Népregék

Történeti mondák Hont vármegyétÅ‘l Máramarosig

Hont vármegyében, a szántai vízforrások között lúgzó alakú üreg van, fölötte emberforma kÅ‘szikla, alatta pedig kénes víz buzog; a néprege szerint lúgzójával együtt kÅ‘vé merevült asszony az, ki Lucza napján lúgozni mert. Egy kemencze alakú szikláról s a benne elszórt kövekrÅ‘l pedig úgy szól a népmonda, hogy egy másik asszony kÅ‘vé vált kenyerei azok, mert szintén Lucza napján esett rá a sütés.

A váczi kálvária-kápolna falát kívülrÅ‘l mésztufa burkolja és szépen ellenáll az a szivacsos kÅ‘zet a légköriek romboló hatásának; de mivel durva lyukacsosságával jól imitálja a rozskenyér hólyagos belét, keletkezési módja megfejtésére csakhamar kész lett a néprege, hogy kÅ‘vé vált kenyértésztája annak az asszonynak, ki éppen nagypénteken akart sütni.

Gömörben, a lipócei várrom elÅ‘tt kÅ‘oszlop áll, a néprege szerint egy megkövült asszony a gyermekével karján. Szerette a várúr fia a jobbágy leányt, de a büszke fÅ‘nemes rossz szemmel nézte és rangos menyasszonyt szerzett a fiának. Nem szívesen vette az, de bele kellett nyugodnia az apai vasakaratba. Fölvánszorgott az elhagyott leány a sziklatetÅ‘re s onnan a mélybe akarta magát vetni a lakodalom éjjelén, árva kisdedével együtt, de legyökereztek a lábai a vigalom hallatára és kÅ‘vé merevült gyermekestÅ‘l a várral szemben, s mint állandó szemrehányás ott áll ma is.

Hozzá hasonló Abaúj-Tornában a regéczi vár elÅ‘tt álló kÅ‘asszony, s azt zengi a néprege róla, hogy kÅ‘vé vált pórleány az, kit a várúr fia csábított el, de aki karján tartott gyermekével együtt bánatában változott kÅ‘vé, midÅ‘n meglátta, hogy a hitehagyott úrfi más leánnyal megy esküvÅ‘re. Nem messze tÅ‘le van a Vénbanya köve három testvérével, kik együtt azért kövültek meg, hogy szÅ‘lÅ‘jükben még Úrnapján is dolgozni mertek, nem is terem a földjük azóta egyebet tücsöknél és gaznál. A szádellÅ‘i völgyben Attila lova patkójának a nyomát látja a nép a sziklán, más változat szerint a hun király fiától, DengesicstÅ‘l ered az.

Nemzeti hÅ‘seink közül kivált az óriási erejérÅ‘l híres Toldi Miklós az, ki rendezi, hányja-veti a hegyeket. Ilyen munkája a Czoki-hegy Nógrád vármegyében. A népmonda elbeszélése szerint Mátyás király utazott egykor arra tündér szép feleségével s a lovai megállották a hegy elÅ‘tt; éppen vissza akart a király fordulni, mikor odaugrott az öreg Toldi és egyetlen fejszecsapással tört ösvényt a hegyen keresztül. Ezért e szolgálatért a királytól a legközelebbi két falut, Alsó- és FelsÅ‘-Toldot kapta ajándékba, azok ma is az Å‘ nevét viselik.

A tornai hegyszakadást és lópatkónyomot Tompa a néprege után úgy énekli meg, hogy Szent Lászlót negyven kun vette körül, de

László fohászkodék... s az Úr oltalma kész:

Földig ketté hasadt az izmos sziklabérc,

Egymástól messze eltágulván két fala,

Közben fejszédítÅ‘ üres mélység vala,

Mely Å‘t elválasztá vad üldözÅ‘itÅ‘l,

Kik álmélkodással állottak túl-felÅ‘l;

Majd rettegés között mind hátra-tértenek,

- KezökbÅ‘l elhullván a gyilkos fegyverek. -

És míg a szent király bizton tovább-megyen:

A csudának jele maradt azon helyen,

Mély lópatkónyomot hagyván a mén lába,

A tetÅ‘t borító kemény kÅ‘sziklába’.

Zemplén Monok mellett magányos sziklakÅ‘ áll, pártás leányt imitál. Tompa úgy regéli, hogy Borka, a szürkehajú fogatlan vénleány volt az, ki a fiatalok pártajátéka közben ellopta Juliska leánydíszét és a saját fejére tűzte. MidÅ‘n pedig követelték tÅ‘le és Å‘ esküdözött, hogy váljon kÅ‘vé, ha nem az övé, önátka fogta meg.

Máramarosban, Majdanka község területén kÅ‘olajforrásra bukkantak 1897. júniusban s a jó ruthén nép rögtön azt beszélte, hogy II. Rákóczi Ferencz lábnyoma az a pont, hol az az új áldás fakadt a munkakeresÅ‘ nép számára. Mutogatják a Gutin-hegy aljában a sziklabevágást, állítólag Pintye rabló dárdájától származik az, midÅ‘n üldözÅ‘i elÅ‘l menekült.

A Tisza kettÅ‘s forrásvidékén emelkedÅ‘ zord hegység keletkezését a máramarosi ruthén csinos népmondávalúgy magyarázza ki, hogy a gonosz emberiség megbüntetése végett Isten parancsára ördögök rakták halomba azokat a borzasztó hegyóriásokat, Å‘k alkottak közéjük iszonyú mélységeket, sötét sziklahasadékokat; de mivel a művök oly rémítÅ‘ lett, hogy magok is elijedtek tÅ‘le, megszánta Szűz Mária ott lakó népét és addig könyörgött az igaz bíró elÅ‘tt, míg megengedte neki a büntetés némi enyhítését. Erre a Szűzanya, kinek képe elÅ‘tt ma is lámpát gyújt a jámbor ruthén, betakargatta a zordon hegyoldalt szépen zöldellÅ‘ havasi legelÅ‘kkel, a magányos sziklák vadonába igézÅ‘ tengerszemeket helyezett el s körülötte gyönyörű fenyvesekkel: az Å‘ parancsára fakadt az óriási fatörzsek lábánál forrás, mely kristálytiszta vizével a völgyek virágos ölébe csörgedez alá. Így lett szép a vidék, melynek tündérbájt az Å‘serdÅ‘ kölcsönöz.

Összefoglaló rege szól a Popadja (papné) és Pop-Iván kettÅ‘s hegyrÅ‘l Máramarosban. Elrabolták Iván pópa feleségét és mivel az a banda fÅ‘nökét szeretni nem akarta, sÅ‘t inkább vett annak a kezébÅ‘l kínos halált, tiszteletére nevezte el a nép a hegyet — ahol ez történt — papnénak (Popadja). Elment keresni hű nejét Iván pap és midÅ‘n 1735 méter magasban megölve találta, meghasadt bánatában a szíve. Így kapta a másik hegy a Pop Iván nevet s azóta egyszerre lepi a köd, felhÅ‘ a kettÅ‘s hegyet, egyszerre éri napsugár, — együtt sírnák, együtt örvendenek ma is.
 

Forrás: Szatmár és Vidéke, 1905. 22. évfolyam 25. szám 1.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/SzatmarEsVideke_1905/?query=n%C3%A9pmonda&pg=162&layout=s