Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

A kenyér és a bor megszentelése

E-mail Nyomtatás PDF

A kenyér és a bor megszentelése

Közeledik a húsvét, a feltámadás csodálatos tavaszünnepe. Böjttel és bűnbánattal érleljük lelkünket arra, hogy tiszta gyermeki örömmel hallelujázhassa az Urat, aki meghalt és feltámadott.

A húsvéti szokások között sok igen régi keletű népszokás szerepel, a tavaszünnep eredeti szokása, amelyet a katolikus egyház átvett és megszentelt. Így nagyszombaton reggel szokásban van a tűz és a húsvéti gyertya megáldása, amely régi, szimbolikus szokás, eredetét többféleképpen magyarázzák. Népszokáskutatók megállapították, hogy a tűzszentelés ősi germán szokásra vezethető vissza. A pogány germánok ugyanis isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy földjeik termékenységét így biztosítsák. Szent Bonifác, a németek apostola ezt az ősi szokást a nagyszombati tűzszenteléssel és annak egyházias értelmezésével helyettesítette. Az egyházi szimbolikában ugyanis a kialvó majd fellángoló tűz Krisztust jelképezi…

A húsvéti eledelek megáldása

Ezzel szemben magyar szokás és magyar népi eredetre vall a húsvéti eledelek megáldása. Ez a szokás az idén első ízben nem szerepel hivatalosan a nagyszombati szertartások sorrendjében, hiszen nehéz időket élünk, s nem illő, hogy a magyar bőség szimbólumával, a rózsaszínű húsvéti sonkával és az illatos, hófehér kaláccsal járuljunk nagyszombaton az oltár elé…

Bővebben...
 

Gondoljunk csak a Jézust kereső népre

E-mail Nyomtatás PDF

Gondoljunk csak a Jézust kereső népre

A mi népünk országszerte fellelhető, szép és jellemző szokása volt Jézus keresése, amely a középkori misztériumdrámának figyelemre még alig méltatott maradványa, és amely egyes helyeken a határkerülés mozzanataival is keveredett.

Felső-Ipolyvidéken nagyszombat éjszakáján, éjfél előtt a templom bejáratánál gyülekeznek a hívek. Ott van a falu apraja-nagyja. A szülők gyermekeiket is magukkal viszik. Igen fontosnak tartják, hogy ezen az ájtatosságon mindenki ott legyen. Az előimádkozó az előénekessel a templom ajtajához térdel és elkezdi a bevezető imádságot. Az előforduló imádságokban Jézus szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról, a kenetvivő asszonyokról van szó. Könyörögnek azonkívül a bűnösök megtéréséért, mindenféle károk távolmaradásáért, jó termésért. Azután csendben felfejlődik a körmenet. Énekelve mennek a legelső határkeresztig, és onnan sorban, minden kereszthez, ami a falu határában van. Mindegyiknél imádságot mondanak. A legtávolabbi és egyúttal a legutoljára hagyott keresztnél van elhelyezve a feltámadt Krisztus szobormása, amelyet valóságos diadalmenetben visznek vissza a templomba. Kigyúlnak a gyertyák, lobognak a napraforgó szárából készített fáklyák. A körmenet a temetőbe kanyarodik be végül, itt mindenkinek akad egy kedves sírja, ahová letelepszik már csonkig égett gyertyájával. Hajnalodik, mikor abbahagyva az előimádkozó után mondott imádságokat, alvó gyermekeikkel hazatérnek.

Székelyudvarhelyen Jézus keresésére régebben a céhek indultak, a zászlókat maguk a céhmesterek vitték. Ez a mozzanat régi hagyományt őrzött meg, mert a középkorban a liturgikus játékok rendezése sokszor a céhek feladata volt. A lovasmenet hajnalban, a nyeregkápában fegyverrel indul el Krisztus keresésére, akinek szobrát elrejtették a búzában, és ezt kell megtalálni. A büszke és boldog megtaláló hozza a szobrot a lovasok kíséretében, akiket Jézus katonáinak neveznek. A város szélén áll Jézus kápolnája, egykor híres búcsújáróhely, a menet itt üt tábort. Elküldik az előköszönőket a városba jelenteni, hogy megtalálván Jézust, indulhat a körmenet eleje. Az előköszönők élükön a bíróval térnek vissza. Kis idő múlva a körmenet is jön, szent zsolozsmákat énekelve. A zászlókat Jézus szobra előtt meghajtják. Jézus katonái dísztüzet adnak, majd nagy lövöldözés közben megindul a menet a városba. A keresztek előtt meg megállnak. A piacon sokat lövöldöznek. A templom elé vonulva még egyszer dísztüzet adnak, utána pedig szentmisét hallgatnak.

Bővebben...
 

Népünk áprilisi védőszentjei

E-mail Nyomtatás PDF

Népünk áprilisi védőszentjei

Legtöbbször április hónapjára esnek a húsvéti ünnepek, amelyek színes liturgiájukkal, gazdag hagyománykincsükkel népünk legnagyobb vallásos élményei közé tartoznak. Érthető tehát, hogy a népi védőszentek áprilisi kultusza inkább a hónap végére: Szent György és Szent Márk napjára korlátozódik.

Szent György (április 24.) a IV. században szenvedett, mint fiatal katona vértanúságot. Életéről alig tudunk valamit, azonban már a koraközépkorban a legtiszteltebb szentek közé tartozott. Ő lett a lovagideál.

Szent György napja Európa javarészében tavaszkezdetnek számít. A hozzá fűződő hiedelmekben még ma is primitív-pogány hiedelmek lappanganak, amelyek a nép tudatában békésen megférnek Szent György keresztény heroizmusával. Az Egyház különben nagy körültekintéssel helyezte a Szent ünnepét erre a napra. A rómaiaknál ugyanis ekkor volt Pales pásztoristennek ősi ünnepe, a Palilia, amikor a pásztorok az istállókat kisöpörték és vízbemártott babérágakkal meghintették. A Veszta-szűzektől kapott hamu, vér és szalma szintén szerephez jutott a lustrátióban. A szalma lángjánál megfüstölték magukat és jószágukat. A nyájat áthajtották a tűzön és maguk is háromszor átugrottak rajta, hogy a bajtól, boszorkányok rontásától megmenekedjenek. A pásztor áldozatot mutatott be az istennek és kérte tőle mindazt, amire jószágának szüksége lehet. Imádsága végén kezet mosott a reggeli harmatban. E pogány kultusz ellensúlyozására rendelte az Egyház Szent György ünnepét, hogy a nép ezentúl a szent vértanú oltalmát keresse a maga, jószága és földje számára, hiszen Szent György a legenda szerint a sárkányt is megölte, tehát van ereje minden gonosz távoltartására, amely a nekizsendülés idején az emberek megrontására, kárára törekszik. Ezúttal azonban a régi képzetek nem halkultak el, hanem változatlanul megmaradtak és jórészt ma is köteleznek.

Bővebben...
 

Húsvéti magyar szokások

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvéti magyar szokások

Bartha Károlynak kedves húsvéti rigmusgyűjteményében találjuk a következő szatmármegyei, botpaládi köszöntőt:

Nagypénteken sokat sírtak,

Sok hímes tojást is írtak.

Adjanak egy hímes tojást,

Kerüljék el a locsolást.

Most hát húsvét van, örvendjünk,

Egymást locsolni készüljünk.

A Jézus is a bérével

Locsolta piros vérével.

E ház népének azt kívánom,

Kívánságom meg nem bánom,

Éljenek boldog napokat,

Bú nélkül valókat,

Szívemből kívánom.

Módosítás dátuma: 2021. április 07. szerda, 18:30 Bővebben...
 

Húsvéti határkerülés a Székelyföldön

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvéti határkerülés a Székelyföldön

Húsvéti határkerülés Gyergyóalfaluban, Vargyas Ildikó tulajdona

A feltámadási körmenet után a plébános kihirdeti a szokásos határkerülést. Híveit mennél tömegesebb megjelenésre buzdítja és a résztvevőket fegyelmezett magatartásra inti. Húsvét napján, rossz idő esetén fehérvasárnapon, valamennyi székelyföldi katolikus község határkerülésre induló népe reggel korán csendes szentmisét hallgat és közös áldozáson vesz részt. Egy óra múlva gyülekezés, amit harangszó jelez. Nők, idősebb férfiak és gyerekek templomi lobogókkal, zászlókkal a gyalogosok csoportjába gyűlnek, legények, férfiak gondozott, fényes szőrű lovak hátán a megyebíró oldalán állanak lovassorba zászlókat lobogtatva, háromágú keresztet emelve. Indulás előtti a megyebíró hangja csendül: Atyám fiai! Őseink hagyták reánk ezt a szép régi szokást szent örökségképpen, összegyűltünk mi is egy akarttal, hogy kimenjünk határainkba és míves napjaink helyén hálát adjunk a fennvaló Istennek, aki adta a húsvéti szent időt alkalmul magunk megjobbítására, lelkünk üdvösségére, bűneink bocsánatára. Ezért neki szívből hálát kell adnunk. De még más szükségből is megyünk. Kegyes nagy irgalmából megadta érnünk az új tavaszt. Eddig hóval fedett határainkban kezdődik az új, zöld élet és legszentebb akaratából kihajt verítékkel munkált földeinken a nekünk és barmainknak szükséges eleség. Meg akarjuk ezt köszönni mennybéli Atyáknak most megtisztult lélekkel, és imádkozni fogunk a zöld mezőkön végig hogy gyarlóságaink, nagy bűneink miatt ne büntessen, további segítségét tőlünk ne vonja el, hanem terményeinket gyarapítsa, őrizze, és életünk enyhítésére jóságosan adja meg. Szent énekszóval, szent imádsággal, őseink buzgóságával a határkerülésre indulás pillanataiban kiáltsátok velem:

Uram Jézus! Mária! Hála légyen!

Uram Jézus! Mária! Hála légyen!

Uram Jézus! Mária!  Hála légyen!

Egyszerre indul mind a két csoport: a lovasok élén a határpásztor halad, majd kis távolságra az első sorban három lovas: középen a megyebíró, az egyházközség világi vezetője, jobbján a feltámadt Krisztus szobrát, baljában a gyeplőt tartva, tőle jobbra és balra két legény lovagol, kik egyik kezükkel a csizmaszárba dugott lobogó nyelét, másik kezükkel a gyeplőt tartják. Hármas lovas csoport követi őket, kik lovaikat egyenlő szárú háromszög formájára állítottan háromtagú keresztet emelnek. A hét vezetőt az út két szélén párokban haladó lovas csapat követi. A lovas határkerülőket a határt jól ismerő határpásztor a mezők friss zöldjének tengerén át a határ távoli pontjára, a határ egy dombjára vezeti, mely egyben négy szomszéd község határát is jelöli. A csapat minden kereszt előtt meghajtja lobogóit, és hallatja hármas kiáltását. Útjuk alatt végig éneklik a „Feltámadt Krisztus ez napon! Alleluja, hálá légyen az Istennek” – kezdetű éneket, majd a dicsőséges olvasót imádkozzák hangosan, közösen, a „Régi litániát” éneklik, vagy a másik népéneket:

Módosítás dátuma: 2020. április 13. hétfő, 13:40 Bővebben...
 

Húsvéti szokások a Nyárád mentén

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvéti szokások a Nyárád mentén

A Székelyföld legszebb pontján, hol a Nyárád vize festői rónaságot szel ketté, s a faluk egymást érve munkás székely népnek adnak jólétet: él néhány ezernyi nép, mely majdnem érintetlenül tartja fenn ősi szokásait.

Gyönyörű völgy, melynek szépségét csak az ismeri igazán, ki tavasztól látja szemkápráztató fejlődését. Elzárt kis éden, melyhez hasonlót gyakran fest a gazdag képzelet, de megteremtve így, ahogy a nagy alkotó létrehozta, kevés helyen találjuk. Beláthatatlan dús virányú völgy, melyet a Nyárád, mint kígyózó ezüst szalag fut végig, partján jómódú, népes falvakkal, míg a háttért erdő koszorúzta hegyek képezik.

A nép, mely e kies völgyet lakja, elzárva bár a világtól, jólétben él, ipart, kereskedést és gazdaságot űz, s bár műveltség és értelem tekintetében is fejlődik, ősi szokásait féltett kincsként őrzi ma is. A vasúti közlekedéstől távol, meglehetősen rossz utakon tartja fenn közlekedését a nagyvilággal, s fa- és cserépedényeit, szalmakalapjait, kosarait és építőanyagjait jó mélyen behordja Erdély szívébe. E nép, mint az egész székelység, sok költői érrel bír, s szokásaiban gyakran meglepőleg nyilvánul a népköltészet hagyományos ihlete. 

Néhány hónapja csak, hogy én is e szép vidék lakója lettem, s azóta folyton a népélet föltűnőbb szokásaira figyelek. Annyi eredetiséget sehol sem találtam, mint itt. E hegyek, völgyek a múlt emlékei által benépesített tündérvilágot rejtenek magukban. A Nyárád mentén élő székely tisztán beszéli a nyelvet, csupán egyes sajátosságokat, tájszavakat vegyít bele, míg a néphumor elvitázhatatlan gazdagsága meglepőleg nyilvánul minden egyes alkalommal.

Módosítás dátuma: 2021. április 07. szerda, 18:40 Bővebben...
 

A húsvéti fa állítása a Székelyföldön

E-mail Nyomtatás PDF

A húsvéti fa állítása a Székelyföldön

Szemkápráztató, kedves képet nyújt húsvét napján a székely falu. Minden kapu fölött ott leng a többé-kevésbbé fölcifrázott fenyőgally, melyet a legény hozott hajnalban szíve választottjának. Ahol nincs lány, oda egy kis egyszerű zöld lomb jut csupán, de a leányos házak kapuit díszes — szalaggal, virággal és apró zászlókkal ékített — fenyőgally díszít. Már napokkal azelőtt fölmegy a legénybíró egy-két társával a havasra, honnan — a népesség szerint — egy-egy szekérrel hoznak húsvéti fát. Esténkint foly az ékités, amiben a lányok is segítenek. Az ünnep hajnalán aztán muzsikaszóval hordják szét és tűzik föl a leveles-kapuhoz, mely megtiszteltetést a házigazda rendesen egy kis szíverősítővel honorál.

Az ünnep első napja különben — kivéve a gyermekek kántálását — a nyugalom és áhitat napja. Ilyenkor nincs mulatság. Annál zajosabb a másodnap. Ez az ifjúságé. Már korán reggel összegyűlnek a legények és a legénybíró vezetése alatt elindulnak öntözni. No, van aztán mulatság: szól a hegedű, peng a cimbalom, kurjongatnak, énekelnek és szól a beköszöntő:

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:06 Bővebben...
 

Megtisztulás ideje. Húsvéti népszokások a Kapos mentén

E-mail Nyomtatás PDF

Megtisztulás ideje

Húsvéti népszokások a Kapos mentén

A tavasz, a természet megújhodása az embert is környezete megtisztítására készteti. A parasztgazdák a nagyhéten iparkodtak rendbe tenni portájukat. Kaposszekcsőn úgy tartották, hogy a nagyhéten vetett mag nagyra nő. Kocsola környékén nagyhéten húsevés nem volt: tejet, tejfölt, túrót, krumplilevest ettek, pattogatott és főtt kukoricát cukorrépával édesítettek vagy pedig sóztak.

A nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja. A legnagyobb böjt és gyász ideje. Kocsola környékén szilvalevest főztek aszalékból és laskát sütöttek zsír nélkül. A gazdagabbak ezt vajjal öntözték meg. Délig azonban nem ettek semmit. A szilvalevest a magyarok nagyon szerették, paprikával, a miklósvári németek pedig cukorral és fahéjjal ízesítették. A németek pogácsával ették, a magyarok kenyérrel. A nagypénteki vacsora pedig keserű túró volt. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütöttek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna. E napon nem szítottak tüzet, már csak ezért sem sülhetett kenyér. A szakályiak ebédre tarkabablevest (habarva), mákos tésztát, aszalékból meggylevest, szilvalevest főztek. Ezen a napon kétszer ettek, reggeli nem volt. A vacsora az ebédhez hasonló volt, esetleg tojást ettek.
A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagypénteket. Tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és a herélésnek, a jószágok bélyegzésének.

Holló ilyenkor mossa a fiát

Betegséget elhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek. Ez különös jelentőséget kapott ezen a napon. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Volt, ahol elegendőnek tartották a mosdást, ezt azzal magyarázták, hogy a „holló ilyenkor mossa a fiát”. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak, sőt a szeplő ellenszerének is vélték. A nagypénteki mosdásnak, fürdésnek különféle más magyarázatot is adtak. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé volt ismert, hasonlóan egészségvarázsló célzattal.

Ozorán „nagypénteken napfölkelte előtt azok a lányok, akiknek valami bajuk, vagy sebük volt, vagy szeplősek voltak. Lementek a Sióra vagy a Cincára s a beteg, sebes vagy szeplős testrészüket megmosták. Úgy tartották, hogy ha úgy jutnak el a Sióra vagy Cincára, hogy senkivel sem találkoznak, akkor betegségükből meggyógyulnak, sebük begyógyul, szeplőik eltűnnek.” Ebből a szokásból fejlődhetett ki a későbbi gyakorlat, mely szerint mindenki „kiment a Sióra, vagy a Cincára megmosdani. Úgy kellett menniük, hogy sem menet, sem jövet senkivel ne találkozzanak s szót ne váltsanak. Úgy tartották, hogy ha minden feltétel teljesült, vagyis senkivel nem találkoztak, úgy megszépülnek. Így azután szinte le sem feküdtek ilyenkor a lányok, hogy feltétlen megszépüljenek.” Ozorán „nagypénteken napfölkelte előtt felkeltek az asszonyok a szobából kiindulva a konyhán át kifelé söpörtek, majd az udvart és a ház előtti utca részt is elsöpörték. A seprés közben mondogatták: ’Ki csótány, büdös féreg mennyetek a füstös konyhába, mennyetek oda ahunnan gyűttetek.’ Ezt azért csinálták, hogyha volt a házban bármiféle féreg az távozzon el, ha pedig nem volt, akkor soha se legyen.”

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 06:43 Bővebben...
 

Ünneplő székelyek. A húsvéti ünnepkörrel kapcsolatos szokások

E-mail Nyomtatás PDF

Ünneplő székelyek.

Adatok a székelység vallásos néprajzához.

A húsvéti ünnepkörrel kapcsolatos szokások

A nagyböjti szentidö elmélyíti a csíki székely lelkét. Régebben ezt az időt a csíksomlyói misztériumok tették kegyelmekben még gazdagabbá a székelység számára. (Határőr I. 10—12.*) Bár ezek tudós ferencrendi atyák szerzeményei, gondolatmenetükben, nyelvezetükben sokat ellestek a néptől. Ezért is voltak oly népszerűek.

Farsang temetése.[1] Csíkban a nagyböjti időt a farsang teme­tése vezeti be. Csíkdelnén ekkor mondják: „Aló farsang búcsúzzál, káposztalé tartozzál!” Csíkszentmihályon és Ajnádon egy embert felöltöztetnek bő ingbe és alsónadrágba. Az öltözet ráncait szalmá­val töltik ki. Az így elkészített bábszerű embert felteszik egy sze­kérre és végighordozzák a falun, közben szalmát gyűjtenek. A me­zőre érve, a bábembert a gyűjtött szalmába helyezik és a szalmát meggyújtják. Ekkor az áldozat kiugrik a szalmából és egy rögtön­zött beszédet mond arról, hogy Cibere vajda (a nagyböjt jel­képe) ma vette át az uralmat Konc királytól (a Farsang megszemélyesítője). A farsang eltemetése után egy gazda a jelenlevőket megtiszteli egy dészű pálinkával.

Csíkban a böjtöt még ma is szigorúan tartják. Sokan a húst csak feltámadás után eszik meg. Nagyböjti ételek: aszalt szilva, körteleves délben, vacsorakor pityókasaláta. De előfordul az olajos­káposzta, olajoshagyma, káposztalé pityókával is. Nagypéntek sajá­tos étele az olajoslaposka. Az egész nagyböjtön át általában sötét ruhát viselnek. Naponkint elmondják a fájdalmas olvasót és pénteken a keresztútját. Csíkdelnén esténkint gyűlnek össze egy tisz­teletben álló öreghez és ott végzik a keresztútját. Minden szerdán és szombaton másnál van az imaösszejövetel. Az imát a házigazda vezeti. Utána az egybegyűlteket megkínálja. Nagyböjt jellegzetes ünnepén Mária Hétfájdalmán sokhelyt meggyónnak.

Módosítás dátuma: 2016. március 20. vasárnap, 08:31 Bővebben...
 

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén: SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig. 7. A húsvét

E-mail Nyomtatás PDF

Egy kicsiny falu a Börzsöny közepén:  SZÜLŐFALUM, PERŐCSÉNY- apró emlékeim a háborútól a hatvanas évekig.

7. A húsvét

Perőcsényi képeslapA karácsony után, a legszebb, legmagasztosabb és legismertebb ünnep a világon. Régebben még csodálkoztam rajta, de ma már nem szokatlan, hogy talán csak tiszteletből vagy érdekességből, esetleg csak a turistáknak szóló kedveskedésből,  de látni lehet a húsvétot megünnepelni a kedvesen hangoskodó hinduknál éppúgy, mint a szigorúan zárkózott araboknál is. De a legcsodálatosabb húsvétokat mégis csak Perőcsényben tudom elképzelni…

Bár réges-régen volt  - lehet annak már úgy hatvan éve is-,  de a legszebbeket azidőtájt éltem meg. Ma már sokan csak azt hiszik, hogy a mindent ellepő főtt sonka- és kocsonyaszag, no meg a karácsony óta nem látott süteményillatok miatt van a nosztalgiám, de ez egyáltalán nem igaz! Mert Perőcsényben – meg gondolom máshol is, de az engem mit sem érdekel…- a húsvét igazából nagypénteken kezdődött.  Tudom, ez sokaknak egy kicsit furcsa kijelentés, de tudni kell, hogy Perőcsény akkor még 99 %-ban református falu volt, és ennek megfelelően –szerintem saját elgondolása szerint – tartotta a böjti és templomjárási szokásokat is. És eszerint a tényleges böjt csak nevében volt meg, de étkezési szokásokban nem nagyon.  Nem mondom, hogy minden családnál így volt, de akiket én ismertem, ott igen. Nagyon leegyszerűsítve ez annyit jelentett, hogy például nagypénteken nem ettünk húsfélét. Vagy legalábbis délelőtt nem…

Viszont bármilyen hideg is volt, akár nyakigérő szél, szakadó eső vagy hó is lehetett, nagypénteken már pirkadatkor fel kellett kelnünk, és egy szál ingben sietve mentünk a legközelebbi patakig (nekem a Kapa Ágiék kertjében csordogáló jutott), hogy annak lehetőleg a legnagyobb fűzfája alatt elsőnek mosakodhassunk meg, hogy egész életünkben egészségesek és szépek maradjunk. Megszokásból vagy megrögződöttségből, de én még tizenhat éves koromban is elmentem, ha éppen otthon tartózkodtam. Nem tudom miért, de akkor nem szégyelltem magam egy cseppet sem, sőt még büszke is voltam magamra (Istenem, de kár, hogy olyan messze van az a patak, rám férne egy kis lubickolás…).

Szóval a böjtöt már csak azért sem lehetett péntek délutántól tovább tartani, mert úgy estefelére készült el az a csodálatosabbnál csodálatosabb húsvéti kocsonya a rengeteg lerágnivaló csonttal meg ilyesmivel, és hát normális ember az ilyen különleges falatokat nem engedheti kihűlni, hiszen akkor az már csak olyan, mintha meg lenne romolva… Egyébként is, a református vallás igen engedékeny és belátóbb, szinte megelégszik a lelki böjttel is. Lehet ám, hogy csak én tudom így, de ki is tudná ezt másképp, ha éhes szájak sóhajtoznának a finom illatokat érezvén?    

Nagyszombaton már inkább tartottuk a böjtfélét, mert akkor tényleg nem volt nagy evészet, aztán lehet csak azért, hogy a húsvéti locsolóvendégeknek is maradjon valami?!

Persze a húsvéti készülődésnek nemcsak a lányoknál léteztek a maga koreográfiái, a fiúknak is megvoltak a saját tennivalójuk, csak az nem volt annyira publikus.  Mert míg a lányok a tojásfestéssel, a sütemények feltornyozásával és a minél több aprópénz beszerzésével voltak elfoglalva, addig ránk, aprólegényekre a ruháink és cipőink kitisztítása, de főként esztétikai és szerkezeti hibáinak láthatatlanná tétele adta a legtöbbször megoldhatatlan feladatot. Hiszen az ötvenes évek elején legtöbbünknek annyiban különbözött az ünnepi ruhája a hétköznapitól, hogy azt a meglévő egyetlent levetettük arra a pár órára, amíg anyánk megigazította rajta a foltokat, vagy éppen vizeskefével átkefélte az egészet.   Értelemszerűen én csak a magamfajtáról beszélek, mert voltak azért olyanok is, akiknek tényleg futotta ünnepi ruhára. Igaz, ezek között is zömmel olyanok voltak, akiknek már eleve két-három számmal nagyobbat vettek, csak még nem nőtt bele. De a legtöbbnek a nagyobb testvér kinőtt ingén, kabátján csak felvarrták az ujját vagy igen hatékonyan felhajtották a nadrágszárát, és azért imádkoztak, hogy hétfőn essen az eső és be lehessen dugni a gumicsizmába…

Módosítás dátuma: 2014. április 21. hétfő, 06:59 Bővebben...
 

Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés

E-mail Nyomtatás PDF

Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés

A gyermekvilágot egy olyan közöttünk élő kis társadalmi rétegnek foghatjuk fel, melynek közösségi életét a játék törvényei szabályozzák. A játékok fő mozgató erejének a felnőtt életre való készülődést tekinthetjük, tehát igen fontos társadalmi és lélektani szerepük van. A testi és szellemi adottságok folytonos gyakorlása, fejlesztése mellett megnyilvánul ugyanis a törekvés önálló közösségek kialakítására is. A gyermekek fejlődő szervezete kiválasztja és felhasználja a környezet adottságait képességei (érzékszervek, erő, ügyesség, alkotó hajlamok) fejlesztésére, ugyanakkor hatalmas ütemben fejlődik a társas élet kialakítása is. A barátkozás, vetélkedés, közösségi érzés, a morális és esztétikai érzék fejlesztése mellett fontos a szabálytudat kialakulása is.
A gyermekek leggyakrabban önellátóak, eszközeiket maguk készítik az őket körülvevő emberi- és természeti környezetből: elhasznált munkaeszközökből, csontból, sárból, homokból vagy növények különféle részeiből. Így természetes, hogy a húsvéti hímes tojások is a játék részeivé váltak, melyet Fekete István írt le egyik elbeszélésében.
„Tudod-e, mi a kőkányulás? Hát a likbavágás , hát a görgőzés?
 Ha mindezt nem tudod, keveset tudsz, és el se tudod képzelni, hogy a templomban is lehet verekedni bűntelenül, sőt büntetlenül, ha – nem veszik észre. De nem veszik észre, mert a verekedés az orgona mögött történik, lehetőleg csendben, és nem látja senki, legfeljebb az Égiek, akik szemet hunynak a leszakadt gombok és zsebek hiányosságain, mert verekedő ifjainkat a harangozás körüli szent buzgalom hevíti.

Módosítás dátuma: 2012. április 07. szombat, 08:31 Bővebben...
 

Húsvét

E-mail Nyomtatás PDF

Húsvét

Húsvéti ételszentelés Csíkszenttamáson. 2009. Kovács Dénes felvétele

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, az egyház e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Megünnepléséről már a III. századból vannak adataink. Mozgó ünnep, első vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21-ét) követő holdtölte után következő első vasárnap (325. a niceai zsinat óta). A húsvéti időszak hamvazószerdával, a nagyböjt első napjával kezdődik, innen származik az ünnep magyar elnevezése is.

A keresztény egyházak szerint „húsvét ünnepének alaphangja az öröm, a hála, a keresztényi diadalérzet, reménység és üdvbizonyosság”. A feltámadást az egyház a nagyszombati feltámadási körmenettel illetve a vasárnap reggeli kis-, majd a délelőtti nagymisével ünnepli. A szertartásokhoz tartozik az étel, a húsvéti bárány megszentelése is; a húsvéti sonka megáldásáról már a X. századból, míg tojásszentelésről a XII. századból vannak adataink. A húsvéti bárány Krisztus véráldozatát jelképezi, míg a tojás az élet megújulását szimbolizálja. A többi étel az egyház szemében nem kapott ilyen tartalmat, de a nagyböjt hivatalos feloldásában minden egyes ételnek része van, mondhatni, az egyház mintegy áldását adja az új, megváltozott jellegű étkezésre.

 

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:15 Bővebben...
 

Brazíliai indiánok között

E-mail Nyomtatás PDF

Brazíliai indiánok között

A budapesti Néprajzi Múzeum nem csupán a magyarországi néprajzi tárgyakat gyűjti és tárolja. Nem kevésbé jelentősek más európai vagy tengerentúli népektől származó gyűjteménycsoportjai sem. Viszonylag szegényes volt a dél-amerikai indiánok néprajzi anyaga, és így időszerűvé vált új gyűjteménnyel való felfrissítése. Több dél-amerikai tudományos intézménytől meghívást kaptam és 1958 végén Brazíliába utaztam, ahol múzeumokat tanulmányoztam, majd pedig módom nyílt arra, hogy néprajzi kutatást és gyűjtést folytassak egy brazíliai indián törzsnél. Eredeti tervem az volt, hogy egy közép-brazíliai folyami szigeten élő indián törzset látogassak meg, azonban ehhez az indiánok felett felügyeletet gyakorló Indián-védelmi Szolgálat nem járult hozzá, így brazil szakemberek tanácsára a nyugat-brazíliai Mato Grosso államban élő nambikuara-indiánokra esett a választás.

Miért ezeket az indiánokat választottam és miként lehetne ezek kultúrtörténeti helyét meghatározni?

Dél-Amerika őslakóit, az indiánokat kultúrájuk fejlettsége szempontjából két nagyobb csoportra szokás osztani, úgynevezett „természeti” és „magaskultúrájú” népekre. Ez a beosztás és további tagolódás még világosabbá válik, ha behelyezzük őket egész Amerika művelődéstörténeti fejlődésébe. Ha ezt a fejlődést földrajzilag kivetítjük, lépcsőzetes piramisra emlékeztető
metszetet kapunk: a piramis alapját képezik a legészakibb és legdélibb vidékeken élő, úgynevezett zsákmányoló (gyűjtögető-vadász-halász) életformát folytató embercsoportok; első lépcsőjét az északi és déli kontinens belsejében, félig megtelepedett vagy komplex, zsákmányoló-földművelő életformát folytató törzsek képviselik. A piramis csúcsán állnak azok a magaskultúrájú népek (mayák, aztékok, inkák stb.) akik a kontinens középső vidékein, az úgynevezett mezo-amerikai területen és a perui-bolíviai-kolumbiai Andok tájékán éltek. Ezek érték el a legnagyobb fejlettségi fokot, birodalmakat alapítottak, az osztálytársadalom előfokára jutottak.

Módosítás dátuma: 2023. március 11. szombat, 08:09 Bővebben...
 

A revival mozgalom és a tudományos néprajz

E-mail Nyomtatás PDF

A revival mozgalom és a tudományos néprajz

Radák János emlékének

A néprajztudomány, mint szakmai tudáshalmaz nem egyenlő a „népi tudományokkal”. A néprajztudomány a különféle, elsősorban a folyamatos gyakorlatban élő népi tudományok dokumentálásának, elemzésének és közkincsé tételének összetett módszertana. Ugyanakkor fontos, hogy nem tekinthető a gyakorlat elméletének, hanem párhuzamos társadalomként működve saját maga elméletét és gyakorlatát konstruálja, ami lényegében nem áll kölcsönhatásban az általa vizsgált népi tudással. Az átfedések kizárólag személyes szintűek, és elsősorban olyan embereknek köszönhetőek, akik a párhuzamos tudáshalmazok „kétirányúsítására” törekednek.

A néprajztudomány számára a népi tudás kitermelendő nyersanyag, amiből saját alrendszereit építi fel, és a működéséhez szükséges közjavakat biztosítja a maga számára, mint önmaga végtelen megújításán dolgozó testület, abból a dogmából kiindulva, hogy a begyűjtött nyersanyagok végtelen idejű őrzésre és értelmezésre szorulnak. A közkincsé tételi feladat megvalósítás során igen korán megjelentek olyan kézikönyvek, módszertanok, amelyek azzal a szándékkal íródtak, hogy a népi tudományok megtanulását segítsék elő elsősorban közművelődési és nemzetpolitikai célból, általában a kezdetinél szélesebb célcsoportnak szólóan. E mögött az a kimondott, Kodály Zoltán által is megfogalmazott elképzelés húzódott meg, hogy a népi kultúrából kikerülő elemekből egy polgári értelemben vett kulturális alternatívát, egyfajta belső innovációt nyújtsanak a jellemzően kulturális importtermékeket használó közkultúra számára. Illetve kulturális kapaszkodókat nyújtsanak a születő magyar polgári nemzetállamba asszimilálódni kívánók számára.

Számos népi tudománynak megszületett a maga andragógiája és pedagógiája részben a néprajztudomány által részben annak alapanyagára és szakismeretére támaszkodva, de korántsem került minden terület lefedésre. A népi kultúrát megismerni akarók, akik valós vagy éppen választott őseik készségei, szokásai felé keresték a kapcsolatokat, azoknak a néprajztudomány anyagai, intézményi lehetőségei jelentették az egyik leggazdagabb forrást és lehetőséget. A népköztársaság idején, aki csak úgy járta a falvakat és öregeket kérdezett a régi világról, esetleg fotózott, filmezett, az könnyen egy rendőrőrsön találhatta magát. Viszont, ha ugyanezeket néprajzkutatóként tette, akkor még el is várták tőle mindezt. A néprajzos a magyar falusi világ szerves tartozékává vált, aki nagyjából szabadon közlekedhetett. Akik a szocializmusból és az abból kisarjadó vadkapitalizmusból szellemileg a néphagyományba disszidáltak, azoknak a néprajz szak jelenthette, talán jelenti ma is a „piros útlevelet”. A néprajztudomány igen korán „fedőszervévé” vált annak a kultúramentésnek, ami a magyar néphagyományban élő kulturkincsek kimentésével és átmentésével foglalkozott egy általános társadalmi átalakulás közepette, amit a kor embere egyfajta kulturális összeomlásként élt meg.

Módosítás dátuma: 2023. március 11. szombat, 08:11 Bővebben...
 

Vízhaszonvétel és vízépítés

E-mail Nyomtatás PDF

Vízhaszonvétel és vízépítés

Ha vízrendezésről, vízépítésről, folyószabályozásról hallunk vagy olvasunk, árvízvédelmi gátak építésére, mocsarak lecsapolására, a folyók kanyarulatainak átvágására, a vizek lefolyásának meggyorsítására gondolunk, vagyis arra az emberi igyekezetre, hogy a vizet legyőzze, uralmát, hatását minél kisebb térre és időre szorítsa vissza.

Ma alig tudjuk elképzelni azt, hogy a vízépítésnek, vízrendezésnek más elve és célja is lehet. Pedig a természetet legyőző és átalakító szándékkal szemben van és volt egy másik is, a vízzel való együttműködés.

Ez volt az alapelve a régi magyar vízrendezésnek és vízépítésnek egészen a 18. század elejéig, amikor is az így kialakított vízrendszer a török hódoltság és a háborúk során tönkrement.

A 18. század közepén országszerte megindultak a nagy szabályozási munkálatok: malomgátak lerombolása, folyókanyarulatok átvágása, árvízvédelmi töltések emelése és a mocsarak lecsapolása. Mindezeket a munkákat természetesen robotoló jobbágyok végezték, akik éppen az árvízvédelem e módjától féltették eddigi életmódjukat és gazdálkodásukat, puszta megmaradásukat is veszélyeztetve érezték.

Módosítás dátuma: 2023. március 06. hétfő, 17:16 Bővebben...
 

Így szórakozunk falun

E-mail Nyomtatás PDF

Így szórakozunk falun

A falu télen szórakozik. A nyár a munka, a megfeszített, verejtékezésig tartó munka ideje. Reggel háromkor kelnek, harmatszállatig dolgoznak és a szüntelen robotot csak a vasárnapok tiszta ruhaszaga, harangkongásos fehérsége szakítja meg. Vasárnap, kiváltképpen, ha jelesebb napra esik, muzsikát tartanak a vendéglőben és a mulatság hírére összesereglik a harmadik, negyedik falu lánya-legénye is. A táncban főként ezek vesznek részt. Menyecske, házasember csak a késő esti órákban elegyedik bele, amikor a jókedv már a tetőfok felé hullámzik. Olyan magasra azonban sohasem jut a vígság hulláma, hogy magával sodorná például a negyvenéves asszonyokat. „Sorbéli asszony” – mondják a baranyai falvakban az ilyen korban lévőkről és a „sorbéli asszony” már nem viselhet pirosat; sötétkék, kávébarna, dohánybarna a ruhája színe, nem cifrázza magát, templomban közel ül az oltárhoz, temetésen együtt mondja a búcsúztató éneket a tanító úrral, gyűdi búcsúra jár a szentképes zászló alatt és ha mulatságról esik szó, földresütött szemmel mondja:

– Nem illek én már oda. Az táncoljon, aki fiatal…

Bizony, a negyvenéves parasztasszony már nem fiatal. Tizenhatéves korában férjhez ment, megszedték magukat, első gazda lett az ura, a lánya – merthogy a gazdag ember gyerekéhez úgy illik – még korábban siet a pap elébe, mint anyja. Azzal dicsekszik az asszony, hogy már tizenhárom éves korában kérője akadt a lányának, csakhát „gyengéltették” még a házasságra. Tizennégy múlt, ünneplő iskolából maradt ki, amikor miniszteri engedéllyel, lakzit tartottak és a negyvenéves sorbéli asszonyt már hét évvel ezelőtt „öreganyám”-nak szólították, most már iskolás a nagyobbik unokája, erős gyerek, segít az apjának takarmányt ledobálni a kocsiról.

Módosítás dátuma: 2023. február 22. szerda, 21:13 Bővebben...
 

Miért oly kicsiny a búzakalász?

E-mail Nyomtatás PDF

Miért oly kicsiny a búzakalász?

Mikor az Úristen a világot megteremtette, így szólt a szántó-vető emberhez:

– Nem akarom, hogy sokat küzdj és sokat dolgozzál! Meghagyom hát, hogy csak egy barázdát szánts és vess be! Ez az egy barázda is megtermi a szükséges élelmet számodra.

Az embernek jó sora is volt addig, amíg teljesítette az Úristen parancsát. Megélt egész háza népével egyetlenegy barázda terméséből. Meg ám, mert minden búzaszál tövétől a hegyéig csupa kalász volt!

De a gonosz-lélek elégedetlenségre izgatta-bizgatta az embert. Szüntelenül ezt duruzsolta a fülébe:

– Jaj, de esztelen vagy! Miért elégedtél meg egyetlen egy barázdával? Lám, ha több barázdát szántanál, tömérdek gabonád teremne! Nagyon gazdag lehetnél!

Bővebben...
 

Nádvágás a bihari Nagy-Sárréten

E-mail Nyomtatás PDF

Nádvágás a bihari Nagy-Sárréten

Régi feljegyzésekből tudjuk és idős emberek is emlékeznek még rá, hogy a vízszabályozások előtt, a Berettyó 1866-ban történt elvezetéséig, a Sárrét főterméke nem a búza volt, mint most, hanem a gyékény és a nád. Az ártéri szigetek kevés művelhető földje éppen csak hogy megtermetté a falu esztendeig való kenyerét, egyébütt árvizektől megfutott legelők foglalták el a határt, nagyobb részben pedig mocsarak, rétségek, melyek mindenféle vízinövénynek voltak otthonai.

Ez állapot miatt nem volt semmi panasz. Gyékénynek, nádnak sok hasznát vették a sárrétiek. A szegénység gyékényt szőtt, kosarat kötött, s készítményeit a távolabbi vidék vásárjaira vivén eladni, egész esztendőben ezekből pénzelt legjobban. De a nád talán még fontosabb volt. Ebből csinálták itt a ház falát, tetejét, a kemencét, a kéményt, az udvar kerítését. Fűteni sem fűtöttek egyébbel. Papnak, tanítónak, nótáriusnak fizetésébe járt a tűzrevaló nád. Nádból készítették a vászonszövőszék bordáját, a csigacsinálót; a juhásznék a sajtrácsot; a pásztorok a kunyhót, a karámot, a hodályt; a halász-pákász emberek a vészt, a tutajt, stb. A nádbuzogány pelyhével töltötték meg a szolgalegény feje alá adott párnát, meg a kvártélyos katonákét. Sőt hidat is készítettek nádból, az ú. n. bürűt. Biharnagybajomban a Kisbajom nevű falurész között folydogáló Gyalogéren még az 1800-as évek elején is ilyenen járt át a gyalogos és a szekér. A felesleget pedig jól lehetett értékesíteni más vidéken. Az öregek állítása szerint több jövedelmet adott holdanként, mint a búza.

Módosítás dátuma: 2023. január 23. hétfő, 08:52 Bővebben...
 

Patkó Pista, Savanyó Jóska. Történetek a betyárvilág korszakából XXII.

E-mail Nyomtatás PDF

Patkó Pista, Savanyó Jóska

Történetek a betyárvilág korszakából XXII.

Öreg Czekk György megáll az udvar végiben, lemutat a Gelence kanyargó vizére és úgy mondja:

– Gyerekkoromban itt még a madár is elfelejtett szólani, olyan volt a csend az erdő mélyén. Azóta kiirtották az erdőt, betemették Patkó Pista lábnyomát, de még őt magát is.

A Bakony betyárromantikáját kutattam Bakonybél legöregebb emberének emlékezetében. Mire emlékszik, vagy mit tud hallomásból, mit meséltek neki, a 90 évesnek, az ő öregei a híres bakonyi betyárokról, Patkó Pistáról és Savanyú Jóskáról, akit bakonyiasan itt mindenki csak Savanyó Jóska néven emleget.

Zöld erdők harmatát, betyárcsizmák nyomát porral, hóval lephette be a nyár, a tél, Patkó Pista és Savanyó Jóska emléke mégis nemzedékről nemzedékre öröklődik át Bakonyerdő népében, megtisztul az elkövetett gazságok szennyétől és romantika, virtus lesz belőle. Hogy mennyire a köztudatban van ma is a betyárság, és híre hogy száll át szülőről gyerekre, annak bizonyítéka, hogy csak a minap hallottam, amint egy anya így ripakodott a kerítésen túlról kinn hancuzó fiára:

– Maradsz veszteg, te Savanyó!

Patkó Pista és Savanyó Jóska a bakonyi romantika két hőse. Olyan öreg már nem él, aki látta volna egyiket vagy másikat, de aki apjától hallott viselt dolgaikról, olyan még van egypár. Elbeszélgettem velük és lejegyeztem, amit meséltek.

Módosítás dátuma: 2023. január 21. szombat, 10:01 Bővebben...
 

Keleti népek újévi szokásai

E-mail Nyomtatás PDF

Keleti népek újévi szokásai

Nemcsak a művelt Európában ünneplik az új évet, hanem megvan ez a szokás jóformán a világ minden népénél.

A perzsáknál, – akik e tekintetben az egyetlen kivétel – az újév a gyász ünnepe. A vallás utasításaihoz híven, fekete és violaszín ruhába öltözve, böjtöl ilyenkor a mozlim. Ezzel szemben a többi keleti nép még zajosabban és komolyabban ünnepli az újesztendőt.

Indiában január elsején már hajnalhasadáskor megkezdik az ünneplést. Miután az újévet üdvözölték. a brahminok felkeltik az alvókat; a nők nagy sietséggel a tisztogatáshoz fognak, minden porszemet eltüntetnek, ami az elmúlt esztendőre emlékeztet. Mindenen túladnak, ami régi; a konyhát is új berendezéssel látják el. Az új edények igen fontos szerepet játszanak a további ünneplésben. Rizst vagy tejet főznek bennök, és a főzés eredményéből következtetnek az újév szerencsés vagy szerencsétlen voltára. Ha a tej gyorsan felforr, úgy ez szerencsés jel; ha kifut vagy az edény elhasad, kedvezőtlen a jóslat. Akinek a rizs szerencsét jövendöl, az juttat belőle barátainak és a főszereplőknek: teheneinek is. Mert az ünnep második napját ezeknek szenteli a hindu: leveti magát előttük a földre és hálából virágot visz nekik.

Módosítás dátuma: 2023. január 21. szombat, 10:07 Bővebben...
 

Újévi szokások az oroszoknál

E-mail Nyomtatás PDF

Újévi szokások az oroszoknál

Oroszországban minden ünnepnek megvannak a maga külön szokásai és nemzeti dalai, s ez utóbbiak közt vannak olyanok is, melyek már évszázadok óta feledésbe ment szokásokra vonatkoznak; a nép hűségesen megőrzé azokat, bár eredeti értelmökről, mellyel az ős pogány időkben bírtak, még talán fogalma sincs már. E régi nemzeti s egyszersmind vallásos dalok között alig van olyan, melyben a nép egykori vallásának nyomai oly észrevehetőleg megmaradtak volna, mint azokban, melyeket így karácsony és újév körül szoktak énekelni, főképen Kis- és Fehér-Oroszországban. E dalokat kolyadkinak, magát a karácsony ünnepét pedig, mely karácsony estéjétől vízkeresztig (január 6.) tart, kolyadának vagy koledának nevezik. Ralston „Az orosz nép dalai” czímű munkájában érdekesen ismerteti az oroszok karácsonyi és újévi dalait és szokásait, s az ő műve szolgált forrásul e kis közleménynek is.

Az orosz nép hagyományai szerint az év eme szakában, tudniillik karácsonytól vízkeresztig, a föld alá rejtett kincsek mind fölfedezhetők. A „szent esték” alatt az újon született istenség lejön az égből és a földön jár, miért is ez időtájban mindenféle munkát véteknek tartanak. Minden ünnepi nap éjszakáján, karácsonytól vízkeresztig, éjféltájban, szétnyílnak a mennyország kapui; a paradicsom gyönyörű térei, hol a nap lakik, előtárják nagyszerű kincseiket; a források és folyók vizei megelevenülnek, borrá változnak, s gyógyerőt nyernek; a fák lombokat és virágokat hajtanak s leveleik közt aranygyümölcsök érnek.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:04 Bővebben...
 

Újévi népszokások. Legénybíró választás, óév temetése és újév reggelén

E-mail Nyomtatás PDF

Újévi népszokások

Legénybíró választás, óév temetése és újév reggelén

1. Az óév temetése és az újév reggele

Ez ősi szép szokás — melybe bizonyos babona is vegyül — ma is fenáll az egész Székelyföldön. Óév estéjén, mikor vége van a szokásos istenitiszteletnek, az ifjúság összegyűl a korcsma vagy faluháza előtt, s rúdra kötött kendőkkel, égő szalmafonattal és egy szalmából s elhasznált ruhákból készített bábbal — mely a haldokló évet ábrázolja — megindulnak a szabad mező felé. Apraja-nagyja torkaszakadtából énekli:

Uccu neked ó-esztendő,
Üssön beléd a szöszmenkő.
Elviheted, amit hoztál,
Egyéb se volt búnál, bajnál.

Termés rossz volt, kevés a bor,
Szűk a kenyér, nincs disznótor.
Nem siratunk, rossz esztendő,
Verjen meg a nyírágseprő.

Mikor a menet kiér a mezőre, a szalmabábot istenesen elpáholják és szidják rettenetesen: »Nesze, dög, nesze! Rossz voltál, keserűséget hoztál, halált érdemelsz!« Aztán meggyújtják a bábot s énekszó mellett elégetik és behantolják száraz gallyakkal, hogy legyen örökre eltemetve.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:04 Bővebben...
 

Az újévi köszöntés

E-mail Nyomtatás PDF

Az újévi köszöntés

Az újévi köszöntés már a rómaiak körében is dívott. Janus tiszteletére e napot féktelen kicsapongással ünnepelték, jókívánságokkal köszöntötték egymást, amit ajándékokkal illett viszonozni. Hazánkban az esztendőt az egész középkoron át december 25-től, karácsony napjától számolták. A január elsejei évkezdetet XIII. Gergely pápa megreformált naptárának 1582-es megjelenését követően vált általánossá, bár bevezetése nem mindenütt történt meg egyszerre.

A múlt század fordulója idején még Magyarországon is általános volt a köszöntés szokása. E naphoz számos hiedelem és szokás is kapcsolódott az egykori karácsony évkezdő hagyományaiból: ahogy karácsony napjának reggelén, első látogatóként fiúgyermeket vártak; az újévi ebéd ételeihez gyakran fűződtek bőségvarázsló hiedelmek; számos szerelmi- és időjósló eljárást alkalmaztak.

Az évkezdet, mint minden népnél, szimbolikus, elválasztó, szerencsevarázsló és gonoszűző cselekvésekkel járt. Désen (Szolnok-Doboka vármegye) például az éjféli óraütés előtt asztalra vagy székre álltak, kezükben pénzt szorítva ugrottak át az új esztendőbe. A Nyárád mentén az óévet szimbolizáló szalmabábot ástak el a legények (téltemetés), Somló vidékén pedig e napon egy suhanc és egy öregember, az ó- és újesztendőt szimbolizálva korbácsolta végig a falut, kiverve ezzel jelképesen a telet. Ugyanilyen jelképes elválasztó szokásnak tekinthető az újévnek énekkel való üdvözlése. Újév napja, mint minden évnegyedkezdő nap egyben gonoszjáró nap is, ezért számtalan módját gyakorolták az év más napjain is alkalmazott állati és növényi termést biztosító gonoszűzésnek. Ez volt a célja például a kongózásnak, nyájfordításnak és szűzgulyahajtásnak, de az álarcos meneteknek, kántálásnak és a köszöntőzésnek is. A nap estéjét különösen kedvezőnek vélték egészség-, szépség-, termés- és állathaszon biztosító varázslásokra is (gyümölcsfa fenyegetés, aranyosvíz merítés). E cselekvések és jóslások alapja: ki mit csinál, kivel vagy mivel mi történik újév első reggelén, azt fogja tenni, az fog vele történni az egész esztendőben. E napon tehát eltemették az elmúlt évet, különböző varázslásokkal szerencsehozóvá igyekeznek tenni a következő esztendőt, s kitudni igyekeznek a jövő évi sorsot.

Módosítás dátuma: 2019. június 19. szerda, 18:18 Bővebben...
 

A betlehemi jászoly és a betlehem járás

E-mail Nyomtatás PDF

A betlehemi jászoly és a betlehem járás


A keresztényeknél a legrégibb idő óta a betlehemi jászoly volt a karácsony jelképe. A jó magyar keresztény családnál ma is ott látjuk a kis Jézus születése estéjén a karácsonyfa mellett a betlehemi jászolyt is, a kis Jézussal, Szűz Máriával, Szent Józseffel és a pásztorokkal. Az egész középkoron át a betlehemi jászoly volt a karácsony jelképe. Az a szokás, hogy a betlehemi jászolyhoz járulnak, római eredetű.

Legrégibb Írásos feljegyzésünk az olaszországi Santa Maria Maggiore-templomban levő jászolyról szól, melyet ünnepélyes körmenetben körülvittek a városban. Erre a körmenetre jöttek el a szomszédos falvak szabin pásztorai, akik dudát fújtak a körmenet alkalmával.

Később már egyes családoknál is megtaláljuk ezt a jászolyt, és az a szokás is elkezd terjedni, hogy versmondók vagy regélők dudával és más mulattató szerszámokkal házról-házra járnak a szent estén. Ez a betlehemjárás vagy regölés, amely nálunk a legrégibb időktől fogva el van terjedve.

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:03 Bővebben...
 

Az ostyahordás jászsági hagyományai

E-mail Nyomtatás PDF

Az ostyahordás jászsági hagyományai

Az ostyahordás a karácsonyi köszöntés egyik sajátos, nagy múltra visszatekintő formája. A kántortanító karácsony előtt ostyát sütött és tálra vagy kosárba helyezve az iskolás gyerekekkel szétküldte a családoknak. A gazdasszony babot, tojást, kolbászt, szalonnát küldött cserébe a kántortanítónak, a gyerekek pedig pénzt, almát, diót kaptak az ostyahordásért. Ez a családoktól kapott adomány valamikor a kántortanító díjlevelében is szerepelt.

Történeti adatok tanúskodnak a szokás régisége mellett. Az ostyahordás vagy hostatio a középkorban a pap hatáskörébe tartozott. Az ő feladata volt a híveknek széthordani az ostyát és ezért a befolyt termények (bab, lencse, mák liszt, tojás) őt illették meg. Manga János idézi a dobsinai (Gömör m.) lelkész 1622-ben kelt javadalmi leveléből az alábbi részt: „pápista korban szokás volt, hogy a r.k. plébános karácsonykor ( in vigiliis nativitatis Christi) feszülettel áldozva járt körül, mi bálványimádás lévén, jámbor elődeink e helyett  azt hozták be, hogy az ev. lelkész poharat (kelyhet) küld körül és így gyűjt magának egy forintot és egy-két garast.” Itt valójában arról lehetett szó, hogy a pap karácsony böjtjén a ministráns és a sekrestyés kíséretében elment hívei házába, odavitte a szentelt ostyát, a feszülettel valószínűleg megáldotta a szobát és a háziakat, amiért cserébe terményeket kapott. Távozásakor a hívek megcsókolták a keresztet. A ”feszülettel áldozva járt körül” szövegrész minden bizonnyal ezt jelenthette, ez volt az, amit a protestánsok bálványimádásnak tartottak. Bálint Sándor szerint az ostyahordás a középkori eulógia csökevényes maradványa. Ez azt a megszentelt kenyeret jelentette, amit a misén a pap azoknak a híveknek osztogatott, akik nem áldoztak. Ebből alakult ki az a szokás, hogy a pap karácsony böjtjén híveinek látogatásakor szentelt kenyeret vagy ostyát vitt magával, amiért élelmet kapott. Az ostyahordáson kívül a kántálás (cantatio) és a koledálás is a pap hatáskörébe tartozott a középkorban nagyobb ünnepek előtt. Az így szerzett pénz vagy termény ugyancsak a javadalmai között szerepelt. A Nógrád megyei Vanyarc egyházi jegyzőkönyvében feljegyezték, hogy „ostyahordás azaz hostatio karácsonyi időben van, koleda évente hatszor. A vanyarci evangélikus egyház canonica visitatiója csak 1900-ban mondja ki, hogy a cantatio és koleda meg van váltva, oly módon, hogy minden gazda 50 krajcárt, minden zsellér 30 krajcárt és minden konvenciós cseléd 20 krajcárt fizet e címen a párbérhordás alkalmával.”- írja Manga János. Vagyis a lakosok pénzzel megválthatták a papnak járó javadalmakat, aki ezután már nem járt ki nagyobb ünnepeken a családokhoz. A régi egyházi előírás azonban, mint népi gyakorlat még sokáig tovább élt.

Módosítás dátuma: 2016. december 26. hétfő, 09:22 Bővebben...
 

December 25. Karácsony napja

E-mail Nyomtatás PDF

December 25. Karácsony napja

Betlehem, Kanyó Alfonzné munkája, Litke, 2011.A család ünnepe volt a hagyományos magyar paraszti életben is. Mint minden nagy ünnep, munkatilalommal járt. Lészpeden „Karácsony napján, akkor a ganyét nem vetették ki, esszeszedték a jószág alól. Vagy ha ettünk, akkor a tányérokat sem mostuk el, akkor azt félreraktuk és másnap mostuk el” (Bosnyák S. 1980: 120). A szemetet sem vitték ki. Pereszlényben a hamut, szemetet nem vitték ki, mert úgy vélték, ezzel kivinnék a szerencsét a házból. Egerszegen, ha söpörtek, akkor is csak befelé az asztal alá. Csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Az állatoknak a takarmányt már előző nap odakészítették, Jászdózsán karácsony napján nem fésülködtek. Nem főztek, csak az előtte való napokon. Tilos volt e napon a kölcsönkérés, kölcsönadás is, mert kivinné a házból a szerencsét.

A szerelmi jóslás különböző változatait is gyakorolták karácsonykor, ugyanígy többféle haláljósló és időjósló eljárást a következő évre vonatkozóan. A valamelyik őszi naptári ünnepen vízbe tett gyümölcsfaágnak is karácsonyra kellett kivirágoznia. Azt is tartották, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok, s elmondják véleményüket gazdáikról, gondozóikról. – Karácsony napján lánynak, asszonynak nem volt szabad más házához menni, mert szerencsétlenséget vitt volna. Ezért ahol nem volt szokásban a fiúgyermekek köszöntése, ott valamilyen ürüggyel elküldték a rokonokhoz. A székelyek azt tartották, hogy ha fiúgyermek az első látogató, a tehén bikát, ha lány, üszőt borjazik. Az északi vidékek falvaiban az állatok itatása is bizonyos szertartások szerint ment végbe. Menyhén (egykori Nyitra m.) a gazda elővette a karácsonyesti vacsoránál megmaradt ostyát, arra zöld petrezselymet tett, majd piros almát, és az egészet a vályúba tette, aztán erről itatták a marhákat, hogy egészségesek legyenek.

Némely községben a piros almával egy ezüstpénzt (régi ötkoronást) is tettek a vályúba, hogy az állatok olyan szépek legyenek, mint a piros alma és olyan értékesek, mint az ezüst. – Étkezés előtt a család tagjai megmosakodtak, a mosdóvízbe sok helyen ezüstpénzt, piros almát tettek, hogy a következő esztendőben szerencsések és egészségesek legyenek. Karácsony böjtjén a család minden tagjának viselkedését figyelemmel kísérték, mert azt tartották, hogy ahogy ezen a napon viselkednek, úgy fognak viselkedni a következő esztendőben is. Karácsony napján nemcsak a családtagoknak, hanem a család javainak is a házban kellett lenniük, ezért karácsony böjtjén a kölcsönkért tárgyakat, eszközöket visszaadták. Este a pásztorok országszerte ostoraikat pattogtatták, kolompoltak, a kürtöt fújták az utcán végig, s ilyenkor egyes vidékeken a gazdáktól ajándékot kaptak. Ugyancsak országszerte szokásban volt a már adventben megkezdődött betlehemezés, továbbá a kántálás, kóringyálás, angyali vigasság; Zobor vidékén a parázsolás. Általában jellemző a karácsonyi szokásokra és hiedelmekre a jövő évi termékenység, bőség, szerencse biztosítása valamilyen módon. Szokásban volt karácsonykor és a karácsony körüli napokon dramatikus játékokat előadni, a bábtáncoltató betlehemezés, betlehemezés, Heródes-játék, szálláskeresés. Állatalakoskodás csak szórványosan fordult elő karácsonykor.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:07 Bővebben...
 

Menjünk el a látására

E-mail Nyomtatás PDF

Menjünk el a látására

Betlehem a római katolikus templom mellett, Visonta, 2011. Kürtössy Péter fotójaSzűz Mária és Szent József el kellett menjenek Betlehembe, mindenki, aki odavaló származású, el kell menjen a béiratkozásra, számba veszik a népet. Mind a kettő betlehemi volt, József es, Szűz Mária es odavaló vót, s most el kell menjenek. Pont arra az üdőre jött a szülés, de nem találtak, az egész városban nem találtak helyet, hogy valaki béfogadta vóna, hanem a városon kívül vót egy rongyos istálló, elhagyott. Oda szoktak az utasok eső ellen s minden ellen bészállani, oda kellett elmenjenek, bészálljanak, senki el nem fogadta őket.

A napkeleti királyok, sugallatot kaptak ők es, a csillagtól. Látták a csillagot. S mind a három király látta. Pedig nem egy országba valók voltak. Ők három országba, s azt a csillagot látták, azt a nagy csillagot, s azt mondták így magukba:

-Itt kell legyen születés valahol, el kell menni felkeresésére.

Most elindult egy, s ahogy mentek az úton, összetalálkoztak hárman. Három országból egybe jöttek. De a csillag megyen mindig előttük, ők mennek a csillag után, s mikor elérték, megközelítették azt a hellyet, Betlehem felé, a csillag eltűnt. Nem tudták, hogy hova menjenek tovább. Akkor Heródes vót az országvezető, avval bémentek hozzá, hogy hát valamit tőlle kell tudjanak.

-Új király született, itt láttuk a csillagát, szeretnénk megtudni, hogy hol van az a csillag, hol állott meg. Valamit tudnak-e róla? Jósolnak-e valamit?

Akkor Heródes hamar összegyűjtötte az összes vén zsidókat, azokat az írástudókat, s előszedték azt a sok iratokat, s mindent, s azokat nézték, számlálták, nézték, s hát úgy van írva:

-Betlehem, Júda városa, nem vagy minden népnél csekélyebb, mert belőled fog születni a világ megváltója.

Itt aztán behítták a királyokat, aztán megmondták nekik, hogy menjenek Betlehembe, hogy ott érdeklődjenek, mert ott többet fognak tudni. Mert úgy írja, hogy ott születik meg, arrafelé.

Na, ők eljöttek, s ahogy kijöttek onnat Heródestől, a csillag mindjárt megmutatkozott nekik. A csillag ment előre, s ők mentek utána, s addig mentek, ahol a csillag megállott.

A csillag megállott ott, ahol Jézus meg vót születve. Ők oda bémentek. Jézus immár most nem abba helybe született, lehetett három napos es.
Módosítás dátuma: 2016. december 26. hétfő, 09:11 Bővebben...
 

Uradalmi cselédek és pásztorok tánchagyománya Tolna és Somogy megyében

E-mail Nyomtatás PDF

Uradalmi cselédek és pásztorok tánchagyománya Tolna és Somogy megyében

A dunántúli uradalmi cselédségnek Illyés Gyula állított maradandó emléket „Puszták népe” című könyvében. Ez a mű több mint társadalomrajz, művészi vallomás ez a magyar nép legsanyarúbb sorsú ismeretlen részéről, át- és átszőve a személyes élmények képelevenítő varázsszavaival. Ennek a népnek tánchagyományáról lesz szó a következőkben, de adataim csak akkor járulhatnak egy megközelítőleg igaz kép kialakításához, ha olvasóim ismerik ezt a könyvet; a cselédek életét. Pusztának nevezik ezen a vidéken a tengernagy uradalmi táblák közt igen nehezen, rendszerint csak földutakon megközelíthető majorokat, melyek néhány hatalmas gazdasági épületből és köröttük hosszan elnyúló cselédházakból állnak. Ezekben a cselédházakban valaha szobánként két család lakott, meglehetősen nagyszámú gyermekeikkel, hiszen gyermekáldás dolgában ebben az országban első helyen álltak mindig. A két szobára nyíló füstös konyhákban így négy család is főzött, azt éppen, amire a kommencióból, a természetbeli járandóságból futott. Készpénzfizetésük alig volt, nem is igen jártak be a faluba. „Magyarország művelhető területeinek csaknem felét a puszták cselédjei mívelik – írja 1936-ban Illyés Gyula könyve elején. – Erkölcsben, szokásban, világfelfogásban, de még járásban és karjának mozgatásában is ez a népréteg minden másiktól élesen különbözik... Egésznapi, sőt vasárnapi elfoglaltsága miatt a pusztát szinte sohasem hagyja el, lakhelyén hozzáférni pedig a nagy távolság, a rossz utak, a különleges hazai viszonyok miatt, de e nép ősi bizalmatlansága miatt is nehezebb vállalkozás, ahogy gyakran emlegettem, mint egy közép-afrikai törzs tanulmányozása. Az irodalomban is csak a háborút követő évek folyamán kezdtek feltűnni. Valami furcsa, áporodott, de mégis erőtadó közösségben élnek, anyagilag és szellemileg egyaránt: ez a közösség nem egy vonásában inkább hasonlítható a gyári munkásság külön összetartozásához, mintsem a falvakéhoz. Persze azért lényegében attól is elüt. Egyéni külön világ ez is, lakóinak nemcsak szókincse, hanem még álom világa is teljesen egyedülálló, ami természetes is.” Ezek a legfontosabb, lényeget érintő megállapítások, nélkülük nem értjük kultúrájukat, s végeredményben e tanulmány is csak adalékokat szolgáltat ezen igazság bizonyítására.

Módosítás dátuma: 2022. július 28. csütörtök, 10:12 Bővebben...
 

December 06. Miklós, Mikulás

E-mail Nyomtatás PDF

December 06. Miklós napja

Mikulás Sződön, 2011. 12. 04. Kürtössy Péter fotójaSzent Miklós, a kisázsiai Myra püspöke a IV. században élt, életéről biztosat nem tudunk. Legendája a bizánci egyházban bontakozott ki a VI. században, majd ereklyéinek Bari városába való átvitelével (1087.) kultusza a nyugati egyházban is villámgyorsan meghonosodott. Hazánkban az Oláh Miklós püspök prímás ideje alatt, 1560-ban tartott zsinat döntése szerint még parancsolt ünnep volt, a kötelező ünnepek sorából az 1611. évi nagyszombati zsinat törölte. Miklós a középkor páratlanul tisztelt szentje volt, hazai patronátusai szinte áttekinthetetlenek, a Kárpát-medencében 51 település őrzi nevét.

Legendája számos helyen olvasható: abban a tartományban, ahol Miklós élt, döghalál pusztított. Miklós gazdag szüleit is elragadta, aki minden örökségét a szegények között osztotta szét. Természetesen számos csodatétel is kapcsolódik nevéhez (pl. a megölt diákok feltámasztásának legendája; a három boldoggá tett eladólány).

Hazai kultuszából a keleti és a latin egyház is kivette a maga részét, ehhez nagyban hozzájárult, hogy Szent István királyunk megszerezte ereklyéjének egy darabját is. Miklós a kalmárok, főleg a posztó-, gabona-, borkereskedők, a hajósok, a törvénytudók és a diákok védőszentje. A kultusz elevenségére utal, hogy megvásárolt jószágra, portékára adott foglalót Szent Miklós pénzének a megkötött vásár utáni áldomást Szent Miklós poharának nevezték még a XVIII. században is. Megszenteli a vízi közlekedést is, nem véletlen tehát, hogy az összes, pártfogása alatt álló hazai bencés apátságok folyó mellett emelkedtek. Miklós archaikus vízi kultuszát később Nepomuki Szent János tisztelete mosta el. A polgári élet, polgárvárosok védője is volt úgy nyugaton, mint hazánkban. A középkorban olyan népszerű volt Magyarországon, hogy sírjához, Bari városába is gyakran elzarándokoltak.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 13:08 Bővebben...
 

Vörösmart környéki anekdoták II.

E-mail Nyomtatás PDF

Vörösmart környéki anekdoták II.

9.

A háborút követő első évben központilag szervezett népmoz­gató (művelődési, gazdasági, politikai) előadásokat tartottak Baranya-szerte. Így került sor egy csúzai művelődési tájékoztatóra is. Az előadó beszámolt az újonnan előállt helyzet előnyeiről mű­velődési szempontból, a tanulás, olvasás lehetőségeiről.

– Ezután mindenki könyvhöz jut. Eddig, tudom, nem ol­vastak.

– Azért olvastunk, – hallatszott egy hang a tömegből – kaptunk könyvet a tanítótól meg a paptól.

– Igen. Na látja, én azokat mind elégetném, mert az mind próza.

(A kezdeti nehéz időkben még néhány előadó sem tudta, mi a különbség a próza és a hangzásilag hasonló ponyva között.)

10.

Ugyanebből az időszakból ered egy másik adoma. Az utcán megállítja egy fiatalember a falu akkori vezetőjét és autogramot kér tőle, mivelhogy olyan híres ember lett.

– Ugyan fiam. Hiszen nincs ebben a faluban egy valamire­való ló sem. Honnét adjak én neked egy autót?

Módosítás dátuma: 2023. január 21. szombat, 10:13 Bővebben...
 


2. oldal / 29

Hirdetés

Partnereink hirdetései:
Hirdetés
www.karpatmedence.net

Névnap

Ma 2024. március 29., péntek, Auguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.

Belépés

Szavazások

Ön melyik országrészből olvas bennünket?
 

Ki olvas minket

Oldalainkat 14 vendég böngészi