Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A bukovinai magyarok betlehemi játéka karácsony napjaiban

E-mail Nyomtatás PDF

A bukovinai magyarok betlehemi játéka karácsony napjaiban


Személyek:

A király és szolgája

József és Mária

Az angyal és a pásztorok


A király elöljáró beszéde a házban:

Dicsértessél Krisztus, a magas menyekben,

Ki kigyelmeteket tartsa az életben;

Tartsa és marassza vég nélkül mennyekbe.

 

Mi nem azért jöttünk, hogy históriázzunk,

Hanem Betlehemről egy-két-hármat szóljunk.

Úr Jézus születéséről mi példát mutassunk,

Ha meghallgatjátok gazdánk s gazdasszonyunk.

József az ajtón énekel:

Csorda pásztor midőn Betlehemben,

Csordát őrizének éjjel a mezőben,

Isten angyala leszállott melléjük,

Nagy félelemmel telék meg ő szivök.

Örömet mondok nektek, ne féljetek,

Mert ma születik néktek üdvösségtek.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:01 Bővebben...
 

Karácsonyi népszokások szerte Európában

E-mail Nyomtatás PDF

Karácsonyi népszokások szerte Európában

Szent karácsonyeste! Micsoda öröm ez mifelénk a gyermekvilágban, de még a nagyok között is. Az esztendő legboldogabb napja. Nincs még egy hozzáfogható. Az apróságok alig tudják kivárni a sötétedést, mikorra már meg lehet gyújtani a ragyogó fa tarka gyertyácskáit, repeső szívvel lehet örülni a számtalan, szebbnél szebb ajándéknak.

Így van-e ez más országban is? Hogyan örül az angol gyermeksereg, hogyan ünnepelnek Olaszországban? Van-e ott is karácsonyfa? Nem sokan tudják, hogy a mi karácsonyfánk nem magyar eredetű, hanem a német sógortól vettük át. A germánok ,,Christbaum”-jából lett a mi igazán magyarnak hitt szent fánk. De hagyjuk el néhány percre a mi karácsonyi örömeinket, vegyünk vándorbotot a kezünkbe, mérföldes csizmát a lábunkra s hipp-hopp!, ott leszünk, ahol akarunk. Bekukkantunk itt is, ott is, megnézzük, mit csinálnak széles Európában.

Az angolok karácsonyján a mi szakállas Mikulás bácsinkra emlékeztető jól megtermett szellem örvendezteti meg a gyermekvilágot. Szép számú kísérettel jelenik meg. Előtte, mögötte egy sor kislány, kisfiú. Meg vannak rakódva mindenféle jó holmival. Az egyik apród hatalmas képeskönyveket cipel. A másik nagy, tömött harisnyában tartogatja a sok drága kincset. Néhány kukta-fiú meg ugyancsak fel van fegyverkezve késsel, villával, kanállal. Ott lehet ám aztán csak nagy ujjongás, ahol a karácsonyi szellem-bácsi megjelenik.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:05 Bővebben...
 

Ünneplő székelyek. A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos szokások

E-mail Nyomtatás PDF

Ünneplő székelyek.

Adatok a székelység vallásos néprajzához.

Előszó

Kaszáló öregember, Nyárádszentbenedek. 2007. Benedek Csaba felvételeA székely nép kemény munkával keresi meg kenyerét. Életé­nek nagy része mezőn, erdőn telik el a nehéz, megfeszített mun­kában, mit a történelmi hivatás tudatában, nem zúgolódva, hanem valami természetes megnyugvással végez. A székely ember a ma­gyar munka hőse.

De bármennyire is kitölti testét, lelkét a munka ritmusa, szinte gyermeki örömmel várja az ünnepet, amikor teste megpihenhet és lelke elidőzhetik a természetfeletti világban.

A székely azonban az ünnep alatt sem szakad el teljesen munka­helyétől; az erdők és mezők ihletét, heti benyomásait beleviszi ünne­peibe is úgy, hogy az ünnep életének tükörképe: benne oldódik fel a hét fáradalma, felcsillan az új lehetőségek álma.

Ünneplő lelkét teljesen átfogja az egyházi év három ünnepköre: karácsony, húsvét és pünkösd.

Népünk ünneplő lelkét figyelte meg az a tizenkét diák, akiket ebben az évben szerveztem a Csíkszeredai „Segítő Mária“ gimná­zium kongregációjának néprajzi szakosztályába. Csaknem egyévi közös munkánk eredménye ez az adatgyűjtés. (Más irányú nép­rajzi munkánkat kongregációnk „Határőr“ című értesítőjében kö­zöltük.)

Hiszem, hogy ez a mű buzdításul szolgál az ő további munká­jukhoz és előbbre viszi az eddig mostohán kezelt vallásos néprajz ügyét.

Csíkszereda, 1943. Mindenszentek.

A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos szokások

A karácsonyi ünnepkör a megpihenés és a népi ünneplés gazdag időszaka. A munkából fel­szabadult lélek mélyén ekkor születnek a szebbnél-szebb szokások, melyek már ősidők óta sok boldog percet szereznek a munkában kifáradt népnek. Az egész ünnepkört egy csodás melegség hatja át. Az elfáradt ember ilyenkor érzi, hogy Isten szeretetében és őseinek szokásaiban érde­mes élni!

Módosítás dátuma: 2016. december 26. hétfő, 09:16 Bővebben...
 

Engedje az Isten, hogy több karácsonynapokat megélhessünk erővel, egészséggel…

E-mail Nyomtatás PDF

Engedje az Isten, hogy több karácsonynapokat megélhessünk erővel, egészséggel…

A karácsonyi köszöntés

„Elmúlt karácsony estéje.

Inkább éjszakát kellene mondanom, hajnalban ugyanis még kántáltak az ablakok alatt. Tömegesen és szólóban egyaránt. A szabadtéri színjáték nagy kórusa százfelé szakadva ismételte és variálta ugyanazt a dallamot, amelyet este elkezdett.

Mint járni tanuló gyermek, időnként hasra vágódva bukdácsoltak a köszöntők. […]

Apám is kántálni mMennyből az angyal. Cigány gyermekek karácsonyi köszöntője Gyergyóalfalun. Vargyas Ildikó felvétele. 2012ent a presbiterekkel. Anyám otthon tartott szolgálatot. »Szabad köszönteni?«»Szabad, szabad!«– ismételte gyermeki örömmel. Le-lehunyta a szemét, próbálta kitalálni a hangot, vétség, ének szerint a vendégek személyét. »Ez Juli, ez Feri, Gergi, Verona, Ilona! Újra látjuk egymást!« A gyerekeknek és a cigányoknak kiosztott egy zsáknyi perecet. Jóízűen kacagott a tréfás köszöntőkön. »Mondd még egyszer!«»Hallgasd!«–intett felém. Rokoni, baráti, ismeretségi szálakat bogozott újra. –»Ezt a fiúcskát ismered? A Jónás fia! Hát azt a szép lányt? A Mihályé! Öleld meg a bátyádat! Istenem be szépen nőttök! Istenem, hogy múlik az idő!«

Az egész magyar nyelvterületen általánosan elterjedt szokás volt a karácsonyi köszöntés. Nevezték angyali vigasságnak, kántálásnak, kóringyálásnak, mendikálásnak és pásztlizásnak is. Korcsoportokként összegyűlve, különböző időpontban jártak köszönteni: délben kezdték a gyermekek, akik többnyire csörgős botokat vittek magukkal, majd vacsora után a fiatalok, este a házasemberek. A szokást – alamizsnagyűjtés céljából – legtovább a cigányság őrizte meg.

Az adománygyűjtő jelleg kezdetektől fogva általános volt, a köszöntők dalolva vonultak házról házra, s engedélykérés után az ablak alatt vagy bent a házban énekelték a karácsonyi énekeket, melyért adományokat kaptak. Ezek az adományok többnyire ennivalóból álltak. A gyermekek tarisznyájukba tették, és elvitték a diót, almát, mogyorót, míg a felnőtteket megvendégelték. Magyarózdon például a huszadik század elején kalács és bor járt a köszöntésért, később a pénzadomány vált megszokottá.

Általában az egy falun belül kántáló, köszöntő csapatok repertoárja is különböző volt, jókívánságokat tolmácsoló versek, adománygyűjtő formulák, sőt tréfás versek és dalok is kapcsolódhatnak hozzá az egyházi eredetű karácsonyi énekek és a köszöntők mellett. Sok helyen nem is elégedtek meg egy ének előadásával, hanem kettőt, hármat is mondtak, így a kántáló énekek számbeli gazdagsága felülmúlja minden más jeles naphoz kapcsolódó énekekét. Legnépszerűbbé a Csorda pásztorok kezdetű vált:

Módosítás dátuma: 2019. június 19. szerda, 18:20 Bővebben...
 

Szatmár megyei karácsonyi szokásleírás 1844-ből

E-mail Nyomtatás PDF

Szatmár megyei karácsonyi szokásleírás 1844-ből

Karácsonykor a Pesten túlságos „Krisztkindli” itt nem divatozik, valamint a Mikolája „heil. Nigló” –vagyis Miklós-esti maskarák sem. Ezek inkább sváb eredetre mutatnak, s már innét nem messze, a bányai környéken kelendők. Hanem a „betlehemezés” néha megtörténik, midőn angyal és pásztorok beköszöntik az előestét. Diózás az éjen fürgetyűre vagy kártyára szintén szokás. Ekkor a sihederek kántálni, ezek oláhféle kóringyálni mennek, mely utóbbi alkalmi dalaihoz vidoran függeszti e rímecskét:
„Koringyica, ku kogyica.
Válba votyi lá polica!
Szkala gazda! szuflan fok,
Sápoly dánye kity on kok.”

Mely magyarul körülbelül ennyit tesz:

A dalocska végső hangja:
Vesd szemeidet a polcra!
Kelj föl gazda! fújj a tűzbe,
Adj pogácsát a zsebünkbe.

Részlet Réső Ensel Sándor: Szatmár megyei vegyes szokások című munkájából, mely először 1844-ben jelent meg. In: Réső Ensel Sándor. Magyarországi népszokások. Osiris Kiadó. Budapest, 2000. 257.

 

Egykori karácsonyok az udvarhelyszéki Rugonfalván

E-mail Nyomtatás PDF

Egykori karácsonyok az udvarhelyszéki Rugonfalván

Református templom, Rugonfalva, 2007, Benedek Csaba fotója. A képre kattintva további felvételeket tekinthet meg képgalériánkban.A havas karácsonyok nagyon szépek voltak. A nagy hóban utat vágtak az udvarokon a férfiak. Vidámságot, szeretetet hozott az ünnep minden házba. A szombat a sütéssel kezdődött, a falut nemsokára beillatozta a sülő kenyér és kalács illata. Karácsony délutánra már kész volt a nagytakarítás és a frissen súrolt padlóra tiszta szőnyegeket borítottak, ami visszaadta a ház meghitt hangulatát. Vecsernyére szólott a harang, s a falu kicsinye, nagyja ünnepi várakozásban várta a Jézus születését. A gyermekes családokhoz jött az angyal és karácsonyfát hozott. A gyermek nem tudott arról, hogy a fenyőfa honnan került és a rajta levő díszekről sem, így felhőtlen volt a boldogsága. Egyik háznál kisebb, másiknál gazdagabb volt a karácsonyfa, de a fényűzés a parasztcsaládoknál nem volt szokásban. Csüngött rajta szaloncukor, piros alma, házilag festett „aranydió”, házilag sütött, formákra vágott keksz, még a szentjánoskenyérre is emlékszem. A háború alatt a szaloncukrot házilag főzték, a puhára összefőtt cukorszirupot pohár fenekével addig súrolták, amíg összeállott és állaga hasonlított a szaloncukoréhoz. A papírját ollóval recézték. A szükség leleményessé tette az embert és a természet ajándékait is felhasználták sokféle dísz mellett. Este az ablakok alatt megszólalt a legények kórusa: „Krisztus Urunknak áldott születésén…” A falut csoportokra oszolva, minden házhoz eljutva, végigkántálták.

Az ateizmus virágzása idején az angyalból „télapó” lett, a karácsonyfából „télifa”, de megváltozott jövetelének ideje is, különösen a megfélemlített tisztviselőknél.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:12 Bővebben...
 

Az alföldi betyárromantika. Történetek a betyárvilág korszakából XXIV.

E-mail Nyomtatás PDF

Az alföldi betyárromantika

Történetek a betyárvilág korszakából XXIV.

Az én lelkembe is belopta aranyhamvas vízililiomjait az ős-rét. Vadász urak, csinbókos hajú pásztorok, katonaviselt öreg cselédek beszédeiből a nádrengetegbe süppedt réti tanyákon, az éjszakai borulattól fekete felhőlepelbe takart nagy pusztai legelők rejtelmes pásztortüzeinél kezdett érdeklődésre ébredezni és az Alföld titokzatosságaival benépesedni képzeletem... Ezeket a mesélgető alakokat, ezeket a szűz érzéseket, ezeknek a pusztán átélt éjszakáknak bűvös színhullámait, a réti nádrengetegnek mélységes zengésű, titkos felhangokkal borzongató ős melódiáit lelkemben elnyomni, emlékezetemből kitörölni többé nem lehet. Az én magános életem csupán kis talyigakerék-nyomásnyi, de bekanyarogja az alföldi őspusztát, benne süppedezik az ingoványaival minden idegent fenyegető ősrétben.

Jeles pandúrt többet is ismertem. Az igazi nagy betyárok közül egyszer a Rózsa Sándor elvénhedett, szörnyű óriás és kegyetlen hírű alvezérét, az öreg Veszelka Tónit láttam a szegedi hetipiacon. A rettenetes nehéz csizmáival, szúrós szemére húzott fekete juhbőr kucsmájával olybá tűnt fel ez a hallgatag, zárkózott pusztai óriás, akinek útjából még ekkor is borzongva lépett félre a hetipiac népe, mintha csak valami fekete kőből faragott pogány bálványszobor elevenedett volna meg és indult volna el pozdorjává gázolni az emberi lelkek nyugalmát? ... Az öreg betyár Veszelkán túl a régi híres betyároknak már inkább a regéjük, a regényök csapódott hozzám merészen nyilazó szárnysuhintással, mint az éjszakákból kibontakozó fekete madarak. Borzongató vijjongással alighogy feltűnnek, nyomukat máris eltemeti a sötét felhős éjszaka... Ó, az én betyáraim ritkán hunytak el úgy vízszintesen, mint a fegyházból kiszabadult, a váradi szőlőkben holtáig vezeklett öreg betyár, Dobos Gábor, aki az én gyermekéveimben Bihar, Hajdú, Szabolcs, Szatmár vármegyék sok százezernyi népét izgatta gyilkolások vérharmatjával is bemocskolt vakmerő rablótámadásaival. Akkoriban a vásárokon ponyva rigmusokat árultak és gajdoltak a Dobos Gábor bandájáról. Maga Dobos tulajdonképpen kerülte a gyilkolást (ennek következtében menekült az akasztófától is), hanem Onyalka nevű oláh betyárcinkosa volt az igazi kérlelhetetlen, kegyetlen, vérengző fenevad.

Módosítás dátuma: 2022. november 04. péntek, 12:04 Bővebben...
 

Mikulás, krampusz, télapó

E-mail Nyomtatás PDF

Mikulás, krampusz, télapó

A címben jelzett szavak nagyjából azonos fogalmat jelentenek. Mindhárom szó azt a gyermekek képzeletében élő emberi alakot idézi fel tudatukban, aki a december 6-a előtti este a jó gyermekeknek ajándékot, a rosszaknak pedig virgácsot hoz.

Meglepő, hogy ezek az általánosan ismert közszavak mennyire új keletűek a magyar szókincsben. Nyelvészeink megállapítása szerint a mikulás szó legkorábbi előfordulása alig régibb százévesnél (1856.), de még a XIX. század hatvanas-hetvenes éveiben sem lehetett közkeletű. A magyar mikulás szó szláv, közelebbről pedig szlovák eredetű. A magyar lakta területeken a mikulási szokások csak a múlt század első felében honosodhattak meg, elsősorban a városi polgárság körében, később pedig a falusi értelmiségen, iskolákon és óvodákon keresztül a parasztság egy részénél is. A mikulás szó ugyan szláv eredetű, de a néprajzi vizsgálatok szerint maga a mikulási szokás – mely Miklós myrai püspök legendájának egyes mozzanataira emlékeztet – az osztrákoktól jutott el hozzánk. Ezt bizonyítja a krampusz kifejezés is, mely bajor-osztrák eredetű. A krampusz szó nagyjából a mikulással egy időben, a múlt század közepe táján, 1842-ben bukkant fel először nyelvünkben, de a vele kapcsolatos szokásanyagra már 1785-ből is vannak adataink. Amíg hazánk más területein a mikulás kifejezés a tiszteletreméltó, fehérszakállú, püspöksüveges öregemberre, a krampusz pedig a virgácsos, álarcos, láncos fekete ördögalakra vonatkozik, addig Vas megyében – és bizonyára egész Nyugat- Dunántúlon – a parasztság körében e kettős egybefonódik, mivel az ördögalakot is mikulásnak, vagy láncos Miklósnak mondják. Megyénkben a parasztság körében a legöregebb adatközlők sem emlékeznek arra, hogy valaha is jóságos püspökruhás mikulás jött volna hozzájuk december 5-én este. Mivel az mindig ördögalak volt, ezért a gyerekek féltek, rettegtek tőle. Félve várták a mikulást, vagy krampuszt, de az ajándéknak örültek, na meg annak, hogy nem vitte el őket a zsákjában. A püspökruhás mikulás csak a városi polgárság, a jómódú családok, vagy a falusi értelmiség házában jelent meg. Úgy is mondhatnánk, hogy a szegények mikulása az ördögalak, a gazdagabbaké pedig a jóságos püspökruhás öregember. A cselédgyerekeknek csak a földesúr mikulása vitte püspökruhában az ajándékot néhány kivételes esetben, de egyébként náluk is az ördögalak jelent meg, ugyanúgy, mint parasztságunknál. Vagy még az sem, mert sok helyen – különösen az első világháború idején anyagi okok miatt – „megfeledkeztek a mikulásról” és az ezzel járó ajándékozásról.

Bővebben...
 

Ki a Mikulás?

E-mail Nyomtatás PDF

Ki a Mikulás?

Mindenesetre a legnépszerűbb szent, a kisázsiai Myra püspöke, akit a gyermekek becéző elnevezésével mindnyájan egyszerűen csak Mikulásnak mondunk. Életének külső körülményei közül elsősorban az ragadja meg képzeletünket, hogy már nagyon fiatalon jutott a püspöki méltóságra; szüleit elveszítvén, vagyonát szétosztotta a szegények között és azután a Szentföldre zarándokolt; visszautaztában isteni sugallatra nem városába, Patarába, hanem Myrába ment és itt csodálatos egyetértéssel püspökké választották az idegent. A Diocletianus-féle egyházüldözések alatt börtönbe került, míg Nagy Konstantin császár vissza nem helyezte püspöki székébe. Szent életét 1600 évvel ezelőtt, 327-ben fejezte be.

Hogyan lett a távol keleten élt szent nemcsak a nyugati kereszténységnek, hanem valláskülönbség nélkül egész Európa népeinek, kicsijének és nagyjának egyaránt legkedvesebb barátja? Volt a középkornak egy csodálatosan bájos, nagy rajongással olvasott könyve, az „Aranylegenda” (Legenda Aurea), melyet a XIII. században egy szentéletű domonkos-szerzetes, Voragiumi Jakab (Jacopo da Voragine) szerkesztett; az északi germán partoktól le Afrika fövenyes homokjáig mindenütt, nálunk is olvashatták az istenes élet ragyogó példái között Szent Miklós püspök életét, a róla elterjedt csodás elbeszéléseket, legendákat.

Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 5. A Mikulásünnep

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

5. A Mikulásünnep

Mert, mint általában a külvilágtól elzárt minden faluban, Perőcsényben tényleg ünnep volt még a Mikulásnap is, hiszen ez is jó alkalom volt az egymáshoz való közeledésre. És ezt a szó legtisztább jelentPerőcsényi képeslap, Kürtössy Péter tulajdonaésében valóban így kell érteni, mivel akkor nemhogy ajándékra való nem volt, de még cukrot és a kenyeret is csak jegyre lehetett kapni. Ma már elcsépelt dolog, de akkor igazán érvényes volt, hogy a szeretet mindennél fontosabb…

Emlékszem, én is évről évre olyan lelkesedéssel suvickoltam és raktam ki az ablakba a valakitől rámragadt rossz bakancsokat, vagy néha anyám magas szárú cipőjét, mintha magát a világjótevő Mikulást vártam volna, pedig mindig tudtam, hogy abban néhány szál orgonavessző mellett 1-2 alma, -hogy minél többnek látszódjon- sok dió meg vöröshagyma, esetleg a ki tudja hány éves szaloncukorpapírba becsomagolt száraz kenyér volt.  És még valami!  Ami nekem mindennél fontosabb volt, és igazi ünneppé tette még a másoknak egyszerű hétköznapot, hogy a drága jó Julismamám, akármilyen hideg is volt, akármennyire is csúszósak voltak az utak, mindig megvárva a teljes sötétséget, s feljött hozzánk a falu másik végéből. Apró termetével odakucorogva az ablakunk alá, mindent eltakaró, dús vattaszemöldöke fölé piros krepp papírból csavart hegyes süvegében a belülről hallatszó egyházi- és Mikulásénekekre válaszolva, szép, dörmögő hangon elénekelte az „Istenfélő ember, Mikulás vagyok” című drága kis dalocskát…

Ettől még gyermeki értelmem nyiladozása után is mindig boldog és elégedett voltam, s ifjabb felnőtt koromig sem engedtem kijózanodni magam abból a gyönyörűségből, hogy nekem van a legdrágább Mikulásom…
Pedig ha hiszitek, ha nem, már elmúltam tizenhét éves, amikor az első „hivatalos” és valóban nekem szóló Mikulás-csomagomat kaptam.  Mert ugyan az ötvenes években nemegyszer volt már olyan, hogy hőn szeretett „kopaszapánk” akaratából helyi „gyermekei” eljöttek az iskolába és csak úgy a kötényükből osztogattak pár szem szaloncukrot meg ilyesmit, de ezt valahogy csak addig tekintettük ajándéknak, amíg meg nem tudtuk, hogy az osztogatók gyerekeinek ráadásként csoki és egyebek is jutottak, amit még hónapok múlva is büszkén eszegettek. Akkor mondogatta azt a népszáj, hogy: …egyet ide…, egyet oda…, egyet ide…, egyet oda…

Módosítás dátuma: 2013. december 05. csütörtök, 09:58 Bővebben...
 

Mire tanít bennünket a régi települések alakja?

E-mail Nyomtatás PDF

 

Mire tanít bennünket a  régi települések alakja?

Aki az elmúlt korok életét kutatja, sokféle forrás között válogathat. Az írott emlékeken kívül rendelkezésre állnak a régészek által napvilágra hozott épületek, eszközök, emberi és állati csontok éppen úgy, mint a régi képes ábrázolások, vagy a nyelvek, amelyeknek elemeiből a más nyelvekkel-népekkel való kapcsolatra, olykor az évszázadokkal ezelőtt élt ember munkájára és a többi emberhez fűződő viszonyára lehet következtetni. Ilyen történelmi forrás az egykori településeknek sokszor napjainkig megmaradt alakja is.

Régi tapasztalat, hogy a mai házak, házsorok helyén sok esetben már korábban is voltak lakóhelyek. Vagyis az utcaalakzatok, a városrészek vagy a falak formái általában sokkal hosszabb életűek az épületeknél. A lakóépületet, a templomot romba döntheti a háború, elhamvaszthatja a tűzvész, vagy lebontathatja a gazdája, az új többnyire ugyanazon a helyen épül fel. A budai várnegyed épületei közül alig néhánynak a fala való a török hódoltság előtti időből, a házaknak alapjai mégis számtalan esetben azonosak a 400–500 évvel ezelőttiekkel, és a járókelő ma is ugyanazon az útvonalon halad, ahol Buda polgára a török uralom előtt. Falusi vályogépületeink nehezen érnek meg egy-két évszázadot, s mégis, ha valaki a mai faluk alaprajzát összehasonlítja a legrégebbi részletes térképeken ábrázolt formájukkal vagy az egykori oklevelek határleírásával, azt látja, hogy nem egy utcának a helye és „futási” iránya mit sem változott. A nemrég Túrkeve közelében végzett ásatások is azt igazolták, hogy egyik-másik falusi telken két, három vagy több ház is épült, egymás nyomában, a ház elpusztulása tehát nem mozdította ki véglegesen a helyéről annak gazdáját vagy örököseit.

Módosítás dátuma: 2023. november 07. kedd, 10:30 Bővebben...
 

A ruszin és a magyar. Mikor Isten a nemzetségeket mind megteremtette... VI.

E-mail Nyomtatás PDF

A ruszin és a magyar

Mikor Isten a nemzetségeket mind megteremtette... VI.

Krisztus egyedül vándorolt a nagy országúton és egy ruszinnal találkozott.

– Te ruszin – mondotta az Úr –, gyere el holnap hozzám dolgozni. Aranyat kapsz a munkádért. Ha szorgalmas leszel, megalapozod a szerencsédet. A szegény ruszin örömest fogadta az ajánlatot, mert egy garas nem sok, annyi sem volt a tarsolyában.

– Kora reggel légy a falu végén, ott foglak várni – tette hozzá az Úr, és tovább vándorolt. 

Ment, mendegélt és nemsokára egy magyarral találkozott. Köszöntek egymásnak illendően. Így szólt Krisztus:

– Te  magyar,  eljönnél-e  hozzám holnap reggel  dolgozni? Jól megfizetek érte. Nem bánod meg, ha korán ott leszel a falu végén, várni foglak. A magyar örömmel ráállott, mert bizony neki sem volt pénze.

– Milyen munkát kapok? – kíváncsiskodott a magyar.

– Majd megtudod reggel – felelte az Úr, és szép lassan továbbment. Leszállt az éj. Nem jött álom a ruszin szemére. Félt, hogy elalszik és nem ér oda elég korán. Elővette lyukas bocskorát és foltozni kezdte, a feleségének pedig megparancsolta, hogy főzzön puliszkát, mert munkába kell mennie. Reggelig foltozgatta bocskorát.

Módosítás dátuma: 2022. november 04. péntek, 12:37 Bővebben...
 

Leányvásár egy baranyai kisközségben. Az oroszlói búcsú az 1920-as években

E-mail Nyomtatás PDF

Leányvásár egy baranyai kisközségben

Az oroszlói búcsú az 1920-as években

Oroszló községben a kisbíró földbemélyedt követ mulat a poros úton.

– Osztán ez az a kűj, amékben Szent László király lova megbotlott. A király vállárul leesett a köpönyeg. El is futotta a hirtelen mérög, oszt aszondja a szürkének: Ó rossz ló! Hát rajta maradt a községen, hogy: Oroszló...

Nyolcvan-kilencven házból áll Szent László király faluja. Az országút két oldalán sorakoznak fel az apró házak. Egyik oldalon a magyarok laknak, másikon a németek. A legendán kívül, amit csak a községben ismernek, még egy nevezetessége van Oroszlónak. A Szent Mihály napja után következő vasárnap van itt búcsú. Az oroszlói búcsú pedig arról híres, hogy a szomszéd megyéből is megjelenik ott a fiatalság, mert, hogy leányvásárt tartanak ezen a napon. Ennek a búcsús leányvásárnak a híre volt az, ami kicsalt engem is Oroszlóra.

A paraszt életében nagy sorja van a búcsúnak. A módos gazda borjút vág erre a napra, azonkívül, hogy az apró jószágot is megtizedelik. A kőttrétest, a fahéjas kalácsot már napokkal azelőtt elkezdik sütni a kemencék tüzes ölén, viszont ma már a punsch-torta és a piskóta-tekercs sem hiányzik a búcsúk étlapjáról. A zsíros ételek bő innivalót kívánnak, hát bor sem hiányozhat. Akinek nincs szüretje, hordóban veszi a bort, amiért nem restell a hetedik faluba sem elmenni, ha ezer koronával olcsóbban kapja literjét, mint otthon.

Módosítás dátuma: 2023. október 01. vasárnap, 15:52 Bővebben...
 

Két ősi magyar halász-szerszám

E-mail Nyomtatás PDF

Két ősi magyar halász-szerszám

Az új magyarok egyik főfoglalkozása a halászat volt. Ez természetesnek tűnik, ha végig tekintünk azokon a földrajzi tájakon, ahol a hajdani őshazák elterültek. Akár az urálit, akár a délorosz területen volt Lebediát, vagy Etelközt nézzük az elénk terített történeti térképen, mind bővelkedtek vízben. Folyók, tavak csillogtak az állatot is tenyésztő ősmagyarok körül, amelyek dúslakodtak halban, mégpedig nem is akármilyen halakban. A Volgában, Donban, Dnyeperben ott találták az édesvízi halak legértékesebbjét is, a hatalmas tokféléket, csakúgy, mint a későbbi végleges haza, a mai Magyarország legnagyobb folyójában, a Dunában és ennek nagyobb mellékfolyóiban is.

Ezek a halak hajdanán a mi vizeinkben is bőven szaporodtak. A XVI. században élt Oláh Miklós esztergomi érsek azt írta, hogy a vizákból egyszerre ezer darabot is fognak a Dunában. Oláh Miklós adatát nem kell éppen túlzásnak, vagy tévedésnek tartani, mert nem szól a nagyságukról, de bizonyára ő sem gondolt több mázsás példányok ilyen sokaságára, bár az ő idejében még bőven akadt köztük több mázsás is (itt a régi mázsa, azaz 56 kg értendő). A legnagyobb ismert – 10 és félmázsás – dunai vizát az ő korában fogták ki a komáromi halászok. Egy századdal ezután fordult meg a híres angol utazó orvos Eduard Brown hazánkban, és ő is megemlíti a temérdek hal mellett a sok vizát, köztük húsz lábnyi hosszúakat is. Ezek is több mázsát nyomtak. A komáromi várparancsnok feleségének ránk maradt rajza szerint 1679-ben is fogtak még a Vág torkolatánál nagy vizákat, amelyek között 520 fontos is akadt. Ezek a halak nemcsak nálunk, hanem külföldön is nagyon kapósak voltak, főként finom húsukért, de azért is, mert az egyház szigorú parancsa szerint a böjti napokon nem fogyaszthattak húst, sőt némelykor még tojást, vajat, tejet sem. Mindezt jól helyettesítette a hal, amelyre nem vonatkozott az egyház tilalma. A vizákat mindenki bátran ehette, még az is, aki a szálka miatt félt a halhoz nyúlni, ugyanis a tokfélék mind szálkamentesek. Nagy zsákmányt jelentett a nőstény vizák sok kilogrammot kitevő ikrája (egy métermázsás halnak 20 kg is lehet). Ebből készítik ugyanis a kaviárt, amely ma is előkelő helyet foglal el a drágább élelmiszerek rangsorában.

Bővebben...
 

A székely tánclépés

E-mail Nyomtatás PDF

A székely tánclépés

A magyarság táncairól sokat tanulhattunk Réthei Prikkel Marián alapvető könyvéből (1924). Azonban a részleteket illetőleg igen sok tennivalónk maradt még. Az egyes táncok mozdulatairól pedig pontos leírást nem kaptunk benne. Különösen bizonytalan és sokféle ellenmondásba ütköző az a részlet, amely az erdélyi magyarság táncaival foglalkozik.

Erdélyi tapasztalataim alapján régóta megállapíthattam, hogy a legalaposabb és leghelyesebb leírás erre vonatkozólag még ma is csak az, amit 1909-ben Seprődi János tanár közölt az Erdélyi Múzeumban. Szerinte kétféle magyar néptánc van Erdélyben: a csűrdöngölő és a hármastánc. Igen helyesen látja, hogy az úri nép lassú csárdását a székely egyáltalán nem ismeri.

Ha a tánc alapelemeit keressük, egyelőre mellőznünk kell a csűrdöngölő bonyolódott cifrázatait. Induljunk ki tehát az egyszerűbb, de általánosabb hármastáncból, ahogy azt Seprődi leírta.

„Az a lassú tánc, amellyel a kibédiek rendes tánca kezdődik, sem zenéjében, sem mozdulataiban nem azonos a lassú csárdással. Benne a párok nem oldalt mozognak, mint az úri táncban, hanem hátrafelé megy a lány s utána a legény, az egész haladás pedig körben történik, jobbról balra. A legény apró lépésekben jártatja táncosát – innen a jártatós elnevezés – s csak néha tesz egy-egy kisebb fordulatot, amikor a leányt kézenfogva meg is pörgeti. Erre vonatkozik a forgatós elnevezés.”

Módosítás dátuma: 2023. szeptember 09. szombat, 15:22 Bővebben...
 

Hol van a polinéziaiak őshazája?

E-mail Nyomtatás PDF

Hol van a polinéziaiak őshazája?

1947-ben egy kalandos vállalkozás keltette fel a figyelmet világszerte a polinéziaiak eredetének kérdése iránt. Egy norvég zoológus, Thor Heyerdahl, Callao perui kikötőből néhány társával együtt balsafatutajra szállt, hogy a szelek és az áramlatok erejét kihasználva a kelet-polinéziai szigeteken kössön ki és ezzel bebizonyítsa a polinéziaiak amerikai eredetét. A tutajútról írott, s számos nyelvre lefordított könyv és az expedícióról készített film egycsapásra híressé tette a norvég kutatót, akit a Húsvét-szigeteken folytatott kutatásai, főleg ásatásai s „Aku-aku” című könyve még népszerűbbé tett.

A két, a polinéziaiak amerikai eredetét hatásosan bizonyítani látszó munkán kívül van Heyerdahlnak még egy nem kevésbé érdekes, de inkább csak a szakkörök előtt ismert műve, mely „Amerikai indiánok a Pacifikumban – A Kon-Tiki expedíció teóriája” (Stockholm, 1952) címmel több mint 800 oldalon állítja össze a tudományos érveket elméletének az alátámasztására. Heyerdahl elmélete azonban szemben áll minden számottevő nyelvész és néprajztudós álláspontjával. Nézzük, mi ez az álláspont, mik a bizonyítékok. Hogyan és mint kívánja Heyerdahl bizonyítani ennek ellenkezőjét!

Polinéziának nevezzük Dumont d’Urville (1832) elnevezése szerint a Csendes-óceánban, az Egyenlítő két oldalán elterülő szigeteket, azon a hatalmas háromszögön belül, melynek északi csúcsát a Hawaii-szigetek, déli hegyét Új-Zéland, legkeletibb pontját pedig a Húsvét-sziget alkotja. A vulkanikus eredetű vagy korallszigeteken élő, fejlett neolitikus (újkőkori) kultúrájú lakossággal első ízben James Cook foglalkozott a XVIII. században három felfedező útja alkalmával. Ő állapította meg a polinéziai háromszögön belüli szigetek lakosságának nyelvi és kulturális egységét s ő vetette fel elsőként a polinéziaiak eredetének kérdését is. Cook a polinéziai nyelvjárások és az indonéziai nyelvek közötti egyezések alapján a polinéziaiakat nyugati, indonéziai eredetűnek tartotta s az őt követő csaknem két évszázad kutatásai is mind ezt az első hipotézist igazolták. Az eredet kérdésének tisztázása természetesen nem könnyű feladat s nem egy tudománynak kellett eredményeit összegeznie, hogy a polinéziai vándorlás feltehető kiinduló helyét, időpontját és útvonalát megállapíthassa. Vegyük sorra a bizonyítékokat és a még tisztázatlan kérdéseket.

Bővebben...
 

Magyar búcsújáróhelyek: Mátraverebély-Szentkút

E-mail Nyomtatás PDF

Magyar búcsújáróhelyek: Mátraverebély-Szentkút

A kolostor és a hegyek csöndje, a paraszti munka kemény áhítata fogad Szentkúton bennünket. Hétköznap jöttünk ide, gondolkodhatunk eleget. A templom előtt ülünk. Jól esik nemes vonalaiban és díszleteiben, a hegyekben és erdőkben gyönyörködnünk. E misztikus hangulatért még az új freskók mézes-mázos ürességét is elnézzük. Azt hisszük pedig, hogy éppen ilyen helyeken kellene a legnagyobb művészi teljesítményeknek megvalósulniuk, hogy szépségüket a kegyhely jámbor tekintélye megszentelje és ajánlja a híveknek. Ülünk a templom előtt és a Hungaria franciscana képeit idézgetjük magunkban.

Látjuk a középkort, amikor a barátok a magyar néplélek nevelése mellett missziós területeken is küzdenek. Térítgetik a pogány kunokat és a tartományokban élő szakadárokat és eretnekeket. Látjuk a török időket, amikor a barátok magától értetődő természetességgel maradnak híveik mellett. Elfogadják az adott helyzetet. Vállalják a helytállás reménytelennek látszó hősiességét. Az ország földrajzi és szellemi értelemben romokban, a kereszténység fájdalmas megosztottságban. Mindenki menekül biztosabb helyekre, csak az egyszerű nép marad apái földjén. A barátok velük maradnak, pásztorok, akik mindenüket odaadják juhaikért. A gyöngyösi klastrom a palóc, a szegedi az alföldi, a csíksomlyai pedig a székely katolikus néplélek gondozásában és megmentésében igazán örök érdemeket szerzett. Látjuk a 18. század nagy vajúdásait. A magyar katolicizmus egyetemes megújhodásában, léleképítésében a barátok szintén ott vannak az elsők között. Az égető paphiány miatt az új települések – az ország új népvándorlásnak és új letelepedésnek színhelye – lelki gondozása őrájuk várakozik, vállalják ezt a missziót is. Az újjászületett és folyton szaporodó ferences kolostorok egy-egy vidék vallásos népéletének irányítói, újszerű áhítatformák forrásai, jámbor társulatok középpontjai. Ekkor alakulnak ki a híres ferences búcsújáróhelyek is: Radna, Gyűd, Andocs, Szeged, Csíksomlyó, Mátraverebély, amelyek az új magyar népiség kialakításában, nevelésében olyan nagy szerepet játszanak. E búcsújáróhelyek megvalósítják a magyar nép és nemzetiségek katolikus jellegű szintézisét, a békés együttélés lelki föltételeit, ami politikai síkon azóta sem sikerült. Adósok vagyunk ezzel is, a búcsújáróhelyek szellemtörténetének megírásával. A barátok lelki hatása a 19. század nagy világnézeti és gazdasági válságait is átvészeli, hogy vállalhassa a 20. század nagy franciskánus feladatait, elsősorban azt, hogy meggyőzzön bennünket a ferences virtus, a szegénység és alázat szépségéről.

Módosítás dátuma: 2023. augusztus 22. kedd, 06:23 Bővebben...
 

Mátyás koporsója

E-mail Nyomtatás PDF

Mátyás koporsója

Világverő Mátyás királynak sok dicsőséges harcát följegyezte a történelem. Azok közt tán az volt a legdicsőségesebb, amelyikben Bécsnek büszke várát megvívta. De bizony volt annál még szebb is, csakhogy azt nem jegyezte föl a történelem. Csak az aranyszájú monda szól arról, hogy a világverő király még koporsójában is megalázta Bécset.

Úgy volt az, hogy olyan gyászpompát még nem látott a világ, mint amilyennel a magyarok királyát ravatalra tették a bécsi nagy templomban. A koporsója vert ezüst, a terítője fekete bársony, a fején drágaköves arany korona, a kezében gyémántokkal kirakott kard. A koporsóra Hollós Mátyásnak minden hív embere tett valami drágaságot. Isten tudja, mi volt közöttük a legdrágább. Az a sok szikrát hányó ékkő-e, amit a főurak szórtak a koporsóra? Vagy az a sok nehéz könny, amit a szegények pergettek rája?

Még a bécsi nagyurak is összeültek tanakodni, hogy mivel tiszteljék meg a nagy hódítót.

Bővebben...
 

A gainai leányvásár 1896-ban

E-mail Nyomtatás PDF

A gainai leányvásár 1896-ban

– Jössz-e a gainai leányvásárra? – kérdezték tőlem.

Kétszer sem kelletett kérdezni. Reggel 8 óra volt még csak, mikor el­értünk a Gaina nyugati csúcsára, mely Hal­mágy felől esik s oldala erdős, de legtetején tisztás van. Ezen a csúcson látható romba dőlve az a homokkőből kifaragott emlékkő, melyet a móczság az ő negyvennyolczadiki vezérük: Janku kezdeményezése folytán ál­líttatott ide őfelsége, a király 1855-iki ittlétének megörökítésére, midőn Halmágy fe­lől lovagolt fel ide. Az emlékkő egyes táb­lái most már szerteszét hevernek a földön, meg van ugyan a feliratos kőtábla is fél oldalra dőlve, de betűi részint lekoptak, részint bemocskosodtak úgy, csak hosszabb idő alatt volnának részben felismerhetők.

De nekünk elég volt ezzel az elolva­sással pár kísérletet tenni, a mi nem sikerülvén, átadtuk magunkat annak a felséges vi­dék szemlélésének, mely által méltán volt elragadtatva ittlétékor királyunk is, mert ennél fényesebb panorámát alig képzelhetni, mint innen a Gainai király csúcsáról.

Bővebben...
 

Hajdani bihari népjátékok

E-mail Nyomtatás PDF

Hajdani bihari népjátékok

Pattanjbolha

Először egy törölközőt kérnek a háziasszonytól, aki igyekszik eltenni kéz alól. Tudja, hogy minek kell. Azért megkérdezi: Minek ez? S aztán:

– Nem, nem adok. Még szétveritek.

Végül is beadja a derekát.

– Bánom is én, csak szét ne verjétek.

De nem is annyira a törölközőt félti, inkább attól fél, hogy nagyot ütnek egymásra, s verekedés lesz a vége. A törölközőt jól megcsavarják, titokban vízbe mártják, hogy még nagyobbat sújtson, de úgy, hogy meg ne lássa a háziasszony. Olyan is volt, hogy követ vagy bicskát csavartak bele, ha valakinek nagy haragosa volt. A bíró (játékvezető) megkérdezte a lánytól: kit akar magának? A lány megsúgta a választottja nevét.

– Hány csókot kérsz tőle?

A lányok csak egyet kértek, mert úgy illett. A fiú odament hozzá, lehajolt és megcsókolta. Akkor először a bíró jót húzott a hátára a csavart törölközővel Hadd pattanjon a bolha! Utána a fiún volt a sor, hogy válasszon magának egy lányt. Visszahívhatta ugyanazt is. De ő már nem egy csókot kért, tízet is. Virtuskodott, inkább elszenvedte az ütéseket, csak csókolhassa a lányt.

Módosítás dátuma: 2022. november 02. szerda, 19:35 Bővebben...
 

Jánosik. Történetek a betyárvilág korszakából XXIII.

E-mail Nyomtatás PDF

Jánosik

Történetek a betyárvilág korszakából XXIII.

Jánosiak (Jánosik) György csavargó betyár volt. Olyan, kiben nem lakozik a lovagias és nagylelkű érzületből egy szikrányi sem. Az utak mentén leskelődött az emberekre és nem tett különbséget nemes és paraszti ember, férfi és nő között. Mihelyt útjába kerültek, kirabolta őket, még a ruhájukat is elszedte, így tett a nőkkel is. Sőt vallomásában legnagyobbrészt ilyen hősi tettek fordulnak elő, mert a gyilkosságokat buzgón és gyáván cinkosaira tolta, hiszen akkor szegény nem álmodta, hogy belőle tót nemzeti hős, hosszú tót költemények deli alakja, drámák és regények kifogástalan, lovagias főszereplője lesz.

Különös jelenség, hogy a múlt század negyvenes éveiben, mikor a tót nyelvű irodalom megszületett, tót nemzeti hősöket keresett a tót költészet. Az ébredező tót nemzetiségi törekvés erősítésére olyan témákra volt szüksége, melyekben a tót nemzetiségért magukat föláldozó férfiak szerepelnek. Ilyenek azonban alig voltak. Ismételten megénekelték Szvatoplukot, Cyrillt és Methódust és a többi régi szlávot, sőt Csák Mátét megtették utolsó tót hercegnek, ki vissza akarta állítani Tótországot. Ezzel kimerült az invenció, míg újból rá nem akadtak Jánosikra. Azért újból, mert Kollár János az ő híres Slavy dcerájában Jánosikot már megénekelte, de korántsem látott benne tót nemzeti hőst. Ezen pedig a tótoknak csodálkozniuk kellene, hiszen Kollár minden apróságot fölhasznált és összehordott, csakhogy a szláv dicsőséget fényessé tegye. Jánosikot Kollár a pokolba helyezte, hol folyton a hajdútáncot járja, – ez volt büntetése. Suhancok, gyülevész nép, hírhedt útonállók között látjuk a pokolban, ott van Uhorcsik is, ki Jánosikot állítólag a rossz útra vezette. Megtaláljuk magyarázatát Kollár óvatosságának a jegyzetekben, melyekben a forrásmunkákra utal. Ezek között szerényen meghúzódik két kicsiny tót kalendárium címe. Fejérpataky Gáspár, a fanatikus tót könyvkereskedő és könyvkiadó, ki a tót nemzetiségi mozgalmakban kiváló szerepet játszott, volt szerkesztője és kiadója ezeknek a népkönyvecskéknek. Fejérpatakyról még senki sem mondotta és nem is mondhatja, hogy magyar érzésű volt. Ő alapította Stúr Lajossal a híres pozsonyi tót lapot; a Hurbán-lázadás idején kénytelen volt Görgei elől menekülni, mert a tót mozgalomnak liptói szervezője volt, s később tót sovinizmusból nevét Belopotockyra változtatta 1850-ben.

Bővebben...
 

Szent Antal, a gyermekek barátja

E-mail Nyomtatás PDF

Szent Antal, a gyermekek barátja

Ismeretes legendája elmondja, hogy egyszer egy úr házánál szállott meg. Lefeküdtek, amikor ennek úgy tűnt, hogy a szent szobájából nagy fényesség sugárzik. A kulcslyukon bekukucskált és Antal karján a Kis Jézust látta. Legtöbbször így is ábrázolják. A szegedi Dóm tér kútszobrain, a szegedi származású Erdey Dezső szép modern alkotásán (1944) azonban az ókeresztény Krisztus-jelképet, a halat tartja kezében. Ezzel az ősi tiszai városban Antal halcsodájára is emlékeztet.

Egész természetes, hogy beteges horvát, dalmát gyermeket úgy ajánlanak az ő különös oltalmába, hogy ferencrendi öltözetben járatják, hogy a szent őket is mintegy a karjába vegye. Szinte kötelező ikonográfiai hagyomány az is, hogy a szent másik kezébe liliomszálat adnak, amivel angyalszerű ártatlanságára akarnak emlékeztetni. Így tűnik föl Búcsúszentlászló oltárán is. Homlokzatán jellemző párhuzamként az Angyali Üdvözletet látjuk: Gábor arkangyal kezében is liliom. Ebből érthető a szegedi tanyák népének ajkán a liliomnak szentantalvirág neve is.

Bővebben...
 

Népi olajütés régen

E-mail Nyomtatás PDF

Népi olajütés régen

Népünk a régi világban sok olajat fogyasztott: olajat használt a világításra, a katolikusok és a görögkeletiek böjtben éltek vele, de sokféleképpen felhasználták a népi orvoslásban is. Az olajat különféle olajtartalmú magvakból készítették. Például valamikor az erdőkben gyújtott bükkmagot használták fel olajkészítésre. A Bakony vidékén az olaj készítésének legfőbb anyaga a szárított tökmag volt, kisebb mennyiségben a napraforgó magja, még ritkábban a kendermag.

Az összegyűjtött magvakat a falvakban található „olajosházak”-ba vitték feldolgozásra. Igen sok kis falusi olajfeldolgozó üzem működött, s ezeket általában olajütőnek nevezték. De a városokban is számtalan olajütő működött, például Szegeden a múlt század elején csaknem száz „olajsatu” volt. Az olajosság nem jelentett külön foglalkozási ágat. Az olajütők a legtöbbször jómódú falusi, földművelő emberek voltak, több faluban a bíró volt az olajütő tulajdonosa. Az olajütés rendszerint a családban öröklődött, s az olajütő család gyakran megkapta az Olajos előnevet. Az olajütés mesterségének családi hagyományozás útján való továbbadása természetes és érthető: az olajütés külön erre a célra épült helyiségben folyt, a paraszti viszonyokhoz mérten költséges eszközökkel, amelyeket egyetlen ember nehezebben tudott megszerezni.

Még a közelmúltban is sok olajütő működött, az 1930-as években egyedül Veszprém megyében vagy húsz olajütőt találtam és a Palócföldön még egy egészen régi, kezdetleges típusú olajütőt is. A Balaton partján 1945-ben még üzemben volt egy olajprés: az akkori ínséges időben nagy hasznát vették a környező falvak népei.

Módosítás dátuma: 2023. június 01. csütörtök, 07:02 Bővebben...
 

Magyar búcsújáróhelyek: Hajós

E-mail Nyomtatás PDF

Magyar búcsújáróhelyek: Hajós

Hajós német falu Kalocsa közelében, a cím tehát első pillanatra nem látszik szabatosnak. A hajósi búcsújáró kultusz azonban már régen túlnőtt a szűkös német törzsi kereteken és misztikus hódítása messze vidék magyar és bunyevác népére kiterjed. (Itt is hálásan köszönöm Barát László hajósi káplán úr segítőkészségét.)

A kegyhely kialakulása igen tanulságos és mélyen belevilágít a magyar XVIII. század vallási és társadalmi viszonyaiba. Története, hatása már világosan áll előttünk, amit bizony nem minden kegyhelyünkről mondhatunk el. Legutóbb Herman Egyed foglalkozott a kultusz eredetével, eredményeit mi is felhasználjuk. A német Kriss Rudolf «Schwäbische Türkei» című művében a kegyhelyről meglehetős egyoldalúan emlékezik meg. Mintha nem akarna tudomást szerezni azokról a jelenségekről, amelyek a hajósi kultusz német jellegét, törzsi kizárólagosságát már régen megbontották. Kriss munkája különben arra figyelmeztet, hogy a hazai búcsújáró kultusz szellemtörténetének feltárásában nagy és halaszthatatlan kötelességeink vannak. Könnyelműség és szégyen, hogy a mi sajátos feladatainkat mások oldják meg.

Bővebben...
 

Piros pünkösd napján

E-mail Nyomtatás PDF

Piros pünkösd napján

A komárommegyei Kocson a pünkösdöt nem tudja nagy ünnepnek a nép. Kitakarítanak az előző napokon mindenütt, hogy meg legyen a tisztesség, de nincs nagy sütés-főzés. „Karácsonkor kalácsot, húsvétkor könyeret, pünköskor meg ha lehet!” – járja a mondás, jelezve az új termés előtti időszakra jellemző helyzetet az éléskamrában. Ilyenkor, bizony, üres a kamra. Ami szalonna, hús, zsír még akad a kevés liszt mellett, kell a dógos embernek. A második napot nem is nagyon tartják: nincs miből. Más vidékeken is csak ezt tapasztalhatja a kíváncsi ember, pedig azelőtt piros pünkösd napján bőven ettek-ittak az emberek.

A pünkösdöt régen a jelentősebb tavaszi ünnepek közé sorolták és mulatságaira, játékos kedvteléseire hetekkel előbb készülődött a falu népe. Ma is emlékeznek még sokan a pünkösdi királyra, a pünkösdi királynéra, a pünkösdölésre, a pünkösdi rózsára, de ma már kevesen tudják, mit is jelentettek ezek az érdekes jelenségek a pünkösdi ünnepléskor.

Pünkösd napján a legények testi erő, vagy ügyesség dolgában mérkőztek, lovat futtattak, vagy bikát hajszoltak, s a legügyesebbet, a legkiválóbbat tették meg pünkösdi királynak. Dunántúl sok falujában lovasjátékok döntötték el az elsőbbséget: aki három verseny közül kettőben győzött, az lett a király. Sok helyen egyszerűen megválasztották a pünkösdi királyt: az első legény már jóelőre megszerezte a tekintélyt, s a választás alkalmával, pünkösd napján, nagy táncos mulatságot tartottak.

A pünkösdi királyválasztás játékos mulatságában a legjelentősebb vonás maga a tréfákkal fűszerezett versengés. A Felvidéken kötelet húztak végig a falun, annak közepére lábainál fogva felakasztottak egy eleven ludat. A legények a kötél alatt elballagva igyekeztek a lúd nyakát elszakítani. Akinek ez nem sikerült, rendesen lepottyant a lóról. Ezen aztán az egész falu nevetett.

Módosítás dátuma: 2023. január 23. hétfő, 17:31 Bővebben...
 

Pünkösdi királyság

E-mail Nyomtatás PDF

Pünkösdi királyság

Mégis csak békítő gondolat az, hogy az esztendő háromszázhatvanöt szürke napja között ott van harmatos rózsa gyanánt piros pünkösd napja is. Piros is, rózsás is volt ez a nap réges-régen, mikor még a földreszálló Szentlélek tüzet jobban érezték az emberek, mikor még ama tüzesen égő lángnyelvek jelképe gyanánt tűzpiros pünkösdi rózsából fontak fejükre koszorút. A Néprajzi Múzeumban néhány érdekes kép őrzi a magyar pünkösdi szokások emlékét. Százesztendős, öreg könyvekben turkálva kellett a képekhez magyarázatot szerezni.

A zöld kalamáris

Úgy volt, az régen, hogy piros pünkösd napján – istentisztelet végeztével – összegyűltek a faluházánál a helység vénei. Bíró uram, nótárius uram és esküdt uramék ünnepi köntösben jelentek meg és bemenvén a helységházába egy nagy zöld korsóval, amiben bor vala, csináltak valamit, ami az ő dolguk. Odakünn azalatt lóháton sorakoztak az ifjú legények, gyolcsingben, gatyában, bokrétás kalapban, tarka kendővel a mente gomblyukában. Mikor aztán az elöljáró urak odabenn mind kiírták a tintát abból a nagy zöld kalamárisból, előállott kisbíró uram őkegyelme, nagy piros zászló volt a kezében, nagy vőfélybokréta a süvege mellett, a legénycsapat élére rugtatott lován és mialatt a zenészek rárántották az indulót, nekivágtak a mezőnek. Elől kisbíró uram, utána a banda cigány szekérre rakva. A szekér mögött mészároslegények haladtak felpántlikázott tulokkal, merthogy ökörsütés is lészen. De fogyatkozás egyébben sem volt: a következő szekér kereke tízakós hordó súlya alatt sírt, a boroshordó tetején pedig két szép leányzó ült mázos korsókkal, azután jöttek a lovas legények négyes sorban és bezárta a menetet az érdemes elöljáróság. A nép már jóelőre kitódult a verseny színhelyére.

Módosítás dátuma: 2022. június 04. szombat, 05:26 Bővebben...
 

Ünneplő székelyek. A pünkösdi ünnepkörrel kapcsolatos szokások.

E-mail Nyomtatás PDF

Ünneplő székelyek

Adatok a székelység vallásos néprajzához

A pünkösdi ünnepkörrel kapcsolatos szokások

A pünkösdi ünnepkört a kemény munka jellemzi. Ebben az időszakban gyakori a munka áldásáért végzett könyörgés (búzaszentelő). A munka a párokat is összehozza: a népszokások a fiatal szivek egybekapcsolásának jelképes megnyilvánulásai (Jakab-ág, szentiváni szoká­sok).

Szent György napja.[1] Ajnádon e napon megtiltják az állatok réten való tartózkodását. Az ifjúságot is eltiltják a szabadban szo­kásos játékoktól. Általában azt tartják, hogy ezen a napon jönnek elé a szentgyörgybékák. Ekkor nyírják a juhokat is. Csíkszentkirá­lyon azt tartják, ha Szent György napján feljön a „hetevény", ak­kor hűvös nyár lesz. Csíkszentimrén ezen a napon csapják ki az állatokat a legelőre. A kapu közé, ahol az állatok keresztül mennek, egy láncot kötnek ki és azt mondják: „Szent Vendel és Szent Amb­rus óvjátok meg állatainkat minden veszélytől!" E napon jönnek vissza a fecskék is. A Szent napján különben már a földre is leülhe­tünk, mivel már „feljött a föld fagya". Csekefalván azt tartják, hogy amennyivel Szent György előtt mennydörög, annyival utána fagy lesz. Kászonújfaluban e napon kiteszik a házbéreseket, hogy új lakást keressenek maguknak. Kászonfeltizen ezen a napon megméretkeznek, hogy szerencsések legyenek. Sepsiárkoson a templomból kivo­nulnak a mezőre a pappal együtt búzaszentelésre.

Búzaszentelő. Csíkgöröcsfalván a megszentelt vetésekből a ke­resztre koszorút fonnak. Csíkdelnén ilyenkor mindenki leszakít egy pár szál búzát és minden szálra elmond egy Miatyánkot. Ha valaki­nek a torka fáj, megfüstölik szentelt búzával. Csíkmenaságon a szentelt búzát hazaviszik és felszurják a „geresztbe“, hogy a menny­kő meg nem üsse az épületet. A méhkasok elé is kötnek búzakoszorút, hogy a méhek jobban összetartsanak. Csíkszentkirályon a szentelt búzát emlékbe tartják az ablak keresztjére kötve. Csíkszentimrén a búzaszentelés úgy történik, hogy a nép az elöljárókkal korra reggel kimegy határkerülni. A pap és a nép egy része a határkerülők elé megy; amikor a két csoport összetalálkozik, a legközelebbi kereszt­nél megáll és itt a pap a négy világtáj felé megáldja a búzaföldeket. Azt mondják az öregek: sok búzát senki se szedjen, mert ahány búza­szálat szakítanak, annyi Miatyánkot kell elmondaniok. A hazavitt szentelt búzából ellés előtt a tehén moslékjába tesznek egy szálat, hogy több tejet adjon. Kászonújfaluban a szentelt búzát azért tart­ják, mert ha szentelt dolog van a házban, az erős idő ellen véd. Kászonfeltizen nehéz idő alkalmával a szentelt búzát egy tányér vízbe teszik és gyertyát gyújtva imádkoznak, hogy a nehéz idő múl­jon el. Sepsiárkoson a betegséget úgy gyógyítják, hogy szentelt bú­zával kenik meg a fájós részt.

Módosítás dátuma: 2020. június 02. kedd, 17:19 Bővebben...
 

Pünkösdi szokások és hiedelmek a Jászkunságban

E-mail Nyomtatás PDF

"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje..."

Pünkösdi szokások és hiedelmek a Jászkunságban

Az esztendő három nagy egyházi ünnepe - karácsony, húsvét, pünkösd - Jézus élettörténetének, átvitt értelemben a kereszténység kialakulásának fontosabb állomásait jelzi: a karácsony Jézus születésének, a húsvét feltámadásának, a pünkösd a Szentlélek alászállásának, az emberi lélekbe költözésének az ünnepe, mely a keresztény hit és egyház kialakulásához vezetett. Egy középkori versezet lírai sorai szerint:

"Jelenti magát Jézus háromszor esztendőben,

Jézus magát úgy jelentgeti már.

Először jelenti nagy karácsony napján,

Jézus magát úgy jelentgeti már.

Másodszor jelenti hangos húsvét napján,

Jézus magát úgy jelentgeti már.

Harmadszor jelenti piros pünkösd napján,

Jézus magát úgy jelentgeti már..."

Módosítás dátuma: 2016. május 15. vasárnap, 13:37 Bővebben...
 

Zöldellő májusfák, dalos éjszakák és vidám majálisok

E-mail Nyomtatás PDF

Zöldellő májusfák, dalos éjszakák és vidám majálisok

Kalandozás Maia istennő birodalmában – Az egyház májusi ünnepei

Más, boldogabb esztendőkben ilyenkor május első napjaiban már javában zeng a világ. Az ébredező, zsendülő természet földalatti és föld feletti titkos erői már lázasan dolgoznak s készítik elő a nagy, szent forradalmat: az új élet zengő csodáját. Május első napjaiban máskor már virágpompában áll a világ, ezer és ezer halványszirmú, édes illatú virág öltözteti ünneplőbe a fákat, május igazi királynőit és kacagó napsugárözönben dalol a természet odakünn, Isten nagy templomában.

Valamikor, békés, boldog időkben ezen a napon, május első vasárnapján ünnepet ült az ifjúság. Odakünn, a Kállay-ligetben suhant a körhinta s folyt a zsákba futás, lepényevés – majális volt. Május első éjszakáján pedig húzta a cigány a szép lányok, szép asszonyok ablaka alatt, hogy:

„Szeretnék május éjszakáján, ellopni minden orgonát…”

Maia istennő berkeiben

A tavaszi zendülés, az új élet sarjadásának örömünnepét éppen úgy megtaláljuk a primitív, pogány népeknél, mint a mai embereknél. Az utóbbiak azonban nem érzik már a majális, vagy májusfa ünnepe mögött az ősi, kultikus jelleget, a föld termékenységének megújulásával együtt az új élet, a feltámadás hitét.

Módosítás dátuma: 2023. május 10. szerda, 06:28 Bővebben...
 

Május elsejei népszokások: a májusfa

E-mail Nyomtatás PDF

Május elsejei népszokások: a májusfa

Már a görög-római korban bizonyos napokon és alkalmakkor, „védekezésül a rossz, ártó szellemek ellen”, faágakkal díszítették a házakat, istállókat és melléképületeket. Leginkább szúrós vagy erős szagú növényeket használtak erre, mert úgy hitték, hogy ezek biztosabban távol tartják, sőt elűzik a rontó szellemeket. Ez a szokás egész Európában elterjedt, és általában György naphoz, május elsejéhez vagy pünkösdhöz kapcsolták. E néphit ezeket a napokat úgynevezett „gonoszjáró” napoknak tartotta, ezért ilyenkor különösképpen védekezni kellett a „rontás” ellen.

Az ágakkal díszítésnek, faállításnak az is volt a célja, hogy az ember házatáját és őt magát erősítse az újraébredt tavasz erejének közvetlen érintésével. Az idők során mindinkább a természet újjáéledéséhez és a szerelemhez kapcsolódott.

Ezért is a zöldágazás, májusfaállítás leginkább a lányoknak szólt. Megtisztelés, vallomás lett ez a legény részéről. Ez a szokás már a XVIII. századból ismeretes. „Sok inconvenienciák esvén ennek előtte a Filep Jakab napra viradólag felvonni szokott zöld ág miatt, annak eltávoztatásáért concludáltatott még anno 1753, hogy városunkban zöld ágak felverettetése senkinek meg nem engedtetik.” Mai szavainkkal: sok bajt okozott a mindig Fülöp Jakab nap hajnalán felállított zöld ág, ezért már 1753-ban úgy határozott a város, hogy senkinek sem engedi meg ilyenek felállítását.

Bővebben...
 


1. oldal / 29

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2024. március 29., péntek, Auguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 20 vendég böngészi