Anekdoták néprajzosokról 25. Mi Jászkunok!

2011. június 27. hétfő, 15:34 Szabó László
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

MI JÁSZKUNOK!

Kiskunfélegyházán tartottuk a Jászkunság Kutatása ’85 címmel az elsÅ‘, ma már sokadiknál tartó három megyére kiterjedÅ‘ tanácskozásunkat (Bács-Kiskun, Szolnok, Pest megyék). Felmértük, hogy mi történt eddig az utolsó pár évtizedben a különbözÅ‘ társadalomtudományok területén és megjelöltük a feladatokat is. Elhatároztuk, hogy ezt három évente mindig másutt megtartjuk, s beszámolunk arról, mit végeztünk. Szíves házigazdánk Fazekas István volt. A kiváló ebédet még kiválóbb vacsora követte, s jó borocskák is kerültek az asztalra. A hosszú asztalnál kezdték felszolgálni a kiskunsági módra készített birkatestet. A fehér kötényes teremÅ‘rök és a múzeum nÅ‘i alkalmazottai hatalmas tányérokon fÅ‘tt hasáb krumplival hozták a még hatalmasabb adag párolgó húst.

Ekkor megszólalt Bellon Tibor, a Nagykun Múzeum igazgatója, kijelentvén, hogy cseréljék ki tányérját, mert a birkatestet a nagykunok kenyérrel eszik, ha netán krumplit is fÅ‘znek, az arány: egy birka – egy krumpli. Nem hagyta szó nélkül a Jász Múzeum direktora sem, Tóth János, mondván, hogy a jászok is kenyérrel, no meg kaláccsal eszik. Mellettem ült Sztrinkó István barátom, aki a kiskunok nevében tiltakozott a birkapörkölt ilyetén meggyalázásán: Tudhatnák a félegyháziak, hogy a kiskunoknak is borsódzik a háta a krumplitól.
Megszólalok erre hangosan:

 

-Szépen vagyunk a jászkunokkal. Mit szólna Gyárfás ezekhez az „Å‘si jászkun nevekhez”: Bellon, Tóth, Sztrinkó…?

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 19:48