Kresz Máriáról
A Palóc Kutatás egyik Salgótarjánban megtartott megbeszélésén történt.
Már összegyűltünk a szálloda egyik külön szobájában. Ki-ki megrendelte kávéját, egyéb innivalóját. Lajos Árpád egy tízdekás vajat szopogatott, mondván, hogy gyomra miatt erre van szüksége, mások a feltálalt apró süteménybÅ‘l szemezgettek. Bakó Ferenc türelemre intett bennünket, mondván várjunk még egy kicsit, mert Pannika, azaz Kresz Mária útitársaira hagyva csomagjait, egyik állomáson hirtelen leszállt a vonatról és nem tudni hová lett. Most nyomoznak utána. A türelmi idÅ‘ letelt, elkezdtük a megbeszélést…
Jó másfél óra múlva Panni néni pihegve és nagyon vidáman megérkezett. Mindenki kíváncsi volt, hogy hová lett és a tanácskozást egy idÅ‘re felfüggesztettük. Panni néni megeredt. Elmondta, hogy amint meglátta az állomás nevét eszébe jutott, hogy meg kellene látogatni azt a családot, akitÅ‘l Å‘ még egyetemista korában gyűjtött. Hirtelen döntött, nem volt idÅ‘ magyarázkodásra és leszállt a vonatról. Megtudtuk, hogy a család még ugyanott lakik, ahol akkoriban, s még az akkor 40 év körüliekbÅ‘l is élnek ketten, s azok a lányok, akikkel Å‘ közel egykorú volt férjhez mentek, unokáik vannak, s egyikük férjével ott lakik a régi családi házban. Nagy nevetések közepette idéztek fel az emlékeket, egykori csínytevéseket. Elbeszélgettek arról, hogy ki él még a régi legény és leány ismerÅ‘sök közül, idÅ‘sebbek közül ki mikor ment el… Szóval nagyon jól találta magát és boldog volt, hogy azok is sok mindenre emlékeznek, s Å‘ is így megmaradt emlékezetükben. De hát kezdÅ‘dött a tanácskozás és indult a következÅ‘ vonat, úgyhogy el kellett köszönni. Búcsúzkodás közben egykori leány ismerÅ‘se, akivel végig vidáman beszélgettek, megkérdezte tÅ‘le:
- Ugye Pesten lakik? Akkor bizonyosan ismeri Pannikát is, egy nagyon kedves, vékonyka teremtés. Itt lakott nálunk annak idején vagy három hétig! Ugyan él-e még?