A húsvéti fa állítása a Székelyföldön

2019. április 22. hétfő, 00:00 Ismeretlen szerző
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

A húsvéti fa állítása a Székelyföldön

Szemkápráztató, kedves képet nyújt húsvét napján a székely falu. Minden kapu fölött ott leng a többé-kevésbbé fölcifrázott fenyÅ‘gally, melyet a legény hozott hajnalban szíve választottjának. Ahol nincs lány, oda egy kis egyszerű zöld lomb jut csupán, de a leányos házak kapuit díszes — szalaggal, virággal és apró zászlókkal ékített — fenyÅ‘gally díszít. Már napokkal azelÅ‘tt fölmegy a legénybíró egy-két társával a havasra, honnan — a népesség szerint — egy-egy szekérrel hoznak húsvéti fát. Esténkint foly az ékités, amiben a lányok is segítenek. Az ünnep hajnalán aztán muzsikaszóval hordják szét és tűzik föl a leveles-kapuhoz, mely megtiszteltetést a házigazda rendesen egy kis szíverÅ‘sítÅ‘vel honorál.

Az ünnep elsÅ‘ napja különben — kivéve a gyermekek kántálását — a nyugalom és áhitat napja. Ilyenkor nincs mulatság. Annál zajosabb a másodnap. Ez az ifjúságé. Már korán reggel összegyűlnek a legények és a legénybíró vezetése alatt elindulnak öntözni. No, van aztán mulatság: szól a hegedű, peng a cimbalom, kurjongatnak, énekelnek és szól a beköszöntÅ‘:

— Azt hallottuk, hogy egy szép rozmaringszál el akar hervadni, azért jöttünk, hogy megöntözzük.

A vizet aztán kíméletlenül mérik. Nem kell érte a patikába futkosni, megfejik a kútágast s újra telik a korsó. A leányt — aki elég vigyázatlan egy pár fordulóért közibük elegyedni — lucskosra áztatják. Igaz, nem valami szaloniasan foly ez a mulatság, de hamisítatlan az öröm, amit okoz. Nem drága parfümökkel, műöntözÅ‘ szerszámokkal fegyverkeznek föl, hanem az istenadta tiszta forrás adja az anyagot, de megvan a hamisítatlan ifjú kedély hozzá, hogy igazán tudják élvezni a pillanat nyers örömeit.

A leány virágcsokrot tűz a választottjának kalapja mellé, míg a többieket szép cifrára kifestett tojással jutalmazza a megemlékezésért. Majdnem délfelé van az idÅ‘, mikor a falu végére érnek. Ekkorra jól megtelt a tarisznya tojással, kalácscsal és lepénnyel.

Forrás: 

Husvéti fa. Magyar Földmívelö, 1907. X. évfolyam, 13.szám 101-102.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarFoldmuvelo_1907/?query=h%C3%BAsv%C3%A9t&pg=100&layout=s

Módosítás dátuma: 2022. július 06. szerda, 08:06