Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Anekdoták néprajzosokról 40

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

DOBOZ ANYUKÁMNAK

Gulácson a már említett Kondor Anti bátyáméknál szálltam meg. Jómódú, a kulákságot súroló családnak számítottak. Jól tudjuk, hogy a nagyhét a tavaszi tisztálkodás, takarítás időszaka is. Nemcsak a léleknek, hanem a háznak, portának is ragyognia kell. Egyik reggel mikor kimentem az udvarra, egy olyan 16 éves forma cigánylány seperte nyírfa seprűvel az udvart. Harmadik szomszéd volt és sokszor segített Piroska nénémnek, aki ekkor már beteges volt, nehezen bírta magát. A Rákosi családot becsülték, mert dolgos emberek voltak, szép házuk, portájuk, 6-7 hold földjük volt és nem a cigánytelepen laktak, hanem a faluban. Népes család volt. Irénke, aki az udvart seperte, úgy negyedik gyermek lehetett, de még voltak kisebbek is. Visszamentem a házba a fényképezőgépemért, hogy lekapjam munka közben: a tavaszi nagytakarítást. Csakhogy Irénke nem akarta, hogy lefényképezzem, mert „nem úgy volt öltözve” – mondta. Egy párszor azért elkattintottam a gépet, de ő mindig belemozdult, úgyhogy, mint később kiderült, nem sikerült a fénykép.

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:46 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 39

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Fél deci a pofám...

Mikor a rendszerváltás ideje közelgett, akkoriban jártunk először Erdélyben Kürtössy Péter barátommal. Zetelakán szálltunk meg, s be-betértünk a Dagiba. Ebben a presszóban mindig helyiekkel lehetett találkozni, s az olcsóbbak közé tartozott. Mikor bementünk a kocsmába, fél deci köményest kértünk. A pultos lány elment, tíz perc múlva jött vissza elnézést kérve, hogy felkutatott mindent, de nincsen féldecis poharuk. Ekkor tudtuk meg, hogy itt mindenki decivel issza a pálinkát. A mezőről bejött egy szalmakalapos bácsi is, akinek kasza volt a kezében. Egyből kért is egy deci köményes pálinkát. Ahogy jó néprajzoshoz illik én is igyekeztem szóba elegyedni az öreggel.

-Tessék mondani, miért éppen decit kérnek maguk itt? Miért nem féldecit?

Az öreg erre aztán láthatóan meglepődött, s elkezdett gondolkodni. A mutatóujjával fel is tolta a homlokán a szalmakalapját. Végül aztán kinyögte:

-Tudod fiam, nekem éppen féldeci a pofám, egy kortyot meg minek kérjek?

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:46
 

Anekdoták néprajzosokról 38

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

A gondoskodó vasutas

Kolozsvári tartózkodásunk alatt történt meg velem, hogy egy alkalommal busszal szerettem volna eljutni haza, Felsőgödre. Egy szalmakalapos székely bácsival kerültem egy sorba, mellettem ült a széken. 5 liter pálinka volt nála, ajándékba vitte volna a rokonainak. A határon elvámolnivaló után érdeklődtek, mikor kiderült (sajnos az öreg bevallotta), finom 54 fokos szilvalével rendelkezik. Két lehetőséget ajánlott a vámos, megisszuk vagy otthagyjuk a határőrség megsegítésére a szeszt. Mi nekiláttunk hát nehogy kárba vesszen a nedű. Nem emlékszem már minden mozzanatra, de tény és való, mire a Népstadionhoz értünk erősen megrészegedett az egész csapat. Danoltunk, majd könnyek között búcsúztunk el. Én átlibbentem valahogy a Nyugatiba, s felszálltam a szobi vonalra. Vácott aztán erősen rázott már a kalauz:

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:47 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 37

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Határátlépés "románokkal"

Még a 90-es években történt, hogy Hunyadi Péterrel télen síelni mentünk Hargitafürdőre. Nem volt nekünk gépjárművünk még akkor, felpakoltuk a léceket s buszjárattal utaztunk ki is, vissza is. A visszafelé úton történt, hogy éjjel érkeztünk a magyar határra. Rettentően rosszul esett a határőrnek, hogy pihenésében zargatjuk, ezért aztán tételes vámvizsgálatra rendelte a "románokat" idegesen, kiabálva. Nem volt a buszon egy román sem, csak két magyar útlevéllel rendelkező személy, mi, s a romániai magyarok. Beálltunk mi is a sorba Hunyorral, ha már őket zaklatják, mi is megmutatjuk a csomagunkat. Néhány szennyes ruhánk volt csupán. Ordítva mondta a határőr, hogy menjünk vissza a buszra, mert csak a románoknak kell megmutatni a csomagot, nekünk pedig a kezünkben látható volt a kék útlevél. Erre azt válaszoltam, hogy nincs itt egy román sem, csupán magyarok a határ egyik s másik oldaláról. Akkor elszégyellte magát a határőr, feltereltek mindenkit a járatra, s elengedtek minket.

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:48
 

Anekdoták néprajzosokról 36

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Fütyü és a tea

Életem legcsodálatosabb élményei akkor értek, mikor Zetelakán gyűjthettem, s találkozhattam azokkal a barátaimmal, akik ott laknak, élnek. Egy alkalommal Jakab Árpiékhoz mentünk vacsorázni, ahol hatalmas terített asztal várt bennünket. Kürtössy Péter barátommal s a zetelakaiakkal bementünk, mielőtt azonban helyet foglalhattunk volna, szóba elegyedtünk Árpi édesapjával, az egykori huszárral. Mindjárt a katonaságra terelődött a szó, s megkezdődött az italozás. Pálinka, pityókabor, pálinka, pityókabor, ételek sokasága. Az öreg huszár azonban nem ült közibénk, a nagy, terített asztalhoz, csupán a sarokba kuporodott egy sámlira. A fia rögtön meg is kérdezte tőle:

-Édesapám! Iszik egy fröccsöt?

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:48 Bővebben...
 


7. oldal / 14