A magyar nép idÅ‘jóslása
A magyar nép eredetétÅ‘l fogva természetkedvelÅ‘. Foglalkozásánál fogva a legrégibb idÅ‘ktÅ‘l, a független szabadság érzetétÅ‘l megedzve, a nagy természetben tölti napjait, csupán a tél szigorúsága következtében szorul födél alá. A tavasz enyhe szellÅ‘je már kicsalja a rügyezÅ‘ természetbe, melynek ölén marad a legkésÅ‘bb Å‘szig: az illatozó vadvirágos rét lekaszált rendje a nyugvó ágya egész nyáron át, takarója pedig a csillagvilágos égboltozat...
Ily életmód mellett lesz tanújává a végtelen természet nagyszerű tüneményeinek, amelyet IstentÅ‘l adott egyszerű, hamisítatlan érzékével fog föl és raktároz el ismeretei tárházában. Azonban e tünemények még sem válnak henye kincseivé egyszerű lelkének, hanem arra szolgálnak, hogy táplálékot adjanak képzeletének, a melyeknek eredményei nem egyebek, mint a néplélek naiv s minden naivsága mellett is fönséges megnyilatkozásai. A rettenetességben is fönséges égiháború, villámlás, a szivárvány eget áthidaló színei, a hajnal pirkadása, esti fátyol képek a nyugati égbolton, a ködbeburkolt hegyek, erdÅ‘k, a szél zúgása, az eget átszelÅ‘ vakító fényű hullócsillag, hány meg hány népköltészeti gyöngynek vált szülÅ‘ okává?
De mindez nemcsak a nép lelkét szolgálja, hanem a természeti megfigyelésekbÅ‘l bizonyos reális hasznot is akar meríteni. A magyar földmívelÅ‘ nép minden reménysége azon parányi anyaföldben összpontosul, melyet öröklés, vétel vagy más úton vall magáénak. Ez adja meg neki a mindennapi kenyeret, e föld táplálja, ruházza, szóval ebbÅ‘l él. Az elvetett magot aggódó figyelemmel kíséri a fejlÅ‘dés rendjén keresztül, az ebbÅ‘l származó termés mennyisége és milyensége pedig semmitÅ‘l sem függ inkább, mint az idÅ‘járási viszonyoktól. Ennek a szeszélyétÅ‘l függ: vajon jólét vagy nyomorúság köszönt-e a nádfedelű, bogárhátú kunyhóra. A földmívelÅ‘re tehát igazi életkérdés az idÅ‘járás milyensége, s ha ezt elismerjük, nem csodálkozhatunk azon, hogy a nép elejétÅ‘l fogva figyelemmel volt az idÅ‘járással összefüggÅ‘ tünemények iránt, sÅ‘t maga is összefüggésbe hozott egyes dolgokat ezzel, s így jósolt, merített reményt a jövendÅ‘re. Erre nézve azonban nem csupán természeti tünemények szolgáltak alapul, hanem egyéb dolgok is, amelyek látszóan semmiféle összefüggésben sincsenek a természet e szeszélyes játékával. Itt már a nép képzeletének nyomaival találkozunk ismét, tehát nem szűrhetünk le az idÅ‘járás e nemébÅ‘l semmi gyakorlati hasznot.
A legáltalánosabb népies idÅ‘jóslás, amely a Tisza melléken van különösen elterjedve, a Luca-napjától, december 13-ától december 24-éig számított tizenkét nap idÅ‘járásának megfigyelése és följegyzése. Amilyen volt az idÅ‘járás e tizenkét napon, olyan lesz a következÅ‘ esztendÅ‘ tizenkét hónapjának idÅ‘járása. Általánosan elterjedt a vöröshagyma-naptár készítése is. Egy fél vöröshagymát tizenkét egyenlÅ‘ részre vágnak s megjelölik mindegyiket a hónapok nevével. E hagyma szeletkéket, mielÅ‘tt az éjféli misére elmennének, sorjában elhelyezik az asztalon s mindegyikre szórnak egy csipetnyi sót. Mise után megvizsgálják a hagyma szeletkéken levÅ‘ sót, s amelyen a só nedves lett, az a hónap esÅ‘s, amelyiken pedig nem olvadt el, az a hónap száraz lesz. A vöröshagymával való idÅ‘jóslásmásik módja a következÅ‘: ugyancsak Luca napján egy vöröshagymát négy gerezdre vágnak, de úgy, hogy ez ne váljon el egymástól, csak elhajoljon. Az így elkészített gerezdeket megsózzák és félreteszik. Amikor a só levet ereszt, az utána való napon esÅ‘ lesz.
A Tisza mellékén, különösen Sarud, Hídvég, Tiszapolgár környékén azt tartják, hogy ahányszor köd van március hónapban, annyiszor árad meg a Tisza. A köd nagysága mértéke az áradás nagyságának.
Pál fordulása a tél szigorúságának vagy enyhülésének lehet idÅ‘pontja. Vince-napkor az eresz csordulása bÅ‘ szüretre nyit kilátást; innen a jós vers :
Ha megcsordul Vince,
Tele lesz a pince.
A GyertyaszentelÅ‘-Boldogasszony napjához fűzött medvefordulási hiedelem is megmagyarázható abból a jóslásból: ha napfényes az idÅ‘ ezen a napon, úgy még jó hosszú télnek nézhetünk eléje, ellenkezÅ‘ esetben, ha az idÅ‘ borús, a tél enyhe és rövid lészen. Gyümölcsoltó-Boldogasszony napja kezdÅ‘pontja minden tavaszi munkának. A József-nap után való szivárvány Medárd-napig szintén jelentÅ‘séges. Ha sok benne a zöld szín, úgy kövér lesz a gazda marhája; ha piros szín a túlnyomó: úgy a pince lesz tele; ha sárga: úgy a magtár telik meg kövér szemekkel. Szervác, Pongrác, Bonifác a földmívelÅ‘ nép faggyal sújtó ellensége. A Medárd-napi esÅ‘zés még negyven napig tartó esÅ‘zés jele. EsÅ‘t jósol: a fecske alant repülése; a levelibéka, ha napközben szól a venyige között; a tyúk, ha késÅ‘n ül el; ha a füst lever, ha drótostót kiabál a faluban, ha a holdnak udvara van, ha ködbe vész a hegyek orma, ha a tehenek itatás közben szaladgálnak, ha a szomszéd falu harangjának szava jobban hallik. Szél támad: ha napnyugatkor az ég alja vörös, ha a földet verik, ha a szamár ordít. Hidegre fordult az idÅ‘, ha a csillagok szokatlanul fényesen ragyognak. A Márton-napi lúd mellcsontja ha fehér, úgy havas tél lesz, fekete karácsony után fehér húsvét következik. Újhold alkalmával elvetett mag folyton virágzik, anélkül, hogy magot hozna.
Forrás: B. I. : A magyar nép idÅ‘jóslása. Gazdák Lapja, 1910. június 9. évfolyam, 25. szám 2-3.