A vasgyúró
Macskási Imre erdélyi nemes ember híres volt csodálatos nagy erejérÅ‘l. Fiatalságában, Mária Terézia korában, Bécsben katonáskodott. Egy este Å‘rt állott a schönbrunni kastély elÅ‘tt. Arra a gondolatra vetemedett, hogy megszökik egy-két órára. De biztosítani akarta a palota kapuját is. Fogott hát egy ócska malomkövet, a karjába öltötte, a kastélyig vitte és betámasztotta vele a kaput.
Hanem egyszer emberére akadt egy székely kovácsban. Vasaltatni vitte hozzá a lovát. Azt mondja:
— Hadd lám azt a patkót!
— Imhol, uram, — mondja a kovács.
— Mit, hisz e nem jó! — zsörtölÅ‘dik Macskási.
És kettétöri a patkót, akár csak vajas perec volna. A kovács odaad neki még egy patkót; azt is kettétöri. Végre a harmadikat jónak találja és felvereti. Fizetésre kerül a sor.
— Mi az ára? — kérdi Macskási.
— Egy tallér — felel a székely.
Macskási odaadja, de a székely ketté töri:
— Hisz e nem jó!
Ugyancsak eltöri a második tallért is. Macskási odaadja a harmadikat.
— No, e jó.
Az álmélkodó Macskási ezért a tréfáért még egy negyedik tallért is juttatott a nagyerejű székelynek.
Forrás: Téli Esték XV. évfolyam 8-9. szám. 1912. 5.
https://library.hungaricana.