December 25. Karácsony napja

A család ünnepe volt a hagyományos magyar paraszti életben is. Mint minden nagy ünnep, munkatilalommal járt. Lészpeden „Karácsony napján, akkor a ganyét nem vetették ki, esszeszedték a jószág alól. Vagy ha ettünk, akkor a tányérokat sem mostuk el, akkor azt félreraktuk és másnap mostuk el” (Bosnyák S. 1980: 120). A szemetet sem vitték ki. Pereszlényben a hamut, szemetet nem vitték ki, mert úgy vélték, ezzel kivinnék a szerencsét a házból. Egerszegen, ha söpörtek, akkor is csak befelé az asztal alá. Csak a legszükségesebb munkákat végezték el. Az állatoknak a takarmányt már elÅ‘zÅ‘ nap odakészítették, Jászdózsán karácsony napján nem fésülködtek. Nem fÅ‘ztek, csak az elÅ‘tte való napokon. Tilos volt e napon a kölcsönkérés, kölcsönadás is, mert kivinné a házból a szerencsét.

A szerelmi jóslás különbözÅ‘ változatait is gyakorolták karácsonykor, ugyanígy többféle haláljósló és idÅ‘jósló eljárást a következÅ‘ évre vonatkozóan. A valamelyik Å‘szi naptári ünnepen vízbe tett gyümölcsfaágnak is karácsonyra kellett kivirágoznia. Azt is tartották, hogy az éjféli mise alatt megszólalnak az állatok, s elmondják véleményüket gazdáikról, gondozóikról. – Karácsony napján lánynak, asszonynak nem volt szabad más házához menni, mert szerencsétlenséget vitt volna. Ezért ahol nem volt szokásban a fiúgyermekek köszöntése, ott valamilyen ürüggyel elküldték a rokonokhoz. A székelyek azt tartották, hogy ha fiúgyermek az elsÅ‘ látogató, a tehén bikát, ha lány, üszÅ‘t borjazik. Az északi vidékek falvaiban az állatok itatása is bizonyos szertartások szerint ment végbe. Menyhén (egykori Nyitra m.) a gazda elÅ‘vette a karácsonyesti vacsoránál megmaradt ostyát, arra zöld petrezselymet tett, majd piros almát, és az egészet a vályúba tette, aztán errÅ‘l itatták a marhákat, hogy egészségesek legyenek.

Némely községben a piros almával egy ezüstpénzt (régi ötkoronást) is tettek a vályúba, hogy az állatok olyan szépek legyenek, mint a piros alma és olyan értékesek, mint az ezüst. – Étkezés elÅ‘tt a család tagjai megmosakodtak, a mosdóvízbe sok helyen ezüstpénzt, piros almát tettek, hogy a következÅ‘ esztendÅ‘ben szerencsések és egészségesek legyenek. Karácsony böjtjén a család minden tagjának viselkedését figyelemmel kísérték, mert azt tartották, hogy ahogy ezen a napon viselkednek, úgy fognak viselkedni a következÅ‘ esztendÅ‘ben is. Karácsony napján nemcsak a családtagoknak, hanem a család javainak is a házban kellett lenniük, ezért karácsony böjtjén a kölcsönkért tárgyakat, eszközöket visszaadták. Este a pásztorok országszerte ostoraikat pattogtatták, kolompoltak, a kürtöt fújták az utcán végig, s ilyenkor egyes vidékeken a gazdáktól ajándékot kaptak. Ugyancsak országszerte szokásban volt a már adventben megkezdÅ‘dött betlehemezés, továbbá a kántálás, kóringyálás, angyali vigasság; Zobor vidékén a parázsolás. Általában jellemzÅ‘ a karácsonyi szokásokra és hiedelmekre a jövÅ‘ évi termékenység, bÅ‘ség, szerencse biztosítása valamilyen módon. Szokásban volt karácsonykor és a karácsony körüli napokon dramatikus játékokat elÅ‘adni, a bábtáncoltató betlehemezés, betlehemezés, Heródes-játék, szálláskeresés. Állatalakoskodás csak szórványosan fordult elÅ‘ karácsonykor.

Doroszlón december 25. az éjféli mise utáni kocsonyaevéssel kezdÅ‘dött. Szokásban volt a reggeli órákban alamizsnát vinni a szegényeknek, akiknek nem volt lehetÅ‘ségük disznót vágni. Volt olyan is, aki a temetÅ‘be a családtag sírjára is vitt kocsonyát. Az e napi ételeket elÅ‘re elkészítették: "Karácsonyra befÅ‘ztek egy nagy lábos szármát, hogy csak melegíteni kÅ‘jjön, osztakkó nem köllött aznap fÅ‘zni." Karácsony este köszöntötték az Istvánokat.

Irodalom:

Kovács Endre: A karácsonyi ünnepkör népszokásai Doroszlón. In: Cumania 14. Kecskemét, 1997. 168.

Magyar Néprajzi Lexikon 3. (FÅ‘szerk: Ortutay Gyula), 1980. 59-63.

Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság (fÅ‘szerk: Dömötör Tekla), 1990. 249.