Október 20. Vendel napja

2012. október 20. szombat, 00:00 Benedek Csaba
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Október 20. Vendel napja

Szent Vendel tiszteletére emeltette Seres András és neje Erzsébet, 1826-ban Ipolyságon. 2011. Kürtössy Péter fotójaAz egyház a Vendel legenda szerint a VII. századi ír királyfi emlékét ülte meg okt. 20-án. A királyfi Rómába zarándokolt, ahol remetéskedett, majd egy birtokoshoz szegődött és annak a nyáját őrizte. A legenda adott alapot arra, hogy a pásztorok védőszentjévé választották. Ha állatvész ütött ki, azt mondták, hogy Vendel viszi az állatokat.

Vendel, Tiszapüspökiben Vendelénusz, a Schwäbische Türkei németségének ajkán Vendelini, Vendilini, a jószágtartó gazdák, továbbá pásztorok, főleg juhászok védőszentje. Legendája szerint ír. Selzer szerint frank származású. Csak a mesébe hajló hagyomány teszi meg királyfinak: Rómába zarándokolt, majd a Rajna-vidéken remeteként legeltette egy uraság nyáját. Itt állítólag apátként halt meg a VII. század legelején. Ereklyéit St. Wendelin városa, egyúttal híres búcsújáróhely, a Saar-vidék szakrális súlypontja őrzi.

Wolfgang Jacobeit szerint Vendel az idők során lett a táj helyi védőszentjéből a jószágnak és pásztoroknak patrónusa. Régi attribútumát, a zarándokbotot a hívek és nyomukban az ikonográfiai ábrázolások pásztorbotnak értelmezték, megfelelő legendát is költvén hozzá.

Vendel tisztelete hazánkban csak a XVIII. században bukkan föl a délnémet barokk hatására, közvetlenül pedig Padányi Bíró Márton (1696 – 1763) veszprémi püspök kezdeményezésére, aki mindjárt említendő könyvében megjegyzi, hogy „nem igen régen érkezett Országunkba”. Kultusza talán a nyugati birkafajták meghonosításával is összefügg, amelyeknek eleinte bevándorolt pásztoraik is voltak. Kétségtelen az is, hogy a Mariahilf mellett éppen Vendel a század hazai német paraszt kolonizációjának legjellegzetesebb patrónusa, szimbolikus útitársa. Ezt a Schmidt és Koppers iskolájához tartozó Selzer is jogosan hangsúlyozza.

Vendel a magunk ismeretei szerint Lénárddal együtt először azon a fogadalmi képen látható, amelyet Kőszeg katolikus polgársága az 1746. évi jószágvész idején a röjti csodatevő Szűzanyának ajánlott föl. Korai Vendelnek a gutaházi Cicelle-templomban látható barokk képe is: amíg a szent imádkozik, a nyájat angyal őrzi.

Padányi Bíró Mártonnak Vendelről írott, németből törzsökös magyar szellemben átdolgozott életrajza elmondja, hogy a vendely a mi Magyar nyelvünkön olly hitván alá-való közönséges faedény, mellyben vajat, túrót, vagy sajtot szoktak a marhás nagy juhos Gazdán és Gazda-asszonyon tartani. Minden ember Szent Jóbnak ama mondása szerént: nem úgy fejnél-e engemet, mint a tejet és nem úgy óltottál-e meg, mint a sajtot? (Jób 10,10). Illyen vendely, illyen hitván, büdös, és utálatos edény az ember.

Szent Wendely is, aki olly sok esztendőkig Fejőgulyás és Juhász vala, illyen alá-való hitván vendely edénynek tartotta, állította magát lenni és ennyire megvettetvén, s meg-alázván magát, talán még a neve-is, hogy tudniillik Wendelynek neveztessék, innen vehette eredetit.

Bizonyos dolog – fejtegeti más helyen Vendel életének magyar tolmácsa – hogy más Országokban, tengeren, vízen, szárazon, Királyi Lakó-helyekben, fő fő roppant nagy Várasokban, szigetekben, és gyakran más közönséges Helységekben is ezernyi ezerekbül álló sokféle kereskedések, Kalmárok, kincses gazdák Urak, és Mester-emberek vannak, egyedül mi szegény Magyarok az eke szarvára szorultunk, úgy annyira, hogy ha csak a gazdaságbul, majorkodásbul, szántásbul, vetésbül, szőllő-kapálásbul, mezei vagy erdei gyümölcsökbül, vagy barmainkbul fáradtságos iparkodással, aggódással hasznot nem veszünk, bizonyára nemhogy kincset, és gazdagságot, de még mindennapi szükségünkre, sőt, még csak ruházatunkra való költséget-is, allig és nehezen győithetünk, szerezhetünk. Mivel azért mind ezekre Istentül áldást leg-inkább Szent Wendely érdeme, és esedezése által remélhetünk: nincsen Istennek gondviselése nélkül, hogy ezen nagy érdemű Pásztor Szent Wendely segedelmének, és szószóllásának ereje a mi Magyar Hazánkba-is béhatott, hogy tudni-illik az ő érdeme, és esedezésse által, a mi földeink, és barmaink megáldattatván, mi-is ő általa az Istennek lélekben, és testben, bővségesebb segedelmit, és áldásit vennénk.

Padányi Bíró maga jár elöl a jó példával: Sümeg melletti birtokán, Deáki pusztán, Nyirád falu határában kápolnát emel Vendel tiszteletére, sőt 1755. október 20-án egyházmegyei körmenetet vezet ide a nagy marhavész eltávoztatásáért.

Vendel páratlan helyi népszerűségét az is mutatja, hogy még a sümegi táblabíróvilág anekdotakincsébe is belekerült. Szent Péter belefáradt a mennyország kapuja előtt való hosszú őrállásba. Jelentkezett az Úrnál, szabadságot kérve tőle. Az Atyaisten kegyesen fogadta hűséges hívét:

Rászolgáltál fiam a pihenésre, de szerezzél helyettest magad után. Szólj talán Szent Vendelnek, a barmok patrónusának. Annak úgyis olyan ácsorgó hivatala van, az majd helyettesít.

Péter nyomban fölkereste mennybéli hivatal társát, fölkérve a helyettesítésre. A nomád életet élő Vendelnek még az arca is nekipirosodott a nagy megtiszteltetéstől, de elgondolkodott és így szólt:

Szívesen vállalnám Péter atyám a hivatalt, ha volna hozzá észbeli tehetségem, de nem értek deákul. Hogyan álljak szóba egy püspökkel vagy táblabíróval, ha bebocsátást kér?

Szent Péter egyet legyintett a kezével:Szent Vendel tiszteletére Tótmegyer község közönsége 1914. Tótmegyer, 2010. Kürtössy Péter fotója

Csak annyi baj legyen Vendel öcsém! Nagy idők óta szolgálok a mennyország kapujánál, de nemigen volt szükség a deák nyelvre, mert se püspök, se táblabíró nem kopogtatott még soha bebocsátásért.

Ezekután egészen természetes, hogy a hazai Vendel-patrociniumok térképe a veszprémi egyházmegyében a legszínesebb. Ezt Padányi akaratereje, főpásztori buzgalma, továbbá az egyházmegyébe települt német faluk szülőföldi hagyománya, de az itteni latifundiumok hatalmas merinójuhászata is magyarázza. Megjegyezzük még, hogy a táj pásztorai, főleg juhászai között közkedvelt volt a Vendel keresztnév is. Szent Vendel Istennek legkedvesebb pásztora – mondotta egy cserszegtomaji öregember.

Templomok, különösen kápolnák viselik Vendel nevét: Attala, Bezeréd, Bize, Drávatamási, Gölle, Kaposfő, Kaposhomok, Kardosrét, Kisganna, Kislőd (1752), Kőkút (kápolna), Nágocs, Ordacsehi, Pusztaszemes, Somogycsicsó, Somogyhárságy, Sümegcsehi, Szentjakabfa, Szomajom, Szőcsénypuszta, Tapolca (Vendelhegy), Tüskevár, Türje, Zselickisfalud helységekben.

Jellemző viszont, hogy a szomszédos, részben később a veszprémi egyházmegyéből kiszakított szombathelyi megyében Vendel-patrociniummal alig találkozunk. Ilyen Vashosszúfalu, Jánosháza, Nagycsömöte, Zalahaláp (XVIII. század), Zalaszabar (1757). Kun-Molnár Sándor, és nyomában Szabadfalvi József kutatásai szerint azonban mégis megünnepli a göcseji Alsólendva, Bak, Bördöce, Csertalakos, Csömödér, Hernyék, Karácsonyfa, Kissziget, Mikefa, Milej, továbbá Vasban Kondorfa, Pankasz, Szomoróc. E helyeken a fogadalmi nagymise után körmenetben tisztelik meg Vendel falubeli szobrát. Ezt a hiányt a táj életerős Márton-, részben Lénárd-hagyománya magyarázza. Ezért kevés a Vendel-titulus a győri egyházmegyében is. Csak a német népiségű Várgesztes, továbbá Mosonszentmiklós, Pusztasomorja, Osli (1860), Rábatamási magyar falukban találkozunk Vendel-kápolnával.

A székesfehérvári egyházmegyében Bálinka (1776), Gánt (1777), Mór, Perbál német alapítású faluk tisztelték meg Vendelt templommal, illetőleg kápolnával. Nadap (1741) társpatrónusa.

A pécsi egyházmegye Vendel-titulusai is elsősorban német falukban találhatók meg: Szajk (1760), Rácmecske (1776, ma Angyalok Királynéja), Németbóly (XVIII. század), Bezedek (1836), Püspökbogád (1865), Kácsfalu (1902), Aparhant (1903), Tormás (1932), Paks (Rókus és Sebestyén társaságában).

Nagynyárád baranyai német faluban Vendel napján a legelő szélén álló Sarlós Boldogasszony-kápolna elé hajtották a gazdák minden lovukat, marhájukat, juhaikat. A pap misét mondott és megáldotta őket. Ezután visszakerültek az istállóba. Az eladásra szánt jószágokat pedig egyenesen a híres németbólyi állatvásárra hajtották, amely Vendel napján volt. Hasonló szertartás él, illetőleg élt a közeli Babarc németsége körében is. Itt a lovakat kocsiba fogva hajtották föl a szentelésre. Olykor ezer kocsi is állott a téren. Utána innen is nyomban indultak a bólyi vásárra.

Bólyban egyébként a vásártéren áll a Bálint és Vendel tiszteletére szentelt kápolna, ahol ezen a napon fogadalmi mise volt, majd pedig a mindenfelől felhajtott jószágot a pap könyörgés kíséretében megáldotta.

Tamási, Pincehely, Hőgyész és bizonyára még más pécsi egyházmegyei falukban is a marhát az ünnepen Vendel szobra elé hajtották, ahol a pap a hívekkel együtt litániát végzett, majd áldást osztott.

Esztergom: Alsójattó (Dolny Jatov, 1761), Burszentgyörgy (Borsky Jur), Pozsonybeszterce (Záhorská Bystrica), Dévényújfalu (Devinska Nova Ves), Ekecs (Ekeč, 1789), Felsődiós (Horne Oresany), Felsőlopassó (Lopašov), Gug, Keszegfalva (Kameničná, 1755), Kirva, Láb, Lozornó (Lozorno), Nagymagasfalu (Vysoká pri Morave, Hochstetno), Nagysenkőc (Šenkvice), Nána (Šturovo), Pernek (Pernek), Stomfa (Štupava), Szomolány (Smolenice), Zámoly (Szigetköz).

Ebben az egyházmegyében van Péliföldszentkereszt búcsújáróhely, ahova Solymár, Vörösvár, Pilisszentiván, Pilisszántó és más környékbeli faluk német, illetőleg szlovák népe zeneszóval zarándokolt el ama három októberi vasárnapon, amelynek közepére Vendel napja esik, hogy jószágaiért könyörögjön. Ezek voltak a vendelbúcsúk, másként vendelvasárnapok.

Nyitra: Nagybiróc (Velké Bierovce), Zubák (Zuback), Szoblahó (Soblahov), Kislehota (Lehota pod Vtáčnikom).

Besztercebánya: Bajmóc (Bojnice, 1744).

Jellemző, hogy az egri főegyházmegyében három német eredetű, de már régen elmagyarosodott falunak van Vendel-kápolnája. Ezek: Egerszalók (1805), Fegyvernek (1763), Vencsellő, továbbá még a magyar Füzesabony, Nagyut. A nap régebben fogadalmi ünnep is volt: a jószágot nem fogták be. Számontartja még a palóc Váraszó, barkó Domaháza, Zabar. Szobrát látjuk 1800 tájáról Detk főoltárán.

A kietlen Hanyipuszta Szent Anna tiszteletére szentelt kápolnája, a Buttler grófok alapítása, kisebb búcsújáró hely. A mellette lévő szentkút a jámbor hagyomány szerint úgy keletkezett, hogy Vendel vándor juhász képében erre járt. Megszánta a tikkadt juhokat és botját leszúrta. Azóta is forrás csörgedezik a helyén.

A Jászság egykori hatalmas juhászata magyarázza, hogy Vendelt e színmagyar vidék is máig a jószágok patrónusaként tiszteli. Vendel-társulat volt Jászberény és Portelek helységekben. A kultusz később a földmívelés korszakában is megmaradt. Fodor Ferenc megjegyzi, hogy a környező nem jász falukban egyetlen Vendel-szobrot sem látni. Erről később még szó esik.

A jászok Vendel-tiszteletét Orosz István (1838 – 1922) nagyhírű jászladányi szentembernek még méltatandó énekfüzetei is táplálják.

Kassa: Széprét (Krasná Lúka), Hámbor (Hamborek, 1857, néhány idevándorolt család építette), Kolossó (Klušov), Hercegkút (német alapítású falu). Helyi hagyomány szerint Vendel juhászember volt, tövis-szurkálóval tisztogatta a juhok számára a legelőt.

Szent Vendel szobor Zsitvagyarmaton. Kürtössy Péter fotójaSzepes: Zuberec, Vanyovka (kápolna).

A rozsnyai egyházmegyében nem akadtunk Vendel-titulusra, a kassaiban és szepesiben is alig. Ennek nyilvánvaló oka a tájnak a patrociniumokban is mutatkozó szakrális hagyománytisztelete. Remete Szent Antal kultusza még a múlt században is töretlen. Ezt a jelenséget az is magyarázza, hogy a vidék népi összetétele és települési képe a Dunántúlhoz, de főleg az Alföldhöz képest bolygatatlan.

Szatmár: Vállaj, Dengeleg (Dindeşti), Felsőpetri, Felsődomonya (Onokovce, 1809), Németkucsova (Kučova), Szuszkóújfalu, Valamennyi leginkább német lakosságú, hajdani uradalmi falu.

Vác: Örkény (1807); Tatárszentgyörgy (1858), Kispest (1877, kápolna, a helyén: Rudolf-templom).

Kalocsa: Hódság (1776), Bácsszentiván (1878), Szenfülöp (1890), Kerény. Valamennyi hajdani német falu. Szabadka harangot szentelt Vendel tiszteletére.

Csanád: Újbessenyő (Bessenova Noua, 1751), Nagyszentmiklós (Sinnicolaul Mare, 1760), Bogáros (Bogarosch, 1772), Zsombolya (Hatzfeld, Jimbolea, 1777), Torontálújvár (Uivar, 1844), Fakert (Baumgarten, Livada, 1875), Bethlenháza (Bethausen, 1883), Gazellafalva (Gizela, 1912), Almáskamarás, Berkeszfalu (Percosova), Temeshidegkút (Gutenbrunn), Újpécs (Peciul Nou). A jugoszláv Bánátban Fehértemplom (Bela Crkva), Sándoregyháza (Ivanovo, 1895).

Veszprém mellett talán a Csanád-egyházmegye hajdani hatalmas területének Vendel-tisztelete volt a legvirágzóbb. Ismeretes, hogy ez a táj szinte teljes egészében a hódoltság után született újjá. A régi kultuszokat kiszorítják a divatos barokk patrociniumok, továbbá azok, amelyeket részben a betelepített németek hoztak magukkal.

A régi egyházmegye német Vendel-kultuszának két jelentős forrása is volt. Zsombolya plébánosa, Csicsáky Imre, főleg a bánáti németség körében egy több kiadásban is megjelent ájtatossági könyvecskével is táplálta. A másik forrás Máriaradna, a Bánát híres búcsújáró helye, amelynek 1938-ban látott fogadalmi képei jelentős részben német eredetűek: a jószág felajánlása a Radnai Szűzanya és Vendel közös oltalmába. A bánáti németek egyébként hajlékukban is tartottak Vendel-képet. Jámborabb családok mécset is gyújtottak előtte.

Külön kell szólanunk a csanádi egyházmegye új székhelyének, az ősi magyar Szegednek Vendel-tiszteletéről, amely nyilvánvalóón összefügg a merinójuhászatnak a szegedi pusztákon, továbbá a szomszédos Pallavicini-latifundiumon való felbukkanásával.

Az első helyi nyom a piaristáknak a szegedi Zákány pusztán állított Vendel-kápolnája a XVIII. század derekán. A gótikus alsóvárosi templom barokk Vendel-oltára 1777-ben épült. A kép Gruber Antal bécsi festő alkotása. Hátlapján ez olvasható: Írattatott Bécsben Daka Gáspár, Makra (olvashatatlan nevek) és egyéb bötsületes gazdák szögénségös kőtségeivel. A. D. 1777. Jószágvész idején az alsóvárosi gazdák máig itt szoktak misét szolgáltatni.

Vendel ritka szegedi keresztnév. Szeged Rókus nevezetű városrészében, illetőleg egykori Juhászváros néven emlegetett részén az árvíz (1879) előtt Vendel utca is volt, amely az egykori rókusi juhászok védőszentjének, Vendelnek elpusztult szobráról kapta a nevét.

A Szegeddel szomszédos Tápén a jószág egészségéért Vendel-nap előtt kilencedet szoktak végezni. Erre még visszatérünk.

Nagyvárad és Erdély területén sem leltünk Vendel-patrociniumra. Mindenesetre Vendel-oltára van a gyulai német templomnak. Szobrot látunk a Wenckheim-uradalomba telepített Újkígyós (1815) templomának homlokzatán. Szegedi eredetű népe a dohánytermesztés mellett csakugyan leginkább juhászattal foglalkozott.

Se szeri, se száma azoknak az útszélen, legelőn álló Vendel-szobroknak, amelyek a Dunántúl, Budavidék, Jászság, de általában az egész ország faluiban állanak, és amelyeket a szent névnapján körmenettel is megtisztelnek. Fát ültetnek köréjük, kerítéssel veszik körül, virággal díszítik.

Ipolytölgyes Vendel-szobrának fölírása: VANNAK-E BARMAID FIGYELMEZZ RÁJUK ÉS HA HASZNOSAK MEGMARADJANAK NÁLAD. Ecclesiastici 7, 24, Ao. 1814.

Tréfás szili szóbeszéd szerint a falu Vendel-szobrának kezében azért nincs juhászbot, mert az egyik házban vész pusztítván, a gazda odafutott hozzá, a botot kicsavarva a kezéből: minek ez neked, ha úgysem vigyázol a jószágra.

Sajátos módon a dunántúliak kivétel nélkül egykorú rajnavidéki parasztöltözetben ábrázolják, sőt olykor egyenesen rokokó pásztorjátékok alakjaira emlékeztetnek. Ezzel szemben a Jászság és Kiskunság Vendel-szobrai, így Jászberény, Jászapáti, Jászárokszállás, Jászladány, Nagykáta (1862), Kiskunfélegyháza magyar juhászként: ingben, gatyában, dolmányban, cifraszűrben, tarisznyával, zsírral letapasztott hajjal, illetőleg széles karimájú juhászkalappal tűnnek föl. Népművészeti remeklésként emelkedik ki közülük az árokszállási szobor:

 

SZENT VENDELIN BUZGÓN KÉRÜNK,

ISTEN ELŐTT LÉGY MELLETTÜNK,

MARHADÖG ELLEN VÉDELMÜNK.

1832.

Helyi hagyomány szerint Vendel idevaló jámbor pásztorfiú volt. Amikor dögvész dúlt a határban, letérdelve buzgón imádkozott. Könyörgése meghallgatásra talált, ezért emelték a szobrot. Ünnepén az újabb időkig hatalmas körmenettel tisztelték meg.

E jellegzetes ábrázolások közvetlen eredetéről, kezdeményezőiről nem tudunk. Talán az a félig tréfás, félig komoly megfontolás játszott benne közre, hogy a magyarrá tisztelt Vendelnek ne csak az uradalmi német birkákra és pásztoraikra legyen gondja, hanem a magyar juhászra is, és érezze magát otthonosan az alföldi pusztán is.

Magáénak érzi Vendelt a szlovák juhásznép is. Egy homokkő szobor (1871) ünneplőbe öltözött bacsóként, juhászgazdaként ábrázolja. Egy üvegfestmény pedig Jánosík, a híres betyár módjára örökíti meg: Vendel úgy lebeg a nyáj fölött, ahogyan Jánosík a juhásztáncot járva, ugrás közben magasra emelkedik, és mintegy megdicsőül a maga balladai sorsában. Az üvegkép ismeretlen mestere azzal viszi közelebb Szent Vendelt a szlovák nép ábrázoló hagyományaihoz, hogy kitűnő érzékkel belehelyezi a Jánosík-ikonográfia sajátos formavilágába. A szlovák nép Vendel-kultusza tudomásunk szerint még föltárásra vár.

Vendelt tisztelte Pest-Buda régi német parasztpolgársága, közöttük a ferencvárosi tejesmajorosok, milimárik is. Ő volt a ferencvárosi temetkezési egyesület patrónusa. A Vendel utca nyilván a szent egykori szobrának emlékezetét őrzi.

Az óbudai Szentháromság-szobor egyik domborművén is Vendelt látjuk: villámlás közben imádkozva vigyázza juhait.

A hazai Vendel-ikonográfiának más jellegzetes megnyilatkozása, hogy a XVIII. század második felében készült falusi szószékeken a hagyományos Jézus, a Jópásztor-szimbólum helyett olykor Vendelt ábrázolják. Így Tápiósáp templomában a szószék hangvetőjének tetején a térdelő Vendel faszobrát látjuk, előtte legelésző bárányokkal. Ráckevén a szószék mellvédjének közepén juhait a farkas ellen védelmező Vendel domborműve.

A kultusznak talán legszebb hazai barokk emléke a kecskeméti piarista templom Vendel-oltára: itt rokokó pásztorkosztümben, nagykarimájú kalappal, tarisznyával térdig kötött saruszíjakkal, vájtvégű pásztorbottal jelenik meg. Alakját égi fény világítja meg, lábánál királyi korona hever. Egy ledőlt antik oszlopfő is a mulandóságra emlékeztet mögötte.

Ikonográfiai felsorolásunk természetesen távol áll a teljességtől.

Sződ Vendel-harangja (1753) eredeti népies célzata szerint nyilván a jószágvész elharangozására szolgált.

Visszatérve Vendel napjához, már eddig is láttuk, hogy a Vendel-búcsú számos olyan falunak is fogadott ünnepe, amelynek legföljebb csak Vendel-szobra van. A teljes fölsorolás még a jövő kutatás feladata.

Ságvárott a misének pásztormise a neve. A Kassamindszent somogyi falu búcsújára sereglő pásztorok be szokták egymást avatni a mesterségükre tartozó hagyományokba, fortélyokba. A század elejéről származó adataink szerint Csorna népe is misét mondatott e napon a jószágokért. Két esküdt állott az oltár előtt égő gyertyával a kezében. Mindenki vitt haza egy kisüveg szentelt vizet, amelyet itatáskor a jószág ivóvizébe öntöttek, hogy Vendel oltalmazza meg őket minden bajtól.

Bágyog faluban akkor mondattak Vendel tiszteletére misét, amikor áldozócsütörtök táján az ökörcsordát kihajtották a legelőre. Utána az elöljáróság áldomásra hívta meg a pásztorokat.

A göcseji Szilvágy öregjei a megigézett jószágra régebben előbb ráimádkoztak, majd pedig Vendelhez is könyörögtek a gyógyulásáért.

Székesfehérvár-Felsővároson, amely valamikor a Mezőföld juhászainak Szent Mihály-napi szegődő helye volt, Vendelt máig bensőségesen tisztelik. A hét ama napját szentelik neki, amelyre abban az évben Vendel napja esik. Ilyenkor az igaz Isten imádására, Szent Vendel tiszteletére a négylábú jószágért szokott a család közösen imádkozni, könyörögni.

Nagykátán a hagyomány szerint: „Vendelke a juhászok pártfogója, őrzi a határt.”

A bánáti németek a szántás legalkalmasabb idejének a Vendel napját megelőző és követő tíz napot tartották. Németszentpéter (Sanpetrumare) faluból származó régi adat szerint egy gazdát botbüntetésre ítéltek, mert Vendel napján dolgozott (1780).

Mosonszentmiklós gazdaregulája szerint Vendelre el kell végezni a mezei munkát.

Vendel napja régebben ünnepe volt a jószágnak is: nem fogták be, nem hajtották vásárra.

Vendel így meghódítva népi jámborságunkat, a kultuszt éltető szakrális ponyvairodalmunkban is megjelenik. Legnagyobb hatású, Padányi Bíró Márton óta legtudatosabb apostola Orosz István (1838 – 1922) a maga korában nagyhírű jászladányi szentember.

Irodalom: Bálint Sándor ÜNNEPI KALENDÁRIUM II. Szent István Társulat, Budapest, 1977. 384-392.

Tátrai Zsuzsanna: Október 20. Vendel napja. In: Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. (Dömötör Tekla főszerk.), Budapest, 1990. 201.

Manga János: Szent Vendel napja. In: Magyar Néprajzi Lexikon 4. (Ortutay Gyula főszerk.), Budapest, 1981. 671.

A témáról még: H. Bathó Edit–Faragó László: SZENT VENDEL SZOBROK A JÁSZSÁGBAN

Gulyás Éva: Egy őszi pásztorünnep és Európai párhuzamai. Szolnok, 1986.

Módosítás dátuma: 2020. április 06. hétfő, 12:55