Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Hegysori Tavasz Tápon

E-mail Nyomtatás PDF

Módosítás dátuma: 2019. május 22. szerda, 09:31 Bővebben...
 

Székely furfang

E-mail Nyomtatás PDF

Székely furfang

Az urak nagy vadászatot rendeznek s magukkal viszik a jenőfalvi sánta kovácsot is, Tamásbát, mint afféle anekdotázó székelyt.

Vadászat után két csoportban heverednek le az urak és falatoznak, meg isznak. Tamásbá csak mókázik, de az urak nem kínálják meg semmivel. A mókák mind gyérebbek lesznek s Tamásbá azon töri a fejét, hogyan vétesse észre, hogy őt sem a gólya költötte. Egyszer újból megszólal Tamásbá:

— Hát naccsás urak, ha a többi urakhoz átmegyek és kérdik, hogy itt milyen bort isznak — mit szóljak ?

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:59 Bővebben...
 

A petrováczi kőkecske

E-mail Nyomtatás PDF

A petrováczi kőkecske

Bács megyében, Újvidékhez egy postai állomásnyira fekszik egy csinos mezőváros, Petrovácz. Hétezer lelket meghaladó lakosai mind lutheránus tótok, szorgalmas földmívelő nép. A község határa egészen sík, sem dombja, sem erdeje, sem köve.

A múlt század vége felé a petrováczi határban a szántóföldeken egy kő hányódott; mesgyekőnek használták, hol itt, hol ott. A nép élénk képzelme hasonlatosságot látott benne, kőkecskének nevezte. Történt, hogy a petrovácziak, mint fuvarosok Pestre mentek fel. Ott valami úr, ma már megnevezni nem tudják, azt kérdezte tőlök, van-e határukban valami határkő, meg van-e még a kőkecske? S midőn megtudá, hogy ott hányódik, megalkudott az egyik fuvarossal, hogy vigye azt fel neki Pestre. El is vitte.

Az úton sokat tépelődött a paraszt, mire való lesz annak az úrnak az a darab kő? Csak akkor bámult el, mikor az az úr szeme láttára kibontotta a követ, s az teli, de teli volt arannyal. Annak az úrnak elődei, mikor a törökök elől menekültek, abba a kőbe rejték el aranyaikat. Hej ha azt a petrovácziak tudták volna, mit rejt az a kő?

Módosítás dátuma: 2019. július 02. kedd, 09:19 Bővebben...
 

Montenegrói közmondások

E-mail Nyomtatás PDF

Montenegrói közmondások

Az ördög is tudja mi az igazság, de nem törődik vele.

Aki a vízbe esik, annak nem kell félnie a megázástól.

Aki kölcsön kér szemtelen, — de aki nem ad kölcsön, az még szemtelenebb.

Jó néhanapján az asszony tanácsára is hallgatni.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:44 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Május

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Május

„Kimegyen az ember az ő munkájára

és az ő dolgára mind estvéig.”

(CIV Zsoltár 23.)

Ime, itt van az esztendő legszebb hónapja, zöldbe, virágba borulva minden erdőn, mezőn, mintha csak a természet nászát ülné. Hej, de hát e szép hónap sokszor keserűvé válik a szegény gazdára, mert már ilyenkor gyakran jelentkezik egyik legnagyobb ellensége, a jégeső, a mely pár percz alatt semmivé teszi az ember legszebb reményeit.

De hát mint mindenütt, úgy különösen itt is az a fődolog, hogy az ember ne essék kétségbe, ne veszítse el a fejét, s ne panaszszal vagy zúgolódással töltse haszontalanul az időt, hanem hamarjában meggondolván magát, lásson mielőbb munkához s a mennyire lehet, igyekezzék a szenvedett kárt pótolni, ha már egyébként nem, legalább úgy, hogy  veszett fejszének a nyele forduljon, a mi még mindig jobb a semminél.

Szóval szerencsétlenség esetén nem siránkozni, nem káromkodni kell az életrevaló okos embernek, hanem a csorbát a lehetőség szerint kiköszörülni igyekezni.

Ház és udvar. A szükséges tatarozásokat folytatjuk. Az ólakat gondosan kitisztogatjuk, kimeszeljük.

Szántóföld, rét, legelő.  Ha a föld cserepesedésre hajlandó, a kelő kukoriczát és burgonyát igen könnyű fogassal megjáratjuk. Az őszieket, -ha szüksége mutatkozik- konkolyoztassuk, a megdőléssel fenyegető kövér vetéseket óvatosan sásoljuk meg, a tavasziak aczatolásáról se feledkezzünk meg. A luczernát, lóherét szénának vágjuk, mihelyt virágjukat hányni kezdik. Az ugarföldeket szánthatjuk. A takarmánynak lekaszált őszi-rozs helyére, -ha földünk jó erőben van,- csalamádét, kölest vagy muhart vethetünk.

Jószágtartás. Minthogy immár a zöldtakarmánynyal való etetés megkezdődött, a here és luczerna etetésénél nagyon vigyázzunk, nehogy az állatok harmatos vagy ázott takarmányt kapjanak, vagy etetés után azonnal igyanak, mert ennek felfúvódás lenne a vége. A trokárt[1] minden eshetőségre való tekintettel mégis mindig kéznél tartsuk. Választott borjúval ne etessünk zöld takarmányt, mert az könnyen hasmenést vagy egyéb gyomorbajt okozhat, a melytől az állat leromlik A malaczokat 8-10 hetes korukban elválasztjuk és már előbb rákapatjuk egy kevés zúzott árpára vagy zabra, hogy a választást meg ne sínyeljék, mert a satnya malaczból sohase lesz többet szép disznó. A meleg idő beálltával friss vízről, fürdőről és zöldtakarmányról gondoskodjuk a sertések számára. Az ivóvizbe egy kevés sósavat keverhetünk. A csikóknak legyen elegendő futkározó helyük, mert csak így fejlődik a tüdő, aczélosodik a láb. A heréléseket a hol kell, végezzük még a nagy melegek beállta és a legyek mutatkozása előtt.

Bővebben...
 

Geszten Jóska. Történetek a betyárvilág korszakából IX.

E-mail Nyomtatás PDF

Geszten Jóska

Történetek a betyárvilág korszakából IX.

Már gyermekkoromban sokszor hallottam a nevét. Bátorság, leleményesség, kegyetlenség és jószívűség vegyüléke volt, amint előadták tetteit, s most, hogy a Bach korszakbeli iratok közt a Geszten Jóska perére vonatkozó iratok véletlenül kezembe akadtak, kíváncsisággal nézegettem, hogy miket is tett tehát az az ember, akit az iratok mindig, mint „híres Rabló Főnököt” emlegetnek, akit a megyei törvényszék akasztófára is ítélt. Ezt megelőzőleg olvastam Kovács István, a nyíregyházi királyi törvényszék érdemes elnöke által a rablóról a Szabolcs vármegye monográfiájában közétett adatokat, melyek legnagyobb részt meg is egyeznek a kivett vallomásokkal. Az iratokból arról győződtem meg, hogy Geszten Jószef, ha neve közismert lett is, s neve alatt több és nagy esetek elkövetése a népnél közszájon forgott is, és mintegy kisebbik Rózsa Sándor szerepelt 5—6 vármegyében, ő mégis csak egy közönséges lókötő, egy kapcabetyár volt, és amikor bátorságot tanúsított az csak olyankor volt, amikor kísérői közül szökött, vagy azok elől menekült. De ezen alkalmi bátorságra nagyon is szüksége volt, mert bár több ízben éveket sóztak a nyakába, egyik rátát sem töltötte ki, sőt amikor utoljára szökött, már az akasztófa állott előtte.

Rabló főnök pedig nem lehetett azért sem, mert soha, de soha nem volt bandája, sőt huzamosabb ideig másodmagával sem volt. Egy Somogyi József és valami Jancsi nevű legény volt az, akik heteket töltöttek vele, Somogyi József a legtöbbet, de az sem volt több két hónapnál. De nem is volt tettestársra szüksége, mert csak lovat és ökröket lopott, amit maga könnyen hajthatott végre. Amire szüksége volt, az az orgazda volt. Az pedig akadt bőven s így történt, hogy a Geszten ügy tárgyalásánál mintegy 70 vádlott, a károsok és a tanúkkal egy egész kis falut kitévő számú ember volt beidézve. Rablásnak nevezhető lopást csak három ízben követett el. Ezeknél persze voltak alkalmi társai. Azokban itt sem történtek kegyetlenségek, mert egyik esetnél sem tartotta érdemesnek senki „vízí raportot” kivenni. Mint „rettegett” embert ítélték mégis halálra. S valóban rettegett ember volt mégis és a mai időben alighanem, mint elmebeteget kezelnék, mert anélkül, hogy szüksége volt volna rá (Nyírbátorban, ahol született háza és telke volt) s anélkül, hogy tetteinek hasznát látná (legfelebb ruházatra, élelemre költött, kártyát, dáridózást nem kedvelt) mindig lopott, kivéve ha be volt zárva, vagyha üldözés közben ezt nem tehette. Mint elfogott ember a strázsák kezei közöl háromszor szökött meg, három ízben pedig, midőn már majdnem közrefogva volt, lövöldözéssel menekült meg. Ezek közül egy ízben Nagyváradon. Megtörtént, hogy midőn üldözték, üldözés közben is 3 lovat lopott. Úgynevezett betyárbecsület sem volt benne, mert bizonyos Feuersteinnak eladott három lovat (mint tudva lopottat) és két hét múlva ugyanazokat Feuersteintól újra ellopta.

Volt azonban egy erénye ennek a szép, erőteljes embernek. A feleségét és kislányát nagyon szerette, úgy, hogyha a sok üldözés elől más-más megyébe menekült, mindig magával vitte, s valami ürügy alatt elszállásolta. A feleségétől 1844. évben szakadt el és pedig, amint ő mindig állította, nemes Miskolczy György és Ignácz pusztították el, nehogy ellenük tanúskodhasson. Ugyanis, a Miskolcon lakó két nemes úr 1842. évtől állandó összeköttetésben volt Geszten Józsival, s tőle legalább negyven lovat, és 20 ökröt vettek meg, úgy, hogy a vételár fele rendesen visszakerült a nemes urakhoz. És a betyár e visszaéléseket csak azért nézte el, mert Miskolczy Ignácz Nyekézsemen neje s kislányának helyt adott. A bíróság e bűntény miatt nem ítélte el ugyan a két Miskolczyt, de egyebekért hat-hat évi fogságot kaptak, azonban az indokolásból kitűnik, hogy a bíróság csupán „elegendő” bizonyítékot nem talált, de a kötél közel járt a két Miskolczy nyaka körül.

Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Április

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Április

„Ravasz a tavasz.”

(közmondás)

Kunyhó a szőlőben, Tiszaroff, 1982. A Damjanich János Múzeum tulajdona, Szabó László fotójaUgyancsak ráillik ez a közmondás, kivált a szeszélyes áprilisra, mely, mintha nem tudná magát elhatározni: tél legyen-e vagy nyár, -hát egyszer egyik felé hajlik, másszor másik felé. No, de hát ez a szokása, a szántóvető ember pedig hol neki vetkőzve, hol ugyancsak felöltözve csinálja a maga dolgát, a melyből bőven kijut e hónapra.

Ház és udvar.  A télen át megrongálódott épületek, tetők javításáról, tatarozásáról gondoskodjunk.

Szántóföld, rét, legelő. A burgonya és kukoricza ültetésére készülünk, megválogatva mind a kettőre a magot. A burgonyából a közepes nagyságu, erős, egészséges gumókat válasszuk, azokat padláson vagy más szellős, levegőjárta helyen az ültetés előtt 3-4 napig kiterítve megfonnyasztjuk, így szebb termést kapunk. A tengerinél válogassuk vetőre az egész szemű, érett, szép szinű, sürű és egyenes sorokkal egészen megrakott s alul-felül is végig jól és szép szemmel benőtt csöveket, s azután a cső két végét letörvén, csak a középső részét morzsoljuk vetőre. A rétet ne legeltessük, mert a szénatermésünk bánja meg. A legelőre is csak akkor hajtsunk, ha már jócskán van rajtam mit harapni a jószágnak.

Istálló. Az állatok a hó utólján rendesen már fűre kerülhetnek, megkezdődik a takarmányrozzsal a zöldtakarmányozás is. Reggel a még deres füre ne hajtsunk, főleg pedig kihajtás előtt mindenféle állatnak vessünk otthon valamint, hogy ne falja nagyon mohón a friss füvet a melylyel még úgy se tud egészen jóllakni és a melytől könnyen hasmenést kap. A zöldtakarmányra is fokozatosan, lassankint szoktassuk rá a jószágot, eleinte szénával vagy szalmával kevervén a zöldtakarmányt; a rozstól magától különben sem kap erőt az állat. Esős időben a növendékjószágot, csikót, borjút, malaczot, bárányt ne hagyjuk ázni.

Baromfiól. A költés általánosságban megkezdődik; a csirkék és a tojók bő táplálékot kapjanak.

Gyümölcsös. Ha ültetéssel, hernyótisztítással, oltással megkéstünk volna, azokat a hó elején okvetlenül fejezzük be. A fiatal fáknál a karózásban, kötésben mutatkozó hibákat javíthatjuk. A csemeteiskolákat, magágyakat kapáljuk, a megfogamzott szemzéseket csapra metszszük, a vadonczokat borús idővel átültetjük és gyökereit visszacsípjük. Ha utófagyok fenyegetnének, füstölünk.

Konyhakert. Napos időben a melegágyakat szellőztetjük, estére újra leborítjuk. Káposzta, karfiol, karaláb, hagyma, saláta, zellerpalánták kiültethetők, borsó, spenót, répa, retek, saláta szabadban, dinnye- és ugorkamag melegágyakban vagy cserepekben vethető. 

Szőlő és pincze. Új szőlők ültetésének itt az ideje. A régiekben karózunk, illetve kötözünk s az első kapálást végezzük jó mélyen, domboldalakon a kapával minden 5-6 sorban barázdát húzva, hogy az eső a jó földet le ne mossa. A hol szénkénegezéssel védekeznek a fillokszera ellen, ott a nyitás végezte után, ha a szél jól megszikkasztotta a talajt, - hozzá lehet fogni a szénkénegezéshez. Az új borokat másodszor lehúzzuk, ha ugyan a mult hóban már ezt meg nem tettük volna.

Módosítás dátuma: 2014. április 02. szerda, 07:49 Bővebben...
 

Ember vagy kecském!

E-mail Nyomtatás PDF

Ember vagy kecském!


Egy papnak szónoklata alatt az egyház ajtajában aludt egy asszony, mit a pap nagyon restelt. Nem messze az asszonytól kívül legelt egy kecske, mely amint meglátá, hogy az asszony bólintgat, kedvet kapott az öklelésre, s az asszonyt rövid tűnődés után föl is taszította. Ezt látván a pap, akaratlanul is fölkiáltotta: »Ember vagy kecském!«

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:44 Bővebben...
 

A szinnai kő

E-mail Nyomtatás PDF

A szinnai kő


Az Erdős-Kárpátok hegyvidékének az a hegyláncolata, mely délkeleti irányban közvetlenül magyar Alföldünket szegélyezi be szép erdei és szőlőivel, Vihorlát-Gutin-nak* neveztetik. Ha Nagymihály felől az országúton Szobráncz felé halad az utas, éjszakon egy hegy vonja magára figyelmét azáltal, hogy csúcsán valami magas épületféle alkotvány látható. Egy közepén kettéhasadt nagy sziklatömeg az, melyről a vidék népe a következő mondát beszéli.

Boldogan élt a nép a Vihorlát-hegy tövében. A hegy, s az alatta elterülő termékeny sík mindent nyújtott neki, mit csak szeme-szája megkívánt. Szomját oltotta a Jezerónak, annak a kristályvizű tengerszemnek a vize, melyet a jó Isten teremtett gyermekei számára.

Módosítás dátuma: 2019. július 07. vasárnap, 09:23 Bővebben...
 

A régi gyulai vásárok

E-mail Nyomtatás PDF

A régi gyulai vásárok

Gyula városát nemcsak évezredre terjedő nevezetes történelmi múltja, hanem vásárai avatták a múlt században országos hírűvé. Az egész tiszántúli terület, Erdélyország, sőt mondhatni sok vonatkozásban egész Nagy-Magyarország száz esztendőt meghaladó időn át vásárai révén figyelte meg s értékelte Gyula városát. A történelmi múltról csak az intelligencia, az úgynevezett lateiner osztály vett tudomást, de a gyulai vásárról, a gyulai vásárokról, a földbirtokosok, kereskedők, mesteremberek, munkások a műveltség legalacsonyabb fokán álló havasi mócokig terjedőleg mindenki más is.

A vásárjogot a Harruckerek Gyulára telepedésekor kapta a város, amely a török hódoltság előtt bizonyára szintén vásárok színhelye volt. A török uralom alatt nem mertek sem jószágot, sem kereskedelmi és iparcikkeket Gyulára hozni, méltán tartván tőle, hogy a török elharácsolná. A török hódoltság után pedig tudvalevőleg elpusztult az egész Békés vármegye s közte Gyula városa is. Ez évtizedekig tartott, amíg Harrucker a gyulai uradalmat donációba kapta. Ekkor kezdett a város lassankint benépesedni s ekkor kapott új vásártartási jogot is. A törökök eltávozása után néhány évtizeden keresztül a nép emlékében megmaradt vásárokat a törökök után is épségben maradt Váriban tartották meg, amint arról a Lőtsei 1708-ik évi Kalendárium is tanúskodik, amely Gyuláról mit sem tud, hanem Várit nevezi meg vásár, vagy amint akkor mondták „sokadalmi“ helyül.

A tizennyolcadik, de különösen a tizenkilencedik században, amikor a mezőgazdálkodás és főleg a jószágtenyésztés lendületnek indult, Gyula az Alföld legnevezetesebb, legforgalmasabb vásárja lőn és országos, sőt sok vonatkozásban közép-európai hírnévhez jutott. Négy vásárja volt — mint most is ugyanannyi, — nevezetesen a Pálnapinak nevezett téli, az Áldozó csütörtököt követő tavaszi Exaudi, a júliusi, futónak is nevezett nyári és végül a Kisasszonynapi őszi vásár, és pedig mindegyik más és más szempontból jellegzetes.

Módosítás dátuma: 2019. március 10. vasárnap, 09:41 Bővebben...
 

A magyar nép időjóslása

E-mail Nyomtatás PDF

A magyar nép időjóslása

A magyar nép eredetétől fogva természetkedvelő. Foglalkozásánál fogva a legrégibb időktől, a független szabadság érzetétől megedzve, a nagy természetben tölti napjait, csupán a tél szigorúsága következtében szorul födél alá. A tavasz enyhe szellője már kicsalja a rügyező természetbe, melynek ölén marad a legkésőbb őszig: az illatozó vadvirágos rét lekaszált rendje a nyugvó ágya egész nyáron át, takarója pedig a csillagvilágos égboltozat...

Ily életmód mellett lesz tanújává a végtelen természet nagyszerű tüneményeinek, amelyet Istentől adott egyszerű, hamisítatlan érzékével fog föl és raktároz el ismeretei tárházában. Azonban e tünemények még sem válnak henye kincseivé egyszerű lelkének, hanem arra szolgálnak, hogy táplálékot adjanak képzeletének, a melyeknek eredményei nem egyebek, mint a néplélek naiv s minden naivsága mellett is fönséges megnyilatkozásai. A rettenetességben is fönséges égiháború, villámlás, a szivárvány eget áthidaló színei, a hajnal pirkadása, esti fátyol képek a nyugati égbolton, a ködbeburkolt hegyek, erdők, a szél zúgása, az eget átszelő vakító fényű hullócsillag, hány meg hány népköltészeti gyöngynek vált szülő okává?

De mindez nemcsak a nép lelkét szolgálja, hanem a természeti megfigyelésekből bizonyos reális hasznot is akar meríteni. A magyar földmívelő nép minden reménysége azon parányi anyaföldben összpontosul, melyet öröklés, vétel vagy más úton vall magáénak. Ez adja meg neki a mindennapi kenyeret, e föld táplálja, ruházza, szóval ebből él. Az elvetett magot aggódó figyelemmel kíséri a fejlődés rendjén keresztül, az ebből származó termés mennyisége és milyensége pedig semmitől sem függ inkább, mint az időjárási viszonyoktól. Ennek a szeszélyétől függ: vajon jólét vagy nyomorúság köszönt-e a nádfedelű, bogárhátú kunyhóra. A földmívelőre tehát igazi életkérdés az időjárás milyensége, s ha ezt elismerjük, nem csodálkozhatunk azon, hogy a nép elejétől fogva figyelemmel volt az időjárással összefüggő tünemények iránt, sőt maga is összefüggésbe hozott egyes dolgokat ezzel, s így jósolt, merített reményt a jövendőre. Erre nézve azonban nem csupán természeti tünemények szolgáltak alapul, hanem egyéb dolgok is, amelyek látszóan semmiféle összefüggésben sincsenek a természet e szeszélyes játékával. Itt már a nép képzeletének nyomaival találkozunk ismét, tehát nem szűrhetünk le az időjárás e neméből semmi gyakorlati hasznot.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:09 Bővebben...
 

Áldja meg az Isten, mint a szuhai malmot

E-mail Nyomtatás PDF

Áldja meg az Isten, mint a szuhai malmot


Szuha nevezetű tót falu Hont vármegyében fekszik. Történt egyszer, hogy a patakon levő malomba beleütött a mennykő, mit a szomszéd falubeli molnár Isten áldásának nevezett. Azért mondják néha gonosz kívánságból: »Áldja meg az Isten, mint a szuhai malmot.«

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:45 Bővebben...
 

A muraközi népnek az év egyes időszakai, s napjaihoz kötött szokásai

E-mail Nyomtatás PDF

A muraközi népnek az év egyes időszakai, s napjaihoz kötött szokásai


A fontosabb szokások a muraközi népnél is egyes napokhoz, ünnepekhez, évszakokhoz, ünnepélyekhez s családi eseményekhez fűződnek. Ezek közöl számosak a babonás természetűek, a melyeknek némelyike a vallási s más nemű szokásokkal annyira összefonódott, hogy néha nagyon nehéz köztük az elválasztó határvonalat meghúzni." Némely szokások az ősvallásból maradtak fenn, mikét külsőségeikben átalakítva, mysticismusukban máig is előszeretettel ápolnak. Mindezek ismertetésénél első sorban az év folyását követjük, időrendben.

Újévi jókívánatokkal —hol szokásban van— a 10—15 éves fiúk állnak elő. Reggel, házról házra járva, azt kívánják a ház ura- vagy asszonyának, hogy adjon az Isten nekik egészséget s bő vígságot („Bog vam dej zdravje i veselje, tusti i debeli"). Újév előtti estén énekes felköszöntőket is mondanak.

Vízkeresztkor szentelt vizet s tömjént hoznak a templomból a maguk, lakóházuk, házi állataik s földjeik megszentelésére, hogy a rossz szellemek távol tartassanak.

A gyertyaszentelőkor megszentelt gyertyákat nagybetegek s a halállal küszködőknek gyújtják meg. Keresztelés alkalmával a keresztszülők is ily gyertyát használnak.

A farsang utolsó három napját egészen mulatozási hajlamuk kielégítésére szánják, azért e napokra mindenki pénzt takarít, hogy kedve szerint vigadozhassék. A terített asztal ételekkel s italokkal van megrakva, melyek éjjel nappal fent díszelegnek. Eszem iszom, dáridó van még a legszegényebbnél. A korcsmákban szól a zene; estefelé oda szállingózik a család örege, apraja.

Húshagyókedden maskurák járnak. A kisebb gyermekek leginkább lakodalmi menetet produkálnak, hű utánzattal. Még zászlót is kerítenek. Hujjogatás közt mennek házról-házra. A szobában táncra kerekednek, ugrálnak, zajongnak. Megtisztelő látogatásuk fejében enni s inni valót kapva, odább ballagnak. A nagyok rendesen leleményes hóbortokkal tarkított menetet rendeznek. Egyes, jobb módú házakhoz ők is be szoktak térni s szokás szerint táncra perdülnek, hogy kiérdemeljenek egy pár pohár bort, amit a gazda szívesen is szokott adni, ha amúgy ropogósan kedvére járják, mert azon esetben jogosult reménnyel nézhet az azon évi répatermés elé.

Alsó-Muraközben régente nagy lármával, kolompok s csengettyűk zaja közt, lóháton tartották a maskurás meneteket. Stridó vidékén még most is szerepelnek a lovak húshagyókedden: két-három község határát keresztüllovagolják velük, hogy —mint mondják— azoknak is jusson valami a farsang örömeiből.

Módosítás dátuma: 2019. július 07. vasárnap, 10:08 Bővebben...
 

Jön, mén, mint Apátiban a szatyor

E-mail Nyomtatás PDF

Jön, mén, mint Apátiban a szatyor


Szatyor nevezetű kutyája volt egy apáti embernek. A kutyát kivitte kölykezni a szállásra, de ott nem lévén mit ennie, naponként hazament gazdájával, s midőn jóllakott, visszasietett kölykeihez. Ez a sétálás mindaddig tartott, mig kölykei fölnevelkedtek. Innét maradt meg  a közmondás: »Jön, mén, mint Apátiban a szatyor.«

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:45 Bővebben...
 

Jeltelen sírok közt. Történetek a betyárvilág korszakából VIII.

E-mail Nyomtatás PDF

Jeltelen sírok közt

Történetek a betyárvilág korszakából VIII.

Tóth Mór, a szegedi rendkívüli törvényszékhez beosztott királyi ügyész 1871. február 20-án Ráday Gedeontól jött ki. Amint a Rádaynak előadott ügy felett gondolkodva a nagy vizsgálóbíró Laucsik Máté szobái előtt elhaladt, az előszobából gyermekhangokat hallott. Hiszen a nagy tisztítási munka folyamán nem volt ritkasag a Csillagbörtön udvarán 10—14 éves gyerekeket is látni, akiknek már „múltjuk” is volt. De Tóthnak úgy tetszett, hogy az előszobából kitörő hangok még kisebbektől erednek.

Benyitott az előterembe s ott a terem egyik szögleteben egy szép parasztasszony állott a fegyveres őr mellett; az asszony szoknyájába egy szép mintegy 13—14 hónapos leánygyerek kapaszkodik, és kenyeret kér. Amint ez kérte a kenyeret, a terem másik oldaláról is hangzott „éhes vagyok!” Odafordult Tóth s ott meg egy másik szép paraszt menyecskét látott. Annak a szoknyájába pedig egy szintén 12—14 hónapos fiúgyerek kapaszkodott. A két szép parasztasszony szomorúan nézett a gyerekekre. Hej Laucsik fog nektek már kenyeret osztani! Rab kenyér lesz az, keserű kenyér lesz az! Tóth Mór mindig hordott cukorkákat magával. Nagy gyermekbarát volt. Mindegyik gyereknek adott egy-egy darab cukrot, amire azok megszűntek panaszkodni.

Kérdezte a leányas asszonytól, hogy hívják a kisleányt.

— Ez csak az én nevem viseli. Turcsányi Anna. Tetszik tudni, mikor esküdni kellett volna, a lány apja futóra vette a dolgot.

— Most is fut?

— Nem — sóhajtá a fiatal asszony — most már a Ráday bölcsőjében ringatják.

— Tehát itt van. Sokért?

— Hát bizony . . .

Kérdezte a másik anyától a kisfiú nevét.

— Ennek az apjának csak az esküvő után kellett futni. A fiú neve Siger Péter Pál.

Módosítás dátuma: 2019. január 12. szombat, 18:58 Bővebben...
 

Rátartja magát, mint a kompolti asszony

E-mail Nyomtatás PDF

Rátartja magát, mint a kompolti asszony


Mátyás király valami Kompolti nevű embernek egy Nána nevű falut ajándékozott Hevesben, s innét Nánai Kompoltinak nevezték. Ezen ajándékkal meggazdagodván, a feleség szörnyen elkevélyedett, miért aztán rajta maradt a csúfság, hogy: »Rátartja magát, mint a kompolti asszony.«

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:45 Bővebben...
 

Január 17. Remete Szent Antal

E-mail Nyomtatás PDF

Január 17. Remete Szent Antal

Született Kome (Egyiptom), 251 vagy 252. Meghalt 356.

Remete Szent Antal: Antal apát a remeteség atyja. Jómódú közép-egyiptomi fellah, földműves családban született. 20 éves volt, amikor szülei meghaltak, s az evangélium hatására eladta ingóságait, gondoskodott a húgáról, 300 holdnyi birtokát szétosztotta a szegények között és elhagyta a várost, hogy teljesen az imádságnak és a munkának éljen. Előbb egy szent remete közelébe költözött, később egészen egyedül élt. Mindjárt az első időkben kemény kísértéseket kellett kiállnia: az ördög sokat zaklatta, de Antal egyre keményebb vezekléssel verte vissza támadásait. Következő lakóhelye egy régi sírbolt volt, amelyről csak egyetlen barátja tudott. Megszakított minden emberi kapcsolatot és elvándorolt kelet felé, a Pispir-hegységbe. Befalazta magát egy kastélyrom cellaszerű kis zugába, s 20 évet töltött itt elmélkedésben. Amikor az emberek rátaláltak, s egyre többen keresték föl tanácsért, cellája elvesztette magányos jellegét. Ekkor elhagyta celláját és gondjaikban segítette látogatóit. Körötte remetetelep, 2 monostor alakult ki: az egyik a Pispir-hegységben, a másik a Nílus nyugati oldalán. Így lett Antal az első társas remeteség, a kezdetleges formájú szerzetes közösség „apátja”.

A népmese világát idéző legendáját több kódexunkban olvashatjuk. Bornemissza Péter elismeréssel szól az ördöggel vívott küzdelméről. míg tiszteletén Szkárosi Horváth András így gúnyolódik:

 Az kinek elvész disznaja, malacca

Az pásztorságot Szent Antalnak adja.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:40 Bővebben...
 

Hol vannak a zsidók?

E-mail Nyomtatás PDF

Hol vannak a zsidók?

Szeged jól ismert alakja volt bizonyos Smólen Tóni nevű mázolómester, aki azon jó tulajdonsága által vált híressé, hogy munkájáért az előlegeket mindenütt fölvette, de az elvállalt munkát sohasem végezte el teljesen.

Egyszer összeakadt egy vagyonos zsidó kereskedővel, aki megbízta azzal, hogy újonnan épült házában a mázolási munkákat végezze el. Az egyik terem plafonjára »A zsidók átkelését a Vörös-tengeren» kellett megfestenie.

Smólen szokása szerint fölvette az előleget, az említett terem plafonját bemázolta vörösre, aztán otthagyta az egész históriát, mint Pál az oláhokat.

A kereskedő rohan a mázolóhoz, hogy mi lesz?! Fejezze be legalább a megkezdett művét, a zsidók átkelését a Vörös-tengeren.

— Hát az már be van fejezve.

— Hogy volna befejezve? Hiszen az egész fal vörösre van mázolva.

— Igen, az a Vörös-tenger.

— Jó. De hol vannak a zsidók?

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:59 Bővebben...
 

Miért eszi féreg a szőlő tövét?

E-mail Nyomtatás PDF

Miért eszi féreg a szőlő tövét?

Nagy csapása volt a bortermelő palóc-vidékeknek, mikor a filoxéra egész gazdaságukat tönkretette. Akkor keletkezhetett a következő Krisztus-monda is:

Egyszer szüret volt. Termésre nem lehetett panasz, mert csak úgy húzták lefelé a nehéz szőlőgerezdek a venyigéket. Volt is öröm széltében. Jókedvűen dalolva szedték a szüretelők a szőlőt, csak úgy hangzottak a víg lármától a hegyek. Hallgatta Péter apostol, hallgatta egy darabig a mulatozás zaját, ő is részt szeretett volna venni a szüretben, azért meg is kérte az Urat, engedné el őt a szüretre, hadd mulassa ki egy kissé magát. Elbocsájtotta Krisztus az apostolt, gondolta magában: hadd csináljon magának egy víg napot.

Péter el is ment. De igen jól érezhette a szüreten magát, mert eljött az este, Péter még mindig nem talált haza. Várta az Úr, várta, de bizony az apostol nem mutatkozott. Lefeküdt hát Krisztus, mert megunta a várakozást. Nyomban el is aludt. Hát reggel felé csak nagy dörömbözés veri föl Krisztust álmából. Kimegyen kaput nyitni, hát látja, hogy akkor jön vissza kedves tanítványa a szüretről. Igen jó kedve volt Péternek, látszott is rajta, hogy megivott egy kis bort.

— No! Hogy mulattál Péter?

— De sajnálhatod Uram, hogy te idehaza maradtál! Ugyan jól mulathattál volna. Igen bő termés van. Nagyon vígak az emberek, folyik a bor, mintha öntöznék.

— Hát azután volt-e eszükben az embereknek, hogy meg is köszönjék az Istennek az áldást?

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 07:56 Bővebben...
 

Népi harci testkultúra kutatás a Barcaságban

E-mail Nyomtatás PDF

Népi harci testkultúra kutatás a Barcaságban

(Gyűjtési beszámoló)

A Felföldi Dalia Szövetség Kutatási Központ (FDSzKK) célkitűzése, hogy a néprajztudomány és a történettudomány módszereinek alkalmazásával tárjon fel hiteles forrásokat egy a közelmúltban útjára indult magyar harcművészet a Felföldi Dalia Iskola edzéselméletének, szellemiségének és alkalmazott technikáinak fejlesztéséhez. A néprajztudomány eddigi eredményeinek és adatgyűjtési valamint dokumentációs módszereinek bevonása egy magyar néphagyományokból építkező harcművészeti irányzat kialakítására, egyedülálló vállalkozás a hazai alkalmazott etnográfia területén.

Ugyanakkor nemzetközi szinten meggyőző párhuzamokkal rendelkezik, hiszen jelentős harcművészeti iskolák születtek hagyományos népi illetve tradicionális katonai harci testkultúrák elsajátítása, leírása és rendszerbe foglalása nyomán (például: a Capoeira Brazíliában, az Okitchitaw Kanadában, a Karakucak Törökországban, a Glima Norvégiában, a Savate Franciaországban, a Systema Oroszországban, a Combat Hopak Ukrajnában).

A modern államok kiépülése során az államhatalom fegyvertartási és fegyverhasználati monopóliumra törekvése világszerte informális keretek közé, sokszor illegalitásba kényszerítette a köznép által addig szokásszerűen gyakorolt harci technikákat és tényleges fegyvereket. A jogállam a „fegyverletételért” cserébe ígéretet tett a fegyveres hatóságok általi személy és vagyonvédelemre, ez azonban máig nem vált tökéletessé. A köznép számos csoportja kényszerült továbbra is egyéni harci képességeinek fenntartására, hogy megvédhesse magát például rablóktól, vagy éppen egy idegen állam megszálló katonaságától. A rejtés érdekében munkaeszközökként is elfogadható fegyverek harci alkalmazásának gyakorlására helyezték a hangsúlyt (például: balta, bicska, juhászkampó, kanászbalta, ólmozott ostornyél, legénybot, borotva Magyarországon; bozótvágó Dél-Amerika szerte; cséphadaró, sarló Okinawán) amelyek már gyermekkortól nem csak munkára használtak, de küzdelmi alkalmazásukat is ismerték és gyakorolták.

Az állam fegyverhasználati monopóliumának erősödése, az általános közbiztonság javulása, de leginkább az életformaváltás a felnőtt világból kiszorította a népi harci testkultúra korábbi formáit, és sok szokáselemhez hasonlóan táncokban, „virtusjátékokban” és a gyermekfolklórban maradtak fenn eleven formában, sok esetben napjainkig.

Módosítás dátuma: 2018. november 20. kedd, 07:24 Bővebben...
 

Népregék. Történeti mondák Hont vármegyétől Máramarosig

E-mail Nyomtatás PDF

Népregék

Történeti mondák Hont vármegyétől Máramarosig

Hont vármegyében, a szántai vízforrások között lúgzó alakú üreg van, fölötte emberforma kőszikla, alatta pedig kénes víz buzog; a néprege szerint lúgzójával együtt kővé merevült asszony az, ki Lucza napján lúgozni mert. Egy kemencze alakú szikláról s a benne elszórt kövekről pedig úgy szól a népmonda, hogy egy másik asszony kővé vált kenyerei azok, mert szintén Lucza napján esett rá a sütés.

A váczi kálvária-kápolna falát kívülről mésztufa burkolja és szépen ellenáll az a szivacsos kőzet a légköriek romboló hatásának; de mivel durva lyukacsosságával jól imitálja a rozskenyér hólyagos belét, keletkezési módja megfejtésére csakhamar kész lett a néprege, hogy kővé vált kenyértésztája annak az asszonynak, ki éppen nagypénteken akart sütni.

Gömörben, a lipócei várrom előtt kőoszlop áll, a néprege szerint egy megkövült asszony a gyermekével karján. Szerette a várúr fia a jobbágy leányt, de a büszke főnemes rossz szemmel nézte és rangos menyasszonyt szerzett a fiának. Nem szívesen vette az, de bele kellett nyugodnia az apai vasakaratba. Fölvánszorgott az elhagyott leány a sziklatetőre s onnan a mélybe akarta magát vetni a lakodalom éjjelén, árva kisdedével együtt, de legyökereztek a lábai a vigalom hallatára és kővé merevült gyermekestől a várral szemben, s mint állandó szemrehányás ott áll ma is.

Hozzá hasonló Abaúj-Tornában a regéczi vár előtt álló kőasszony, s azt zengi a néprege róla, hogy kővé vált pórleány az, kit a várúr fia csábított el, de aki karján tartott gyermekével együtt bánatában változott kővé, midőn meglátta, hogy a hitehagyott úrfi más leánnyal megy esküvőre. Nem messze tőle van a Vénbanya köve három testvérével, kik együtt azért kövültek meg, hogy szőlőjükben még Úrnapján is dolgozni mertek, nem is terem a földjük azóta egyebet tücsöknél és gaznál. A szádellői völgyben Attila lova patkójának a nyomát látja a nép a sziklán, más változat szerint a hun király fiától, Dengesicstől ered az.

Módosítás dátuma: 2018. november 15. csütörtök, 06:29 Bővebben...
 

Liptói tót babonák

E-mail Nyomtatás PDF

Liptói tót babonák


Az Etnográfiában Istvánffy Gyula írja le ezeket az érdekes babonákat.

A boszorkányok, hogy semmiféle veszedelmet ne hozzanak a házra, Szent János napján seprűt szoktak égetni.

Tavasszal, mikor a juhokat először hajtják ki a havasi legelőre, a juhász a falu közepén meg szokta állítani, s szentelt vízzel megfecskendezi, nehogy a juhok tejét a boszorkányok elvigyék s ugyancsak akkor és ugyane célból a juhászok egy kis libát fognak s azt a falu végén rakott tűzben elégetik, hamvával a juhok hátát behintik.

A tót néphiedelem szerint a boszorkányt meg is lehet látni, nemcsak karácsony éjjelén a Luca napjától kezdve faragott széken, hanem akkor is, ha a tehenet először hajtják ki a legelőre csak menjen fel a család egyik tagja - akár férfi, akár nő - a padlásra, s ott tegyen a padláslyuk elé egy eke kereket az elé meg egy szitát s ezen keresztül a kerék tengely-lyukon át nézzen a tehénre. Ha boszorkányt lát a tehén hátán ülni vagy táncolni, akkor a jószág kevés és véres tejet fog adni.

A tehén megrontását általában a boszorkányok művének tartják, s megláthatni vélik olyképpen is, hogy a gazdaasszony vegyen a vásáron alku nélkül egy cserépfazekat. Azt vigye az istállóba s egy égő gyertyát rejtsen alája és elsőszülött gyermekét ölben tartva, a következő boszorkány kiolvasót mondja el mellette:

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:09 Bővebben...
 

November 17. Ányos napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 17. Ányos napja

A tihanyi apátság. 2011. Fotó: Pintér TamásÁnyos (nov. 17.), azaz Anianus Orléans (latinul: Aurelianum ) püspöke († 453). A hagyomány szerint 451-ben, amikor a hunok Attila vezetésével a Nyugat-Római Birodalomra támadtak, Ányos püspök híveinek imádságával és Aetius római hadvezér segítségével meg tudta akadályozni, hogy a várost elpusztítsák és híveit elhurcolják. Amikor a francia királyok szerződést, szövetséget kötöttek, megtartására Ányos ereklyéi fölött tettek esküt. Már a Merovingok idejében az országnagyoknak itt a szent sírja fölött kellett esküvel tisztázniok magukat az ellenük emelt vádak alól. Nagy Károly is kiválóan tisztelte Ányost. Jámbor Róbert francia király a székesegyházat és benne a szent nyugvóhelyét fényesen megújította. Ányos Nyugaton a királyok mennyei pártfogója lett.

Nem véletlen, hogy Cluny szellemében éppen Ányos a védőszentje a tihanyi bencés apátságnak, amelyet I. András alapított (1055), és temetkező helyének választott. Nyilván viszontagságos, tétovázó élete miatt esett Ányosra a választása. Ezzel az alapítással ajánlotta magát a királyok patrónusának mennyei oltalmába. Nem tudjuk, hogy a hiteleshellyé vált Tihanyban voltak-e olyan esküceremóniák, mint Orleans városában.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:03 Bővebben...
 

November 13. Bereck napja

E-mail Nyomtatás PDF

November 13. Bereck napja

Bereck csak a középkorban volt számontartott nap, már a Szelepchényi-kódexRégi használati tárgyak a berecki Gábor Áron Emlékház tornácán, 2008. Benedek Csaba fotója

megünnepli.

Bereck, deákul Brictius Márton püspök diakónusa, majd utóda. Hazánkban Géza fejedelem idején honosodott meg és terjedt el Szent Bereck, toursi püspök tisztelete, mely kapcsolatban állott a Szent Márton kultuszával. Nyilván az ő kedvéért tisztelték középkori őseink.

A Cornides-kódexben olvasható legendája elmondja, hogy mosónéja fiat fogant, az apasággal Berecket vádolták. A püspök felszólítására a harminc napos kisded ezt hangosan tagadja. A nép ördögi praktikát emleget és Berecket továbbra is hamis pásztornak rágalmazza. A püspök az ő nevének megtisztulásáért eleven szeneket – parazsakat – vőn ő köntösében és elvivé mindeneknek láttására mind

Szent Márton pispeknek koporsójáig. És ott elvetvén az eleven szeneket, az ő köntöse égés nélkül jelenék.

Ábrázolásáról nem tudunk, a magyar gótikában azonban több oltármesterség virágzik az ő tiszteletére, így a győri (1372), váradi (1374) székesegyházban. Talán a győrinek volt birtoka a Szentbereckalapja (1517), a mai Bőnyrétalap. Monyorókerék (Eberau) középkori templomának ő volt a patrónusa. Szentbereck hajdani falu a zalai Tapolca mellett (1356).

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:04 Bővebben...
 

Telhetetlen, mint a papzsák

E-mail Nyomtatás PDF

Telhetetlen, mint a papzsák


Ezt a közmondást sokan ismerik, az eredetét azonban igen kevesen. A közmondás eredete ez:

A mócsi* római katholikus hívek lelki szükségleteiről a hatvanas években egy Raffy nevezetű plébános gondoskodott, aki híres volt jókedvéről, egyszerű magyaros tréfáiról. Fő nevezetessége az volt, hogy abban az időben senki sem tudta úgy eltáncolni a körmagyart, mint ő. Lakadalmakon és házi mulatságokon ezt gyakran produkálta a vigadozó vendégek szerfeletti gyönyörködtetésére. Szerették is őt mindenütt, vallás és nemi különbség nélkül. De az eklézsiája szegény volt. Mócs lakossága oláh és kálvinista magyarokból állott, neki alig volt tizenöt családja. Így, míg más helyeken levő pályatársai gondtalanul éltek, ő többször szenvedett szükséget. Egyszer aztán egy ilyen szorult helyzetben a közeli faluba, Cegébe ment gróf Vass Jánoshoz, hogy egy zsák búzát kérjen. Előadva szegénységét, a szűkszavú gróf így szólt:

— Páter, hozzon egy zsákot!

A pap jókedvűen fordult haza Mócsra s rögtön a református papnéhoz sietett, akiről tudta, hogy jó erős ponyvája van. Ezt kölcsönkérte s még azon este egy szegényasszony szomszédjával összevarratta, akihez ezen utasítást intézte:

— Varrja össze jól, minden oldalról a ponyvát és csak annyi helyet hagyjon, ahol egy vékányi mérték beférjen.

Másnap reggel a pap egy ökrös szekérrel ismét a cegei gróf udvarán volt, aki előhívatta tiszttartóját s így szólt hozzá:

— Töltse meg a tisztelendő úr zsákját tiszta búzával!

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 10:46 Bővebben...
 

Sírfeliratok a Székelyföldön

E-mail Nyomtatás PDF

Sírfeliratok a Székelyföldön

Székely néprajzi gyűjteményemnek egyik legérdekesebb része a sírfeliratok. Ezek éppen mint a kapufeliratok, egészen jellemzik a székely nép felfogását és egyéniségét. Őseitől átöröklött eredetiség, a népköltészet hamisítatlan kincsesbányája, de főképp az az eredeti humor csillámlik fel bennök, mely annyira jellemzi a székely népéletet.

A székelyben sok a költői tehetség. Ha örül, ha búsul, dalban, versben szereti kifejezni szíve érzelmeit. S ha néha itt-ott döcögősek is a rímek, de van bennök sok érzés, igazság és hangulat, melyeknél fogva lelkünk rokonszenvét biztosítják a maguk részére.

Mint néprajzi gyűjtőnek gyakran van alkalmam érintkezni a székely nép versmondóival — ahogy a nép nevezi őket — és mindig örömömre szolgál tapasztalni, hogy mennyi verselő hajlam van e népben. Úgyszólva minden falunak meg van a maga házi verselője, aki kapu- és sírfeliratokat, lakodalmi és egyéb felköszöntőket gyárt a saját emberségéből. Amellett szorgalmas munkás, kasza-kapa nem hull ki a kezéből s a téli favágást sem végezteti mással.

Mikor megkérdeztem tőlük, hogyan csinálják ezt a sok szép verset, a székely megrázta a vállát s mintha a legegyszerűbb dologról lenne szó, egykedvűen felelte:

— Hát csak úgy, instálom, az eszünkből, nem kell azt találni, magától jön, csak úgy né.

Módosítás dátuma: 2018. október 10. szerda, 04:31 Bővebben...
 

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905. Október

E-mail Nyomtatás PDF

Tükör, melybe bepillantva, eszébe jutnak a gazdaembernek hónapokként való dolgai anno 1905.

Október

„Az én szőlőmre, mely reám néz,

nekem gondom leszen.”

(Énekek éneke VIII.12.)

 

Kukoricafosztás, Öcsöd, 1969. A fotó a Damjanich János tulajdona

Ház és udvar.A cséplés egész erővel folyik, a hol t. i. még nincs bevégezve. Az épületeket, a hol szükséges, kitataroztatjuk, kimeszeltetjük, hogy jó karban menjenek a télnek. Kazlakat, boglyákat, ha szükséges, kiigazgatjuk.

Szántóföld, rét és legelő. Az eddig elmaradt vetéssel sietni kell. Az ősziekkel bevetett tábláknál egyik főgondja most a gazdának, hogy azokat elegendő és kellő irányban vezetett vízvezető barázdákkal lássa el, mit ha eddig tenni elmulasztott, tétessen meg. E hónap elején érik a tarlóba vetett tatárka. Learatás után kévékbe kötve, utánérés végett csomókba kell állítani. Kukoriczatörés és répafelszedés folytattatik.

A legszebb, legszabályosabb alakú répát külön kell rakni magnak. A tavasziak alá való tarlótörés, ha már meg lett kezdve, folytattatik vagy kezdetét veszi. A repcze alá szintén az őszi ugarlással lehet legjobban előkészíteni a földet. Trágyát is lehet hordatni, továbbá utak javítását és sánczolásokat megkezdeni. A mohos réteket meg kell boronáltatni és hamuval meghordatni. Ha az időjárás túlnedves, akkor a rétek legeltetéséről mondjunk le, mert a nedves talajú réteken a marha tízszer annyi kárt tesz a talaj összetaposásával, összegyúrásával, mint a mennyi haszon van a legeltetésből.

Állattenyésztés. A zöldtakarmányetetés után szárazra való átmenetel ne egyszerre, hanem apránként történjék. Hol a csikók legelőre jártak, most már beszorulnak, de az se történjék egyszerre, hanem eleinte csak éjjelre köttessenek be, később pedig csak a déli órákra bocsáttassanak ki a legelőre. Eleinte csak reggel s este kapjanak száraz takarmányt, később aztán délben is. A juhoknak, a mint fogy a legelő s hűvösödik az idő, adni kell reggel s estve egy kis száraz takarmányt. A hágó kosok az anyáktól ismét különválasztatnak. A rendes sózásról meg ne felejtkezzünk s főleg, ha nedves az időjárás, a sóba fehér ürmöt, fenyőmagot s varadicskóró port kell keverni. A métely ellen egy gazda a baj kezdetén minden 5 darab anyajuhra 1 liter kemenczében pörkölt rozsot, 2 liter darát s 2 deka törött zöld gáliczkövet ajánl naponkint. Ezt 30 napig kell folyvást adni, azontúl pedig bőven kell táplálni szénával s darával az állatokat. A kijáró sertések a felszabadult burgonya-, répa- és kukoriczaföldeken most eleget találnak. A makkon hízlalandókat a makkra kell hajtani. A februáriusi malaczosás végett a kanokat most kell a koczák közé bocsátani. Minden 5-6 koczára egy kant számítva, különben nem megy elég gyorsan a búgás, a malaczozás soká tart s nagyon egyenlőtlen lesz majd a malacznyáj. A kanoknak a búgás alatt naponta 1 ½ liter zabot kell adni.

Módosítás dátuma: 2016. október 03. hétfő, 07:10 Bővebben...
 

Geszten Jóska cimborája. Történetek a betyárvilág korszakából VII.

E-mail Nyomtatás PDF

Geszten Jóska cimborája

Történetek a betyárvilág korszakából VII.

Geszten Jóska híres legény volt. Vezér volt, vezére vagy 12 embernek. Vezérelte pedig embereit arra, hogy elvegyék a másét s ha nem adják mindjárt, hát üssenek is, lőjenek is. Vagyis zsiványvezér volt őkigyelme. Csinos barna ember, erős mint a medve, kegyetlen, mint a farkas.

Alvezére volt Major Illés bagaméri lakos. Erős fiatal ember volt ez is, talán erősebb is, mint Geszten Jóska.

Amit Geszten Jóska ráparancsolt, hogy tegye meg, törik-szakad megtette, de ha valami váratlan jött közbe nem tudta magát feltalálni.

Azért mondta neki Geszten Jóska:

— Illés koma. Nekem mind a két kezem jó, hát nem mondhatom hogy a jobb kezem vagy, hanem, hogy a harmadik kezem vagy. Ütök veled akkor és úgy, ahol és ahogy akarok. Hanem fejem csak egy van, azzal is megvagyok elégedve, s abból már semmitse engedek neked. Mert neked nem is kell gondolkoznod, hanem csak azt tedd, amit mondok. Ugyanazért ne is menj te sehova, maradj velem, mert ha magad kezdesz valamit, bizonyosan belebukol.

— Nem is megyek én el — morgott az alvezér.

Jóska nem csak betyárnak, hanem ebben az esetben jósnak is bevált.

Ugyanis valami lány félén Major Illés öszeveszett Geszten Jóskával.

Pedig az nem értette a tréfát.

Geszten Jóska felemelte pisztolyát, amellyel a repülő fecskét le tudta lőni, de aztán leeresztette.

Módosítás dátuma: 2018. október 23. kedd, 12:30 Bővebben...
 

A váci Mária-névnapi búcsú. Hétkápolna búcsúja a huszadik század elején

E-mail Nyomtatás PDF

A váci Mária-névnapi búcsú

Hétkápolna búcsúja a huszadik század elején


Legkedvesebb helyünk mindig csak a Hétkápolna maradt.

A Mária-névnapi búcsún pedig melyik fiatalember, leány ne ment volna le a Hétkápolnához? Sokan azon reményben, hogy szerelmi vásárt is köthessenek.

Magam előtt látom még az istenfélő egyes vidéki búcsúsok érkezését, midőn minden egyes kápolnácska előtt szent zászlajukat meghajtják, letérdelnek (letérgyepülnek, mondja a váci nép, a mint gyónni helyett gyovonni mond) és elrebegik a Miatyánkot. Este aztán az egyes falvak kis csoportjai külön-külön helyezkednek le a fűbe és gyertyafény mellett énekelnek kántorjuk előmondása után.

Egyik-egyik a csoportból menekül, miután hajnalban vissza kell térni a nagy, távoli faluba, búcsúfia nélkül pedig haza nem térhet. Ott járnak a vevők hosszú sorokban álló, lámpákkal kivilágított sátrak között. Mézeskalácsos, olvasó s imakönyvek, szent tárgyak, még bor és sör is kerül eladásra. Szándékosan hagytuk utoljára clou-nak szent énekek ponyvakereskedőit. Hogy az áru kelendőbb legyen, a szöveghez mindjárt a dallamát is elénekelik. A falusi nép nem az esetlegesen magvas szöveg után indul. A fő: szép-e a dallam, fülbemászó-e az előadó éneke, jól cseng-e a hangja. A kereskedők ezért is tartják a jobb hangú kisegítőket. Ez időben történt, midőn az énekes könyvkereskedő éppen a versek refrainjét énekli: ». . . Boldogságos szűz Mária!« amidőn a falusi vevő kérdi, hogy mennyit kér a néhány oldalos füzetecskéért? Mire a kereskedő, nehogy a tónusból kiessék, tovább énekelve feleli: »Csak két krajcár az ára.« Átvette az oda tartott tenyerébe a pénzt, a könyvecskét a vevő a kezébe veszi és belőle nézi a verset és a kereskedő énekét kísérgeti dúdolgatva, nehogy a nótát elfelejtse, ott is marad egy ideig, hogy a dallam a fülébe fészkelje magát.

Nehogy azonban akaratlanul valakit vallásos érzületében megsértsek!

Szombat délelőtt már szállingóznak városunkba a Hétkápolnai Mária templom felé. Délután s este felé, sőt éjfélkor is még sűrűbb az egyes falvak zarándok búcsúsai, kik mintegy küldöttségileg jönnek az egész falu nevében. Ma több a búcsús itt, mint a keresztjáró hetekben, a májusi esői kérő processzión. Vasárnap reggel jönnek kocsikon, vonatokkal, dereglyéken túl a dunaiak. Úri nép nem jön gyalog, az ilyeténkép nyilvánuló ájtatosságot a parasztságra bízza. Úri ember, kinek valami köze van Váchoz, vonaton érkezik meg rokonai, vagy ismerősei látogatására, felhasználván a búcsú napját.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:20 Bővebben...
 

Szentmihály

E-mail Nyomtatás PDF

Szentmihály

Abban az időben — mondja a szájhagyomány — amikor a keresztény hadak Budavárnak a töröktől való visszafoglalásával voltak elfoglalva, Szent-Mihály területén gyönyörű pázsitos tisztásokkal tarkított rengeteg erdőség volt.

E rengeteg szolgált menedékül Pest város lakóinak, mikor a tüzes várostrom otthonaik elhagyására kényszeríté. A mondott időben ez gyakori eset volt.

*

Az Úr 1686. esztendejében Károly herceg keményen szorongatta a várvédő törököket és az ostromlott sereg már-már föladta a várat, azonban közbe esett Szent István király napja, amikorra a fővezér beszüntette a vár ostromát.

Ezt a pihenőt jól fölhasználták a törökök. A vár fölmentésére siető basának sikerült árulás útján néhány száz janicsárt a várba csempészni.

Az ostrom alatt Pest város vénei, az asszonyok, gyermekek, meg a fegyverfogásra alkalmatlanok megint csak az erdőben húzták meg magukat. A táborban levők ki-kilátogattak övéikhez hírt vinni.

Szent István napját követő éjjelen egyik legelőkelőbb pesti patrícius családnak fiatal tagja, a ki az ostromló seregben küzdött a törökök ellen, kétségbeesetten rohant öreg apjához az erdei menedékbe.

Alig volt annyi ideje, hogy elmondhassa, miszerint őtet gyanúsítják az árulással és hogy e miatt halálra ítélték, — s nyomon követték üldözői. A szerencsétlen fiatal embert elfogták, s nyomban atyjának szeme láttára karóba húzták.

Az öreg patríciusra fiának rémítő halála, de különösen az a fölött való lelki tépelődés, hogy csakugyan fia volt-e a hazaáruló — megőrjítő hatással volt.

*

Módosítás dátuma: 2018. szeptember 09. vasárnap, 07:32 Bővebben...
 


13. oldal / 29

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2024. március 28., csütörtök, Gedeon és Johanna napja van. Holnap Auguszta napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 3 vendég böngészi