A nagy munkában társai Portik Erzsébet és Benedek Katalin voltak Nemcsak a technika, hanem a természetes alapanyagokat, festőnövényeket felhasználó festés is az autentikus módszert követi. Páll Etelka összegyűjtötte újjáélesztette a természetes növényekkel való gyapjúfestés hagyományos technikáját.

A festékes, más néven „burjános”, „rakottas”, aggatott vagy székely szÅ‘nyeg. Az elsÅ‘ két megnevezés festett voltára, a második a szÅ‘nyeg szövési technikájára utal. A székely szÅ‘nyeg megnevezés egyértelműen a székelyekre utal, akik készítették ezt a háziipari finom terméket. A szÅ‘ttest kender felvetÅ‘szálból, gyapjú leverÅ‘ szállal, kilim technikával készítették. Mérete általában 160×200 cm két szélbÅ‘l precízen összevarrva, ügyelve a díszítmények folytonosságára. Díszítményük geometrikus, legegyszerűbb eleme a csík és a kocka, ezekA kiállítás részletebÅ‘l épülnek fel a bonyolultabb motívumok. A festÅ‘növények nyújtotta színek három csoportja figyelhetÅ‘ meg a szÅ‘tteseken: a barnás, a zöldes és a sárgás. A székely festékeseken nagy tónuskülönbségek láthatók, precíz motivikával. A parasztházakban nem padló borítására, hanem fÅ‘ként aszatleterítÅ‘ként, ágyterítÅ‘ként, falikárpitként használták, de volt olyan eset is, mikor szekérre való terítÅ‘ként jelent meg. DíszítettségébÅ‘l fakadóan a lakóház ékessége volt, sokszor családi fényképek hátteréül is szolgált. Adományként a templomokba is bekerültek, ahol a papi széken, szószéken, az oltár lépcsÅ‘jén kapott helyet.

A Kossuth Múzeum honlapja: MEGTEKINTEM

Kiállításrészlet bográccsal

Módosítás dátuma: 2014. október 17. péntek, 06:24