Szívdobogást kap, mint Viga Gyula a Coca-Colától

Szabadszálláson gyűjtöttünk már második éve Sztrinkó István irányításával. Az első év jól sikerült és eredményes táborozásának híre többeket vonzott. Lehetőség nyílt ugyanis arra, hogy a kecskeméti múzeumok pénzén jó két hétig vizsgálódhasson valaki Szabadszálláson és tágabb környékén. Olyanok, akik valamelyik témát nagyobb térségben gyűjtötték, kutatták, lehetőséget kapta arra, hogy ide is eljussanak. Viga Gyula abban az időben a kecsketartáshoz gyűjtött anyagot országosan is, míg Bodó Sándor az igázást vizsgálta ugyanígy. Történt, hogy egyik nap úgy döntöttünk, hogy néhányan Szabadszállásról elindulva elmegyünk Kiskunfélegyházáig, közben ki-ki a maga témájához végez megfigyeléseket, kérdezget, tájékozódik, s egyáltalán megismerkedik a Duna-Tisza-köze középső részével. Izsák, Orgovány, Jakabszállás, Kisszállás, Fülöpjakabszállás, illetve néhány tanya volt a megállóhelyünk.

Óriási hőség volt. A mikrobuszban alig lehetett megmaradni. Egyik helyen, engedtessék meg nekem, hogy most ne nézzek pontosan utána hol, néhány ház és egy tanyasi bolt állt az országút mellett, éppen a legsivárabb táj kellős közepén. No, ide bemegyünk és megpróbálunk inni valamit, mert már a magunkkal vitt folyadékok felforrósodtak. Bent eléggé hűvös volt, a boltot fellocsolták. Kiderült, hogy a sör is iható hőmérsékletű. Nosza rendeltünk is! Bodó Sanyi, jómagam és Magyari Márti is. A gépkocsivezető, Áipli Gyula és Viga Gyula még kint maradt, bezárták a kocsit. Tudtuk, hogy Viga nem szereti a sört, druszája pedig nem ihat, ezért nekik Coca Colát rendeltünk, ami talán még hűvösebb is volt a sörnél. Éppen kézbe fogtuk üvegeinket, amikor a belépő Viga nagy hangon kijelentette, hogy én nem kérek Coca Colát, mert szívdobogást kapok tőle. Nagyot néztünk. Aztán kicseréltük narancslére, hátha az nem árt annyira. Azért megjegyeztük, hogy a cukor tartalma annak is nagyon káros és gondoljon koleszterin szintjére is.
Egyszerű kis történet ez, de, hogy-hogy nem (folkloristáknak való elmélkedés!) a szabadszállási táborban híre ment, majd később azon is túl, méghozzá klasszikus formát öltve proverbiumként. Sokáig lehetett hallani:

– Szívdobogást kap, mint Viga Gyula a Coca Colától!

– Megdobogtatja az ember szívét, mint Viga Gyuláét a Coca Cola!

– Úgy vert a szíve, mint Viga Gyulának, mikor Coca Colát ivott!

Nem tudom, hogy Gyula még mindig tartózkodik-e az imperialista italtól. Én is ezt tenném a helyében. Miskolcon és Hegyalján egyéb ital is van a Colán kívül.
És nem a bőcsi sörre gondolok!