Házasságjósló praktikák Szent András napjától karácsony napjáig
Jertek közém, a falunak szép leányai, legényei, itt az ólom, kész a liszt. Öntsünk ólmot, fÅ‘zzünk gombócot. A sűrű fátyollal eltakart jövendÅ‘ titkait kísértsük meg egy kissé feltárni. Lássuk csak, Jucikám, milyen lesz a te jövendÅ‘belid. Nini, az ólomfigura milyen szeszélyes, valósággal úgy néz ki, mint egy huszársarkantyú. Ne te, ne, talán csak nem a Pozsár Lacit szánta neked a sors? No csak ne pirulj el, jóravaló legény, más huszárgyereket nem is ismerek a faluban. Lássuk csak a gombócot, az jobban megmondja az igazat. Lám, már fel is bukkant egy a fazékban, halászd ki hamarosan. No lássuk, milyen név van benne? Gábor. Ejnye, ilyen nevű huszárgyereket nem ismerek. Hacsak PetÅ‘ Gáborból nem lesz huszár, de az meg csak jövÅ‘re kerül sor alá. Lám, megint elpirultál. Juci, úgy látszik a szívedben egyformán megfér Laci és Gábor...
Így folyik az évÅ‘dés országszerte András napja elÅ‘estéjén. Elmúlt a nyár, el az Å‘sz, a dolgos kezek elpihennek. A heverés e korszakában alig van nap, amelyikhez valami népszokás, vagy babona ne fűzÅ‘dnék. A legkedvesebb talán mindegyik közt az András-napi ólomöntés és gombócfÅ‘zés. Azt tartja a falusi nép, hogy az András napján öntött ólom elárulja a lányoknak, mi lesz a jövendÅ‘belijük foglalkozása, sÅ‘t a nevét is meg lehet tudni ennek a jövendÅ‘belinek. Tizenhárom gombócot gyúr a leány maga kezével, mindegyikbe egy-egy nevet tartalmazó papírlapot dug, amelyik gombócot elÅ‘ször veti fel a víz, abban van a jövendÅ‘belijének a neve.
Persze, ez az András napi jövendÅ‘fürkészés nem megy vígság nélkül. Egy-egy háznál összegyűl egész sereg eladó leány, akik elhozzák magukkal pajzán jókedvüket is. Némely vidéken szokásban van, hogy András napján böjtölnek a leányok s az aki böjtöl, aznap megálmodja a jövendÅ‘belijét.
A november és december hónapja általában pazar termÅ‘helye a babonás népszokásoknak, amelyek csodálatosképen mind egy fogalomra vonatkoznak: a jövendÅ‘belire. Ennek könnyű természetes magyarázatát adni; közeleg a farsang, a házasságkötések legfÅ‘bb idÅ‘szaka, a nép lelkét elÅ‘re izgatja már a sok megkötésre váró frigy.
Sok ilyen babonás szokás fűzÅ‘dik a Luca-napjához, december 13-ikához. A legismertebb valamennyi közt a székfaragás. Luca estéjén hozzá kell látni a székkészítéshez, de úgy, hogy mindennap csak egy-két vágást, vagy kalapácsütést kell tenni rajta. A széknek karácsony elÅ‘estéjén szabad késznek lenni s azt elviszi a lány magával az éjféli misére. Ha azon ül a mise alatt, bizonyosan meglátja a mátkáját és azt is, ki hal meg a jövÅ‘ év folyamán.
Egy másik Luca-napi szokás, az almaevés. Luca napján hozzá kell kezdeni az almaevéshez s mindennap egy harapást szabad enni a almából, úgy, hogy az karácsony elÅ‘tt való napon fogyjon el. Akkor az esti harangszókor ki kell menni az utcára s az elsÅ‘ férfi aki jobbról jön, attól meg kell tudakolni a nevét, — úgy fogják az illetÅ‘ lány mátkáját is hívni. A Luca napja némely vidéken valóságos ünnepszámba megy. Nem dolgozik senki, mert azt tartják, nogy a dologért megharagszik Luca s veszedelmet zúdít a házra — boszorkányok alakjában. — Néhol — persze mindinkább kevesebb helyen — még mindig nagy a félelem a boszorkányoktól, ezért Luca napján seprűt raknak keresztbe a küszöbre, olyik helyen alaposan meg is szokták fokhagymával kenni a küszöböt. Azt tartja a néphit, hogy a boszorkány varázsát megtöri a keresztbe rakott seprÅ‘, úgyszinte a fokhagyma illat is. A Luca-napi munkaszünetet némely vidéken igen szigorúan betartják, mert az állítólag nagy befolyással van a tyúkoknak a tojóképességére.
Nehány hét múlva itt van a karácsony, a magyar népnek ez a kedves ünnepe. Az eladó lányok a karácsony elÅ‘estéjét is felhasználják arra, hogy a jövendÅ‘t kutassák. A legszokottabb módja ennek a fahordás. MielÅ‘tt vacsorához ülnének, a lány kimegy a fáskamrába s találomra felnyalábol egy csomó fát. Ha párosszámú fa van a nyalábban, akkor bizonyosan férjhez megy a legközelebbi farsangon, ha nem, akkor pártában marad. Szokás néhol az is, hogy az éjféli misére induló lány elÅ‘bb odamegy a sertésólhoz és megrúgja annak ajtaját. Ahányadik rúgásra a sertés kezd röfögni, annyi esztendÅ‘ múlva megy férjhez. Természetes, azt a módszert csak ott lehet használni, ahol nem pusztított a sertésvész.
Egyszerűbb módja a vÅ‘legénykutatásnak az a népszokás, ami a mákos guba evéshez van kötve. Ki ne ismerné a mákos gubát, a karácsony este világszerte szokásos tésztaételét. A Sajó mentén az eladó lány elsÅ‘nek böki bele villáját a tálba s a mi rajta marad, azzal kiszalad az udvarra s ott megeszi, aztán hallgatódzik. Ahonnan elÅ‘ször hall kutyaugatást, abból az irányból fog jelentkezni az elsÅ‘ kérÅ‘. Karácsony estéjére marad a Luca napján félre tett 13 cédula utolsójának a felbontása is. Minden nap egyet olvasatlanul égetett el belÅ‘le a lány s az utolsót ami megmaradt, karácsony estéjén vacsora elÅ‘tt bontja fel. Képzelhetni a lázas izgatottságot, ami ilyenkor a leányszívet dobogásba hozza: ezen az utolsó cédulán van a jövendÅ‘belijének neve. De míg ezt megtudja, addig 13 napnak kell elmúlnia.
Ezek az egyszerű népszokások nap-nap után jobban kiveszÅ‘ben vannak. A romlatlan néplélek megnyilatkozásai voltak, egynémelyik közülök még az úri házaknál is hódított. Ma már a Jucik és a Pannik ritkán öntenek ólmot, mert bizony a legtöbbjük a városi aszfaltot rója, olyik már tollas kalapot is visel. A nagyvárosi élet forgataga — a népbolondítás, maszlagos újságok és könyvek kiölik a nép lelkébÅ‘l a kedélyt, a gyermeki hiszékenységet — egyszóval művelÅ‘dünk és nem hiszünk többé a babonákban. Az Andrásnapi ólomöntést felváltják a szervezkedÅ‘ gyűlések. Ott állunk, hogy ma már a hortobágyi csikósok is szociálista szakszervezetbe vannak tömörülve. A leány se lesi kíváncsian a sistergÅ‘ ólomból ki lesz, mi lesz a jövendÅ‘belije — hiszen a szociáldemokrata erkölcstan szerint a házasság felesleges, ostoba intézmény. Így haladunk lefelé.
Forrás: Cs. Ö: Szent András napján. Magyar FöldmívelÅ‘ 1907. 10. évfolyam 48. szám 381-382.