Tájházak Győr-Moson-Sopron megyében 1. A felpéci tájház

2017. február 05. vasárnap, 07:21 Dombi Alajosné-Géber József
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Tájházak GyÅ‘r-Moson-Sopron megyében 1.

A felpéci tájház

A felpéci tájházA műemléképületben kialakított tájházban nemcsak a bemutatott tárgyak alkotják a kiállítást, hanem maga az épület is a múzeum szerves részének tekinthetÅ‘.

„A tájházak olyan szabadtéri néprajzi gyűjtemények, amelyek a helyben megÅ‘rzött és összegyűjtött tárgyakkal az adott település vagy tájegység hagyományos tárgyi kultúráját, népi építészet szempontjából jelentÅ‘s – esetleg népi műemléknek minÅ‘sített – épületekben berendezett lakásbelsÅ‘ket, gazdasági épületeket vagy kezdetlegesebb ipari létesítményeket mutatják be.” (KiemelkedÅ‘ Érték Meghatározása)

„Alig van a nép műveltségkincsének még egy tárgya, amely oly sok vonatkozásban állana parasztságunk életével, mint a ház. A ház védi meg az embert az idÅ‘járás viszontagságai ellen, itt táplálkozik, itt pihen meg, itt alszik, élete egy részét a házban tölti. A paraszti élet lényege a munka, és e területen a háznak jelentÅ‘sebb szerepe van, mint egyebütt. (…) Régebben a pince volt a közügyek megbeszélésének színtere.”

(Vajkai Aurél: Néprajz)

A Felpéci Tájház létrejötte

Tárlatvezetés a tájházbanA Felpéc, Táncsics utca 18. szám alatt található házban özvegyen élt Hideg Sándor bácsi, akinek fia – Sándor – és családja messze került a szülÅ‘i háztól. 

Már Sándor bácsi életében is felmerült a ház köznek való felajánlása, és miután 1993. novemberében végleg kiürült az épület, a család sokáig gondolkodott azon, hogy 150 km távolságból mit tud kezdeni az elhagyott házzal? A ház műemléki jellegét 1997. 04.10-én jegyezték be a Földhivatalnál, ezt még ifjabb Hideg Sándor szorgalmazta.

 Az unokák emlékeiben úgy élt, hogy a család mindig szerette volna, ha a ház régi formájában valahogyan fennmarad, és az utókor is láthatja, hogyan éltek felmenÅ‘ik.

1999-ben meghalt ifjabb Hideg Sándor is, így a műemlék jellegű házat gyermekei, Hideg Szabolcs és Hideg Éva örökölték.

1968. évi Műemlékvédelmi felmérés (BenkÅ‘ Balázs SZKI tanuló)

„Táncsics M. u.18. szám alatt található ház Hideg Sándor tulajdonát képezte.

A ház építési kor szerint több részre tagolható: egyik része a XVIII. századból származik, azóta többszöri felújítást és bÅ‘vítést végeztek rajta, amikor a ház magasságát is megnövelték, kicserélték a valószínűleg leégett tetÅ‘szerkezetet. A ház utca felÅ‘li oldalához új épületrészt csatlakoztattak, ez lett a lakószoba.

A XVIII. században épült házat döngölt földre alapozták, ezért a vízelvezetést különös figyelemmel kellett megoldaniuk. Ez ma már nincs meg, a ház megsüllyedt. A falazatot vakolt homokkÅ‘bÅ‘l építették, tetÅ‘szerkezete feltehetÅ‘en favillás volt. EbbÅ‘l a házból már csak a rakott homokkÅ‘ maradt meg, lábazatként erre építették rá az új házat, ehhez falazatként rakott sarat használtak szalma adalékkal. KésÅ‘bb a házat tovább bÅ‘vítették az utca felÅ‘l. Falazata döngölt föld pelyva adalékkal.

A ház tetÅ‘szerkezetének megépítéséhez magasítást kellett végrehajtani a második bÅ‘vítés falain. Így a födém már egységes lett, a tároló helyiség felett mestergerendás, a kamra födémnél nincs mestergerenda, a lakószoba mestergerendás.

Pogácsaszaggatás a tájházbanA héjazat már zsúpkévés nádtetÅ‘. A mestergerenda felirata a bÅ‘vítés idÅ‘pontját Å‘rzi:

„ANNO 1819 DIK EST RC ÉS CK ÍPITTE ESZTET”

A ház elÅ‘kertjében szÅ‘lÅ‘, rendelkezik udvarral, és hátsókerttel.  A kutat valószínűleg betömték, víz, villany van. A ház érdekessége a kemence, amely ma is használható. Az eredeti feltehetÅ‘en kibúvós kemence volt, azonban lebontották, és befalazták.

A ház a népi építészet egyik jó példája.”

Jelenlegi tulajdonos, működtetÅ‘ és fenntartó

1999-ben egy helyi vállalkozó – Kondor László – megalapította a Felpécért Alapítványt, hogy a település fejlÅ‘dését - hagyományai, öröksége megÅ‘rzése mellett – minden lehetséges eszközzel segítse. Egyidejűleg kérte a közhasznú minÅ‘sítést is.

Az Alapítvány elsÅ‘ tevékenysége egy helytörténeti könyv anyagának összegyűjtése, szerkesztése és kiadása volt. A könyv bemutatójára meghívást kapott a Hideg család is.   

Megjelenni nem volt ugyan lehetÅ‘ségük, de felfedezték az Alapítvány számukra is tetszÅ‘ munkáját, és úgy döntöttek, hogy az általuk megálmodott Tájház létrehozását a Felpécért Alapítványra bízzák örökségük adományozásával. Hideg Sándor, mint tulajdonos lemondott a felpéci házról a köz javára, majd az örökösök, Szabolcs és Éva az elÅ‘dök szándékát tovább vitte.

Varrás a tájházbanA műemléki védelem alatt álló, családi lakóházas ingatlan tulajdonjoga 2002. május 16-án került bejegyzésre a Földhivatalnál, és ettÅ‘l kezdve a tulajdonos a Felpécért Alapítvány lett.

Támogató építészek – Dombi Alajos és Sebestyén Ágnes -, és a Felpécért Alapítvány kuratóriuma egyeztették az épület hasznosításával kapcsolatos terveket, elképzeléseket. Olyan épületet, épületegyüttest álmodtak meg, hogy az állandó kiállításon túl ott idÅ‘szaki kiállításokat, hagyományÅ‘rzÅ‘ foglalkozásokat is lehessen tartani a munkák után. Az építészek javaslatára a felújítási tervvel egy idÅ‘ben elkészült a bÅ‘vítési terv is, és 2002.július 05-én engedélyezésre is került az 51390/2002 számú építési engedéllyel.

Az Alapítvány kuratóriuma minden pályázati lehetÅ‘séget megragadott, és kereste az anyagi forrásokat ahhoz, hogy az égetÅ‘en szükséges felújítást mielÅ‘bb el tudják végezni.

Mindehhez biztató sorokat is kaptak.

„A tervezett munka több szempontból is kiemelten érdemes a támogatásra:

  1. A múzeumi funkció mellett az alapítvány tervezi ifjúsági kézműves táborok szervezését is, melyhez ennél alkalmasabb környezet nem képzelhetÅ‘ el, ennek elsÅ‘ lépése a „mag” ház megÅ‘rzése.
  2. Az épület önmagában is a táj és a falu történelmének hiteles és jellegzetes eleme.
  3. Ismervén a megtalálás, felmérés, védetté nyilvánítás, tulajdonlás történetét, biztosan merem állítani, hogy az épület jó gazdára talált.
  4. A Sokoró, Sokoróalja területén a belsÅ‘ vonulat - Táp, TényÅ‘ – és a külsÅ‘ vonulat – Gyarmat – tájházai között népi építészeti szempontból fontos, hogy a középsÅ‘ völgy építészeti emléke is megÅ‘riztessék.

VesszÅ‘fonás Úgy gondolom, hogy ma a Kárpát-medencében közművelÅ‘dési szempontból leghátrányosabb helyzetben a nem fÅ‘út mellett fekvÅ‘ települések vannak. Örvendetes, hogy ezek közül egy fontosnak tartja emlékei – köztük a régi életforma és paraszti műveltség - emlékezetének megÅ‘rzését.

GyÅ‘r, 2002. április 30.

Kottmayer Tibor néprajzos, egyetemi tanársegéd”

A felújítás pályázati forrásokkal, támogatásokkal, támogatók munkájával 2003. augusztus 25-én elkezdÅ‘dött, és egy évig tartott. Eközben elvégezték a szakemberek az északi fal szakaszos cseréjét, ami a legsürgetÅ‘bb feladat volt.

A faanyagvédelmi szakértÅ‘i vélemény a tetÅ‘t elfogadhatónak mondta ki, a födém nagy részére cserét javasolt.

A munkák végeztével egy néprajzi tábort szervezett a Felpécért Alapítvány Géber József néprajzkutató vezetése mellett. Nekiláttak összegyűjteni a faluban még fellelhetÅ‘ tárgyakat, eszközöket, hogy az ünnepélyes átadáson egy szépen felújított és berendezett házat láthassanak a támogatók, a meghívott vendégek és a kis falu lakói.

A tikkasztó hÅ‘ségben reménykedve és boldogan jártuk a padlásokat, gazdasági épületeket. A 10 napos tábor végére minden reménységet meghaladó anyag gyűlt össze a Tájháznál, megmenekülve a teljes pusztulástól. Tisztogatás, rendszerezés után – a gyors leltárral kezünkben – megkezdÅ‘dhetett a felújított ház berendezése. Sikerünk, örömünk 2004. szeptember 18-án, a Kulturális Örökségünk Napjai országos rendezvényhez kapcsolódva vált teljessé, amikor színvonalas programmal, neves vendégekkel, melegséggel a szívünkben megnyitottuk a Felpéci Tájházat.

Nem csupán kiállítóhely„SzívbÅ‘l örülök a szépen felújított háznak, mely formájában, berendezésében is a magyarságról beszél, annak teremtÅ‘ erejérÅ‘l, meleg szívérÅ‘l vall. SzívembÅ‘l kívánom, hogy sokan lássák, és segítse látogatóit értékeink felismerésére, azonosságunk megtartására” – mondta dr. Barsi ErnÅ‘ néprajztudós az ünnepségen.

A megnyitásra csupán egy-két tárgy kapta vissza a lehetÅ‘ legjobb formáját, ekkor restaurálásra sem idÅ‘, sem pénz nem volt.

A „Tájházak a közösségért” OKM pályázat erre komoly összeget biztosított 2008. évben. Ekkor került bejegyzésre tájházunk, mint „közérdekű, muzeális kiállítóhely” a múzeumok anyakönyvébe.

A néprajzi tábor gyűjtÅ‘munkája közben, Sándor bácsi rokonságából került vissza – korábban az épületben szolgált – kászli is, amirÅ‘l kiderült, hogy egy korábbi tulipános ládából alakították át takarékos, a régit megbecsülÅ‘ használói. A bútortörténet eme érdekes jelenségének, a kelengyés láda más bútorként való továbbélésének története és fellelhetÅ‘ párhuzamai – újabb fellelt tárgyak birtokában – jelenleg feldolgozás alatt állnak. A funkcióváltás elÅ‘tt festett, faragott felület elÅ‘varázsolásával érdekes, egyedi műtárgyakat tudunk bemutatni egy olyan korban, amikor a divatjamúlt bútorok új funkció nélkül tömegesen végzik „szolgálatukat” a lomtalanítások zúzdáiban.

A múzeumi épület kétosztatú lakóegységbÅ‘l (szoba, konyha), külön bejáratú kamrából és istállóból áll. Ez utóbbi tájházunk raktáraként szolgál. Az enteriÅ‘r az épületbÅ‘l adódóan a szegényparaszti lakásbelsÅ‘ huszadik század eleji állapotát mutatja be.

A bÅ‘vítés

Sikeres pályázattal, támogatók segítségével – Wienerberger Téglaipari Rt, helyi vállalkozók - a felújítás után megkezdÅ‘dhetett a bÅ‘vítmény építése is, aminek eredményeként 2005. december 28-án megtörtént a műszaki átadás is.

Az épület biztonságos működéséhez egy NKÖM által kiírt TENGERTÁNC II pályázat is segített, ezzel jól felszerelt épületben kaptak helyet az állandó kiállításban nem szereplÅ‘ eszközök és tárgyak, melyek a helytörténeti gyűjtemény értékes darabjai. A 2006. évi ünnepélyes átadás óta itt tartjuk a hagyományÅ‘rzÅ‘ foglalkozásokat, itt kapott helyet a nagy sikert aratott honismereti oktatás is, melyet 4 település 4. osztályosainak tartottunk, itt rendezünk gyerektáborokat, iskolai kirándulások alkalmával a – tájház bemutatása mellett – kézműves foglalkozásokat. Az új épületben vizesblokk található, központi fűtéssel rendelkezik, így téli idÅ‘ben is tudunk tartani foglalkozásokat kisebb csoportoknak.

Fontos hely a felpéciek életében a tájház, hiszen iskolánk megszűnt. A gyerekek itt találnak maguknak elfoglaltságot, kikapcsolódásra lehetÅ‘séget és közben erÅ‘södik a lakóhelyhez kötÅ‘dés is.

Az új épület végében kültéri kemencét építettünk, mely fölé - szabadtéri rendezvények, foglalkozások tartására is alkalmas - modern lábas szín készült.

2016. második felétÅ‘l bÅ‘vül tájházunk kiállítóhelyeinek száma egy zártkerti szÅ‘lÅ‘birtokkal és öreg pincével. A terület szintén ajándékozás útján kerül az Alapítvány tulajdonába. Így lehetÅ‘ség nyílik a vidékre jellemzÅ‘, falusi portával gazdasági egységet alkotó szÅ‘lÅ‘hegyi pince és borkultúra bemutatására.

A tájház szomszédságában lévÅ‘ faipari telephelyen áll a ma is működÅ‘képes, ipari műemlékszámba menÅ‘ egykori „téesz-gatter”. Ennek megtekintését is tudjuk biztosítani elÅ‘zetes bejelentkezés alapján.   

A tájház nyitott óvodai, iskolai, alkotó- és baráti közösségek számára is, szeretettel látjuk, bárhonnan érkezik is tájházunk megtekintésére, program-kínálatunkra a vendég!

ElérhetÅ‘ségek:

Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

+36-20/355 4868 - Hívását fogadja: Dombi Alajosné

alt

A tájházról bÅ‘vebben:

Tájház Szövetség honlapja

A község internetes oldalán

Museum.hu oldalán

Tekintse meg kisfilmünket és adója 1%-ával támogassa munkánkat! Önt is várjuk szeretettel! Köszönjük!

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 19:34