Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Anekdoták néprajzosokról 45. Vendégségben a tivadari cigánytelepen

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Vendégségben a tivadari cigánytelepen

Tivadaron többször mentem el kerékpárral a töltésen Gulács irányába. Elhagyva a falut a töltés külső-, a töltés bal oldalán volt egy nem túl népes cigánytelep. Mikor a gáton a telep felé közeledtem, egy csapat purdé rajzott ki, állt elibém, úgy hogy le kellett szállnom a kerékpárról, nehogy elüssek a kicsik közül valakit. Vesztemre elővettem egyszer a gépemet és néhány gyereket lefényképeztem. Erre kijöttek még néhányan az idősebbek közül is és megkezdődött a fényképezkedés. Néhányukat meg kellett várnom, amíg megfésülködnek, kirúzsozzák magukat. Olyan 16-18 éves lányok közül jött néhány, de akadt jókedvű asszonyszemély is, aki táncolni, ujjával pattogtatni kezdett, hogy úgy kapjam le. Behívtak, megkínáltak szilvalekváros kaláccsal, úgy volt hajtogatva, mint a mákos bejgli. Az egyik putriban (többnyire egyosztatú vályogkunyhók voltak) a földön szalmazsákok kinek-kinek. Az egyik szobában a telep büszkeségeként egy Pacsirta rádió volt, egyéb bútor nem is volt a házban. Itt gyűltek össze hallgatni a zenét, a Csimm-Bumm Cirkuszt, Miska bácsi lemezes ládáját, tudtam meg később. Kedvenc daluk volt: Párizsban szépanyám…- mondogatták. Megbarátkoztunk. Meghívtak holnaputánra egy reggelig tartó születésnapra…

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:07 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 44. Dankó Imre bátyánk és Hunyor

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Dankó Imre bátyánk és Hunyor

Ez az eset akkor történt, mikor a Kossuth Lajos Tudományegyetemről a Babes-Bólyaira hallgattunk át Hunyadi Péter (Hunyor) barátommal. Lehetett órákat felvenni Debrecenben, s lehetett hallgatni Kolozsvárott is. A néprajzi órák közül sok kiválót hirdettek meg egyszerre, s mi amikor lehetett, mindig bejártunk Imre bácsi előadásaira. Ekkor azonban én nem vettem fel az óráját, mert tudtam, rendkívül háklis arra, aki nem jár be az előadásokra. Hunyor barátom azonban váltig állította, hogy a sok felvett óra után mi már vagyunk vele ilyen nexusban. Mivel kint éltünk a kalotaszegi Kiskapuson, nem tudta látogatni a kurzust, s mikor hazautazott zenélni, a villamoson találkozott az öreggel. Megörvendve, széles mosollyal ugrott oda hozzá, aki persze botjára támaszkodva ücsörgött.

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:07 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 43. Regölés Dankó Imrénél

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Regölés Dankó Imrénél

1998 telén a debreceni Néprajzi Tanszék néhány diákja összejött, hogy a kedvelt s szeretett tanároknak regöljünk egyet. Nagy László András sámándobbal, Hunyadi Péter hegedűvel, Szilágyi Dani és kis Hoppál Miska kobozzal, Orbán Dénes klarinéttal, jómagam pedig láncos bottal szerelkeztem fel. Beöltöztünk, s aztán sorra látogattuk a tanárokat, Ujváry Zoli bácsit, Keményfi Róbertet, s másokat is. Végül aztán Dankó Imre bátyánk lakására is eljutottunk. Csöngettünk, a felesége nyitott ajtót. Szépen, sorjában bementünk a téli utcáról a rekkenő meleg lakásba. Amit azonban nem tudtunk, az öreg éppen vizsgáztatott. Mosolyogva fogadott bennünket, meghallgatta az előadást. Majd megsültünk a kifordított bundákban, patakokban ömlött rólunk a víz. Imre bácsi aztán a feleségével bort, pálinkát hozatott, jól megitatott bennünket, de az aznapi vizsgának ezzel vége lett. Mondta is nekünk, tudja ám, hogy a vizsgázók merénylete ez! Később, szolnoki találkozásunk alkalmával aztán elmondtam neki az igazat, mi valóban nem tudtunk a vizsgáról, csak a véletlen műve, hogy éppen akkor toppantunk be. Akkor sem hitt nekem, kinevetett.

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:08
 

Anekdoták néprajzosokról 42. Hülyék is maradnak

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hülyék is maradnak

Dankó Imre bátyánk mogorva stílusa miatt igen ritka alkalom volt, hogy valaki kérdést mert intézni hozzá. Történt egy muzeológia óra alkalmával, hogy olyan területre érkeztünk, amiről nekem fogalmam sem volt. Bátran megkérdeztem, miről van szó. Az öreg erre odafordult a többiekhez:

-Látják? Kérdez. Hülye!

Mindenki harsány röhögésben tört ki. Aztán folytatta:

-Maguk viszont nem kérdeznek. Hülyék is maradnak!

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:08
 

Anekdoták néprajzosokról 41. Dankó Imre bácsi néprajzi órái

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Dankó Imre bácsi néprajzi órái

A debreceni Néprajzi Tanszék órái közül Hunyadi Péter barátommal Dankó Imre óráit szerettük legjobban látogatni. Néprajzi muzeológiát, délszláv népek néprajzát s minden egyebet felvettünk, amit csak lehetett, s a többséggel ellentétben imádtuk hihetetlen humorát, s a diákokkal szemben tanúsított mogorva, de szeretetteljes magatartását. Ezt a stílust igen kevesen kedvelték, számos ma "híres" néprajzos tért ki előle, s "vizsgázott" más tanárnál, hogy ne kelljen Imre bátyánkkal találkoznia. Állandó bevett formula volt előadásain, hogy rákérdezett irodalmi olvasottságunkra, s annak teljes hiányát folyamatosan a következőképpen definiálta:

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:09 Bővebben...
 


8. oldal / 16