Balassa Iván Szolnokon
Egy alkalommal Balassa Iván azért utazott le Szolnokra, hogy szerénységemet a Szolnok Megyei TIT Néprajzi Szakosztálya elnöki tisztjébe beiktasson. Amikor beszélt TIT megyei fÅ‘nökével, dühösen tért vissza a múzeumi irodába, mert nem járt sikerrel. Kerek perec megmondta neki a megyei fÅ‘nök, hogy én ott semmiféle vezetÅ‘ tisztséget nem tölthetek be…. Iván bátyám kifakadt és azt is kinyilvánította, hogy utolsó eset volt, hogy Szolnokra egyáltalán betette a lábát. Ilyen helyet még nem látott… Mikor minisztériumi fÅ‘osztályvezetÅ‘ként lejött ellenÅ‘rizni a múzeumi gyűjteményeket, Szolnokon iszonyatos rendetlenséget tapasztalt. Az egyik régészeti irodából egy kis ajtó nyílott valahová.
Gyanús volt, hogy azt nem mutogatják és ezért vesztére maga tárta fel az ajtót. Be sem lépett és máris ráömlött egy halom mamut és Å‘stulok maradvány, emberi csontváz, mindenféle Å‘slénytani anyag. Azokon se leltári szám, se valamiféle ráragasztott, rákötött cédula nem volt. Csalog Zsolt természetes mozdulatokkal visszatolta az ajtón kiborult anyagot és rázárta az ajtót, mondván, hogy ez az Å‘slénytani raktár. Adott egy fél év határidÅ‘t arra, hogy rendbe tegyék, beírják a leltárkönyvbe. Kilátásba helyezte, hogy személyesen fogja ellenÅ‘rizni a terminus lejárta után a raktár állapotát. Meg is jelent a kitűzött napon. Jóformán senki sem fogadta. Kiderült, hogy Csalog Zsolt ásatáson van valahol. Kaposvári Gyulát a hivatalsegédnek sikerült valahonnan elÅ‘keríteni. Nagyon sajnálkozott, hogy Zsolt nincs bent, Å‘ meg nem is tudta, hogy jönni fog, és…
„Mindegy, én a raktárat akarom látni, nem Csaloggal beszélgetni!” – vágott közbe Balassa. Bementek a tetthelyre. Ám az ajtón hatalmas halálfej rajza éktelenkedett, alatta két keresztbe rakott lábszárcsonttal s a következÅ‘ felirattal:
VIGYÁZAT! BELÉPNI ÉLETVESZÉLYES! FRISSEN CIÁNOZVA! – Éppen csak az hiányzott alóla: Üdvözöl Csalog Zsolt!