Balassa Iván Szolnokon

Egy alkalommal Balassa Iván azért utazott le Szolnokra, hogy szerénységemet a Szolnok Megyei TIT Néprajzi Szakosztálya elnöki tisztjébe beiktasson. Amikor beszélt TIT megyei főnökével, dühösen tért vissza a múzeumi irodába, mert nem járt sikerrel. Kerek perec megmondta neki a megyei főnök, hogy én ott semmiféle vezető tisztséget nem tölthetek be…. Iván bátyám kifakadt és azt is kinyilvánította, hogy utolsó eset volt, hogy Szolnokra egyáltalán betette a lábát. Ilyen helyet még nem látott… Mikor minisztériumi főosztályvezetőként lejött ellenőrizni a múzeumi gyűjteményeket, Szolnokon iszonyatos rendetlenséget tapasztalt. Az egyik régészeti irodából egy kis ajtó nyílott valahová.

Gyanús volt, hogy azt nem mutogatják és ezért vesztére maga tárta fel az ajtót. Be sem lépett és máris ráömlött egy halom mamut és őstulok maradvány, emberi csontváz, mindenféle őslénytani anyag. Azokon se leltári szám, se valamiféle ráragasztott, rákötött cédula nem volt. Csalog Zsolt természetes mozdulatokkal visszatolta az ajtón kiborult anyagot és rázárta az ajtót, mondván, hogy ez az őslénytani raktár. Adott egy fél év határidőt arra, hogy rendbe tegyék, beírják a leltárkönyvbe. Kilátásba helyezte, hogy személyesen fogja ellenőrizni a terminus lejárta után a raktár állapotát. Meg is jelent a kitűzött napon. Jóformán senki sem fogadta. Kiderült, hogy Csalog Zsolt ásatáson van valahol. Kaposvári Gyulát a hivatalsegédnek sikerült valahonnan előkeríteni. Nagyon sajnálkozott, hogy Zsolt nincs bent, ő meg nem is tudta, hogy jönni fog, és…

„Mindegy, én a raktárat akarom látni, nem Csaloggal beszélgetni!” – vágott közbe Balassa. Bementek a tetthelyre. Ám az ajtón hatalmas halálfej rajza éktelenkedett, alatta két keresztbe rakott lábszárcsonttal s a következő felirattal:

VIGYÁZAT! BELÉPNI ÉLETVESZÉLYES! FRISSEN CIÁNOZVA! – Éppen csak az hiányzott alóla: Üdvözöl Csalog Zsolt!