Népdalkutatás Kelet-Európában
Nem véletlenül történt, hogy a népdalkutatás és a népdalból fogant magasabb zeneművészet éppen Magyarországon virágzott fel oly bámulatos módon. Magyarország földrajzilag mintegy középpontja Kelet-Európának és sokféle nemzetiségével az elsÅ‘ világháború elÅ‘tti idÅ‘ben valóságos kicsinyÃtett képe volt Kelet-Európa népi sokféleségének. Ez a népi sokféleség a népek állandó érintkezése következtében a népzene legkülönfélébb és legváltozatosabb formáinak kialakulására vezetett; ez a magyarázata annak, hogy Kelet-Európa népzenéje oly bámulatosan gazdag népdaltÃpusokban és végeredményben népdalokban. Nem csoda, hogy éppen a keresztezÅ‘dések középpontjában levÅ‘ Magyarország muzsikusai oly nagy érdeklÅ‘déssel fordultak e bámulatos zenei kincs felé. Ez az érdeklÅ‘dés kétféle gyümölcsöt termett. Az egyik a kelet-európai népdalfajták tudományos kutatása, leÃrása, rendszerezése, összehasonlÃtása; és ez végeredményben egy egészen új tudományának, az „összehasonlÃtó népdalkutatásnak” megteremtésére vezetett (az „összehasonlÃtó nyelvtudomány” mintájára). A másik nevezetes és az elÅ‘bbitÅ‘l teljesen különválasztandó eredmény az autochton magyar zeneművészet megteremtése volt, ennek a páratlan értékű népzenei anyagnak hatása alatt. A zeneművészet megújhodása ismeretlen, elhasználatlan, teljesen friss népzenei kincsnek alapján: ez már szinte új világszemléletté vált Magyarországon. Teljesen félreismerik a helyzetet azok a nyugat-európaiak, akik ennek a világszemléletnek megnyilvánulását a zeneművészetben „folklorista” irányzatnak skatulyázzák el, bizonyos lekicsinylÅ‘ hangsúllyal. Mert itt nem „folklorista” zenedarabkáknak idegen anyagba való beoltásáról, hanem ennél sokkalta többrÅ‘l van szó: új zenei szellem kialakulásáról, földbÅ‘l kisarjadzott zenei erÅ‘k alapján!
Hasonlóképpen tévednek azok is, akik azt hiszik, hogy ezeknek a földbÅ‘l kisarjadzott erÅ‘knek a helyszÃnen való tanulmányozása, köznapi nyelven szólva: a népdalgyűjtés valami rettentÅ‘en fáradságos, lemondással és áldozattal járó munka volt. Ami engem illet, csak annyit mondhatok, hogy az az idÅ‘, amit ilyen munkával töltöttem, életem legszebb része; és ezt nem adnám oda semmi másért sem. Legszebb, a szó legnemesebb értelmében, mert egy még egységes, de már eltünedezÅ‘ társadalmi berendezkedés művészi megnyilatkozásainak lehettem Ãgy közvetlen szemlélÅ‘je. Szép a fülnek, szép a szemnek! Talán itt nyugaton el sem tudják képzelni, hogy vannak még Európában területek, ahol jóformán minden használati tárgy, ruhától kezdve szerszámokig, házilag készül; ahol nem látni gyárilag készült kaptafalimlomot, ahol a tárgyaknak alakja, stÃlusa területrÅ‘l területre, sokszor faluról falura változik. Amekkora változatosságot a fül kap, hála a dallamok sokféleségének, akkorában van része a szemnek is. Ezek felejthetetlen élmények; fájdalmasan felejthetetlenek, mert tudjuk, hogy a falunak ez az állapota pusztulásra van Ãtélve. És ha egyszer kipusztult, soha többé föl nem fog támadni, helyét soha valami hasonlónemű nem fogja betölteni. Nagy üresség marad majd utána: félreismert városi kultúra és álkultúra hulladékainak gyűjtÅ‘helye számára.
Parasztok életérÅ‘l lévén szó, hadd mondjam még el, mit tapasztaltam különféle nemzetiségű parasztoknak egymáshoz való viszonyát illetÅ‘leg. Most, amikor ezek a népek felsÅ‘bb parancsra egymást ölik, mikor olyasformának látszik az ottani világ, mintha különféle nemzetiségek egymást egy kanál vÃzbe akarnák fojtani – és ezt halljuk róluk már évtizedek óta: talán idÅ‘szerű rámutatni arra, hogy a parasztokban ádáz gyűlölködésnek más népek iránt nyoma sincs és sohasem volt. Békésen élnek egymás mellett; mindegyik a saját nyelvén beszél, saját szokásait követi, és természetesnek veszi, hogy másnyelvű szomszédja ugyanezt teszi. DöntÅ‘ bizonyÃték erre a nép lelkének tükre: maguk a lÃrai népdalszövegek. Ezekben alig-alig akadnak idegen nemzetiség ellen irányuló gondolatok. És ha akadnak is idegent csúfoló sorok, ezek nem jelentenek többet, mint azok a népdalszövegek, amelyekben a nép például saját papjának vagy önmagának fogyatékosságain mulat. A parasztok közt békesség uralkodik; – gyűlölködést másfajtájúak ellen csak felsÅ‘bb körök árasztanak!
Forrás:
A tanulmány eredetileg a Musical America 1943. évi 1. számában jelent meg. Magyarországon Szabolcsi Bence közölte először 1953-ban, a Zenetudományi Tanulmányok I. kötetében.