Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Mazsolák

IRÁN-SZAGÚ, SZITTYA SEREG Gondolatok Ady magyarságképéről

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

IRÁN-SZAGÚ, SZITTYA SEREG

Gondolatok Ady magyarságképéről

Ha a kutató egy magvas kérdés megoldásán fáradozik, természetszerű reflexe, hogy lehetőleg kikapcsoljon napi életéből minden olyan tényezőt, amely szorosan véve nem a vizsgált témával függ össze; amely eltérítheti más irányba gondolatait; nem segíti, hanem zavarja abban, hogy mielőbb megoldhassa feladatát. Legtöbbször azonban ez a gyakorlatban kivitelezhetetlen. Ha más nem, akkor saját már kialakult életritmusának, szokásainak és környezetének önmozgása csap át hullámaival az elzárkózás gátján, s kavarja fel, hozza mozgásba a kutatást körülölelő csendes állóvizet. És ez talán nem is baj.

Manapság – tanítványaim panaszai hitelesítik ezt – sok fiatal kutató hivatkozik arra, hogy valamilyen feladatot azért nem tud kellően vagy idejében megoldani, mert úgymond „nem hagyják dolgozni”, „felesleges feladatokkal terhelik meg a munkahelyen”, vagy a különben kötelező munkahelyi feladatok, az apró-cseprő, pitiáner ügyek „elvonják a munkától”, „nincs idő az elmélyedésre”, „nem tud koncentrálni”.  Könnyű nekem, mondják többen, mert már nyugdíjas nagypapai székből nézem a világot és kiiktathatok minden zavaró tényezőt és csak azzal foglalkozhatok egész nap, ami fontos számomra; nyugodtan kutathatok, írhatok, teljes odaadással elmerülhetek egy kérdéskörben. Való igaz – ha leszámítjuk a korral járó, egyre sokasodó új bajokat – ebben van valami: nincs a szakmával együtt járó kötelező napi munka (nyilvántartás, kiállításrendezés, adminisztráció, ülésezés), kevesebb levelet kell felbontani, megválaszolni, a tennivalókat másokkal egyeztetni, utazni és sorolhatnók. Inkább elmélyülhet az ember egy-egy témakörben, s nem hajt az (határ)idő sem annyira. A magunk szabta időhatárokat (ha eleinte megszokásból ilyet kitűzünk) kockázat nélkül arrébb tolhatjuk, s egyéb korábban fontos tényezőket is szabadon módosíthatunk, kiiktathatunk. De ára is van ennek: kevesebb a kihívás. Vagy ahogyan Ady írja egy türelmetlen ifjú költőnek szóló versében: „… jaj annak, aki kihull a Mából.” A Mából, amely „Kínságos és mégis szent”. Ártalmunkra lehet az, ha hermetikusan lezárjuk alkotó műhelyünk kapuit. Be kell engedni a Mát annak minden bajával együtt, s figyelni és reagálni kell, ha lehet azon közben is, amikor valami úgynevezett „fontos” dolgon munkálkodunk.

Ezeket azért mondtam el, mert jómagam ilyen helyzetbe kerülvén ma is törekedem arra, hogy benne éljek a szellemi élet folyamatában, ne zárkózzam el, válszoljak a kihívásokra. A teljes elzárkózás, a csak egy kérdéskörre való koncentrálás a végső megoldást laboratóriumi szagúvá teheti. Ha pedig beszivárognak a külvilág néha zavaró eseményei, gondjai, bajai, de sikerül ezeket hasznosítani, sokkal inkább életszagú eredményt kapunk. Főként a társadalomtudományokra jellemző, hogy bizonyos kérdések nem steril közegben vetődnek fel, s ezért másképpen fogalmazódnak meg, sőt néha egyenesen aktualitást nyernek. Ha gondolkodásunkat kellően átitatta a megoldandó feladat nedve, akkor már ismert dolgokat, rutinszerűen végzett cselekedeteket is ennek az állapotnak megfelelően látunk, hajtunk végre és megeshet, hogy új összefüggéseket fedezünk fel, amelyek módosíthatják korábbi álláspontunkat, gazdagíthatják egy-két vonással a berögződött képet. A nem hermetikus elzárkózásnak nemcsak  zavaró tényezői vannak, hanem számos haszonnal járó hozadéka is.

Eddigi munkásságom jelentős részét teszik ki a jászokra, kunokra vonatkozó történeti-néprajzi kutatások. Az újabb eredményeket pontosan követni tudom, s eddigi megállapításaimat szembesítem velük, módosítok vagy elvetek dolgokat, s készülök arra, hogy ezek felhasználásával is lehetőleg teljesebb és igazabb képét adjam a jászok és kunok kultúrájának. Kutatásaim képzeletbeli térképén egyik jelentős táj, jóllehet az utóbbi két évtized terméséből ez nem igen olvasható ki, e két etnikai csoport múltja, kultúrájának jellege. Bármit is olvassak, írjak, csináljak, mindig azt is mérlegelem, hogy annak jászkun szempontból van-e kamatoztatható tanulsága. Napjainkban örvendetesen megszaporodtak a frissen közzétett új kutatási eredmények; könyvek, tanulmányok, konferenciák, kiállítások egész sora önti elénk egy, a mienknél fiatalabb kutatói generáció szorgos munkája eredményeit. Az események egy részének ugyan – ha egészségi állapotom engedi – magam is aktív résztvevője vagyok, de a technika és a felgyorsult könyvkiadás jóvoltából rövid idő alatt megszerezhetem a kellő információt minden kutatási területről, új megállapításról. Benne élek hát a jászkun Mában is, mint történész, mint néprajzos, s bármi kerül a kezembe az egy „jászkun szűrőn” is átmegy, s tanulságokkal jár.

Módosítás dátuma: 2014. február 08. szombat, 19:53 Bővebben...
 

A megidézett múlt, a magyar észjárás, 2010-2012

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A megidézett múlt, a magyar észjárás, 2010-2012

A globalizáció

A globalizáció és a mondializáció fogalmai a 20. század második félben, főként a bipoláris világrend megszűnésével születnek meg és terjednek el a megjelenő társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális jelenségek leírására. A nemzetállami határokon átívelő globálissá vált gazdaság hatásai és a harmadik információs forradalom alapvetően megváltoztatták a térről való gondolkodást és hatalomgyakorlás módját. A 19-20. században prosperáló nemzetállamok szerepét megváltoztatta, átalakította s legfőképpen háttérbe szorította.

E változások gyökere, a modernitás, a liberális kapitalizmus keynesi modellje és a nemzetállamiság eszmélje ugyanabban az európai kultúrkörben alakultak ki, mint amiben e tendenciák következményeit most mi is magunkon érezzük. A világméretű gazdasági érdekek és a nemzetközi pénzügyi rendszerek háttérbe szorították azokat az egyetemes értékeket, melyek védelmére annak idején a nemzetállamok létrejöttek. A liberális gazdaság számára az állam egy olyan szükséges elem a rendszerben, mely annál jobb, minél kevesebb befolyással bír (a jó állam fogalma tehát a gyenge állam fogalmával azonos). (Jürgen Habermas).

A nemzetek kialakulása, illetve a nemzettudat kialakítása kulturális alapon történik, az identitást létrehozó jegyek és attribútumok megfogalmazásával és elfogadtatásával (Max Weber). A globalizáció ezeket nem hagyta érintetlenül. Nem csak gazdasági, politikai, de kulturális globalizáció is zajlik: a különböző kultúrák homogenizálódnak, univerzalizálódnak. A globalizáció gazdasági értelemben már felszámolta az államhatárokat, szabad teret enged az áruk, eszmék, munkaerő és a tőke szabad áramlásának, s ezzel együtt a kulturális elemek kicserélődésének is.[1] Így sérül az identitástudat, és a könnyebbé válik a puszta érdekek érvényesítése. A jóléti szociális államok funkcióinak felülírásával és a kulturális sokszínűség homogenizálásával a globalizáció természetszerűleg ellenállást vált ki a még mindig politikai keretekül szolgáló nemzetállamokból.

Bővebben...
 

Magyar nyomok 2.

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Magyar Nyomok 2.

Avanti ragazzi di Budapest! Előre budapesti srácok!

Az 1956-os magyar forradalom eseményeit az olasz közvélemény is élénk érdeklődéssel és szimpátiával követte. Ahogy Szőnyi Zsuzsa írja, az olasz nép nem feledte el, hogy 1849-49-ben a magyarok Türr István és Tüköry Lajos vezetésével a Garibaldi-féle szabadságharc segítségére siettek.

Minden olasz politikai csoportosulás –természetesen a kommunisták kivételével...- támogatta a forradalmár magyar ifjakat, az eseményeket október 26-án még a parlamentben is megvitatták, melynek eredményeképpen az olasz külügyminiszter, Gaetano Martino kormánya nevében felemelte szavát a szovjet tankok budapesti megjelenése ellen. Beszédét a képviselők állva hallgatták végig, s többször tapssal szakították félbe. A november negyedikén bekövetkezett szovjet beavatkozás után két nappal újabb parlamenti ülésen tárgyalták a fejleményeket. Ennek hatására Olaszország az ENSZ közgyűlésén is felszólalt, ahol amellett, hogy elítélte a szovjetek közbeavatkozását, nemzetközi fellépést is javasolt úgy a Szovjetunió, mint a Kádár-kormány ellen. Az amerikai és orosz fél között, a szuezi válság megoldására kötött hallgatólagos megállapodás azonban a nyugat-európai nagyhatalmakat is passzív álláspontra kényszerítette.

A magyar forradalom híre egész Itáliában szolidaritási hullámot indított el. A politikai pártok, szakszervezetek és különféle más társadalmi csoportosulások sajtónyilatkozatait országszerte követték a tiltakozó megmozdulások, a diáktüntetések. Példának okáért a Giovane Italia nevű, antikommunista diákokat tömörítő szervezet október 25-től kezdve három héten keresztül szervezett tüntetéseket Rómában, melyeken olykor tízezer diák is részt vett. A történeti források szerint ekkor nemegyszer a rendőrségnek is be kellett avatkozni, hogy megvédjék a szovjet nagykövetséget valamint a kommunista L’Unita nyomdáját.

A Vöröskereszt irányításával véradási akciók indultak szerte az országban, s azt gyógyszerekkel, kötszerekkel és élelmiszerekkel egyetemben az olasz honvédelmi minisztérium által rendelkezésre bocsájtott két repülőgéppel juttatták el Bécsen keresztül hazánkba.  A torinói kórház egy tíz orvosból, hat ápolóból és harmincfős segédszemélyzetből álló mozgó elsősegély egységet küldött fővárosunkba, melynek finanszírozását a Fiat cég vállalta magára. A szicíliai régió is részt vett az adományozásban, ők tíz vagon narancsot és citromot küldtek a felkelőknek.

Módosítás dátuma: 2016. október 09. vasárnap, 08:50 Bővebben...
 

Mindenszentekkor

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Mindenszentekkor

„ A reggel csendes volt, kicsit ködös, de a fák levelei között élesedő világosság ígérgette a későbbi fényességet. A laza felhőket még a hajnal hagyta a kertek felett, hogy foga ne legyen a hidegnek, mert még nem volt itt az ideje.

A kémények ímmel-ámmal füstölögni kezdenek s a füst úgy megy felfelé, mint Ábelé annakidején, jelezve a jó időt és a jó embereket. Nincs itt semmi baj, de nem is lehet, mert az égi naptárban erre a napra általában ragyogó szomorúság van előírva: közeli ragyogás és távoli szomorúság. Mindenszentek napja ez, amelynek ragyogása átvilágít a holnapba, a tenyerébe hajtott arcú, örök másnapba, a Halottak napjába.

De ez a nap még Mindenszentek napja, s az öregasszony körülnéz az őszirózsák között, amelyekből koszorú lesz. Szép, na! Fehérek, lilák, halványak és elmosódott színűek, mert az őszi nap bágyadt festékes ládájában már csak ilyen színek vannak. […]”

Részlet Fekete István: Egy nap című elbeszéléséből. Nesztor Kiadó. Budapest, 1996. 303.

Módosítás dátuma: 2012. november 02. péntek, 18:05
 

ÖSSZEESKÜVÉS ÉS GLOBALIZMUS

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

ÖSSZEESKÜVÉS ÉS GLOBALIZMUS

Nem lehetetlen, hogy megköveztek érte, legalább is eszementnek, árulónak vagy vaknak tartotok. Máris túlzok, hisz nem vagyok olyan nagy ember, hogy véleményem néhány baráton kívül sokakat érintene, mégis leírom azt, ami mostanában foglalkoztat, s mélyen elszomorít. Ez pedig az ország és világ jelenkori társadalmának és jövőjének megítélése, az uralkodó fő folyamatok értékelése, ezek mostani és a jövőben várható értelmezése. Szenvedői vagyunk a téveszmék terjesztésének, egy ahistorikus látásmód az elmékbe való pumpálásának, hamis próféták hatásos működésének olyan céllal, hogy a velük megfertőződött embert cselekvésképtelenné tegyék, majd megbénulva, birkaként hagyja, hogy a vágóhídra hajtsák. Nem vesszük észre a jól álcázott csapdát, a nagy átverést.
Sűrűn kapok ma levelet az úgynevezett összeesküvés elméletről, melynek lényege, hogy a világban egy-két tucatnyi ember kezében van az emberiség jövője, s ezek világuralomra törve a Föld elpusztítására is képesek lévén, minden szépet és jót lehalásznak. Az egyes ember belső énjét épp úgy képesek befolyásolni, mint a Föld klimatikus viszonyait, teremthetnek cunamit, porvihart, özönvizet, eltéríthetnek tengeráramlatot épp úgy, mint produkálhatnak jégkorszakot vagy mindent megölő szárazságot. Legutóbb e tárgyban érkezett levelem „A torontói jegyzőkönyveket”-nek mondott dokumentum kivonatát tartalmazza. Ezek állítólag 1967. nyarán keletkeztek, s 1990-ben publikálta Serge Monast 15 pontban foglalva össze azokat a tennivalókat, amelyek az akkor kidolgozott tervből 45 esztendő alatt azóta csaknem maradéktalanul megvalósultak az NWO eszméi közül. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy hamisítvány jellegét éppen ez a maradéktalanul bekövetkezett megvalósulás bizonyítja. Történész ember tudja, hogy ilyen nincs. Csakis utólag, már a bekövetkezett események ismeretében fogalmazhatták meg a plánumnak mondott részt ennyire egybevágóan. De nem ez a lényeg.

Bővebben...
 


4. oldal / 10