Népi megfigyeléseken alapuló időjóslás

2016. november 22. kedd, 18:50 Szabó László
Nyomtatás
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Népi megfigyeléseken alapuló időjóslás

Ma, akik a városban vagy a „város peremén" élünk, lakunk, este mindenképpen megnézzük a televíziót, kinyitjuk a rádiót, hogy tájékozódjunk a másnapi idÅ‘járásról: könnyen vagy melegen öltözzünk-e esÅ‘kabátot, esernyÅ‘t vigyünk-e, kendÅ‘t kössünk? S másnap reggel is egy csavarintás a rádió gombján elegendÅ‘, hogy még az ágyban megtudjuk: Szolnokon hány fok van, borús-e az égbolt, a nagy köd felszállt-e, kocsival vagy gyalogosan induljunk távolabbi munkahelyünkre? Sokan még az ablakon is csak utoljára néznek ki, mindezeket végighallgatván. S ha a meteorológiai hírek nem felelnek meg a várt vagy éppen az órában mért és észlelt fokoknak, akkor bizony szidjuk a tudományt, sarlatánságnak minÅ‘sítjük. A hírközlÅ‘szervek leszoktattak arról, hogy akár egy kis fáradtságot is vegyünk, s megfigyeljük, hogy milyen idÅ‘t milyen idÅ‘ követ, melyik szél hoz esÅ‘t, stb. Pedig még jó ötven éve, s korábban még inkább mindezeknek az ismereteknek birtokában volt a természetközelben élÅ‘ ember, mert rá volt szorulva arra, hogy megfigyelje az idÅ‘t, az idÅ‘járás változásait, amelytÅ‘l többnyire egész esztendei termése függött. Bizonyos jeles alkalmakkor, a közvetlen megfigyelésen túl úgynevezett „elÅ‘rejelzésekre", jóslásokra is vállalkozott, jeles ünnepeken megkísérelte befolyásolni, de legalábbis megjósolni a várható egész évi idÅ‘járást, hogy aszerint rendezkedjék be, végezze munkáját, döntse el, hogy milyen növényt vessen, mire készüljön fel.

Legismertebb módja volt ennek az úgynevezett Luca-naptár, amelyet Szolnokon is ismertek, használtak elÅ‘deink. Luca naptól (december 13), karácsony böjtjéig, azaz karácsony estéig pontosan 12 nap telik el. A régi öregek kalendáriumokba /mindig a már ekkor megvett újba/ bejegyezték, hogy melyik nap milyen idÅ‘ volt. A sorba következÅ‘ napok egy-egy hónapot jelentettek, s úgy vélték, hogy annak a hónapnak uralkodó idÅ‘járása olyan lesz, amilyen a megfelelÅ‘ számú nap volt. Ilyen bejegyzéseket olvashatunk: „3. nap: ködös, nedves idÅ‘" - ez azt jelentette, hogy a március még ködös, csapadékban gazdag télutói idÅ‘t hoz. Ha pl. 6. és 7. nap, június és július a téli idÅ‘szaknál enyhébb vagy egyenesen meleg volt („az évszakhoz képest" - mondanánk ma), akkor nagy forróságot vártak. Ugyancsak Lucakor készítették a hagymakalendáriumot, amely abból állott, hogy 12 félhéjra szedtek szét egy vöröshagymát, ezt a hónapoknak megfelelÅ‘en sorba rakták, majd mindenikbe egy csipet sót tettek. Ezt így tartották estig, s amelyikben a só megvizesedett, a hagymahaj felnedvesedett, azt csapadékos hónapnak minÅ‘sítették.

Se szeri, se száma azoknak a jelesnapi részprognózisoknak, amelyek ilyen formában fogalmazódnak meg: „Ha karácsony böjtjén esik a hó, meleg és jó nyár lesz", „Ha fénylik gyertyaszentelÅ‘, az íziket vedd elÅ‘" (azaz hosszú tél lesz, s elÅ‘ kell venni tüzelÅ‘nek még az íziket, azaz a kukorcaszárat is), leginkább ismert szentencia a tavaszi, tavaszváró jóslat: „Sándor, József, Benedek, zsákban hoznak meleget." Úgy tartják, hogy nagypénteken a rendes idÅ‘járás az, ha esik az esÅ‘, mert Krisztus halálakor minden szomorú, borús és még az ég is megdördült. De a márciusi böjti szelekbÅ‘l, a fagyosszentek hidegétÅ‘l is óvták az emberek magukat, a vetést, gyümölcsöst, elÅ‘re felkészültek rá, s ha nem volt kemény idÅ‘, rossztól tartottak. Ezek a rövid távú „prognózisok" már több valós elemet tartalmaznak, mint a Luca-napkor végzett elÅ‘rejelzés. Több megfigyelés, tapasztalat összegzÅ‘dik bennük, de mégis átalakul babonává, tudománytalan elÅ‘rejelzéssé. Reális alapja van annak, hogy márciusban esÅ‘s, hideg szelek támadhatnak északról; ugyancsak lehűlés várható Orbán napja körül is; de egyes napok vagy idÅ‘szakok idÅ‘járásából következtetni a vele semmiféle kapcsolatban nem lévÅ‘, távolabbi idÅ‘szakra, minden alapot nélkülözÅ‘ jóslat.

Természetesen ezek a „távprognózisok" hol beváltak, hol nem. Éppen ezért a természet közvetlen megfigyelését nem nélkülözhette a természetben élÅ‘, a természet erÅ‘inek nagy mértékben kiszolgáltatott parasztember. Megfigyelte a virágok nyílását, a növények reagálását bizonyos idÅ‘re; közvetlen tapasztalatokat vonhatott le az állatok viselkedésébÅ‘l, sÅ‘t saját közérzetébÅ‘l is. S tudjuk nem minden alap nélkül, hiszen a légnyomás változására az élÅ‘ szervezet reagál, ma már orvosi meteorológia foglalkozik és gyűjti össze a népi tapasztalatokat is a frontátvonulásokra vonatkozóan. A rádió, televízió közli, hogy a meleg és hideg frontra érzékenyek miként viselkedjenek, kocsiba üljenek-e vagy ne, otthon tartózkodjanak-e, ihatnak-e kávét vagy mérsékeljék adagjukat, készüljenek fel esetleges rossz alvásra.

A népi megfigyelések között jócskán találunk pontos látleleten alapuló, ugyanakkor téves következtetést is. Ilyen pl. az ökörfarkkóróból való időjóslás, távprognózis. Eszerint az ökörfarkkóró, ha virágzik, s a virág sűrűn borítja a kórót, mintegy bundát vesz magára, hideg tél várható. A virágos részt alulról felfelé szakaszonként borító kinyílott virág egy-egy télszakaszt jelent: ahol nincs virág, az a szakasz enyhe lesz, ahol virág borítja, s a virágok sűrűn egymás mellett helyezkednek el, az a télszakasz hideg lesz. Ebből megállapítható, hogy milyen hosszú szakaszokból áll majd a tél, hányszor lesz hideg, s hányszor meleg időszak. Találkoztam olyan 94 éves emberrel, aki ebből még a ködöt, csapadékot is megjósolta, s minden évben időjósló naptárként megszedett egy szál ökörfarkkórót.

A népi idÅ‘jóslás egy tekintélyes része reális alapú, s néhány napra vagy másnapra elÅ‘re pontosabb információt adhat. Az idÅ‘járás megváltozásáról (ma frontátvonulásról beszélünk), reumás, törött testrészeink elÅ‘re tudósítanak, ugyanígy az erre érzékeny emberek közérzete, vérnyomás változásai („hasogat a ballábam, idÅ‘változás lesz", „Nem aludtam az éjszaka egy szemet sem, pedig fáradt voltam: idÅ‘változás lesz"). Az idÅ‘járás bizonyos változásait, az esÅ‘ közeledtét az állatok viselkedése, nyugtalansága is jelzi: „Alacsonyan repülnek a fecskék, esÅ‘ lesz", „Gyűlést tartanak a hangyák, esÅ‘ lesz", ugyanezt jelzik a piros bodobácsok is, amikor nagy rajban egy helyen gyülekeznek. „Mosakodik a macska, esÅ‘ lesz" - az állat nyugtalanságát rögzíti ez a megfigyelés. A verebek hangos zsivajgása, gyülekezés, élénk csiripelése szintén esÅ‘t jelez. Szolnokon nyáridÅ‘ben a varjak fél öt, öt óra tájban indulnak a Zagyvapart kiserdejébÅ‘l, s még távolabbról dél felé, illetve nyugat felé, s onnan szürkületkor, 7-8 óra tájban térnek vissza, télen ez az út idÅ‘ben lerövidül, s reggel fél 7-7, este fél 5-fél 6 tájban gyűlnek fészkükre, nagy károgással, kavargással. Ha ez az évszakonként változó rend megbomlik, nagy kavargással és zajjal, zuhanással korábban térnek vissza, akkor nagyobb esÅ‘s idÅ‘szak következik a helyiek szerint. A halászok, horgászok egész sereg megfigyelést tettek, s tesznek a halak viselkedése alapján: tudjuk hogy esÅ‘ben jó a „kapás", az oxigén az esÅ‘cseppekkel feldúsítja a vizet, s megélénkül a haljárás. ElÅ‘tte azonban csendben vannak, elülnek, szinte elvermelik magukat. Ilyenkor esÅ‘ várható.

A széljárás, a felhők alakja, az uralkodó esőt hozó szél megfigyelése mindenütt eléggé pontos időmeghatározáshoz vezet. Szolnokon elsősorban a Csiszlikó felől fújó szelet tartják esőhozónak.

Az északi szél Szolnokon mindig nagy fekete borulással, széllel és villámlással jár, de esőt nagyon ritkán hoz. A jég a helyi megfigyelések szerint főként keletről érkezik, míg a nyugati szél gyakran jár esővel, s a tartós esőt is leginkább ez hozza.

S még annyit.

Szolnokon a Művésztelep sok jeles művésze örökítette meg a lemenő napot, amely az állomástól a Tisza-hídig este beragyogja az égaljat, s mintegy vörös-rózsaszín ködbe burkolja a fél égalját. Az alföldi felvert por, amelyet a szélmozgás okoz, magyarázza ezt a festői természeti tüneményt. Ez itt is, mint másutt szelet jelent, azonban nem erős, hanem gyenge szelet jósolnak belőle. Ha ilyenkor nyáron fekete borulás van nyugaton, a lemenő nap másutt nem látható szépségű természeti tüneménnyel ajándékozza meg a szolnokiakat. Keleten, északkeleten szinte fekete az ég alja, a házak fehérje-sárgája a lemenő vörös napfényben szinte égni látszik, s tiszta vörös a nyugati égalj. Ez nemcsak látvány: jeget vagy hideg időt jelent, de nem mindig: ha a nyugati szél kerekedik felül, akkor szétoszlik, elvonul a borulás.
 

Forrás: Szabó András (szerk.): Új kalendár. A „Kisgyep” városa. A „Malomzug” tövében. A betonerdÅ‘ hangjai. RegélÅ‘. Hasznos tudnivalók a Széchenyi városrészen élÅ‘knek a Széchenyi városrészrÅ‘l. Kiadja a Széchenyi Városrész KözművelÅ‘dési Irodája, Szolnok. é.n. 39-42.

Módosítás dátuma: 2016. november 23. szerda, 06:49