Néprajzi érdekességek 8

Fallosz alakú üveglopó

Az erotika nem csupán a mindennapi életünknek, de az irodalomnak, a tudománynak (ezen belül a néprajznak) is igen kedvelt témája. Sokan, sokszor és sokféleképpen írtak, gyűjtöttek róla, így alapvetően igen gazdag szakirodalommal rendelkezünk a népi kultúra erotikához való viszonyáról és legkülönfélébb tárgyi megnyilvánulásairól. A pálinkás butellák szövegei, a falloszállító bábúk számos változata, népi faragások közt igen gyakran találunk ilyen képi vagy szövegvilággal díszített tárgyakat, de a szellemi néprajz területén is számos mesét, adomát, csujogatást jegyeztek fel kutatóink az elmúlt évszázadban. A mai korhoz viszonyítva nem kevésbé direktek a paraszti világ erotikus megnyilvánulásai, azonban elődeink életében mindennek megvolt a maga helye. Nem mutogatták ezeket a kellékeket mindig, és nem beszéltek ezekről a témákról csak a megfelelő időben, helyen. A lakodalmak alkalmával volt például itt az ideje ennek, amikor a fiatal párt felkészítették a közösségben elfoglalt helyükre és kötelességükre (gyermekcsinálás), ezért ilyenkor adtak a lányok kezébe kerámia- vagy répafalloszt, tettek az ifjú pár elé főtt birkafarkát. Ilyenkor hangzottak el a csujogatások, melyek rendkívül direkt formában utalnak a szexuális életre:

"Az én pinám üveghintó,

A te farkad szolgabíró,

Nyissuk ki az üveghintót,

Csapjuk bé a szolgabírót.

Meleg volt az üveghintó,

Okádott a szolgabíró."

Képünkön egy cserépfalui pince üvegből készült borlopóját láthatjuk, melyet mulatságok alkalmával adnak lányok kezébe. Gyakran humoros szövegek kísérik használatát, "nem fújni kell, hanem szívni!", „van még ott mit tanulni”, „nagyon félszegen fogja”. A lopónak létezik más vidéken olyan változata is, melynek a csöve gumicső, így elkerülhető, hogy az ittas vendég beletörje a hordóba.

Emberek a gáton

Első találkozásunkkor mindketten biciklivel voltunk, azzal a különbséggel, hogy Ő éppen támaszkodott rá, míg Én komótosan tekertem Szeremle felől a mohácsi révhez a Duna gátján. Messziről annyit láttam, hogy a nyári zöldjében pompázó gát tetején egy bácsi tologatja a kerékpárját és valamit figyelget odalent az aljban. Csak közeledvén vettem észre, hogy kutya is tartozik hozzá és így kettesben legeltetnek egy falkányi birkát az ártéri oldalon. Egyből megértettem miért van néhány kilométer óta olyan szép rövidre rágva a gyep a gáton, hiszen szakavatott és rendszeres gondozói vannak. Mikor mellé értem, köszöntem és nem állhattam meg, hogy intézzek hozzá egy-két szót, hátha megszaporodnak és beszélgetéssé kerekednek. Ráértem és láttam ő sem siet sehová.

Jól számítottam, mert a szép napsütéses délelőtt végére jártunk, a birkák már a jóllakás szélén állhattak és hamarosan közelgett a delelő, a fél nap már letudva, ilyenkor elégedett minden juhászember. A szabadban járók egymás közötti közvetlenségével érdeklődtem sorsa felől, Ő pedig szívesen tárta fel előttem röviden, miként esett, hogy juhász létére biciklivel legelteti a falkát.

Valaha rendes, nagy nyája volt, nem csak egy ilyen kis falka, mindössze vagy hatvan anya. (Mert ugye „a báránynak anyja, a gyermeknek meg édesanyja van.”) De néhány éve megrendült az egészsége, gondolt egyet és ötszáz anyabirkáját egyben eladta. Igen ám, de azt követően rohamosan rosszabbra fordult az állapota olyannyira, hogy a végén már menni is alig bírt. A birkák is hiányoztak az életéből, hiszen gyermekkora óta körülöttük forgolódott. Szerzett ezért pár anyát és utolsó erejét megfeszítve újra legeltetni kezdett, így biciklire támaszkodva térítgette az aprócska falkát. A gát tetejéről irányította őket, mint találkozásunkkor, jól betanított kutyája segítségével, aki csak akkor mozdult a sarkából, ha feladatot kapott.

Néprajzi érdekességek 7

Gépjármű gumiköpenyéből készült bocskor

A bocskor egyetlen darabból szabott talpú és felső részű, sarkatlan, elöl kerek vagy hegyes orrú, bocskorszíjjal felköthető könnyű lábbeli, amely a talpat, a talp széleit és a lábujjakat védi. Anyaga lehetett kikészített bőr, de készítettek bocskort szőrösen hagyott, kikészítetlen bőrből is. Formája szerint lehetett: egylábas, tehát bármelyik lábra felhúzható, vagy féllábas (a Felső-Tisza vidékén), tehát a jobb és bal láb szerint külön formájú. Készítette mindenki saját maga is, de bocskormetélők is készítettek bocskorkaptafán. Az alföldi magyarság a Kiskunságtól a Felföldig és a Nyírségig a kerek fejű, ráncos orrú bocskort hordta. Az Alföldön a Köröstől és a Kiskunságtól délre és a Dunántúl déli részén talpból és a lábujjakat fedő felső részből készült fedeles bocskort viselték. A Fekete-Körös völgyi magyarság az orrán fűzött, de tompa orrú telekes bocskort hordott. Ennél „telek”-nek nevezték a széleibe vágott füleket vagy lyukakat, amelyekbe a bocskorszíjat fűzték.

A magyar lábbelik egyik legrégibbi fajtája, melyet a szomszédos szláv népek a magyaroktól kölcsönöztek. Minden bizonnyal az egyik legősibb lábbelink, amit nemcsak a feljegyzések tanúsítanak, hanem a regösénekeknek az a részlete is, amely Szent István első magyar király regöseinek nyírfakéreg bocskorát említi. Ilyet a rokon finnugor népek a legutóbbi időkig viseltek. A bocskor különböző változatait a XVII. században még a főurak is hordták, mert Zrínyi Miklós költőről feljegyezték, hogy telkes bocskor viselt azon a szerencsétlen kimenetelű vadászaton, melyen életét vesztette.

Az I. világháború után elnyűtt csizmaszárból is készítettek bocskort. A képen látható darabot a magyarremetei tájházban kaptuk lencsevégre. Érdekessége, hogy egy gépjármű gumiköpenyéből készült. A belényesi vásárban lehet időnként kapni ezt a modern anyagból vágott lábbelit, melyet románok árusítanak.

További fotók: MEGTEKINTEM

Néprajzi érdekességek 6

Cigányok által adományozott hálatábla Mátraverebély-Szentkúton

A hálatáblák valamely csodatételre válaszul készült köszönetet kifejező üzenetek. Többnyire márvány az anyaguk, de időnként készülnek fából is, melyeket kegyhelyek, kegyszobrok, kegyképek körül függesztenek ki. Isten vagy valamely szent közbenjárását kért ima meghallgatására adott válaszok, melyek egyrészt a megszólított csodatévőhöz valamint a többi hívőhöz is szólnak. A hálaszöveg mellett névvel vagy monogrammal és dátummal szokták kiegészíteni őket. Búcsújáró és kegyhelyeinken gyakran fel is szólítják a híveket, ha imájuk meghallgatásra talált, hogyan készítsék el hálatábláikat:

„Bátorítjuk és kérjük mindazokat, akik imameghallgatásra találtak Mátraverebély-Szentkúton, hozzák vagy juttassák el hálatáblájukat a kegyhelyre. A táblákat a külső liturgikus térben helyezzük el. Kérjük, hogy a hálatáblákra az imameghallgatás évszámát is írják rá, mert azzal is erősítik mások hitét, bizalmát, ha láthatóvá válik, hogy napjainkban is történnek imameghallgatások, csodák.” (Mátraverebély-Szentkút)