A kisújfalui faluház

Kisújfalu a Vág és Garam közének egyik települése, Párkánytól 23 kilométerre fekszik. Közigazgatásilag hozzátartozik még Arad és Réva település is, előbbibe 1926-ban cseh és morva kolonistákat telepítettek.

ElsÅ‘ írott említése 1233-ból származik, ekkor még Ösztövér a falu neve. Zsigmond király várlistáján 1437-ben már Újfalu néven szerepel, míg az esztergomi török szandzsák összeírások alapján 1570-ben lakatlan település. A 17. század közepén kálvinista hitre tért falu megszenvedte a török idÅ‘ket, ráadásul az évszázadok során pestisjárvány is tizedelte Å‘ket. Az 1715-ös összeírás ezért mindössze 16 adózó portát említ, de a század végére a szépen gyarapodó közösség már beindítja református iskoláját, s felújítja templomát is. Az 1820-as években lecsapolták a környékbeli mocsarak egy részét, így a falu területe nÅ‘tt. Fényes Elek 1851-ben már ezt írja a faluról: „Kis-Ujfalu, magyar falu, Esztergom, az uj rendezés szerint Komárom vmegyében, ut. p. Köbölkut. Határa dombos, s részint igen termékeny, részint homokos. A lakosok birnak 539 elsÅ‘, 341 második osztálybeli szántóföldet, 430 h. rétet, 561 kapa szÅ‘lÅ‘t; legelÅ‘je és fáizása 2-dik osztályu. Van 90 háza és 630 lakosa, kik csaknem mindnyájan reformatusok, helybeli anyatemplommal. Hg. Pálffy bátorkeszi uradalmához tartozik."

1874-ben egy tűzvész miatt gyakorlatilag az egész falut újra kellett építeni. A trianoni békediktátum után Csehszlovákiához csatolták, bár az első bécsi döntés következtében néhány évig újra Magyarországhoz tartozott. 1947-ben hetven magyar családot telepítettek ki innen, jelentős részüket Budaörsre, e településsel ma testvérvárosi kapcsolatot ápol a falu. Ma Szlovákia Érsekújvári járásának egyik települése, közel 800 lakójának 90%-a református magyar. 

A 2000-es évek elején az Érsekújvári Honismereti Múzeum szakmai felügyelete mellett néprajzi gyűjtés végeztek a faluban. Az itt összegyűjtött anyagok elhelyezésére vásárolta meg a helyi önkormányzat a Budaörsi Önkormányzat pénzbeli segítségnyújtásával a község legöregebb lakóházát, melyhez majd félhektáros beltelek is tartozott. A felújítást helyi kőművesmesterek végezték el műemlékvédelmi szakemberek irányításával 2002-2005 között. Először a három első szoba rendbetétele volt a cél, de mindjárt az elején lelassultak a munkálatok, mert a tisztaszoba mindenki által fehérnek hitt falrétegei alatt színes falfestmények kerültek elő. A restaurálási munkák során olyan jellegzetes századfordulós eredeti falfestés került napvilágra, amely alighanem csak ezen az egy helyen található meg a faluban.

A tisztaszoba jelenlegi berendezéseit részben az eredeti bútorok alkotják. A szobában található férfi és női öltözék a századforduló vőlegény- és menyasszonyviseletét ábrázolja. Jellegzetes a sötét, Kisújfalun kimondottan a fekete (de barna is előfordult) menyasszonyi ruha, melyhez viszont meglehetősen színes, virágokkal díszített menyasszonyi koszorú járult. Eredeti helyére állították vissza a szoba kemencéjét is, melyet kívülről, a konyhából fűtöttek. Konyhája a két világháború közötti állapotokat tükrözi, kemencéjében ma is gyakran sül a híres kisújfalui kulcsoskalács. A múzeumban különszobát szenteltek a falu szülöttjének, Gulyás Lajosnak, aki az egyetlen református lelkész vértanúja volt az 1956-os forradalomnak. Koholt vádak alapján 1957. december 31-én végezték ki.

A faluház udvarán a gazdasági épületek mellett felépült egy szabadtéri színpad, ami a falunapok és egyéb jelentős események egyik fő színhelyévé vált.

Források:

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik.Pest: Fényes Elek. 1851.

Kis Róbert: Kisújfalu. Honismereti Könyvtár 285. KT Könyv- és Lapkiadó Kft., Komárom 2006.