Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Anekdoták néprajzosokról 20. Taxi vagy rendőr autó?

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Taxi vagy rendőr autó?

Tiszasason gyűjtöttünk, ahol egy üres házat kaptunk, s ahová az iskola kollégiumából vittünk matracokat, ágyakat. Voltak, akik a földön gumimatracon aludtak. Régi ismerőseink voltak itt főként a régészek révén, s tudtuk, hogy hol és mit lehet olcsón, jól és bőségesen beszerezni. Madar Ilonka főzött ránk pár napig. Egyszer a jó világnak vége szakadt, mert Szlankó Istvánnak, a tiszaföldvári múzeum igazgatójának haza kellett utaznia. Magyarország első földrajzi múzeuma a földvári, s szép térképtára van. Ilonka akkor foglalkozott a Sóvidékkel, s mikor megtudta, hogy a térképtárban részletes mappát kaphat, kezdett összecsomagolni. Hiába marasztottuk Ilonka a szó szoros értelmében be volt sózva


Másnap kora hajnalban indult vonattal kunszentmártoni átszállással Földvárra. Én vittem ki két nehéz csomagját az állomásra, s közben óvtam a vonattól, s a buszt ajánlottam. Tiszaföldvár ugyanis az ország azon végtelen hosszúságú falvai (ma város) sorába tartozik, amelybe Újfehértó is. Busz nem nagyon járt minden vonathoz, hiszen leszálló utas nem igen volt. A csomag súlyát pedig én éreztem, s tudtam mit jelent elmenni az állomásról a múzeumig. A két legszélsőbb pontja, s közötte nincs egyenes út, amely a legrövidebb lehetne. Ilonka azt mondta, hogy ne törődjek vele. Ő megoldja.
Mikor leszállt a vonatról egyedüli megérkezőként, meglátott egy kék rendőrautót. Odalépett, kinyitotta a hátsó ajtót, belökte csomagjait az ülésre, majd maga is bevágódott. A két ámuló rendőrre ráparancsolt:
-A múzeumhoz!
-De kérem! Kérem ez nem taxi. Ez rendőrségi kocsi. Tessék kiszállni! – hebegték bizonytalanul.
Ilonka azonban nem rendült meg, sőt nyersen azt mondta:
-Vigyenek gyorsan a múzeumhoz, mert nekem igen fontos dolgom van és nincs sok időm. Még a következő vonatot el kell érnem.
-De ez nem taxi!
-Mindegy. Maguk itt le-fel autókáznak üresen, pocsékolják a benzint, az állam pénzét. Nekem meg halaszthatatlan dolgot kell elintéznem.
Ekkor már nemcsak begyújtották a kocsit, hanem gurult is és meg sem állt a múzeumig. Ott kiugrott az egyik rendőr, fülön fogta táskáit és bevitte udvariasan az irodába. Melegen elköszöntek egymástól.
Ilonka megtalálta a térképeket, majd busszal folytatta az utat Szolnokig.
A rendőrök csak két nap múlva merték óvatosan megkérdezni Szlankó igazgató urat, hogy miféle magas vendége érkezett a múzeumnak. Pista erről semmit sem tudott, de Tiszasas jól megismerte egy hét alatt Ilonkát, s rejtélyesen mosolygott, mondván:
-Pestről, felülről jött.
-Ahá! Az más.

 

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:19
 

Anekdoták néprajzosokról 19. Madar Ilonkáról. A néprajz Miss Marpleja

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Madar Ilonkáról

A néprajz Miss Marpleja

Akik ismerték sohasem feledik Madar Ilonkát, a magyar néprajz nemrég elhunyt családanyáját, háziasszonyát. Kinek Ilonka, kinek Ilonka néni, kinek anya, kinek mama volt. Egyszóval ő volt a mindenkiről gondoskodó, mindenre figyelő édesanya, igazi asszony. Idős fővel, több, szinte felnőtt gyermekek édesanyjaként ült be az egyetemi órákra, hogy a falusi gyermek, kis- és nagyleány, asszony, anya megélt életét víve magával, tudatosítsa élményeit, ismeretanyagát a tudomány számára, a maga épülésére. Így kívánta szolgálni szülőföldje népét, kultúráját, a magyar nemzet és a tudomány ügyét. Tálasi István eszményképe volt. Útmutatásait nála senki sem vette komolyabban. A tőle kapott ösztönzéssel, s az ő elvei szerint szemlélte saját megélt élményeit, élete fordulatait, s készített eszközt ahhoz, hogy ezt a belülről is látott világot minél hitelesebben megértse, megörökítse és közvetítse.


Mélyen hívő protestáns ember volt, akiben mindezek ellenére a más vallások iránti tisztelet is élt. Mindig az embert nézte, az emberit kereste és próbálta megérteni, lényegét tisztán tovább adni. A sárréti falusi leány Nagyváradon tanulta meg a cukrász mesterség csínját-bínját, szabadult fel. Azonban a történelem megkezdett útját másfelé terelte. Budapesten lett gyári munkás. Az üzemi faliújság szerkesztésén és írásán át jutott el építészmérnök férje támogatásával is addig, hogy végül  idős fejjel vállalkozott az egyetem elvégzésére és a doktorálásra is. Életét küldetésként, munkáját hivatásként fogta fel. Voltaképpen, amikor már néprajzosként jegyezték sem volt állásban, sőt gyűjtőútjainak zömét is maga állta. Alkalmi megbízatásokat, úgymond „bérgyűjtést” vállalt, cikkei honoráriumából, s a család segítségéből élt. Mivel nem volt rendszeres jövedelme, előszeretettel vett részt olyan közös gyűjtéseken, kapcsolódott be több munkaközösség munkájába, ahol a terepen való tartózkodás nem került külön pénzébe. Minden munkaközösség szívesen látta, már csak azért is, mert mindig pontosan, határidőre átadta gyűjtéseit, gondosan megfogalmazott cikkeit, tanulmányait. De nemcsak ezért, hanem vidám természete, jó humora, emberséges odafigyelése, mások segítése mindenkire jó hatással volt. Ha valakivel apróbb összeütközése volt, egyesek néha terhesnek érezték meg-megjelenését, azok magukra vethettek. Ugyanis nemcsak ő adta le pontos kéziratait a munkaközösségnek, a kiadónak, hanem a pontosságot partnereitől, kiadóitól is elvárta. Ilyenkor – bár rossz szava nem igen volt – jelenlétét nem csoda, ha kényelmetlennek találták azok, akik úgymond nagyvonalúak, durvábban hanyagok voltak. A pontosságot, az alapos utánajárást főként szakmai tekintetben kutató kollegáitól is elvárta. Azonnal felfigyelt arra, ha valaki nem pontosan írt le, vagy rosszul értelmezett egy jelenséget, magatartást. Ha azt látta, hogy az illető nem ment utána a dolognak, s közben nyilatkozott róla. Ilyenkor azonnal reagált és keményen hangot is adott neki. Sokan sérelmezték ezt, mert kellemetlenül érezték magukat.
Emlékszem arra a vitára, ami egyszer nyilvánosan arról folyt, hogy a parasztok mily kicsibe vették a gyermeket, hiszen ezer bajuk volt és gyermek meg sok volt. Valaki azt hozta példának, hogy pl. éjszaka a kisgyermek az ágy alatt aludt egy szalmával kibélelt ládafélében. Nem tudván, hogy egy országszerte ismert bútordarabról van szó, a toliról, tolóágyról, amit nappal a hely szűke miatt (mint neve is mutatja) az ágy alá toltak és éjszaka pedig kihúzták éppen azért, hogy az anya bármikor lenyúlhasson, megsimogathassa, magához vegye, megszoptathassa. De nagyobb gyermekek is aludtak benne. A szalma pedig szalmazsákban volt, letakarva, s rendes ágybelinek, ágyneműnek számított még polgári körökben is. Ilonka felháborodása nem ismert határt. Igen élesen kikérte magának a paraszt ember ilyetén megítélését, lenézését, primitívvé és érzéketlenné minősítését. Ő ugyanis azonnal ezt látta benne, holott azért nem erről volt szó. Hasonló eseteket lehetne sorolni. Főként azon fiatalokat osztotta ki, akik nem voltak tisztában pl. az egyház szerepével, nevelő erejével, nem ismerték a szertartásokat, ugyanakkor nyilatkoztak a hirtelen divatossá is lett területről, témáról. Büszke volt megélt életére, tudatos szemlélője volt annak a protestáns paraszti világnak, közösségnek, amelyből származott, s amelynek életét maga belülről ismerte. Ha egy új, számára távoli közösségbe került (pl. Dunántúl, Zoboralja, Sóvidék, vagy közelebb a Tiszazug, Kiskunság) addig tartózkodott ott, gyűjtött, figyelt, kérdezett, amíg ezt az ismeretlen közeget is Sárrétudvarihoz hasonló belső látással nem kezdte felfogni. Gyűjtött anyaga éppen ezért mindenképpen hiteles. Mindemellett sajátos módszere volt.
Úgy vélem nem sokat tévedek, ha ezt a módszert Agata Christie Miss Marple-ja nyomozási módszeréhez hasonlítom. Az adatközlők neki nem adatközlők voltak. Mint nő, mint anya, mint gazdasszony, mint családi gondokkal küzdő, jó beszédű, olykor pletykás, olykor kissé zárkózott, olykor kissé kíváncsi, mindig együtt érző, megértő élettapasztalattal teli asszony ült le otthonosan minden lakásban, vett részt istentiszteleteken, családi ünnepeken. Beszélgetés közben maga is bekapcsolódott a krumpli- vagy zöldségpucolásba, recepteket ajánlott, egyszerű megtapasztalt gyógymódokat. Hirtelen előállt bajban azonnal segítségre készen mozdult, gyógyszereket küldött, recepteket váltott ki, amit falusi vagy erdélyi patikákban nem kaphatni. Levelezett, üdvözlő lapokat küldött adatközlőinek, akik voltaképpen jó barátai, ismerősei, már-már belső emberei lettek. S közben figyelt, kérdezett, s nyíltan, de egyáltalán nem meghökkentően, félreértelmezhetően jegyzetelt is. Kedvéért hajlandók voltak gyógymódokat bemutatni, a legintimebb dolgokról nyilatkozni. A hamisságra, turpisságra azonnal rájött, valótlan dolgot el nem fogadott. Ha azt mondom a magyar néprajz Miss Marpleja volt, egyáltalán nem tévedek.
Utolsó betegen töltött éveiben családja körében nyert nyugalmat. Már a Néprajzi Társaság üléseit sem látogathatta, pedig a társasági üléseknek mindig szorgalmas résztvevője volt. Újabb gyűjtésekről, ami életeleme volt, szó sem lehetett. Újabb írások is nehezen születtek, ám hatalmas és nélkülözhetetlen anyagot hagyott publikációiban az utókorra. Szerencsére megadatott neki az a nagyszerű érzés, hogy szeretett szülőfalujának Sárrétudvarinak néprajzi monográfiáját nemcsak megírhatta, hanem idejében kézbe is vehette. Ezzel a munkával egyben tagja lett a Három Föld Tudósai nevű (Sárrét, Hajdúság, Nagykunság), sajnos a mennyei mezőkön ülésező kutatói gárdának. Annak, melynek olyan nagyszerű és régi alapítói vannak, mint Karacs Ferenc, Osváth Pál, Karácsony Sándor. A néprajzi szekciónak pedig olyan elnöke van, mint Györffy István, olyan titkára, mint Szűcs Sándor, olyan  számvivője, mint Bellon Tibor és olyan tagjai, mint Dorogi Márton, Györffy Lajos, Bereczki Imre, Hagymási Sándor, s immár a bizonyára ott is anyáskodó, róluk is gondoskodó, felejthetetlen Madar Ilona.

 

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:20
 

Anekdoták néprajzosokról 18. Pócs Éváról

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Pócs Éváról

Immár ötven esztendőt töltöttem el eddigi egyetlen munkahelyemen a szolnoki Damjanich János Múzeumban. Na ebből le kell számítanom a nyugdíjas éveimhez hozzácsapott másfél év úszómesterséget. Ám ezt nyaranta a debreceni Fürdő Vállalatnál egyetemista koromban töltöttem ki. Mikor Szolnokra kerültem Pócs Éva volt az intézmény néprajzosa, s tőle örököltem meg a státust két évi történészkedés után. Jó viszonyban voltunk, s mikor elment Budapestre, itt maradt anyagát, begyűjtött tárgyait, némely elindított kezdeményezését örömmel vettem át, s igyekeztem megnyugtatóan lezárni.
Kitűnő, a néphit monográfiák mintájául szolgáló Zagyvarékas néphite anyaga ugyan része lett a Népi gyógyászati archívumnak, ebbe nem illeszkedő anyagának cédulái pedig az adattárba, fotótárba kerültek, csakúgy, mint a MNA néhány piszkozati gyűjtőfüzete és a SZMNA több kérdésének feldolgozása is.


Voltak fiókjában régi magnetofon szalagok is. Ezek igen régiek, még papírból készültek, s igen-igen recsegtek az akkor használt modern MAMBO készüléken. Eredetileg úgy tudom VÖRÖS CSILLAG márkájú, legalább húsz kilót nyomó gépen vette fel ezeket. Esténként nagy magányomban (a múzeumi irodámban laktam) hallgatgattam őket és próbáltam leírni.
Egyik alkalommal furcsa beszélgetésre bukkantam, s többszöri lejátszás után a következő párbeszéd töredéke bontakozott ki. (Éva aziránt érdeklődött, hogy a házból való temetés idején a koporsót milyen rend szerint állták körül. A néni már unhatta a hosszú kérdezgetést, Éva meg nem kapta meg az őt érdeklő választ.)
Éva: Szóval az egyik oldalon a nők, a másik oldalon a férfiak álltak?
Adatközlő: Úgy.
Éva: Ki melyik oldalon?
Adatközlő: Ahogy fekszik, hát az emberek erről (balra mutathat), az asszonyok meg erről…
Éva: A fejénél ki áll?
Adatközlő: Hát itt L.P. állt. Na.
Éva: Az kije volt?
Adatközlő: Kije? Hát a sógora volt.
Éva: Sógora? Hát az előbb azt mondta, hogy a fejénél mindig a keresztapa szokott állni? Hát nem az állt? Az hol volt?
Adatközlő: Hát az halt meg kedves!…
Film-, helyesebben magnószalag szakadás!
Karinthy „Kérdezzünk pontosan” kis jelenete jut eszembe…

 

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:20
 

Anekdoták néprajzosokról 17. Pannika és Balázs

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Pannika és Balázs

Csete Balázs Jászkisér nagy szülötteként hiresült el. Fiatal tanárként Csepelen, mint Képzőművészeti Főiskolát végzett rajztanár iskola múzeumot is alapított, a Dél-Dunántúlt, Csepel szigetet és Kalotaszeget járta vázlatfüzetével, mappájával és örökítette meg pusztuló népművészeti emlékeinket pontos és ihletett rajzokban az utókor számára. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára hatalmas és jól adatolt rajz anyagát őrzi. Belőlük a kalotaszegi kapukról készülteket Selmeczi Kovács Attila válogatta ki, s adta közre Jászkisér község támogatásával. Tudjuk, hogy sok rajzát a Magyarság Néprajza közölte vagy felhasználta, anélkül, hogy nevét megemlítették volna. Tanár volt, megszállottja a pedagógiának. Szemét és rajzoló kezét ez irányította. A népművészet átemelése az oktatásba, a magyar nép szellemiségének átültetése a magasabb művészetbe, s mert ő erre maga nem volt képes és eléggé tehetséges, a hiteles alapok lerakását tudásának megfelelően szentnek tartotta. Idős korában legnagyobb dicsősége volt, hogy az ötvenes évek elején indult Országos Néprajzi- és Nyelvjárásgyűjtő pályázaton első díjat nyert szülőföldjéről, a Jászságról, ott is Jászkisérről szóló, gazdagon illusztrált dolgozataival.


Idős korában keserű embernek ismerték. Félárvaságból Jászkisérről, majd Szolnokról Kiskunfélegyházára került, miközben kenyérkeresetre is szorult. Félegyházán a tanítóképző paradicsom volt számára, rajz tehetségét, műveltségét gyarapíthatta. Ám közbejött a háború. Gyors kényszer diplomázás a főiskolán, rajztanári állás, múzeumszervezés és gyűjtés boldog ideje, majd a csepeli iskolamúzeum majdnem teljes pusztulása az ötvenes évek nyomása, a népművészet felemelése gondolatának karanténba tétele, a reménytelenség. Úgy véli, hogy haza kell térnie a szülőföldre, hogy a számos vereség, mellőztetés és félbemaradt vagy elpusztított eredmények hatását lelkileg kiheverje és újra alkothasson: rajzban, pedagógiában, emberségben.
Nehéz élet.
Nehéz azért is, mert élete társtalanul, legfeljebb néhány baráttól kísérve ért véget. Márpedig a Jászságban a házastárs szavunk úgy is hangzik feletárs. Ez mindkét részről (férfi-nő) nézve igaz. Sokat mond a feleség szavunk is, de mai értelmezésben legalábbis csak a nőre vonatkozik. A feletárs lehet férfi és nő, ketten alkotnak egy egészet. Ahogy ez megvan írva. Csete Balázsnak nem volt felesége, társtalan maradt. Agglegényként hagyta  kincseket rejtő tulipános ládáját a Damjanich Múzeumra könyvtárával együtt.
Pedig nem állt ettől nagyon messze. Lehetett volna feletársa, felesége. S nem is akárki, hanem Kresz Mária.
Kalotaszegen, mert Csete Balázs igyekezett néprajzosokkal együtt dolgozva, tanácsaikra adva rajzolni, megörökíteni a múltat minél hitelesebben, tagja volt annak a néhány főből álló közösségnek, akik Erdély visszatérte után Kalotaszegen gyűjtöttek csoportosan. Az ekkor már úgymond agglegénynek számító Csete Balázst az itt gyűjtő, gyermekélettel foglalkozó Kresz Máriával többen próbálták összeboronálni. A kissé mogorva Csete Balázs a fiatal, mondhatni röpködve viháncoló Kresz Mária nem vonzotta túlságosan, fordítva – mint ezt Panni nénitől tudom – nem volt volna ekkora távolság. Mindenesetre hiú ábrándokat kergettek a jóindulatú házasságközvetítő kollegák.
Azért írom mindezt le, mert belegondolok: mit segíthetett volna a viselet, a kerámia, a népművészet kutatásban Csete Balázs különös képessége, s fordítva. De honnan szerzett volna Kresz Mária olyan társadalmi érzékenységet, ami műveiben megnyilatkozik, ha sikerül a házasságszerzők akciója?
A tudományos pályák befutása is sokszor a véletlenen múlik.

 

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:21
 

Anekdoták néprajzosokról 16. Kresz Máriáról

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Kresz Máriáról

A Palóc Kutatás egyik Salgótarjánban megtartott megbeszélésén történt.
Már összegyűltünk a szálloda egyik külön szobájában. Ki-ki megrendelte kávéját, egyéb innivalóját. Lajos Árpád egy tízdekás vajat szopogatott, mondván, hogy gyomra miatt erre van szüksége, mások a feltálalt apró süteményből szemezgettek. Bakó Ferenc türelemre intett bennünket, mondván várjunk még egy kicsit, mert Pannika, azaz Kresz Mária útitársaira hagyva csomagjait, egyik állomáson hirtelen leszállt a vonatról és nem tudni hová lett. Most nyomoznak utána. A türelmi idő letelt, elkezdtük a megbeszélést…



Jó másfél óra múlva Panni néni pihegve és nagyon vidáman megérkezett. Mindenki kíváncsi volt, hogy hová lett és a tanácskozást egy időre felfüggesztettük. Panni néni megeredt. Elmondta, hogy amint meglátta az állomás nevét eszébe jutott, hogy meg kellene látogatni azt a családot, akitől ő még egyetemista korában gyűjtött. Hirtelen döntött, nem volt idő magyarázkodásra és leszállt a vonatról. Megtudtuk, hogy a család még ugyanott lakik, ahol akkoriban, s még az akkor 40 év körüliekből is élnek ketten, s azok a lányok, akikkel ő közel egykorú volt férjhez mentek, unokáik vannak, s egyikük férjével ott lakik a régi családi házban. Nagy nevetések közepette idéztek fel az emlékeket, egykori csínytevéseket. Elbeszélgettek arról, hogy ki él még a régi legény és leány ismerősök közül, idősebbek közül ki mikor ment el… Szóval nagyon jól találta magát és boldog volt, hogy azok is sok mindenre emlékeznek, s ő is így megmaradt emlékezetükben. De hát kezdődött a tanácskozás és indult a következő vonat, úgyhogy el kellett köszönni. Búcsúzkodás közben egykori leány ismerőse, akivel végig vidáman beszélgettek, megkérdezte tőle:
- Ugye Pesten lakik? Akkor bizonyosan ismeri Pannikát is, egy nagyon kedves, vékonyka teremtés. Itt lakott nálunk annak idején vagy három hétig! Ugyan él-e még?

 

Módosítás dátuma: 2018. április 03. kedd, 20:21
 


13. oldal / 16