ZöldellÅ‘ májusfák, dalos éjszakák és vidám majálisok
Kalandozás Maia istennÅ‘ birodalmában – Az egyház májusi ünnepei
Más, boldogabb esztendÅ‘kben ilyenkor május elsÅ‘ napjaiban már javában zeng a világ. Az ébredezÅ‘, zsendülÅ‘ természet földalatti és föld feletti titkos erÅ‘i már lázasan dolgoznak s készítik elÅ‘ a nagy, szent forradalmat: az új élet zengÅ‘ csodáját. Május elsÅ‘ napjaiban máskor már virágpompában áll a világ, ezer és ezer halványszirmú, édes illatú virág öltözteti ünneplÅ‘be a fákat, május igazi királynÅ‘it és kacagó napsugárözönben dalol a természet odakünn, Isten nagy templomában.
Valamikor, békés, boldog idÅ‘kben ezen a napon, május elsÅ‘ vasárnapján ünnepet ült az ifjúság. Odakünn, a Kállay-ligetben suhant a körhinta s folyt a zsákba futás, lepényevés – majális volt. Május elsÅ‘ éjszakáján pedig húzta a cigány a szép lányok, szép asszonyok ablaka alatt, hogy:
„Szeretnék május éjszakáján, ellopni minden orgonát…”
Maia istennő berkeiben
A tavaszi zendülés, az új élet sarjadásának örömünnepét éppen úgy megtaláljuk a primitív, pogány népeknél, mint a mai embereknél. Az utóbbiak azonban nem érzik már a majális, vagy májusfa ünnepe mögött az Å‘si, kultikus jelleget, a föld termékenységének megújulásával együtt az új élet, a feltámadás hitét.
A föld termékenységének megszemélyesítÅ‘je a rómaiaknál Maia istennÅ‘ volt. A május hónapot róla nevezték el s neki szentelték. A római kalendárium hatása alatt az európai népek legtöbbjénél a május megünneplése fönnmaradt és többnyire május elsejéhez, vagy elsÅ‘ vasárnapjához, illetÅ‘leg pünkösd vasárnapjához fűzÅ‘dött. A római május elseje Bona Dea asszony ünnepével és a mirtuszággal megvert istennÅ‘ mondájával függött össze. A mirtuszág a májusfa kultikus jelentÅ‘ségében mai napig fönnmaradt az európai népeknél.
Hazánkban is igen elterjedt a májusfa-ünnepség szokása. Szegeden május elsején, Úrnapján és pünkösd reggelén zöld ágakkal díszítik a házak falait, ablakait, meg a vízimalmokat különbözÅ‘ verses mondókák kíséretében. Nálunk a májusfának nem maradt fenn babonás jelentÅ‘sége, mint a nyugati országokban. Nyugaton a keresztény felvilágosodás szelleme még mindig nem változtatta egyszerű tavaszi örömünneppé a majálist. Németországban például május éjszakája egyidejűleg a Walpurgis-éj is, a hírhedt Walpurgisnacht, amikor zúgva repülnek a boszorkányok a réteken át...
Pünkösdi királyság
Magyar népszokásaink közül azok, amelyek a májusfához fűzÅ‘dnek, leginkább a Dunántúlról valók, ami nyugati eredetre és elterjedettségre mutat. Abaúj-Torna megyében, a magyarság északi határán, ahol szintén sok a szomszédos népektÅ‘l beszűrÅ‘dött népszokás, a májusfa például lopott nyírfa, amelyet a legények fel is szoktak pántlikázni. A pántlikát rendesen a leány adja, akinek kapujában a májusfát felállítják. Ha a májusfát eldöntik, az a szerelem visszautasítását jelenti.
A májusfát nemcsak május elsejére virradó éjszaka, de pünkösd hajnalára virradó éjjel is felállítják. Ilyenkor a legények az erdÅ‘ben gyűlnek össze éjjel és tánccal, dallal töltik el az egész éjszakát. Különös a népszokásbanaz, hogy éjfélig csak szomorú dalokat énekelnek, éjféltÅ‘l hajnalig viszont csak víg nótázás járja.
Hajnalban aztán kivágják a májusfát, elviszik a kedves leány kapuja elé és ott a földbe szúrják. A májusfa növekedésének is megvan a maga jelentÅ‘sége. Némely helyen az új asszony kapujába ültetik el, s addig ott növekszik, amíg a házat gyermekáldás nem éri. Akkor csöndesen kivágják a fát és eltüzelik. Az új élet tovább zeng az újszülöttben…
A májusfával kapcsolatos a pünkösdi királyság népszokása is. A legények összegyűlnek a kocsmában és borozgatás közben megválasztják a „szomorú királyt.” A „szomorú királyt” fakardos Å‘rök kísérik házról-házra, s a legények mindenütt beszedik a májusfaültetésért járó pénzt mátkáiktól. A „szomorú királynak" bús képet kell vágnia mindenütt, s hiába tréfálkoznak vele, komolynak kell maradnia. Mert ha elneveti magát, Å‘ fizeti a kocsmában elfogyasztott bort és – vége a pünkösdi királyságnak.
Felvidéki és erdélyi majálisok
A Felvidéken nemcsak az ott lakó németek, de a tótok is „májnak” nevezik a májusfát és pünkösdkor állítják fel. Minden legény elmegy a kedveséhez és szalagot kér tÅ‘le a májusfára. A legények aztán a templom elÅ‘tt gyülekeznek, itt feldíszítik szalagjaikkal a májusfát, majd vigyáznak arra, hogy még éjfél elÅ‘tt elássák. Másnap délután döntik le a fát és megvívnak egymással kedveseik kendÅ‘jéért, szalagjáért. Az a legény, aki hamarabb tudja kedvesének visszavinni a májusfa szalagját! Ha a leány ki akarja mutatni, hogy szereti a legényt, akkor a szalagot, kendÅ‘t neki ajándékozza. A Kis-Kárpátokban 8 méter magas fenyÅ‘-szálat visz a tót legény kiválasztottjának május elsején, ha piros kendÅ‘t kap érte, akkor pünkösdre lagzi lesz, ha zöldet. az csak reményt jelent…
Erdélyben és a Bánátban tölgy- vagy fűzfaágat tűznek a kapura, vagy zöld fát állítanak fel elÅ‘tte. A fa addig marad a helyén, amíg az új élet megérik, vagyis – az új búzából kenyeret sütnek, s akkor a kenyérsütÅ‘ kemence parazsát élesztik vele. Ilyenkor Biharban azt, kiáltják: „Aki boszorkány, azt süsse meg nyárson az ördög!” Az, istállók és házak ablakait pedig zöld gallyal látják el a boszorkányok ellen. Itt tehát még fennmaradt a Walpurgis-éj csökevénye, csakúgy, mint a székelyeknél is, akik hársfaágat dugnak rontás ellen a betegek háza elé május éjszakáján. A májusfát azután elégetik, hogy egész évben elkerülje Å‘ket az éhínség...
Szent Fülöp és Jakab
Az egyház a májusfa megünnepléséhez új magyarázatot adott a keresztény népeknek s ez a magyarázat hazánkban legtöbb helyen kiszorította az ünnepség eredeti pogány jellegét. Eszerint a májusfa eredete az, hogy Fülöp és Jakab apostoloknak térítÅ‘ útjukban egy Walburga nevű leány volt segítÅ‘társuk. A pogányok ezért a leányt megrágalmazták. Walburga azonban, hogy a gúnyolódókat megszégyenítse, vándorbotját letűzte a földbe, letérdelt és imádkozott elÅ‘tte, mire a száraz fa a pogányok szeme láttára kizöldült. A keresztény fiatalság tehát ennek emlékére ültet májusfát. Ez a magyarázat viszont a Tanhäuser-motívumra emlékeztet, s ismét csak germán eredetre utal,
*
Május elsÅ‘ napjaiban gondoljunk a nekizsendült, új tavaszra s a tavaszpompába öltözött fákban és virágzó bokrokban tiszteljük és ünnepeljük a természet csodatevÅ‘ erÅ‘it, azokat az erÅ‘ket, amelyeket emberi hatalom nem tud befolyásolni, s amelyek Isten szavára hozzák meg csak az új életet, az új kenyeret, bort és békességet…
Forrás: Délmagyarország 1942. 18. évfolyam 102. szám 4.