Adatok a „hamis eskü" mondáihoz
1. ) Pesti Frigyes 1864-ben készült helynévgyüjteményében a hunyadmegyei Livádia község helynevei közt olvassuk:
„Livadze nevű düllő, mely jelenbe a szomszéd Borbátvíz község tulajdona állítólagosán azon regényes jogalapnál fogva, hogy miután a régi villongós időkben ellenség beütése s azon akkori vad kor szelleme szerint egészbe felégettetelt, elpusztíttatott, a tér pusztán, parlagon maradt s idők teltével a' tulajdonjog fölött perre került a' dolog, melynek következtében egy borbátvízi hatalmas űrnek, — ki midőn a kérdéses hely színére törvényhatósági bizottmány szállt ki, lábbeliinek a' talpát belőlről megrakta földdel és midőn az eskü részire ítéltetett, megesküdött, hogy azon föld, a' melyre ő lépik, az ő udvari allodiális földje s így ezen időtől fogva a megnevezett dűlő a borbátvíziek birtokában van mai napig."
Pesty Frigyes : Helynevek. (Kézirat). Hunyad megyei kötet. (Nemzeti Múzeum könyvtára. Kézirattár).
2. ) Enesei Dorner Béla : Az erdélyi szászok mezőgazdasága (Budapest 1910. 189. 1.) c. munkájában fedezte fel ezt az erdélyi szász hagyományt:
Az 1802. év böjtmás havának 29-én a nemes jász és két kún districtusok részéről tartatott közönséges gyűlés a következőket rendeli currentáltatni :*
„Rozsnyó, a még ma is szép és hatalmas hegytetőn épült vár védelme alatt nagyobb teleppé nőtte ki magát és kirajzotta Keresztényfalvát. Ezek aztán elszakadván, földjeiket is kövelelték a rozsnyaiaktól. Természetesen perre került 1563-ban, l. János király alatt a dolog, melyet a rozsnyaiak nyertek meg, de jellemző és érdekes módon : A határon a rozsnyói küldöttség jól bement a keresztényfalviak földjeire és megesküdött, hogy még ott is rozsnyói földön állanak. A keresztényfalviak elképpedtek, de a régi időben a hamis eskünek még a vádja is rettenetes volt, tehát nem mertek szólani. Később aztán kiderült, hogy a rozsnyóiak sern esküdlek hamisan, mert csizmájukba rozsnyai földet tettek és tényleg azon állottak az eskü alatt, tehát nem hazudtak."
3.) A Nagykui ságon a török világ alatt elpusztult Marjalaka és Ecseg egykori községek, 1730 táján már pusztákról ez évi határjárásakor Ágoston Gergely 57 éves tanú azt vallja, hogy mikor még Marjalaka és Ecseg faluk voltak s egymással villongásban álltak, két öreg tanú a csizmájába földet tett s úgy esküdött meg. (Karcag város levéltára. Metales. Ecseg- és Marjalaka.)
Györffy I.
Közli Györffy István. Megjelent az ETHNOGRAPHIA-NÉPÉLET XLIX. évi 1-2. számában.