Anekdoták néprajzosokról 58. Újabb adalék Szabó László főszertartásmesteri tevékenységéhez

2011. szeptember 09. péntek, 13:42 Gulyás Katalin
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Újabb adalék Szabó László fÅ‘szertartásmesteri tevékenységéhez

(ifjúsági egyéni pályázat)

1. Szabó László születésének 125. évfordulója közelegvén, pakolás közben bukkantunk a már majd egy évszázada kaotikus történeti raktárban az alább látható fotóra, mely a jeles ethnográfust apródoktól és szűz (?) leányoktól körülvéve, teljes harci díszben ábrázolja. Az eddigi körültekintÅ‘ kutatások nyomán úgy vélhettük, hogy nevezett fÅ‘szertartásmesteri tevékenysége teljességgel feltárt és fotókkal jól dokumentált. Azonban, áttanulmányozva a kérdés irodalmát, kiderült, hogy egyik adatközlÅ‘ sem említette az itt látható szertartási kellékeket (lopótök, sütÅ‘lapát, kásakavaró kanál), így nyilvánvaló, hogy eddig még le nem írt ünnepi esemény fotója került elÅ‘. Külön kiemelendÅ‘ SZABÓ LÁSZLÓ különleges, keleti, nyugati és népi hatásokat ötvözÅ‘ öltözéke, mely stílusával és nemes egyszerűségével kiemelkedik binyekáreszavatásról binyekáreszavatásra változó ünnepi viseletei közül. Analógiát talán a "Három testÅ‘r"-jelmezbálon készül fotókon fedezhetünk fel.

 

A népi szobabelsÅ‘, mint környezet, nem adott támpontot az esemény lokalizálásához, mindössze annyi állapítható meg, hogy a színes fotótechnika adott fejlettségi fokán a képen látható bútordarabok már csak múzeumban voltak tanulmányozhatók. A szertartásrend konstans elemei: az apródok és a leánykoszorú, a jól látható oklevél valószínűsítették, hogy a felvétel egy múzeumi avatószertartás szereplÅ‘it örökíti meg.

2. A SZABÓ LÁSZLÓ jobbján álló ifjú Szabó László (85 éves szolnoki lakos), az egykori Rinaldó elmondta, hogy a fénykép az 1980-as évek közepe körül készülhetett, emlékezete szerint valamelyik honismereti táborban. Akkoriban, zsenge kora folytán, számos hasonló szeánszon töltött be apród, perecosztogató fiú stb. tisztet. Határozottan felismerte viszont jellegzetes orrformájáról Kántor Évát, aki a kép bal szélén áll, s 106 éves kora ellenére még mindig a régi frissességével igazgatja a kisújszállási Papi Lajos KépzÅ‘művészeti Galériát, mely egyedülálló a maga nemében. Az Å‘ elbeszélése alapján derült fény SZABÓ LÁSZLÓ ceremóniamesteri működésének eddig méltatlanul elfeledett epizódjára, a kunhegyesi férfiavatásra.

3. Alanya az épp 18. évébe lépÅ‘ Krakomperger Attila volt, a celebrálás pedig SZABÓ LÁSZLÓ érdeme.

Az ünnepség a következÅ‘képpen folyt le:

a, A szertartás fÅ‘szereplÅ‘i, a beavatottak, megkonstruálták a ceremónia menetét, majd magukra öltötték az ünnepi díszt, mely megkülönbözteti Å‘ket a köznéptÅ‘l, a táborlakóktól. Ez az t jelentette, hogy a kunhegyesi tájház minden mozdítható tárgyát magukra aggatták, illetve kézbe fogták, eképpen ékítve magukat. SZABÓ LÁSZLÓ nyakába -Krisztushoz hasonlóan- keresztfát vett, erre hátul -köpeny gyanánt- fekete selyem, fodros nÅ‘i kombinét akasztott. (Jellegzetes nagykunsági viseletdarab, a tájház berendezéséhez tartozott!). Fejére kenyértartó kosár fedelét biggyesztette, mely a kínai mandarinok, vagy a vietnámi riszaratók fejviseletére emlékeztet. Hatalma jelképeként jobb kezében disznóöléskor a hurkába való kása fÅ‘zésénél használatos fakanalat tart. Kísérete: 5 grácia, kiknek szintén fejviselete említésre méltó. Mindannyian fehér szÅ‘ttes törülközÅ‘t viselnek, keskenyebb-szélesebb szövött mintával. Ezt gyékénybÅ‘l készült szakajtó, vesszÅ‘kaska, vagy szita szorítja le. Az apródok szintén hatalmi jelvényeket: lopótököt, illetve sütÅ‘lapátot tartanak kezükben.

b, A gyertyafényes bevonulással kezdÅ‘dik az avatás. ElÅ‘l a szertartásmester, mögötte fegyverhordozói, utánuk a gráciák. AláfestÅ‘ zeneként felcsendülnek Fazekas Miska bácsi citeratrillái. SZABÓ LÁSZLÓ elÅ‘szítja az avatandó ifjút, s kezdetét veszi a kemény férfiassági próbák sorozata. A serdült fiatalembernek 7 tortúrán kell sikerrel átesnie, hogy nagykorúvá nyílváníttassék és befogadtassék a férfiak közé. Ezek a következÅ‘k voltak:

1. Az erÅ‘ próbája: 30 db fekvÅ‘támasz

2. A tűzpróba: 3 db gyertya eloltása - puszta kézzel

3. Vízpróba: 1 liter víz lehajtása - szünet nélkül

4. Az ügyesség próbája: 3 féle apró magot szétválogatni 1 perc alatt

5. Furfang-próba: barkochba játék. Ha az avatandó magánhangzóval kezdÅ‘dÅ‘ kérdést tesz fel, a válasz: igen, ha mássalhangzóval kezdÅ‘dÅ‘t: nem.

6. A lovagiasság próbája: igazi lovaghoz méltóan, illendÅ‘en szerelmet vallani a nÅ‘i ruhába öltöztetett, iruló-piruló Nagy Molnár Miklósnak.

7. VesszÅ‘futás: a táborlakók sorfala között, kik vesszÅ‘ híján kezükkel végzik el a szükséges ütlegelést.

Az ifjú -sikeresen megcsillogtatva férfiúi erényeit (túlélte!)- ezután esküt tett, majd a ceremóniamester a lopótökkel mintegy lovaggá ütötte, és a sütÅ‘lapáttal fenéken billentette. Végül az immár férfivá avatott ifjú a szentelt vörösborral teli bilikomot is kiüríthette. A próbatételek sikeres végrehajtásáról és nagykorúságáról BIZONSÁGH LEVEL-et kapott.

xxx

Az események rekonstruálása során igazolható a kunhegyesi tájházban (Kunhegyes, Gyepszél utca 56.) 1987. július 26-án történt férfivá avatási szertartásban SZABÓ LÁSZLÓ kezdeményezÅ‘, ötletadó és vezet szerepe.

E ceremónia a binyekáresz-avatások típusába tartozik; a szereplÅ‘k ünnepi viselete, a szertartás lefolyása, a tortúra, az ennek teljesítésérÅ‘l adományozott oklevél: mind jellegzetes és tradicionálisan visszatérÅ‘ elemei annak. Azonban számos ponton eltérés is tapasztalható; így a viselet egyedisége és különlegessége, a próbatételek nagy száma, s a szertartás célja mind indokolttá teszik, hogy a SZABÓ LÁSZLÓ szertartásmesteri tevékenységében oly nagy szerepet játszó binykáresz-avatásokon belül új alcsoportot különítsünk el, melynek Születésnapi Szertartások nevet adjuk (jobb híján).

Ez mindenképp szükségesnek látszik, mert korábbi kutatások másikat is feltártak, nevezetesen Narkó JenÅ‘ Tisza II. binyekáresz 40. fennállásának megünneplését. Ezt eddig a kérdés tudorai -helytelenül- nem soroltál külön típusba. MegjegyzendÅ‘ azonban, hogy a két ceremónia között lényegi különbségek vannak, (a kunhegyesi férfivá avatást SZABÓ LÁSZLÓ nem fÅ‘binyekáreszként végezte), ezért az alcsoporton belül is indokolt a két altípust elkülöníteni.

Ki kell emelnünk a kunhegyesi szertartás kultúrtörténeti jelentÅ‘ségét is, hiszen korábbi leírások alapján a mérsékelt égöv e táján a felnÅ‘tté avatást a konfirmálás vagy bérmálás jelentette. Adataink alapján úgy tűnik, hogy SZABÓ LÁSZLÓ új, bár csak szórványosan elÅ‘forduló szokást honosított meg a Nagykunságban. Afrika és Óceánia primitív népei körében találhatjuk meg párhuzamait, azonban számos különbséggel: a leglényegesebb talán az, hogy nem alkalmazta az avatásnál a circumcisiót, ami a trópusi kultúrákban általános.

A további kutatás feladata, hogy SZABÓ LÁSZLÓ működésének ezt az eddig homályban lappangó területét is feltárja, s új adatokkal gazdagítsa.

Megjelent: Szabó László 50. Emlékkönyv Szabó László születésének 50. évfordulójára a Damjanich Múzeumban 50 példányban kiadott szamizdatban.

Binyekáresz-avatás

 

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 19:54