Ipolyságon magyar zászló, de még vár Komárom…
Az első bécsi döntés
„Ipolyáságon magyar zászló, de még vár Komárom.
A pozsonyi sétatér hÃv, s a kassai várrom.
Nyitra, Ipoly, a kis Hernád vize ma még tiszta.
De piros lesz, ha nem kapunk mindent-mindent vissza!!”
Trianon után Magyarország legfÅ‘bb célkitűzése az volt, hogy elszakÃtott területeit visszaszerezze. A revÃzióra kedvezÅ‘ lehetÅ‘ség elÅ‘ször 1938-ban érkezett el. A Magyarország és Csehszlovákia közötti tárgyalásokra október 9-13 között, Komáromban került sor, ahol Kánya Kálmán külügy- és Teleki Pál oktatásügyi miniszter képviselte hazánkat. Mivel megegyezni nem tudtak, a müncheni egyezményt aláÃró nagyhatalmak bÃráskodását kérték a felek. A franciák és a britek érdektelenségre hivatkozva kivonták magukat a tárgyalásból, Ãgy a németek és az olaszok hozták meg a döntést. Az elsÅ‘ bécsi döntést 1938. november 2-án hirdették ki, mely révén visszakerült hazánkhoz Felvidék alsó, többségében magyarok által lakott része. Mintegy tizenkétezer négyzetkilométerrel együtt egymillió lakos lett újra magyar állampolgár. Néhány hónappal késÅ‘bb, Csehszlovákia 1939. márciusi megszűnésekor a magyar kormány egy katonai akcióval visszaszerezte Kárpátalját is.
Ipolyság volt az elsÅ‘ település, amit Csehszlovákia a döntés értelmében visszaadott Magyarországnak. Ennek megünneplésére ünnepélyes keretek között 1938. október 11-én országzászlót avattak a városban.  Tóth Imre regényében Ãgy Ãrt errÅ‘l:
„És a nagy nap felvirrada! Ragyog 1938. október tizenegyedike magyar napja. ÃœnneplÅ‘be öltözött az egész falu. Készül a délelÅ‘tti sági bevonulásra. A hónapok óta Remetén és Börzsönyalján beszállásolt katonaság már hajnalban elmasÃrozott a Szurdoki, parassapusztai határátkelÅ‘höz, még a most már feleslegessé váló „újországúton” meneteltek, hogy ott találkozzanak a Balassagyarmat és Vác felÅ‘l érkezÅ‘ diadalmas seregekkel. Az Ipolyságról kivezetÅ‘ országút végébe épÃtett emeletes csehfinánclaktanya elÅ‘tt várják be a trianoni határ láncának hivatalos ünnepélyes szétszakÃtását.
[…] Ságra tart most minden élÅ‘ az egész környékbÅ‘l. Az asszonyok –hivatalos átadásra nem is várva- szabadon szaladnak át a sági mezÅ‘földeken, arrafelé, ahol húsz éven át annyit reszkettek az éjszakánként átkelÅ‘ csempészasszonyok. A börzsönyalji nagyiskolásokat azonban szépen fölsorakozva viszik országgyarapÃtásra a boldog tanÃtók. A kántor úr fölvette karpaszományos szakaszvezetÅ‘i zubbonyát; pedig nem szereti a katonaruhát; fényes kerékpárját tolva osztálya mellett gyalogol. Persze Å‘k nem mennek Parassapusztáig, hiszen a Börzsönyaljáról Ságra vezetÅ‘ öregországutat elzáró határsorompó másik oldalán is ott ijedezik az emeletes csehfinánclaktanya, a közeli átjáró.
A hatodikosok elsÅ‘tanulója viszi az októberi fényes szélben büszkén lobogó háromszÃnű magyar zászlót! Az ünneplÅ‘be öltözötten is szegényes börzsönyalji diákok nem vonulnak le egészen Parassáig. Majd a községük felé nézÅ‘ csehlaktanya elÅ‘tt várakozva figyelik az indulási jelet. Elérik a Ságra bevezetÅ‘ országútszakaszt még lezáró határsorompót. Megállnak. Várakoznak. A zászlóhordozásban kiizzadt Jancsi –nemcsak szÃvével, de elsÅ‘tanulós gyerekeszével is- érzi, érti és átéli a történelmi órák ünnepélyes nagyszerűségét. Majd a történelmi felelÅ‘sség is ráhárul. A hivatalos átadáson részt kÃván venni a karpaszományos kántor úr is; ezért átadja a nagyiskolások feletti parancsnokságot SzÃvós Balyog Jancsinak, Å‘maga pedig katonás méltósággal elkerékpározik Trianon torzszülöttjének –a nyugdÃjba készülÅ‘ ”újországúton”- a történelmi tetthelyre, a szurdoki határátkelÅ‘höz.
Minden rendben is volna, még Börzsönyalja felÅ‘l is, Hont felÅ‘l is néptelenek az Ipolyságra bevezetÅ‘, felszabadÃtóikra váró országutak; de a határföldek barázdáin szakadatlanul özönlenek Ságra az anyaországiak. Jancsi fegyelmezett századának tanulóit is mind megelÅ‘zték már a börzsönyalji szülÅ‘k, és hogy még nagyobb legyen a lázas izgalom, az elÅ‘zködÅ‘ szülÅ‘k magukkal viszik a várakozók kistestvéreit is.
Itt az idÅ‘ –most vagy soha! Jancsi fölgyorsÃtja a történelmet; mert nem magyar az és nem palóc, fÅ‘képp nem bernecei fiúgyerek, aki tétlenül képes kivárni, hogy véget érjen a szurdoki csehlaktanya elÅ‘tt folyó hosszas ceremónia, ahol is a jegyzÅ‘könyvekkel való sok bÃbelÅ‘dés után idÅ‘ kell a csehcÃmer leverésére, majd a határsorompó kidöntésére.
Jancsi jelt adó lobogója megkerüli a lezárt határsorompót, a többiek hurrázva átbújnak alatta, majd a három Å‘rtálló magyar katona végleg föl is nyitja. És a katonás rendbe sorakozó palócgyerekek menetszázada elÅ‘tt büszkén leng a magasra emelt magyar zászló; Jancsi át nem adná, pedig nem könnyen hordozza gyenge karja; és tiszta gyerekszÃvekbÅ‘l tiszta csengéssel zeng-zeng a sok induló: a Föl-föl vitézek a csatára! és az Ezer esztendeje annak, hogy a magyarok itt laknak. Már az Ipoly-hÃdra vezetÅ‘ Homoki fűutcán járnak, kétoldalt csüng a tengernyi sÃrva-nevetÅ‘ boldog magyar, de a bevonulók számára fönntartott fÅ‘utcán nincs lélek rajtuk kÃvül. A járdák széleire került boldogok ölelik-csókolják az elsÅ‘nek érkezett magyar század kis magyarjait; sÃrva, nevetve, éljenezve! Már a hÃdon álló dÃszkapu felé közelednek. A dÃszkapu tetejérÅ‘l hatalmas piros betűk harsogják feléjük az üdvözlést: ISTEN HOZOTT!
A nagy lobogójú kis zászlóhordozó fölkészül arra, hogy elsÅ‘ként lépjen át a dÃszkapun, noha a bevonuló magyar seregeknek még se hÃre, se hamva. Ölbekapják, magasba emelik a rövidre nyÃrt feketehajú, zászlóvivÅ‘ anyaországi kismagyart a visszatért Ipolyság ujjongó nagymagyarjai![…]
És végre, végre!!! Jöhet, jöhet-jön is a régen várt IpolyságszabadÃtó, virágba öltözött, ünnepelt magyar hadsereg végeláthatatlan diadalmas oszlopa… Egyszeribe emberivé szépül a katonás menet! Könnyezve ráznak kezet a férfiemberek. Meghatott katonáink nyakábna lógnak a csókokat és virágokat osztó palóc lányok és asszonyok, no, meg a sok sági és Ság környéki magyar gyerek!”
A bevonulásról készült kisfilm itt tekinthető meg:
A Magyar Rádió az „Észak felé" hadműveletek idején hangdokumentumokat készÃtett a visszatért országrészek átvételekor. Az ipolysági bevonulás felvétele itt hallgatható meg:
Â