Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Magyar búcsújáróhelyek: Mátraverebély-Szentkút

E-mail Nyomtatás PDF

Magyar búcsújáróhelyek: Mátraverebély-Szentkút

A kolostor és a hegyek csöndje, a paraszti munka kemény áhítata fogad Szentkúton bennünket. Hétköznap jöttünk ide, gondolkodhatunk eleget. A templom előtt ülünk. Jól esik nemes vonalaiban és díszleteiben, a hegyekben és erdőkben gyönyörködnünk. E misztikus hangulatért még az új freskók mézes-mázos ürességét is elnézzük. Azt hisszük pedig, hogy éppen ilyen helyeken kellene a legnagyobb művészi teljesítményeknek megvalósulniuk, hogy szépségüket a kegyhely jámbor tekintélye megszentelje és ajánlja a híveknek. Ülünk a templom előtt és a Hungaria franciscana képeit idézgetjük magunkban.

Látjuk a középkort, amikor a barátok a magyar néplélek nevelése mellett missziós területeken is küzdenek. Térítgetik a pogány kunokat és a tartományokban élő szakadárokat és eretnekeket. Látjuk a török időket, amikor a barátok magától értetődő természetességgel maradnak híveik mellett. Elfogadják az adott helyzetet. Vállalják a helytállás reménytelennek látszó hősiességét. Az ország földrajzi és szellemi értelemben romokban, a kereszténység fájdalmas megosztottságban. Mindenki menekül biztosabb helyekre, csak az egyszerű nép marad apái földjén. A barátok velük maradnak, pásztorok, akik mindenüket odaadják juhaikért. A gyöngyösi klastrom a palóc, a szegedi az alföldi, a csíksomlyai pedig a székely katolikus néplélek gondozásában és megmentésében igazán örök érdemeket szerzett. Látjuk a 18. század nagy vajúdásait. A magyar katolicizmus egyetemes megújhodásában, léleképítésében a barátok szintén ott vannak az elsők között. Az égető paphiány miatt az új települések – az ország új népvándorlásnak és új letelepedésnek színhelye – lelki gondozása őrájuk várakozik, vállalják ezt a missziót is. Az újjászületett és folyton szaporodó ferences kolostorok egy-egy vidék vallásos népéletének irányítói, újszerű áhítatformák forrásai, jámbor társulatok középpontjai. Ekkor alakulnak ki a híres ferences búcsújáróhelyek is: Radna, Gyűd, Andocs, Szeged, Csíksomlyó, Mátraverebély, amelyek az új magyar népiség kialakításában, nevelésében olyan nagy szerepet játszanak. E búcsújáróhelyek megvalósítják a magyar nép és nemzetiségek katolikus jellegű szintézisét, a békés együttélés lelki föltételeit, ami politikai síkon azóta sem sikerült. Adósok vagyunk ezzel is, a búcsújáróhelyek szellemtörténetének megírásával. A barátok lelki hatása a 19. század nagy világnézeti és gazdasági válságait is átvészeli, hogy vállalhassa a 20. század nagy franciskánus feladatait, elsősorban azt, hogy meggyőzzön bennünket a ferences virtus, a szegénység és alázat szépségéről.

Módosítás dátuma: 2023. augusztus 22. kedd, 06:23 Bővebben...
 

Mátyás koporsója

E-mail Nyomtatás PDF

Mátyás koporsója

Világverő Mátyás királynak sok dicsőséges harcát följegyezte a történelem. Azok közt tán az volt a legdicsőségesebb, amelyikben Bécsnek büszke várát megvívta. De bizony volt annál még szebb is, csakhogy azt nem jegyezte föl a történelem. Csak az aranyszájú monda szól arról, hogy a világverő király még koporsójában is megalázta Bécset.

Úgy volt az, hogy olyan gyászpompát még nem látott a világ, mint amilyennel a magyarok királyát ravatalra tették a bécsi nagy templomban. A koporsója vert ezüst, a terítője fekete bársony, a fején drágaköves arany korona, a kezében gyémántokkal kirakott kard. A koporsóra Hollós Mátyásnak minden hív embere tett valami drágaságot. Isten tudja, mi volt közöttük a legdrágább. Az a sok szikrát hányó ékkő-e, amit a főurak szórtak a koporsóra? Vagy az a sok nehéz könny, amit a szegények pergettek rája?

Még a bécsi nagyurak is összeültek tanakodni, hogy mivel tiszteljék meg a nagy hódítót.

Bővebben...
 

A gainai leányvásár 1896-ban

E-mail Nyomtatás PDF

A gainai leányvásár 1896-ban

– Jössz-e a gainai leányvásárra? – kérdezték tőlem.

Kétszer sem kelletett kérdezni. Reggel 8 óra volt még csak, mikor el­értünk a Gaina nyugati csúcsára, mely Hal­mágy felől esik s oldala erdős, de legtetején tisztás van. Ezen a csúcson látható romba dőlve az a homokkőből kifaragott emlékkő, melyet a móczság az ő negyvennyolczadiki vezérük: Janku kezdeményezése folytán ál­líttatott ide őfelsége, a király 1855-iki ittlétének megörökítésére, midőn Halmágy fe­lől lovagolt fel ide. Az emlékkő egyes táb­lái most már szerteszét hevernek a földön, meg van ugyan a feliratos kőtábla is fél oldalra dőlve, de betűi részint lekoptak, részint bemocskosodtak úgy, csak hosszabb idő alatt volnának részben felismerhetők.

De nekünk elég volt ezzel az elolva­sással pár kísérletet tenni, a mi nem sikerülvén, átadtuk magunkat annak a felséges vi­dék szemlélésének, mely által méltán volt elragadtatva ittlétékor királyunk is, mert ennél fényesebb panorámát alig képzelhetni, mint innen a Gainai király csúcsáról.

Bővebben...
 

Hajdani bihari népjátékok

E-mail Nyomtatás PDF

Hajdani bihari népjátékok

Pattanjbolha

Először egy törölközőt kérnek a háziasszonytól, aki igyekszik eltenni kéz alól. Tudja, hogy minek kell. Azért megkérdezi: Minek ez? S aztán:

– Nem, nem adok. Még szétveritek.

Végül is beadja a derekát.

– Bánom is én, csak szét ne verjétek.

De nem is annyira a törölközőt félti, inkább attól fél, hogy nagyot ütnek egymásra, s verekedés lesz a vége. A törölközőt jól megcsavarják, titokban vízbe mártják, hogy még nagyobbat sújtson, de úgy, hogy meg ne lássa a háziasszony. Olyan is volt, hogy követ vagy bicskát csavartak bele, ha valakinek nagy haragosa volt. A bíró (játékvezető) megkérdezte a lánytól: kit akar magának? A lány megsúgta a választottja nevét.

– Hány csókot kérsz tőle?

A lányok csak egyet kértek, mert úgy illett. A fiú odament hozzá, lehajolt és megcsókolta. Akkor először a bíró jót húzott a hátára a csavart törölközővel Hadd pattanjon a bolha! Utána a fiún volt a sor, hogy válasszon magának egy lányt. Visszahívhatta ugyanazt is. De ő már nem egy csókot kért, tízet is. Virtuskodott, inkább elszenvedte az ütéseket, csak csókolhassa a lányt.

Módosítás dátuma: 2022. november 02. szerda, 19:35 Bővebben...
 

Jánosik. Történetek a betyárvilág korszakából XXIII.

E-mail Nyomtatás PDF

Jánosik

Történetek a betyárvilág korszakából XXIII.

Jánosiak (Jánosik) György csavargó betyár volt. Olyan, kiben nem lakozik a lovagias és nagylelkű érzületből egy szikrányi sem. Az utak mentén leskelődött az emberekre és nem tett különbséget nemes és paraszti ember, férfi és nő között. Mihelyt útjába kerültek, kirabolta őket, még a ruhájukat is elszedte, így tett a nőkkel is. Sőt vallomásában legnagyobbrészt ilyen hősi tettek fordulnak elő, mert a gyilkosságokat buzgón és gyáván cinkosaira tolta, hiszen akkor szegény nem álmodta, hogy belőle tót nemzeti hős, hosszú tót költemények deli alakja, drámák és regények kifogástalan, lovagias főszereplője lesz.

Különös jelenség, hogy a múlt század negyvenes éveiben, mikor a tót nyelvű irodalom megszületett, tót nemzeti hősöket keresett a tót költészet. Az ébredező tót nemzetiségi törekvés erősítésére olyan témákra volt szüksége, melyekben a tót nemzetiségért magukat föláldozó férfiak szerepelnek. Ilyenek azonban alig voltak. Ismételten megénekelték Szvatoplukot, Cyrillt és Methódust és a többi régi szlávot, sőt Csák Mátét megtették utolsó tót hercegnek, ki vissza akarta állítani Tótországot. Ezzel kimerült az invenció, míg újból rá nem akadtak Jánosikra. Azért újból, mert Kollár János az ő híres Slavy dcerájában Jánosikot már megénekelte, de korántsem látott benne tót nemzeti hőst. Ezen pedig a tótoknak csodálkozniuk kellene, hiszen Kollár minden apróságot fölhasznált és összehordott, csakhogy a szláv dicsőséget fényessé tegye. Jánosikot Kollár a pokolba helyezte, hol folyton a hajdútáncot járja, – ez volt büntetése. Suhancok, gyülevész nép, hírhedt útonállók között látjuk a pokolban, ott van Uhorcsik is, ki Jánosikot állítólag a rossz útra vezette. Megtaláljuk magyarázatát Kollár óvatosságának a jegyzetekben, melyekben a forrásmunkákra utal. Ezek között szerényen meghúzódik két kicsiny tót kalendárium címe. Fejérpataky Gáspár, a fanatikus tót könyvkereskedő és könyvkiadó, ki a tót nemzetiségi mozgalmakban kiváló szerepet játszott, volt szerkesztője és kiadója ezeknek a népkönyvecskéknek. Fejérpatakyról még senki sem mondotta és nem is mondhatja, hogy magyar érzésű volt. Ő alapította Stúr Lajossal a híres pozsonyi tót lapot; a Hurbán-lázadás idején kénytelen volt Görgei elől menekülni, mert a tót mozgalomnak liptói szervezője volt, s később tót sovinizmusból nevét Belopotockyra változtatta 1850-ben.

Bővebben...
 

Szent Antal, a gyermekek barátja

E-mail Nyomtatás PDF

Szent Antal, a gyermekek barátja

Ismeretes legendája elmondja, hogy egyszer egy úr házánál szállott meg. Lefeküdtek, amikor ennek úgy tűnt, hogy a szent szobájából nagy fényesség sugárzik. A kulcslyukon bekukucskált és Antal karján a Kis Jézust látta. Legtöbbször így is ábrázolják. A szegedi Dóm tér kútszobrain, a szegedi származású Erdey Dezső szép modern alkotásán (1944) azonban az ókeresztény Krisztus-jelképet, a halat tartja kezében. Ezzel az ősi tiszai városban Antal halcsodájára is emlékeztet.

Egész természetes, hogy beteges horvát, dalmát gyermeket úgy ajánlanak az ő különös oltalmába, hogy ferencrendi öltözetben járatják, hogy a szent őket is mintegy a karjába vegye. Szinte kötelező ikonográfiai hagyomány az is, hogy a szent másik kezébe liliomszálat adnak, amivel angyalszerű ártatlanságára akarnak emlékeztetni. Így tűnik föl Búcsúszentlászló oltárán is. Homlokzatán jellemző párhuzamként az Angyali Üdvözletet látjuk: Gábor arkangyal kezében is liliom. Ebből érthető a szegedi tanyák népének ajkán a liliomnak szentantalvirág neve is.

Bővebben...
 

Népi olajütés régen

E-mail Nyomtatás PDF

Népi olajütés régen

Népünk a régi világban sok olajat fogyasztott: olajat használt a világításra, a katolikusok és a görögkeletiek böjtben éltek vele, de sokféleképpen felhasználták a népi orvoslásban is. Az olajat különféle olajtartalmú magvakból készítették. Például valamikor az erdőkben gyújtott bükkmagot használták fel olajkészítésre. A Bakony vidékén az olaj készítésének legfőbb anyaga a szárított tökmag volt, kisebb mennyiségben a napraforgó magja, még ritkábban a kendermag.

Az összegyűjtött magvakat a falvakban található „olajosházak”-ba vitték feldolgozásra. Igen sok kis falusi olajfeldolgozó üzem működött, s ezeket általában olajütőnek nevezték. De a városokban is számtalan olajütő működött, például Szegeden a múlt század elején csaknem száz „olajsatu” volt. Az olajosság nem jelentett külön foglalkozási ágat. Az olajütők a legtöbbször jómódú falusi, földművelő emberek voltak, több faluban a bíró volt az olajütő tulajdonosa. Az olajütés rendszerint a családban öröklődött, s az olajütő család gyakran megkapta az Olajos előnevet. Az olajütés mesterségének családi hagyományozás útján való továbbadása természetes és érthető: az olajütés külön erre a célra épült helyiségben folyt, a paraszti viszonyokhoz mérten költséges eszközökkel, amelyeket egyetlen ember nehezebben tudott megszerezni.

Még a közelmúltban is sok olajütő működött, az 1930-as években egyedül Veszprém megyében vagy húsz olajütőt találtam és a Palócföldön még egy egészen régi, kezdetleges típusú olajütőt is. A Balaton partján 1945-ben még üzemben volt egy olajprés: az akkori ínséges időben nagy hasznát vették a környező falvak népei.

Módosítás dátuma: 2023. június 01. csütörtök, 07:02 Bővebben...
 

Magyar búcsújáróhelyek: Hajós

E-mail Nyomtatás PDF

Magyar búcsújáróhelyek: Hajós

Hajós német falu Kalocsa közelében, a cím tehát első pillanatra nem látszik szabatosnak. A hajósi búcsújáró kultusz azonban már régen túlnőtt a szűkös német törzsi kereteken és misztikus hódítása messze vidék magyar és bunyevác népére kiterjed. (Itt is hálásan köszönöm Barát László hajósi káplán úr segítőkészségét.)

A kegyhely kialakulása igen tanulságos és mélyen belevilágít a magyar XVIII. század vallási és társadalmi viszonyaiba. Története, hatása már világosan áll előttünk, amit bizony nem minden kegyhelyünkről mondhatunk el. Legutóbb Herman Egyed foglalkozott a kultusz eredetével, eredményeit mi is felhasználjuk. A német Kriss Rudolf «Schwäbische Türkei» című művében a kegyhelyről meglehetős egyoldalúan emlékezik meg. Mintha nem akarna tudomást szerezni azokról a jelenségekről, amelyek a hajósi kultusz német jellegét, törzsi kizárólagosságát már régen megbontották. Kriss munkája különben arra figyelmeztet, hogy a hazai búcsújáró kultusz szellemtörténetének feltárásában nagy és halaszthatatlan kötelességeink vannak. Könnyelműség és szégyen, hogy a mi sajátos feladatainkat mások oldják meg.

Bővebben...
 

Piros pünkösd napján

E-mail Nyomtatás PDF

Piros pünkösd napján

A komárommegyei Kocson a pünkösdöt nem tudja nagy ünnepnek a nép. Kitakarítanak az előző napokon mindenütt, hogy meg legyen a tisztesség, de nincs nagy sütés-főzés. „Karácsonkor kalácsot, húsvétkor könyeret, pünköskor meg ha lehet!” – járja a mondás, jelezve az új termés előtti időszakra jellemző helyzetet az éléskamrában. Ilyenkor, bizony, üres a kamra. Ami szalonna, hús, zsír még akad a kevés liszt mellett, kell a dógos embernek. A második napot nem is nagyon tartják: nincs miből. Más vidékeken is csak ezt tapasztalhatja a kíváncsi ember, pedig azelőtt piros pünkösd napján bőven ettek-ittak az emberek.

A pünkösdöt régen a jelentősebb tavaszi ünnepek közé sorolták és mulatságaira, játékos kedvteléseire hetekkel előbb készülődött a falu népe. Ma is emlékeznek még sokan a pünkösdi királyra, a pünkösdi királynéra, a pünkösdölésre, a pünkösdi rózsára, de ma már kevesen tudják, mit is jelentettek ezek az érdekes jelenségek a pünkösdi ünnepléskor.

Pünkösd napján a legények testi erő, vagy ügyesség dolgában mérkőztek, lovat futtattak, vagy bikát hajszoltak, s a legügyesebbet, a legkiválóbbat tették meg pünkösdi királynak. Dunántúl sok falujában lovasjátékok döntötték el az elsőbbséget: aki három verseny közül kettőben győzött, az lett a király. Sok helyen egyszerűen megválasztották a pünkösdi királyt: az első legény már jóelőre megszerezte a tekintélyt, s a választás alkalmával, pünkösd napján, nagy táncos mulatságot tartottak.

A pünkösdi királyválasztás játékos mulatságában a legjelentősebb vonás maga a tréfákkal fűszerezett versengés. A Felvidéken kötelet húztak végig a falun, annak közepére lábainál fogva felakasztottak egy eleven ludat. A legények a kötél alatt elballagva igyekeztek a lúd nyakát elszakítani. Akinek ez nem sikerült, rendesen lepottyant a lóról. Ezen aztán az egész falu nevetett.

Módosítás dátuma: 2023. január 23. hétfő, 17:31 Bővebben...
 

Pünkösdi királyság

E-mail Nyomtatás PDF

Pünkösdi királyság

Mégis csak békítő gondolat az, hogy az esztendő háromszázhatvanöt szürke napja között ott van harmatos rózsa gyanánt piros pünkösd napja is. Piros is, rózsás is volt ez a nap réges-régen, mikor még a földreszálló Szentlélek tüzet jobban érezték az emberek, mikor még ama tüzesen égő lángnyelvek jelképe gyanánt tűzpiros pünkösdi rózsából fontak fejükre koszorút. A Néprajzi Múzeumban néhány érdekes kép őrzi a magyar pünkösdi szokások emlékét. Százesztendős, öreg könyvekben turkálva kellett a képekhez magyarázatot szerezni.

A zöld kalamáris

Úgy volt, az régen, hogy piros pünkösd napján – istentisztelet végeztével – összegyűltek a faluházánál a helység vénei. Bíró uram, nótárius uram és esküdt uramék ünnepi köntösben jelentek meg és bemenvén a helységházába egy nagy zöld korsóval, amiben bor vala, csináltak valamit, ami az ő dolguk. Odakünn azalatt lóháton sorakoztak az ifjú legények, gyolcsingben, gatyában, bokrétás kalapban, tarka kendővel a mente gomblyukában. Mikor aztán az elöljáró urak odabenn mind kiírták a tintát abból a nagy zöld kalamárisból, előállott kisbíró uram őkegyelme, nagy piros zászló volt a kezében, nagy vőfélybokréta a süvege mellett, a legénycsapat élére rugtatott lován és mialatt a zenészek rárántották az indulót, nekivágtak a mezőnek. Elől kisbíró uram, utána a banda cigány szekérre rakva. A szekér mögött mészároslegények haladtak felpántlikázott tulokkal, merthogy ökörsütés is lészen. De fogyatkozás egyébben sem volt: a következő szekér kereke tízakós hordó súlya alatt sírt, a boroshordó tetején pedig két szép leányzó ült mázos korsókkal, azután jöttek a lovas legények négyes sorban és bezárta a menetet az érdemes elöljáróság. A nép már jóelőre kitódult a verseny színhelyére.

Módosítás dátuma: 2022. június 04. szombat, 05:26 Bővebben...
 

Ünneplő székelyek. A pünkösdi ünnepkörrel kapcsolatos szokások.

E-mail Nyomtatás PDF

Ünneplő székelyek

Adatok a székelység vallásos néprajzához

A pünkösdi ünnepkörrel kapcsolatos szokások

A pünkösdi ünnepkört a kemény munka jellemzi. Ebben az időszakban gyakori a munka áldásáért végzett könyörgés (búzaszentelő). A munka a párokat is összehozza: a népszokások a fiatal szivek egybekapcsolásának jelképes megnyilvánulásai (Jakab-ág, szentiváni szoká­sok).

Szent György napja.[1] Ajnádon e napon megtiltják az állatok réten való tartózkodását. Az ifjúságot is eltiltják a szabadban szo­kásos játékoktól. Általában azt tartják, hogy ezen a napon jönnek elé a szentgyörgybékák. Ekkor nyírják a juhokat is. Csíkszentkirá­lyon azt tartják, ha Szent György napján feljön a „hetevény", ak­kor hűvös nyár lesz. Csíkszentimrén ezen a napon csapják ki az állatokat a legelőre. A kapu közé, ahol az állatok keresztül mennek, egy láncot kötnek ki és azt mondják: „Szent Vendel és Szent Amb­rus óvjátok meg állatainkat minden veszélytől!" E napon jönnek vissza a fecskék is. A Szent napján különben már a földre is leülhe­tünk, mivel már „feljött a föld fagya". Csekefalván azt tartják, hogy amennyivel Szent György előtt mennydörög, annyival utána fagy lesz. Kászonújfaluban e napon kiteszik a házbéreseket, hogy új lakást keressenek maguknak. Kászonfeltizen ezen a napon megméretkeznek, hogy szerencsések legyenek. Sepsiárkoson a templomból kivo­nulnak a mezőre a pappal együtt búzaszentelésre.

Búzaszentelő. Csíkgöröcsfalván a megszentelt vetésekből a ke­resztre koszorút fonnak. Csíkdelnén ilyenkor mindenki leszakít egy pár szál búzát és minden szálra elmond egy Miatyánkot. Ha valaki­nek a torka fáj, megfüstölik szentelt búzával. Csíkmenaságon a szentelt búzát hazaviszik és felszurják a „geresztbe“, hogy a menny­kő meg nem üsse az épületet. A méhkasok elé is kötnek búzakoszorút, hogy a méhek jobban összetartsanak. Csíkszentkirályon a szentelt búzát emlékbe tartják az ablak keresztjére kötve. Csíkszentimrén a búzaszentelés úgy történik, hogy a nép az elöljárókkal korra reggel kimegy határkerülni. A pap és a nép egy része a határkerülők elé megy; amikor a két csoport összetalálkozik, a legközelebbi kereszt­nél megáll és itt a pap a négy világtáj felé megáldja a búzaföldeket. Azt mondják az öregek: sok búzát senki se szedjen, mert ahány búza­szálat szakítanak, annyi Miatyánkot kell elmondaniok. A hazavitt szentelt búzából ellés előtt a tehén moslékjába tesznek egy szálat, hogy több tejet adjon. Kászonújfaluban a szentelt búzát azért tart­ják, mert ha szentelt dolog van a házban, az erős idő ellen véd. Kászonfeltizen nehéz idő alkalmával a szentelt búzát egy tányér vízbe teszik és gyertyát gyújtva imádkoznak, hogy a nehéz idő múl­jon el. Sepsiárkoson a betegséget úgy gyógyítják, hogy szentelt bú­zával kenik meg a fájós részt.

Módosítás dátuma: 2020. június 02. kedd, 17:19 Bővebben...
 

Pünkösdi szokások és hiedelmek a Jászkunságban

E-mail Nyomtatás PDF

"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje..."

Pünkösdi szokások és hiedelmek a Jászkunságban

Az esztendő három nagy egyházi ünnepe - karácsony, húsvét, pünkösd - Jézus élettörténetének, átvitt értelemben a kereszténység kialakulásának fontosabb állomásait jelzi: a karácsony Jézus születésének, a húsvét feltámadásának, a pünkösd a Szentlélek alászállásának, az emberi lélekbe költözésének az ünnepe, mely a keresztény hit és egyház kialakulásához vezetett. Egy középkori versezet lírai sorai szerint:

"Jelenti magát Jézus háromszor esztendőben,

Jézus magát úgy jelentgeti már.

Először jelenti nagy karácsony napján,

Jézus magát úgy jelentgeti már.

Másodszor jelenti hangos húsvét napján,

Jézus magát úgy jelentgeti már.

Harmadszor jelenti piros pünkösd napján,

Jézus magát úgy jelentgeti már..."

Módosítás dátuma: 2016. május 15. vasárnap, 13:37 Bővebben...
 

Zöldellő májusfák, dalos éjszakák és vidám majálisok

E-mail Nyomtatás PDF

Zöldellő májusfák, dalos éjszakák és vidám majálisok

Kalandozás Maia istennő birodalmában – Az egyház májusi ünnepei

Más, boldogabb esztendőkben ilyenkor május első napjaiban már javában zeng a világ. Az ébredező, zsendülő természet földalatti és föld feletti titkos erői már lázasan dolgoznak s készítik elő a nagy, szent forradalmat: az új élet zengő csodáját. Május első napjaiban máskor már virágpompában áll a világ, ezer és ezer halványszirmú, édes illatú virág öltözteti ünneplőbe a fákat, május igazi királynőit és kacagó napsugárözönben dalol a természet odakünn, Isten nagy templomában.

Valamikor, békés, boldog időkben ezen a napon, május első vasárnapján ünnepet ült az ifjúság. Odakünn, a Kállay-ligetben suhant a körhinta s folyt a zsákba futás, lepényevés – majális volt. Május első éjszakáján pedig húzta a cigány a szép lányok, szép asszonyok ablaka alatt, hogy:

„Szeretnék május éjszakáján, ellopni minden orgonát…”

Maia istennő berkeiben

A tavaszi zendülés, az új élet sarjadásának örömünnepét éppen úgy megtaláljuk a primitív, pogány népeknél, mint a mai embereknél. Az utóbbiak azonban nem érzik már a majális, vagy májusfa ünnepe mögött az ősi, kultikus jelleget, a föld termékenységének megújulásával együtt az új élet, a feltámadás hitét.

Módosítás dátuma: 2023. május 10. szerda, 06:28 Bővebben...
 

Május elsejei népszokások: a májusfa

E-mail Nyomtatás PDF

Május elsejei népszokások: a májusfa

Már a görög-római korban bizonyos napokon és alkalmakkor, „védekezésül a rossz, ártó szellemek ellen”, faágakkal díszítették a házakat, istállókat és melléképületeket. Leginkább szúrós vagy erős szagú növényeket használtak erre, mert úgy hitték, hogy ezek biztosabban távol tartják, sőt elűzik a rontó szellemeket. Ez a szokás egész Európában elterjedt, és általában György naphoz, május elsejéhez vagy pünkösdhöz kapcsolták. E néphit ezeket a napokat úgynevezett „gonoszjáró” napoknak tartotta, ezért ilyenkor különösképpen védekezni kellett a „rontás” ellen.

Az ágakkal díszítésnek, faállításnak az is volt a célja, hogy az ember házatáját és őt magát erősítse az újraébredt tavasz erejének közvetlen érintésével. Az idők során mindinkább a természet újjáéledéséhez és a szerelemhez kapcsolódott.

Ezért is a zöldágazás, májusfaállítás leginkább a lányoknak szólt. Megtisztelés, vallomás lett ez a legény részéről. Ez a szokás már a XVIII. századból ismeretes. „Sok inconvenienciák esvén ennek előtte a Filep Jakab napra viradólag felvonni szokott zöld ág miatt, annak eltávoztatásáért concludáltatott még anno 1753, hogy városunkban zöld ágak felverettetése senkinek meg nem engedtetik.” Mai szavainkkal: sok bajt okozott a mindig Fülöp Jakab nap hajnalán felállított zöld ág, ezért már 1753-ban úgy határozott a város, hogy senkinek sem engedi meg ilyenek felállítását.

Bővebben...
 

Ördögadta gazdagság. Hétfalusi csángó népmese

E-mail Nyomtatás PDF

Ördögadta gazdagság

Hétfalusi csángó népmese

Volt egyszer, hol nem volt, hetedhét országon is túl, ahol csókával szántanak és nyállal koronáznak, volt egy szegény ember meg a felesége. Harmatos hajnalban keltek, napestig tettek-vettek, mégse volt látszata, mert furtonfurt veszekedtek, haragjukban kárt kárral tetéztek. Mikor az asszony kendervásznat szőtt, az ura ráripakodott, hogy ne kotoljon örökké az esztovátán, jó nekik a rongyos ing is. Az asszonyt elöntötte a pulykaméreg, tűzre vetette a bordát meg a vetélőt. Erre az ember felkapta a baltát, s bosszúból széjjelverte a fűtőt. Ez kellett még a paprikás fehérnépnek! Fogta a baltát, beledobta a kútba. Odalett a fűtő is, a fejsze is, ezután hideg ételen tengődtek.

Egyszer nagy dobolást, dorombolást hallottak a kamrából. Szaladtak megnézni, ki az, mi az. Hát egy kormos ördögöcske volt az üres lisztesládában, nem nagyobb egy kecskegidánál. Farka bojtja beleszorult a deszka hasítékába, azért toporzékolt.

– Szabadítsatok ki, jó emberek – rimánkodott.

– Aztán hálából pokolra viszel bennünket, mi?

– Hogy vihetnétek, hiszen én csak egy oskolás fióka vagyok, még most tanulgatom az ördög mesterséget. Hanem megtanítalak titeket egy igére, amit az ábécéből magoltam, avval megcsinálhatjátok a szerencséteket. Mikor fogytán van valami a házatokban, olvassátok rá:

Ami itt a legszűkebb.

Az legyen a legbővebb!

Módosítás dátuma: 2023. március 12. vasárnap, 12:32 Bővebben...
 

A hagyományos juhászat mentálhigiénés vonatkozásai

E-mail Nyomtatás PDF

A hagyományos juhászat mentálhigiénés vonatkozásai

Sok szeretettel köszöntök mindenkit itt a Hagyományok Házában, a népi gyógyászatról szóló előadássorozat keretében. Nekem jutott az a megtisztelő szerep, hogy beszélhetek a juhászat mentálhigiénés vonatkozásairól. Nagyon sokáig kerestem ezt a címet, azt, hogy az én személyes juhászattal kapcsolatos etnográfiai kutatásaim, élettapasztalataim hogyan illeszthetők bele a népi gyógyászat fogalmi keretébe. Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy beszélünk itt a hétköznapok szintjén gyógyító életformákról, gyógyító hagyományról, arról, hogy a régi ember jobban élt vagy ma is vannak olyan népek, akik az életmódjuknál fogva akár mentálisan, akár fizikailag egészségesebbek. Úgy gondoltam, ebből a szemszögből érdekes volna a mai magyarországi juhászat helyzetét, az ebben betöltött szerepemet körbejárnom. Ezáltal betekintést nyújtanék azok számára is ebbe az életformába, – akik például otthon arról álmodoznak, bárcsak juhásznak születtek volna vagy elkezdenék ezt a hivatást – hogy gyakorlatilag mire számíthatnak a kezdő lépéseknél. Mert ugye amikor az ember már elkezdte, akkor már csak az Isten fogja a kezét, ezt mindenkinek garantálom.

Béres Sándornak hívnak, a Pécsi Tudományegyetemen végeztem néprajz-történelem szakpárt jó sok évvel ezelőtt. Elég lassan és sokáig, ugyanis nagyon nehezen illeszkedtem be a városi egyetemi világba egy faluszéli környezetből. Már akkor vívódtam, hogy nem tudok vagy inkább nem akarok pusztán elméleti szinten gondolni a világra. Arra vágytam, hogy az elméleti problémákat a gyakorlatban is megismerjem. Elvemmé vált, hogy ha rájövök valamilyen igazságra a kutatás kapcsán, akkor az onnantól a saját életemben is kötelez. Mint mikor egy orvos rájön arra, hogy bizonyos üdítőitalok mérgezik az embert, akkor nem engedheti meg magának, hogy ezeket fogyassza. Legalábbis lelkiismereti alapon nem.

Módosítás dátuma: 2023. március 12. vasárnap, 12:33 Bővebben...
 

A kenyér és a bor megszentelése

E-mail Nyomtatás PDF

A kenyér és a bor megszentelése

Közeledik a húsvét, a feltámadás csodálatos tavaszünnepe. Böjttel és bűnbánattal érleljük lelkünket arra, hogy tiszta gyermeki örömmel hallelujázhassa az Urat, aki meghalt és feltámadott.

A húsvéti szokások között sok igen régi keletű népszokás szerepel, a tavaszünnep eredeti szokása, amelyet a katolikus egyház átvett és megszentelt. Így nagyszombaton reggel szokásban van a tűz és a húsvéti gyertya megáldása, amely régi, szimbolikus szokás, eredetét többféleképpen magyarázzák. Népszokáskutatók megállapították, hogy a tűzszentelés ősi germán szokásra vezethető vissza. A pogány germánok ugyanis isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy földjeik termékenységét így biztosítsák. Szent Bonifác, a németek apostola ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel és annak egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában ugyanis a kialvó majd fellángoló tűz Krisztust jelképezi…

A húsvéti eledelek megáldása

Ezzel szemben magyar szokás és magyar népi eredetre vall a húsvéti eledelek megáldása. Ez a szokás az idén első ízben nem szerepel hivatalosan a nagyszombati szertartások sorrendjében, hiszen nehéz időket élünk, s nem illő, hogy a magyar bőség szimbólumával, a rózsaszínű húsvéti sonkával és az illatos, hófehér kaláccsal járuljunk nagyszombaton az oltár elé…

Bővebben...
 

Gondoljunk csak a Jézust kereső népre

E-mail Nyomtatás PDF

Gondoljunk csak a Jézust kereső népre

A mi népünk országszerte fellelhető, szép és jellemző szokása volt Jézus keresése, amely a középkori misztériumdrámának figyelemre még alig méltatott maradványa, és amely egyes helyeken a határkerülés mozzanataival is keveredett.

Felső-Ipolyvidéken nagyszombat éjszakáján, éjfél előtt a templom bejáratánál gyülekeznek a hívek. Ott van a falu apraja-nagyja. A szülők gyermekeiket is magukkal viszik. Igen fontosnak tartják, hogy ezen az ájtatosságon mindenki ott legyen. Az előimádkozó az előénekessel a templom ajtajához térdel és elkezdi a bevezető imádságot. Az előforduló imádságokban Jézus szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról, a kenetvivő asszonyokról van szó. Könyörögnek azonkívül a bűnösök megtéréséért, mindenféle károk távolmaradásáért, jó termésért. Azután csendben felfejlődik a körmenet. Énekelve mennek a legelső határkeresztig, és onnan sorban, minden kereszthez, ami a falu határában van. Mindegyiknél imádságot mondanak. A legtávolabbi és egyúttal a legutoljára hagyott keresztnél van elhelyezve a feltámadt Krisztus szobormása, amelyet valóságos diadalmenetben visznek vissza a templomba. Kigyúlnak a gyertyák, lobognak a napraforgó szárából készített fáklyák. A körmenet a temetőbe kanyarodik be végül, itt mindenkinek akad egy kedves sírja, ahová letelepszik már csonkig égett gyertyájával. Hajnalodik, mikor abbahagyva az előimádkozó után mondott imádságokat, alvó gyermekeikkel hazatérnek.

Székelyudvarhelyen Jézus keresésére régebben a céhek indultak, a zászlókat maguk a céhmesterek vitték. Ez a mozzanat régi hagyományt őrzött meg, mert a középkorban a liturgikus játékok rendezése sokszor a céhek feladata volt. A lovasmenet hajnalban, a nyeregkápában fegyverrel indul el Krisztus keresésére, akinek szobrát elrejtették a búzában, és ezt kell megtalálni. A büszke és boldog megtaláló hozza a szobrot a lovasok kíséretében, akiket Jézus katonáinak neveznek. A város szélén áll Jézus kápolnája, egykor híres búcsújáróhely, a menet itt üt tábort. Elküldik az előköszönőket a városba jelenteni, hogy megtalálván Jézust, indulhat a körmenet eleje. Az előköszönők élükön a bíróval térnek vissza. Kis idő múlva a körmenet is jön, szent zsolozsmákat énekelve. A zászlókat Jézus szobra előtt meghajtják. Jézus katonái dísztüzet adnak, majd nagy lövöldözés közben megindul a menet a városba. A keresztek előtt meg megállnak. A piacon sokat lövöldöznek. A templom elé vonulva még egyszer dísztüzet adnak, utána pedig szentmisét hallgatnak.

Bővebben...
 

Népünk áprilisi védőszentjei

E-mail Nyomtatás PDF

Népünk áprilisi védőszentjei

Legtöbbször április hónapjára esnek a húsvéti ünnepek, amelyek színes liturgiájukkal, gazdag hagyománykincsükkel népünk legnagyobb vallásos élményei közé tartoznak. Érthető tehát, hogy a népi védőszentek áprilisi kultusza inkább a hónap végére: Szent György és Szent Márk napjára korlátozódik.

Szent György (április 24.) a IV. században szenvedett, mint fiatal katona vértanúságot. Életéről alig tudunk valamit, azonban már a koraközépkorban a legtiszteltebb szentek közé tartozott. Ő lett a lovagideál.

Szent György napja Európa javarészében tavaszkezdetnek számít. A hozzá fűződő hiedelmekben még ma is primitív-pogány hiedelmek lappanganak, amelyek a nép tudatában békésen megférnek Szent György keresztény heroizmusával. Az Egyház különben nagy körültekintéssel helyezte a Szent ünnepét erre a napra. A rómaiaknál ugyanis ekkor volt Pales pásztoristennek ősi ünnepe, a Palilia, amikor a pásztorok az istállókat kisöpörték és vízbemártott babérágakkal meghintették. A Veszta-szűzektől kapott hamu, vér és szalma szintén szerephez jutott a lustrátióban. A szalma lángjánál megfüstölték magukat és jószágukat. A nyájat áthajtották a tűzön és maguk is háromszor átugrottak rajta, hogy a bajtól, boszorkányok rontásától megmenekedjenek. A pásztor áldozatot mutatott be az istennek és kérte tőle mindazt, amire jószágának szüksége lehet. Imádsága végén kezet mosott a reggeli harmatban. E pogány kultusz ellensúlyozására rendelte az Egyház Szent György ünnepét, hogy a nép ezentúl a szent vértanú oltalmát keresse a maga, jószága és földje számára, hiszen Szent György a legenda szerint a sárkányt is megölte, tehát van ereje minden gonosz távoltartására, amely a nekizsendülés idején az emberek megrontására, kárára törekszik. Ezúttal azonban a régi képzetek nem halkultak el, hanem változatlanul megmaradtak és jórészt ma is köteleznek.

Bővebben...
 

Húsvéti magyar szokások

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvéti magyar szokások

Bartha Károlynak kedves húsvéti rigmusgyűjteményében találjuk a következő szatmármegyei, botpaládi köszöntőt:

Nagypénteken sokat sírtak,

Sok hímes tojást is írtak.

Adjanak egy hímes tojást,

Kerüljék el a locsolást.

Most hát húsvét van, örvendjünk,

Egymást locsolni készüljünk.

A Jézus is a bérével

Locsolta piros vérével.

E ház népének azt kívánom,

Kívánságom meg nem bánom,

Éljenek boldog napokat,

Bú nélkül valókat,

Szívemből kívánom.

Módosítás dátuma: 2021. április 07. szerda, 18:30 Bővebben...
 

Húsvéti határkerülés a Székelyföldön

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvéti határkerülés a Székelyföldön

Húsvéti határkerülés Gyergyóalfaluban, Vargyas Ildikó tulajdona

A feltámadási körmenet után a plébános kihirdeti a szokásos határkerülést. Híveit mennél tömegesebb megjelenésre buzdítja és a résztvevőket fegyelmezett magatartásra inti. Húsvét napján, rossz idő esetén fehérvasárnapon, valamennyi székelyföldi katolikus község határkerülésre induló népe reggel korán csendes szentmisét hallgat és közös áldozáson vesz részt. Egy óra múlva gyülekezés, amit harangszó jelez. Nők, idősebb férfiak és gyerekek templomi lobogókkal, zászlókkal a gyalogosok csoportjába gyűlnek, legények, férfiak gondozott, fényes szőrű lovak hátán a megyebíró oldalán állanak lovassorba zászlókat lobogtatva, háromágú keresztet emelve. Indulás előtti a megyebíró hangja csendül: Atyám fiai! Őseink hagyták reánk ezt a szép régi szokást szent örökségképpen, összegyűltünk mi is egy akarttal, hogy kimenjünk határainkba és míves napjaink helyén hálát adjunk a fennvaló Istennek, aki adta a húsvéti szent időt alkalmul magunk megjobbítására, lelkünk üdvösségére, bűneink bocsánatára. Ezért neki szívből hálát kell adnunk. De még más szükségből is megyünk. Kegyes nagy irgalmából megadta érnünk az új tavaszt. Eddig hóval fedett határainkban kezdődik az új, zöld élet és legszentebb akaratából kihajt verítékkel munkált földeinken a nekünk és barmainknak szükséges eleség. Meg akarjuk ezt köszönni mennybéli Atyáknak most megtisztult lélekkel, és imádkozni fogunk a zöld mezőkön végig hogy gyarlóságaink, nagy bűneink miatt ne büntessen, további segítségét tőlünk ne vonja el, hanem terményeinket gyarapítsa, őrizze, és életünk enyhítésére jóságosan adja meg. Szent énekszóval, szent imádsággal, őseink buzgóságával a határkerülésre indulás pillanataiban kiáltsátok velem:

Uram Jézus! Mária! Hála légyen!

Uram Jézus! Mária! Hála légyen!

Uram Jézus! Mária!  Hála légyen!

Egyszerre indul mind a két csoport: a lovasok élén a határpásztor halad, majd kis távolságra az első sorban három lovas: középen a megyebíró, az egyházközség világi vezetője, jobbján a feltámadt Krisztus szobrát, baljában a gyeplőt tartva, tőle jobbra és balra két legény lovagol, kik egyik kezükkel a csizmaszárba dugott lobogó nyelét, másik kezükkel a gyeplőt tartják. Hármas lovas csoport követi őket, kik lovaikat egyenlő szárú háromszög formájára állítottan háromtagú keresztet emelnek. A hét vezetőt az út két szélén párokban haladó lovas csapat követi. A lovas határkerülőket a határt jól ismerő határpásztor a mezők friss zöldjének tengerén át a határ távoli pontjára, a határ egy dombjára vezeti, mely egyben négy szomszéd község határát is jelöli. A csapat minden kereszt előtt meghajtja lobogóit, és hallatja hármas kiáltását. Útjuk alatt végig éneklik a „Feltámadt Krisztus ez napon! Alleluja, hálá légyen az Istennek” – kezdetű éneket, majd a dicsőséges olvasót imádkozzák hangosan, közösen, a „Régi litániát” éneklik, vagy a másik népéneket:

Módosítás dátuma: 2020. április 13. hétfő, 13:40 Bővebben...
 

Húsvéti szokások a Nyárád mentén

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvéti szokások a Nyárád mentén

A Székelyföld legszebb pontján, hol a Nyárád vize festői rónaságot szel ketté, s a faluk egymást érve munkás székely népnek adnak jólétet: él néhány ezernyi nép, mely majdnem érintetlenül tartja fenn ősi szokásait.

Gyönyörű völgy, melynek szépségét csak az ismeri igazán, ki tavasztól látja szemkápráztató fejlődését. Elzárt kis éden, melyhez hasonlót gyakran fest a gazdag képzelet, de megteremtve így, ahogy a nagy alkotó létrehozta, kevés helyen találjuk. Beláthatatlan dús virányú völgy, melyet a Nyárád, mint kígyózó ezüst szalag fut végig, partján jómódú, népes falvakkal, míg a háttért erdő koszorúzta hegyek képezik.

A nép, mely e kies völgyet lakja, elzárva bár a világtól, jólétben él, ipart, kereskedést és gazdaságot űz, s bár műveltség és értelem tekintetében is fejlődik, ősi szokásait féltett kincsként őrzi ma is. A vasúti közlekedéstől távol, meglehetősen rossz utakon tartja fenn közlekedését a nagyvilággal, s fa- és cserépedényeit, szalmakalapjait, kosarait és építőanyagjait jó mélyen behordja Erdély szívébe. E nép, mint az egész székelység, sok költői érrel bír, s szokásaiban gyakran meglepőleg nyilvánul a népköltészet hagyományos ihlete. 

Néhány hónapja csak, hogy én is e szép vidék lakója lettem, s azóta folyton a népélet föltűnőbb szokásaira figyelek. Annyi eredetiséget sehol sem találtam, mint itt. E hegyek, völgyek a múlt emlékei által benépesített tündérvilágot rejtenek magukban. A Nyárád mentén élő székely tisztán beszéli a nyelvet, csupán egyes sajátosságokat, tájszavakat vegyít bele, míg a néphumor elvitázhatatlan gazdagsága meglepőleg nyilvánul minden egyes alkalommal.

Módosítás dátuma: 2021. április 07. szerda, 18:40 Bővebben...
 

A húsvéti fa állítása a Székelyföldön

E-mail Nyomtatás PDF

A húsvéti fa állítása a Székelyföldön

Szemkápráztató, kedves képet nyújt húsvét napján a székely falu. Minden kapu fölött ott leng a többé-kevésbbé fölcifrázott fenyőgally, melyet a legény hozott hajnalban szíve választottjának. Ahol nincs lány, oda egy kis egyszerű zöld lomb jut csupán, de a leányos házak kapuit díszes — szalaggal, virággal és apró zászlókkal ékített — fenyőgally díszít. Már napokkal azelőtt fölmegy a legénybíró egy-két társával a havasra, honnan — a népesség szerint — egy-egy szekérrel hoznak húsvéti fát. Esténkint foly az ékités, amiben a lányok is segítenek. Az ünnep hajnalán aztán muzsikaszóval hordják szét és tűzik föl a leveles-kapuhoz, mely megtiszteltetést a házigazda rendesen egy kis szíverősítővel honorál.

Az ünnep első napja különben — kivéve a gyermekek kántálását — a nyugalom és áhitat napja. Ilyenkor nincs mulatság. Annál zajosabb a másodnap. Ez az ifjúságé. Már korán reggel összegyűlnek a legények és a legénybíró vezetése alatt elindulnak öntözni. No, van aztán mulatság: szól a hegedű, peng a cimbalom, kurjongatnak, énekelnek és szól a beköszöntő:

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:06 Bővebben...
 

Megtisztulás ideje. Húsvéti népszokások a Kapos mentén

E-mail Nyomtatás PDF

Megtisztulás ideje

Húsvéti népszokások a Kapos mentén

A tavasz, a természet megújhodása az embert is környezete megtisztítására készteti. A parasztgazdák a nagyhéten iparkodtak rendbe tenni portájukat. Kaposszekcsőn úgy tartották, hogy a nagyhéten vetett mag nagyra nő. Kocsola környékén nagyhéten húsevés nem volt: tejet, tejfölt, túrót, krumplilevest ettek, pattogatott és főtt kukoricát cukorrépával édesítettek vagy pedig sóztak.

A nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja. A legnagyobb böjt és gyász ideje. Kocsola környékén szilvalevest főztek aszalékból és laskát sütöttek zsír nélkül. A gazdagabbak ezt vajjal öntözték meg. Délig azonban nem ettek semmit. A szilvalevest a magyarok nagyon szerették, paprikával, a miklósvári németek pedig cukorral és fahéjjal ízesítették. A németek pogácsával ették, a magyarok kenyérrel. A nagypénteki vacsora pedig keserű túró volt. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütöttek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna. E napon nem szítottak tüzet, már csak ezért sem sülhetett kenyér. A szakályiak ebédre tarkabablevest (habarva), mákos tésztát, aszalékból meggylevest, szilvalevest főztek. Ezen a napon kétszer ettek, reggeli nem volt. A vacsora az ebédhez hasonló volt, esetleg tojást ettek.
A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket. Tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és a herélésnek, a jószágok bélyegzésének.

Holló ilyenkor mossa a fiát

Betegséget elhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek. Ez különös jelentőséget kapott ezen a napon. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Volt, ahol elegendőnek tartották a mosdást, ezt azzal magyarázták, hogy a „holló ilyenkor mossa a fiát”. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak, sőt a szeplő ellenszerének is vélték. A nagypénteki mosdásnak, fürdésnek különféle más magyarázatot is adtak. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé volt ismert, hasonlóan egészségvarázsló célzattal.

Ozorán „nagypénteken napfölkelte előtt azok a lányok, akiknek valami bajuk, vagy sebük volt, vagy szeplősek voltak. Lementek a Sióra vagy a Cincára s a beteg, sebes vagy szeplős testrészüket megmosták. Úgy tartották, hogy ha úgy jutnak el a Sióra vagy Cincára, hogy senkivel sem találkoznak, akkor betegségükből meggyógyulnak, sebük begyógyul, szeplőik eltűnnek.” Ebből a szokásból fejlődhetett ki a későbbi gyakorlat, mely szerint mindenki „kiment a Sióra, vagy a Cincára megmosdani. Úgy kellett menniük, hogy sem menet, sem jövet senkivel ne találkozzanak s szót ne váltsanak. Úgy tartották, hogy ha minden feltétel teljesült, vagyis senkivel nem találkoztak, úgy megszépülnek. Így azután szinte le sem feküdtek ilyenkor a lányok, hogy feltétlen megszépüljenek.” Ozorán „nagypénteken napfölkelte előtt felkeltek az asszonyok a szobából kiindulva a konyhán át kifelé söpörtek, majd az udvart és a ház előtti utca részt is elsöpörték. A seprés közben mondogatták: ’Ki csótány, büdös féreg mennyetek a füstös konyhába, mennyetek oda ahunnan gyűttetek.’ Ezt azért csinálták, hogyha volt a házban bármiféle féreg az távozzon el, ha pedig nem volt, akkor soha se legyen.”

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 06:43 Bővebben...
 

Ünneplő székelyek. A húsvéti ünnepkörrel kapcsolatos szokások

E-mail Nyomtatás PDF

Ünneplő székelyek.

Adatok a székelység vallásos néprajzához.

A húsvéti ünnepkörrel kapcsolatos szokások

A nagyböjti szentidö elmélyíti a csíki székely lelkét. Régebben ezt az időt a csíksomlyói misztériumok tették kegyelmekben még gazdagabbá a székelység számára. (Határőr I. 10—12.*) Bár ezek tudós ferencrendi atyák szerzeményei, gondolatmenetükben, nyelvezetükben sokat ellestek a néptől. Ezért is voltak oly népszerűek.

Farsang temetése.[1] Csíkban a nagyböjti időt a farsang teme­tése vezeti be. Csíkdelnén ekkor mondják: „Aló farsang búcsúzzál, káposztalé tartozzál!” Csíkszentmihályon és Ajnádon egy embert felöltöztetnek bő ingbe és alsónadrágba. Az öltözet ráncait szalmá­val töltik ki. Az így elkészített bábszerű embert felteszik egy sze­kérre és végighordozzák a falun, közben szalmát gyűjtenek. A me­zőre érve, a bábembert a gyűjtött szalmába helyezik és a szalmát meggyújtják. Ekkor az áldozat kiugrik a szalmából és egy rögtön­zött beszédet mond arról, hogy Cibere vajda (a nagyböjt jel­képe) ma vette át az uralmat Konc királytól (a Farsang megszemélyesítője). A farsang eltemetése után egy gazda a jelenlevőket megtiszteli egy dészű pálinkával.

Csíkban a böjtöt még ma is szigorúan tartják. Sokan a húst csak feltámadás után eszik meg. Nagyböjti ételek: aszalt szilva, körteleves délben, vacsorakor pityókasaláta. De előfordul az olajos­káposzta, olajoshagyma, káposztalé pityókával is. Nagypéntek sajá­tos étele az olajoslaposka. Az egész nagyböjtön át általában sötét ruhát viselnek. Naponkint elmondják a fájdalmas olvasót és pénteken a keresztútját. Csíkdelnén esténkint gyűlnek össze egy tisz­teletben álló öreghez és ott végzik a keresztútját. Minden szerdán és szombaton másnál van az imaösszejövetel. Az imát a házigazda vezeti. Utána az egybegyűlteket megkínálja. Nagyböjt jellegzetes ünnepén Mária Hétfájdalmán sokhelyt meggyónnak.

Módosítás dátuma: 2016. március 20. vasárnap, 08:31 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 7. A húsvét

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

7. A húsvét

Perőcsényi képeslapA karácsony után, a legszebb, legmagasztosabb és legismertebb ünnep a világon. Régebben még csodálkoztam rajta, de ma már nem szokatlan, hogy talán csak tiszteletből vagy érdekességből, esetleg csak a turistáknak szóló kedveskedésből,  de látni lehet a húsvétot megünnepelni a kedvesen hangoskodó hinduknál éppúgy, mint a szigorúan zárkózott araboknál is. De a legcsodálatosabb húsvétokat mégis csak Perőcsényben tudom elképzelni…

Bár réges-régen volt  - lehet annak már úgy hatvan éve is-,  de a legszebbeket azidőtájt éltem meg. Ma már sokan csak azt hiszik, hogy a mindent ellepő főtt sonka- és kocsonyaszag, no meg a karácsony óta nem látott süteményillatok miatt van a nosztalgiám, de ez egyáltalán nem igaz! Mert Perőcsényben – meg gondolom máshol is, de az engem mit sem érdekel…- a húsvét igazából nagypénteken kezdődött.  Tudom, ez sokaknak egy kicsit furcsa kijelentés, de tudni kell, hogy Perőcsény akkor még 99 %-ban református falu volt, és ennek megfelelően –szerintem saját elgondolása szerint – tartotta a böjti és templomjárási szokásokat is. És eszerint a tényleges böjt csak nevében volt meg, de étkezési szokásokban nem nagyon.  Nem mondom, hogy minden családnál így volt, de akiket én ismertem, ott igen. Nagyon leegyszerűsítve ez annyit jelentett, hogy például nagypénteken nem ettünk húsfélét. Vagy legalábbis délelőtt nem…

Viszont bármilyen hideg is volt, akár nyakigérő szél, szakadó eső vagy hó is lehetett, nagypénteken már pirkadatkor fel kellett kelnünk, és egy szál ingben sietve mentünk a legközelebbi patakig (nekem a Kapa Ágiék kertjében csordogáló jutott), hogy annak lehetőleg a legnagyobb fűzfája alatt elsőnek mosakodhassunk meg, hogy egész életünkben egészségesek és szépek maradjunk. Megszokásból vagy megrögződöttségből, de én még tizenhat éves koromban is elmentem, ha éppen otthon tartózkodtam. Nem tudom miért, de akkor nem szégyelltem magam egy cseppet sem, sőt még büszke is voltam magamra (Istenem, de kár, hogy olyan messze van az a patak, rám férne egy kis lubickolás…).

Szóval a böjtöt már csak azért sem lehetett péntek délutántól tovább tartani, mert úgy estefelére készült el az a csodálatosabbnál csodálatosabb húsvéti kocsonya a rengeteg lerágnivaló csonttal meg ilyesmivel, és hát normális ember az ilyen különleges falatokat nem engedheti kihűlni, hiszen akkor az már csak olyan, mintha meg lenne romolva… Egyébként is, a református vallás igen engedékeny és belátóbb, szinte megelégszik a lelki böjttel is. Lehet ám, hogy csak én tudom így, de ki is tudná ezt másképp, ha éhes szájak sóhajtoznának a finom illatokat érezvén?    

Nagyszombaton már inkább tartottuk a böjtfélét, mert akkor tényleg nem volt nagy evészet, aztán lehet csak azért, hogy a húsvéti locsolóvendégeknek is maradjon valami?!

Persze a húsvéti készülődésnek nemcsak a lányoknál léteztek a maga koreográfiái, a fiúknak is megvoltak a saját tennivalójuk, csak az nem volt annyira publikus.  Mert míg a lányok a tojásfestéssel, a sütemények feltornyozásával és a minél több aprópénz beszerzésével voltak elfoglalva, addig ránk, aprólegényekre a ruháink és cipőink kitisztítása, de főként esztétikai és szerkezeti hibáinak láthatatlanná tétele adta a legtöbbször megoldhatatlan feladatot. Hiszen az ötvenes évek elején legtöbbünknek annyiban különbözött az ünnepi ruhája a hétköznapitól, hogy azt a meglévő egyetlent levetettük arra a pár órára, amíg anyánk megigazította rajta a foltokat, vagy éppen vizeskefével átkefélte az egészet.   Értelemszerűen én csak a magamfajtáról beszélek, mert voltak azért olyanok is, akiknek tényleg futotta ünnepi ruhára. Igaz, ezek között is zömmel olyanok voltak, akiknek már eleve két-három számmal nagyobbat vettek, csak még nem nőtt bele. De a legtöbbnek a nagyobb testvér kinőtt ingén, kabátján csak felvarrták az ujját vagy igen hatékonyan felhajtották a nadrágszárát, és azért imádkoztak, hogy hétfőn essen az eső és be lehessen dugni a gumicsizmába…

Módosítás dátuma: 2014. április 21. hétfő, 06:59 Bővebben...
 

Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés

E-mail Nyomtatás PDF

Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés

A gyermekvilágot egy olyan közöttünk élő kis társadalmi rétegnek foghatjuk fel, melynek közösségi életét a játék törvényei szabályozzák. A játékok fő mozgató erejének a felnőtt életre való készülődést tekinthetjük, tehát igen fontos társadalmi és lélektani szerepük van. A testi és szellemi adottságok folytonos gyakorlása, fejlesztése mellett megnyilvánul ugyanis a törekvés önálló közösségek kialakítására is. A gyermekek fejlődő szervezete kiválasztja és felhasználja a környezet adottságait képességei (érzékszervek, erő, ügyesség, alkotó hajlamok) fejlesztésére, ugyanakkor hatalmas ütemben fejlődik a társas élet kialakítása is. A barátkozás, vetélkedés, közösségi érzés, a morális és esztétikai érzék fejlesztése mellett fontos a szabálytudat kialakulása is.
A gyermekek leggyakrabban önellátóak, eszközeiket maguk készítik az őket körülvevő emberi- és természeti környezetből: elhasznált munkaeszközökből, csontból, sárból, homokból vagy növények különféle részeiből. Így természetes, hogy a húsvéti hímes tojások is a játék részeivé váltak, melyet Fekete István írt le egyik elbeszélésében.
„Tudod-e, mi a kőkányulás? Hát a likbavágás , hát a görgőzés?
 Ha mindezt nem tudod, keveset tudsz, és el se tudod képzelni, hogy a templomban is lehet verekedni bűntelenül, sőt büntetlenül, ha – nem veszik észre. De nem veszik észre, mert a verekedés az orgona mögött történik, lehetőleg csendben, és nem látja senki, legfeljebb az Égiek, akik szemet hunynak a leszakadt gombok és zsebek hiányosságain, mert verekedő ifjainkat a harangozás körüli szent buzgalom hevíti.

Módosítás dátuma: 2012. április 07. szombat, 08:31 Bővebben...
 

Húsvét

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvét

Húsvéti ételszentelés Csíkszenttamáson. 2009. Kovács Dénes felvétele

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, az egyház e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Megünnepléséről már a III. századból vannak adataink. Mozgó ünnep, első vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21-ét) követő holdtölte után következő első vasárnap (325. a niceai zsinat óta). A húsvéti időszak hamvazószerdával, a nagyböjt első napjával kezdődik, innen származik az ünnep magyar elnevezése is.

A keresztény egyházak szerint „húsvét ünnepének alaphangja az öröm, a hála, a keresztényi diadalérzet, reménység és üdvbizonyosság”. A feltámadást az egyház a nagyszombati feltámadási körmenettel illetve a vasárnap reggeli kis-, majd a délelőtti nagymisével ünnepli. A szertartásokhoz tartozik az étel, a húsvéti bárány megszentelése is; a húsvéti sonka megáldásáról már a X. századból, míg tojásszentelésről a XII. századból vannak adataink. A húsvéti bárány Krisztus véráldozatát jelképezi, míg a tojás az élet megújulását szimbolizálja. A többi étel az egyház szemében nem kapott ilyen tartalmat, de a nagyböjt hivatalos feloldásában minden egyes ételnek része van, mondhatni, az egyház mintegy áldását adja az új, megváltozott jellegű étkezésre.

 

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:15 Bővebben...
 

Brazíliai indiánok között

E-mail Nyomtatás PDF

Brazíliai indiánok között

A budapesti Néprajzi Múzeum nem csupán a magyarországi néprajzi tárgyakat gyűjti és tárolja. Nem kevésbé jelentősek más európai vagy tengerentúli népektől származó gyűjteménycsoportjai sem. Viszonylag szegényes volt a dél-amerikai indiánok néprajzi anyaga, és így időszerűvé vált új gyűjteménnyel való felfrissítése. Több dél-amerikai tudományos intézménytől meghívást kaptam és 1958 végén Brazíliába utaztam, ahol múzeumokat tanulmányoztam, majd pedig módom nyílt arra, hogy néprajzi kutatást és gyűjtést folytassak egy brazíliai indián törzsnél. Eredeti tervem az volt, hogy egy közép-brazíliai folyami szigeten élő indián törzset látogassak meg, azonban ehhez az indiánok felett felügyeletet gyakorló Indián-védelmi Szolgálat nem járult hozzá, így brazil szakemberek tanácsára a nyugat-brazíliai Mato Grosso államban élő nambikuara-indiánokra esett a választás.

Miért ezeket az indiánokat választottam és miként lehetne ezek kultúrtörténeti helyét meghatározni?

Dél-Amerika őslakóit, az indiánokat kultúrájuk fejlettsége szempontjából két nagyobb csoportra szokás osztani, úgynevezett „természeti” és „magaskultúrájú” népekre. Ez a beosztás és további tagolódás még világosabbá válik, ha behelyezzük őket egész Amerika művelődéstörténeti fejlődésébe. Ha ezt a fejlődést földrajzilag kivetítjük, lépcsőzetes piramisra emlékeztető
metszetet kapunk: a piramis alapját képezik a legészakibb és legdélibb vidékeken élő, úgynevezett zsákmányoló (gyűjtögető-vadász-halász) életformát folytató embercsoportok; első lépcsőjét az északi és déli kontinens belsejében, félig megtelepedett vagy komplex, zsákmányoló-földművelő életformát folytató törzsek képviselik. A piramis csúcsán állnak azok a magaskultúrájú népek (mayák, aztékok, inkák stb.) akik a kontinens középső vidékein, az úgynevezett mezo-amerikai területen és a perui-bolíviai-kolumbiai Andok tájékán éltek. Ezek érték el a legnagyobb fejlettségi fokot, birodalmakat alapítottak, az osztálytársadalom előfokára jutottak.

Módosítás dátuma: 2023. március 11. szombat, 08:09 Bővebben...
 

A revival mozgalom és a tudományos néprajz

E-mail Nyomtatás PDF

A revival mozgalom és a tudományos néprajz

Radák János emlékének

A néprajztudomány, mint szakmai tudáshalmaz nem egyenlő a „népi tudományokkal”. A néprajztudomány a különféle, elsősorban a folyamatos gyakorlatban élő népi tudományok dokumentálásának, elemzésének és közkincsé tételének összetett módszertana. Ugyanakkor fontos, hogy nem tekinthető a gyakorlat elméletének, hanem párhuzamos társadalomként működve saját maga elméletét és gyakorlatát konstruálja, ami lényegében nem áll kölcsönhatásban az általa vizsgált népi tudással. Az átfedések kizárólag személyes szintűek, és elsősorban olyan embereknek köszönhetőek, akik a párhuzamos tudáshalmazok „kétirányúsítására” törekednek.

A néprajztudomány számára a népi tudás kitermelendő nyersanyag, amiből saját alrendszereit építi fel, és a működéséhez szükséges közjavakat biztosítja a maga számára, mint önmaga végtelen megújításán dolgozó testület, abból a dogmából kiindulva, hogy a begyűjtött nyersanyagok végtelen idejű őrzésre és értelmezésre szorulnak. A közkincsé tételi feladat megvalósítás során igen korán megjelentek olyan kézikönyvek, módszertanok, amelyek azzal a szándékkal íródtak, hogy a népi tudományok megtanulását segítsék elő elsősorban közművelődési és nemzetpolitikai célból, általában a kezdetinél szélesebb célcsoportnak szólóan. E mögött az a kimondott, Kodály Zoltán által is megfogalmazott elképzelés húzódott meg, hogy a népi kultúrából kikerülő elemekből egy polgári értelemben vett kulturális alternatívát, egyfajta belső innovációt nyújtsanak a jellemzően kulturális importtermékeket használó közkultúra számára. Illetve kulturális kapaszkodókat nyújtsanak a születő magyar polgári nemzetállamba asszimilálódni kívánók számára.

Számos népi tudománynak megszületett a maga andragógiája és pedagógiája részben a néprajztudomány által részben annak alapanyagára és szakismeretére támaszkodva, de korántsem került minden terület lefedésre. A népi kultúrát megismerni akarók, akik valós vagy éppen választott őseik készségei, szokásai felé keresték a kapcsolatokat, azoknak a néprajztudomány anyagai, intézményi lehetőségei jelentették az egyik leggazdagabb forrást és lehetőséget. A népköztársaság idején, aki csak úgy járta a falvakat és öregeket kérdezett a régi világról, esetleg fotózott, filmezett, az könnyen egy rendőrőrsön találhatta magát. Viszont, ha ugyanezeket néprajzkutatóként tette, akkor még el is várták tőle mindezt. A néprajzos a magyar falusi világ szerves tartozékává vált, aki nagyjából szabadon közlekedhetett. Akik a szocializmusból és az abból kisarjadó vadkapitalizmusból szellemileg a néphagyományba disszidáltak, azoknak a néprajz szak jelenthette, talán jelenti ma is a „piros útlevelet”. A néprajztudomány igen korán „fedőszervévé” vált annak a kultúramentésnek, ami a magyar néphagyományban élő kulturkincsek kimentésével és átmentésével foglalkozott egy általános társadalmi átalakulás közepette, amit a kor embere egyfajta kulturális összeomlásként élt meg.

Módosítás dátuma: 2023. március 11. szombat, 08:11 Bővebben...
 


2. oldal / 29

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2024. március 29., péntek, Auguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 30 vendég böngészi