Dankó Imre bácsi néprajzi órái
A debreceni Néprajzi Tanszék órái közül Hunyadi Péter barátommal Dankó Imre óráit szerettük legjobban látogatni. Néprajzi muzeológiát, délszláv népek néprajzát s minden egyebet felvettünk, amit csak lehetett, s a többséggel ellentétben imádtuk hihetetlen humorát, s a diákokkal szemben tanúsított mogorva, de szeretetteljes magatartását. Ezt a stílust igen kevesen kedvelték, számos ma "híres" néprajzos tért ki elÅ‘le, s "vizsgázott" más tanárnál, hogy ne kelljen Imre bátyánkkal találkoznia. Állandó bevett formula volt elÅ‘adásain, hogy rákérdezett irodalmi olvasottságunkra, s annak teljes hiányát folyamatosan a következÅ‘képpen definiálta:
-Maguk marhák! Maguk nem olvasnak semmit!
Bevett gyakorlat volt elÅ‘adásain az is, hogy bár nem lehetett volna, Å‘ mégis írta a résztvevÅ‘k listáját szorgalmasan. Nem is írta, íratta. Aki jelen volt, annak fel kellett körmölnie nevét a névsorra. Ilyenkor aztán elÅ‘readták a lapot, Imre bácsi pedig megszámlálta a neveket. Mikor rájött, hogy a névsor jóval bÅ‘vebb a jelenlévÅ‘knél, szépen végigolvasta a listát, s megjegyezte azokat, akik felíratták magukat. Ezek aztán késÅ‘bb szorultak a vizsga alkalmával.
Néprajzi muzeológia vizsgán mindenkinek adott egy tárgyat, amit le kellett írnia szépen leírókartonra. Senki sem választhatott, úgy tette mindenki elé. Ez volt a vizsgabeugró. Nekem szilke jutott. Aztán jött az elsÅ‘ kérdés:
-Maga honnan jött?
A válasz után azonban mindenki konstatálhatta, az öreg bizony sokkal többet tudott szülÅ‘falujáról, mint Å‘ maga, akármennyire is lokálpatrióta volt az illetÅ‘. Egy-egy településen megkérdezte, hogy él-e még xy, a híres halász, múzeumigazgató vagy tanár. Nálam is hasonlóan kezdÅ‘dött az elsÅ‘ muzeológia vizsga, s csuklóból dobtam vissza a választ:
-FelsÅ‘göd.
-Nagyszerű! -vágta rá Imre bácsi. -Ott aztán semmi nincs! No, legyen akkor Vác. Milyen múzeum van Vácott?
-Tragor Ignác Múzeum, korábban Vak Bottyán.
-Kiváló. Hány épülete van?
Itt rögtön véget is ért mutatványom, halovány kisegítÅ‘ pót lila dunsztom nem volt róla, hány épülete lehet a váci múzeumnak. Az öreg azonban nem rettent meg, elmondta, hogy hét. Aztán folyt tovább a vizsga. Senkinek nem adott egyest, visszarendelte a hülyéket, legalább a saját környezetüket ismerjék meg! KövetkezÅ‘ alkalommal már rettentÅ‘en felkészültem a váci múzeumból, sÅ‘t, az összes környékbeli települést végigszánkáztam, nyugodtan vártam hát a megmérettetést. Jött is a kérdés, hol lakom, nagyszerű, ott nincs semmi! Akkor legyen Vác. Neki is lódultam, s elkezdtem mondani, hogy Tragor Ignác Múzeum... Közbevágott Imre bácsi:
-Ki volt Tragor Ignác?
Azt hittem, megnyílik alattam a föld, elsüllyedek. Hamar feltaláltam azonban magamat, s gyorsan elkezdtem sorolni a múzeum épületeit, hány van, hol állnak, éppen milyen kiállítás tekinthetÅ‘ meg bennük. Ekkor az öreg elkezdett hangosan kacagni:
-Látják? Hülye! De legalább tud valamit! Azután elmagyarázta, ügyvéd volt, s Å‘ alapította a Váci Múzeumi Egyesületet. Végül beírta az ötöst.