Vendégségben Luby Margitnál

Egyszer a gyöngyösi Mátra Múzeumban – talán a palóc-kutatás egyik megbeszélését követően Nagy Gyula vendégeként – jóízű, csendes borozgatás közben hallgattuk Balassa Iván és Bakó Ferenc, s úgy emlékszem Filep Antal anekdotáit. Mivel Iván bátyám már nem írhatja le, talán nem tiszteletlenség részemről, ha helyette, s rá is emlékezve szólalok meg.
Györffy István és Gönyey Sándor Szatmárban gyűjtöttek. Pár napra Luby Margit vendégszeretetét is élvezték a nagyari kúriában. Innen jártak ki a szomszédos szatmári és beregi falvakba. Ketten aludtak a vendégszobában. Egy fehér kesztyűs lakáj állt a rendelkezésükre. Ő vitte be a szobába a papramorgót és ágyban szolgálta fel. Aztán forró vizet hozott két hatalmas porcelán vagy fajansz kancsóban, két hozzá tartozó lavórt töltött tele, hogy a közös reggelire tisztába tehessék magukat. Gönyey nagyon élvezte a dolgot. Valósággal kacsaként lubickolt a vízben. Nagyokat fújt, dudorászott. Látva ezt Györffy – aki nem szerette a vizet – azt mondta:
- Sándor! Csapkodj már bele az én vizembe is, hadd lássák, hogy használtam!