Anekdoták néprajzosokról 57. Első találkozásom dr. Szabó Lászlóval

2011. szeptember 09. péntek, 11:22 Bagi Gábor
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

ElsÅ‘ találkozásom dr. Szabó Lászlóval

(A félresikerült néprajzi gyűjtés)

Talán sokaknak hihetetlen, de "Tanár urat" már több, mint 20 év óta ismerem. Sajnos egyelÅ‘re -úgy jó 15 évig- még nem mondhatom azt, hogy már kisgyermek koromban is "együtt" gyűjtöttünk, ám elsÅ‘ találkozásunk mégis valamikor 1968 nyarán zajlott le Jászladányon. Az esetet Å‘ is megerÅ‘sítheti, már csak azért is, mert elsÅ‘ olvasásra valóban valószínűtlennek tűnhet.

1968 (esetleg 1967) nyarán, de teljes bizonysággal állíthatom, hogy egy szombat délelÅ‘tt történt ez a nevezetes találkozás. Az elÅ‘zÅ‘ hetekben már híre jött, hogy valamiféle idegen személy állandóan nyugtalanítja az idÅ‘sebb embereket, holmi néprajzi "mivoltokat" gyűjtve. Szegény anyai nagyanyám -Isten nyugtassa- szintén számított a látogatóra, minthogy számtalan lakodalomban fÅ‘zött már, s lakodalmi és táltosügyekben egész Ladányon egyedüli szaktekintélynek számított.

 

Az említett szombat délelÅ‘ttjén én is nagyanyámnál voltam, s a szemem elÅ‘tt zajlott le a nevezetes találkozás. A kapun át váratlanul benyitott egy alacsony, szemüveges, kissé kövérkés, akkor határozottan szÅ‘késnek tűnÅ‘ férfiú, aki hangos, illedelmes köszönés után pár lépést tett a ház ajtaja felé, ahonnan nagyanyám épp abban a pillanatban lépett ki. A vendég fogadtatása határozottan rideg, ellenséges volt. Kutyát ugyan nagyanyám soha nem tartott, de gesztusai, a fakanál gyakorlott, határozott forgatása, valamint a többször hangoztatott "Minek gyütt ide!", és "Nem megy mingyán kifelé!" felszólítások és kijelentések határozottan meggyÅ‘zték a hivatlan vendéget arról, hogy megjelenése pillanatnyilag szükségtelen, sÅ‘t nem kívánatos. Látva a helyzetet, a látogató aránylag gyors, de meglehetÅ‘sen méltóságteljes módon -már amennyire erre lehetÅ‘ség volt- távozott.

Ámde nem véglegesen. Minthogy sok kérdésben nagyanyám tűnt a legfontosabb adatforrásnak, a látogatás kellÅ‘ szomszédi beajánlás után megismétlÅ‘dött. "Hideg hónaljú jász" nagyanyám kedd délután már hajlandó volt másfél órára a "Tanár úr" rendelkezésére állni, ám azt egyedül Å‘ tudná megmondani, hogy a gyűjtésben volt-e használható anyag. (EllenÅ‘rzés végett nagyanyám személyi adatai: Bánrétiné Lázár Viktória, 1902-1978, Jászladány, Táncsics út 36.)

Nagyanyám magatartását 6-7 éves gyerekként még nem értettem, s az eset csak 1986 táján kezdett újra felderengeni tudatomban, mikor "Tanár úr" ladányi emlékeirÅ‘l mesélve elmondta,  hogy ott bizony több helyrÅ‘l is kizavarták. Sajnos ez a felismerés már késÅ‘i volt, akkor már két éve a Damjanich Múzeumban dolgoztam.

Megjelent: Szabó László 50. Emlékkönyv Szabó László születésének 50. évfordulójára 50 példányban a Damjanich Múzeumban szamizdatként 1989-ben.

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 19:54