Szépirodalom a folklórban

Internetfüggőség ide – facebook-jelenlét oda, az irodalom - hisszük és valljuk - ÉL. Gömör, ez az ország az országban (hogy mikor, melyikben, mennyire: lényegtelen részletkérdés) különösen híres arról, hogy népe irodalmi vénával megáldott. Ha igaz, ha nem, szeretjük ezt hallani is, hangoztatni is. Talán ezért is lett úgy, ahogy lett: Rimaszombat főterén ma már –hála a Magasságos Felettünk Lakónak és földi segítőinek – két költőszobor is emlékeztet bennünket erre. Tompa Mihályé, aki sokáig élt ezen a vidéken, már több helyen is megfordult, de manapság végre ismét az igazi helyén áll. Gömöri lelkészhez is, a gólyához és a madár fiaihoz szomorú verset író költőhöz is illik mélázó arca, fejének lehajtott tartása, az egész alak nyugalmat (vagy belenyugvást?) sugalló hangulata. Petőfi szobra 2004-ben került mellé. Alakja kisebb, ámde…. Tompa Mihály mellett különösen kifejező felfelé tekintő arca, „huszáros” tettrekészsége, harcosan borzolt haja, lendületes tartása. Egyszóval a két alak egymásmellettiségével is hangsúlyozza a megformáltak lelki alkatának különbözőségét, Petőfi harcosságát, Tompa melankóliáját.

Talán ez az utóbbi vezette Jóska bácsit a legújabb szóláshasonlat, egy igazi folklór gyöngyszem megfogalmazására…

Egy 6-7- éves falubeli gyerek elcsent valamit az udvaráról, de nem jól sikerült a manőver, a tettes füle a Jóska bácsi kezébe került.

- Te semmirevaló gazember, többet ne kerülj a szemem elé!

- ….

- Szégyelld magad, szomszédok vagyunk, és meglopsz!

- ….

- Mi az, hallgatsz!!!??? Micsoda, egy szót se szólsz, beszélek hozzád, te meg csak hallgatsz és a földet nézed, mint az k..va Tompa azon a k..va téren!!!