Fél deci a pofám...

Mikor a rendszerváltás ideje közelgett, akkoriban jártunk elÅ‘ször Erdélyben Kürtössy Péter barátommal. Zetelakán szálltunk meg, s be-betértünk a Dagiba. Ebben a presszóban mindig helyiekkel lehetett találkozni, s az olcsóbbak közé tartozott. Mikor bementünk a kocsmába, fél deci köményest kértünk. A pultos lány elment, tíz perc múlva jött vissza elnézést kérve, hogy felkutatott mindent, de nincsen féldecis poharuk. Ekkor tudtuk meg, hogy itt mindenki decivel issza a pálinkát. A mezÅ‘rÅ‘l bejött egy szalmakalapos bácsi is, akinek kasza volt a kezében. EgybÅ‘l kért is egy deci köményes pálinkát. Ahogy jó néprajzoshoz illik én is igyekeztem szóba elegyedni az öreggel.

-Tessék mondani, miért éppen decit kérnek maguk itt? Miért nem féldecit?

Az öreg erre aztán láthatóan meglepÅ‘dött, s elkezdett gondolkodni. A mutatóujjával fel is tolta a homlokán a szalmakalapját. Végül aztán kinyögte:

-Tudod fiam, nekem éppen féldeci a pofám, egy kortyot meg minek kérjek?