Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése

Anekdoták néprajzosokról 5

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

GUNDA BÉLA ÉS A LEKVÁROS KENYÉR

Másodéves koromban, 1959-ben feledhetetlen élményben volt részünk. A debreceni, akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem nem kis irigységét kiváltva a Néprajzi Intézet hallgatói önköltséges tanulmányútra utaztak Csehszlovákiába, a Magas Tátrába. Az akkoriban elképzelhetetlen tanulmányutat Gunda Béla és az intézet másik két munkatársa Ujváry Zoltán tanársegéd és Szabadfalvi József akadémiai kutató szervezték meg hihetetlen precizitással. Velünk tartott még néhány más szakról hozzánk csapódott hallgató a földrajzi, történelmi tanszékről, s a tragikus sorsú, tehetséges irodalmár Baranyi Imre is. Az akkor készített fotókon ők láthatók legtöbbször a hallgatókon kívül. Ótátrafüreden kempingben aludtunk kétszemélyes, előre felállított, alul deszkakerettel körülvett kis sátrakban, amiben deszkapriccs és szalmazsák volt. Éjszakára jól fel kellett öltöznünk, mert majd megvett az Isten hidege. A hálózsákot legtöbbünk hírből sem ismerte, az ott kapott kissé nyirkos pokróccal takaróztunk, két melegítőt vettünk, vagy ahogyan mindenki csodálkozására Debrecenben ma is mondják bemelegítőt. Reggel a fű környes-körül deres volt, s csak hideg vízben tudtunk megmosakodni. Ennyit bírt pénztárcánk. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert ki-ki csupán 225 koronát válthatott be és ezt kellett beosztanunk kint létünk alatt. Igen meg kellett néznünk, hogy mire költünk. Szándékunkban állt még vásárolni is valamit. Sőt az elején azonnal befektettünk egy, ott igen olcsón kapható egész száras tornacipőbe a túrák miatt, s majd mindenki az első éjszaka után vásárolt egy melegítőt is, hogy nyugodtan alhasson. Altatni nem igen kellett, mert mesterünk fáradhatatlan volt és űzött, hajtott az erdei ösvényeken, sziklás meredélyeken, a Dunajec mellett, a Vörös-hágón át, a gurál falvakig. A sík terephez szokott Hortobágy melléki és tiszavidéki diákságot, noha majd mindenki valami sportot is űzött, nagyon megviselte a hegyi terep és ha hideg is volt, este azonnal elaludt, mint a bunda. A reggel azonban csontig hatoló hideget hozott, dermedt tagjainkba némi tornászás után tért vissza az élet, s az eladni vitt pálinkát jóformán senki nem adta el, hanem vére megpezsdítése érdekében a sátorban titkon kortyolgatta. Azért titkon, mert Gunda professzor szigorú parancsba adta, hogy nem vihetünk, nem vehetünk effélét. Eladni pedig semmit nem szabad, nehogy szégyent hozzunk egyetemünkre.

 

De megtiltott ő mást is.

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:33 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 4

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

VENDÉGSÉGBEN LUBY MARGITNÁL

Egyszer a gyöngyösi Mátra Múzeumban – talán a palóc-kutatás egyik megbeszélését követően Nagy Gyula vendégeként – jóízű, csendes borozgatás közben hallgattuk Balassa Iván és Bakó Ferenc, s úgy emlékszem Filep Antal anekdotáit. Mivel Iván bátyám már nem írhatja le, talán nem tiszteletlenség részemről, ha helyette, s rá is emlékezve szólalok meg.
Györffy István és Gönyey Sándor Szatmárban gyűjtöttek. Pár napra Luby Margit vendégszeretetét is élvezték a nagyari kúriában. Innen jártak ki a szomszédos szatmári és beregi falvakba. Ketten aludtak a vendégszobában. Egy fehér kesztyűs lakáj állt a rendelkezésükre. Ő vitte be a szobába a papramorgót és ágyban szolgálta fel. Aztán forró vizet hozott két hatalmas porcelán vagy fajansz kancsóban, két hozzá tartozó lavórt töltött tele, hogy a közös reggelire tisztába tehessék magukat. Gönyey nagyon élvezte a dolgot. Valósággal kacsaként lubickolt a vízben. Nagyokat fújt, dudorászott. Látva ezt Györffy – aki nem szerette a vizet – azt mondta:
- Sándor! Csapkodj már bele az én vizembe is, hadd lássák, hogy használtam!

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:34
 

Anekdoták néprajzosokról 3

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

GYÖRFFY ISTVÁN ÉS A FÜRDŐZÉS

Györffy Lajos túrkevei múzeumigazgató, Györffy István unokaöccse igen nagy tudású, több nyelven beszélő tudós tanár és várospolitikus volt. Neki köszönhető, hogy hazatért Túrkevére a világjáró Finta testvérek szobor hagyatéka; a Dankó Imre alapította Termelőszövetkezeti Múzeumot Finta Múzeummá tette; válogatott néprajzi anyagot, nagyszámú, a városra vonatkozó dokumentumot gyűjtött össze; kutatta a Nagykunság múltját, népéletét, népművészetét és számos történeti tanulmányt publikált (pl. az 1863-as nagy ínségről, a túrkevei múzeum butella gyűjteményéről, a nagykunsági kovácsoltvas házoromdíszekről); közre adta a szolnoki szandzsák 1571-es török defterét. Mindezt hivatala, a városi főjegyzőség, majd gimnáziumi tanárság mellett, úgymond félállásban. Szigorú, rendszerető, szavatartó, ezt másoktól is megkövetelő ember volt. Igazi atyai jó barátja lett annak, akit megszeretett és becsült.

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:34 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról 2

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hunyor s a hagyma

Anekdoták néprajzkutatókról című sorozatunk második részében Hunyadi Péter néprajzkutatóról ismertetjük a legklasszikusabb történetet. Az adatközlő maga Hunyor volt még egyetemi éveink alatt, sajnos a történetet nem rögzítettük akkor magnóra (diktafonunk sem volt), így emlékezetből vetem most papírra. A gimnáziumi évek alatt történt, hogy Péter barátunk késő éjjel jutott haza, kissé kapatos állapotban. Ahogy berobbant a konyhába, azonnal felszakította a hűtőszekrényt, s ételt keresett háborgó gyomra számára. Talált is az édesanyja által készített bablevest, így azt rögtön fel is tette melegíteni a gázra. Aki ismeri, tudja, hogy népzenész barátunk igen szereti a hagymát, el is kezdett hát kutakodni a spájzban utána. Mivel nem lelte a kívánt árut, lement a sufniba, ahol egy vödörbe rúgott. Abban végre megtalálta az imádott növényt. Fel is vitte mind a konyhába, s beleaprította ételébe. Érezte ugyan, hogy kicsit húzza a száját, mégis megette az adagját. Másnap aztán arra ébredt, hogy szülei veszekednek a konyhában.

Módosítás dátuma: 2011. június 30. csütörtök, 09:34 Bővebben...
 

Anekdoták néprajzosokról

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Anekdoták néprajzkutatókról

Számos adomát gyűjtöttek már kiváló néprajzkutatóink a Kárpát-medence különböző tájegységeiről, azonban máig nem született olyan munka, mely a kutatókról szóló adomákat őrizte volna meg. Néhány éve a Néprajzi Múzeumban Hála József kezdte el ezek gyűjtését, azonban a tervezett kötet még nem látott napvilágot. Szeretnénk csatlakozni a kiváló ötlethez, s néhány történetet közzétenni itt. Sokan hallották már közülünk, s még többen használják az "elfújta a sapkámat a szél" kifejezést. Arra használjuk, ha valaki az adott időre nem készít el valamit, nem csinálja meg a feladatát, nem ér oda valahová. Kevesen tudják azonban, hogy Szabó László néprajzkutatóhoz köthető a jeles mondás. Vele esett meg, hogy nem ért oda, ahová kellett volna, a nevezetes "sapkafújás" miatt. Megtaláltunk egy felvételt azonban a szolnoki Damjanich János Múzeumban, ahol 1989-ben ő maga meséli el a történetet. A felvételt Kozma Károly készítette, a kis részlet vágása és konvertálása Szebenyi Nándor munkája. A helyszín: Szolnok, Vegyi Lakótelep, garázssor. Esemény: disznóvágás. Szereplők: Dr. Szabó László, Szabó Ágnes, ifj. Szabó László és Zsolnay László. A felvételt az alábbi linken tekintheti meg:

MEGNÉZEM

Amennyiben több adomát szeretne látni néprajzosainkról, a Szellemi néprajz szekción belül, az anekdotákra kattintva találja azokat!

Módosítás dátuma: 2011. július 01. péntek, 18:37
 


14. oldal / 14