Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Szellemi néprajz Népi játékok

Hajdani bihari népjátékok

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Hajdani bihari népjátékok

Pattanjbolha

Először egy törölközőt kérnek a háziasszonytól, aki igyekszik eltenni kéz alól. Tudja, hogy minek kell. Azért megkérdezi: Minek ez? S aztán:

– Nem, nem adok. Még szétveritek.

Végül is beadja a derekát.

– Bánom is én, csak szét ne verjétek.

De nem is annyira a törölközőt félti, inkább attól fél, hogy nagyot ütnek egymásra, s verekedés lesz a vége. A törölközőt jól megcsavarják, titokban vízbe mártják, hogy még nagyobbat sújtson, de úgy, hogy meg ne lássa a háziasszony. Olyan is volt, hogy követ vagy bicskát csavartak bele, ha valakinek nagy haragosa volt. A bíró (játékvezető) megkérdezte a lánytól: kit akar magának? A lány megsúgta a választottja nevét.

– Hány csókot kérsz tőle?

A lányok csak egyet kértek, mert úgy illett. A fiú odament hozzá, lehajolt és megcsókolta. Akkor először a bíró jót húzott a hátára a csavart törölközővel Hadd pattanjon a bolha! Utána a fiún volt a sor, hogy válasszon magának egy lányt. Visszahívhatta ugyanazt is. De ő már nem egy csókot kért, tízet is. Virtuskodott, inkább elszenvedte az ütéseket, csak csókolhassa a lányt.

Módosítás dátuma: 2022. november 02. szerda, 19:35 Bővebben...
 

Nyújtó-gyakorlatért — pálca büntetés. Az első túrkevei tornászok

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Nyújtó-gyakorlatért — pálca büntetés

Az első túrkevei tornászok

Egy aforizmát olvastam nemrégiben arról, hogy az öregedés első jele, ha így sóhajt fel valaki: „Ez a mai fiatalság!... Bezzeg a mi időnkben...”

Mivel manapság elég gyakran hallani ezt a méltatlankodva és elmarasztalóan hangoztatott mondatot, arra gondolhatnánk mi fiatalok: csak lehet benne valami, elromlottunk, s illő lesz a bűnbánat. Csupán az a bökkenő, hogy ezt a gyakran visszatérő sóhajt nem a mi szüléink mondták először, őket is így korholta az előttük járó nemzedék, azokat is a szüleik, s így tovább az idők kezdetéig.

Ezúton nem szükséges a túlontúl messzi időbe visszatekinteni, megállapodhatunk 1790-ben, hogy példát keresve felüssük a régi iratokat. Túrkeve tanácsának sok érdekes történeti adalékot rejtegető jegyzőkönyvét hívom tanúnak. 1790. április 8-án kelt egyik bejegyzés bizony még a rest fantáziát is megmozgatja.

A nyiladozó tavasz napsütése a szabad levegőre csalta a hetyke kun legényeket. A hosszú téli tespedés után ficánkolva pezsgett a vérük, feszült az izmuk — erőpróbára vágytak. S új játékot eszeltek ki. A túrkevei főbíró így jelenti a nemes tanácsnak: „... némellyek a’ Gyep szélén Majd egy ölnyi oszlopokat fel ásván arra keresztül tett vendég oldalakon fügve leg sebesebb keringéssel kezdették légyen életeket az utolsó veszedelemig kísértetni mór a’ sokakon meg történt gyászos példákkal nem gondolván.”

Hogy is mondja az írás? Gyorsan papírt elő, rajzoljunk! A két függőleges oszlopra keresztben odaerősített vendégoldal világosan mutat a torna modern változatában ismert nyújtóra. A falusi gyermekek manapság is felhasználják az élő fák alacsony keresztágait nyújtó helyett, de a túrkevei legények továbbfejlesztették ezt: megalkották a tornaszer ősét. És ahhoz sem kell túl nagy jártasság a sportban, hogy azonnal megállapítsuk: a legnehezebb nyújtógyakorlatok egyikében virtuskodtak. Igazi erőpróba volt ez! Ma is — korszerűen felszerelt tornateremben — becsületére válik bárkinek. Hogy nyaka is tört egynek-egynek? Ki gondolt ilyesmivel, míg a maga nyaka nem keserülte?

Módosítás dátuma: 2021. május 26. szerda, 09:02 Bővebben...
 

Adatok a fehérgyarmati gyermekjátékokhoz

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Adatok a fehérgyarmati gyermekjátékokhoz

Harmadik-negyedik elemibe járhattam Fehérgyarmaton, amikor az utcabeli, velem egykorú gyermekek társaságában gyakran elhangzott az alábbi, többszörösen becsapós párbeszéd. Négy-öt gyerek közül egyszer csak megszólalt valaki:

- Fingottam! (Néha valóban hallatszott és érzett is).

Mire valaki gyorsan, könyörgő hangon rávágta:

- Add nekem!?

A fingos bejelentette sajnálkozva:

- De már Zsigának adtam…

Ismét kérlelve mondja az előző:

- Kérd vissza!

A fingos sajnálkozva legyint:

- Ne bántsd szegényt, hadd igya!

 

A társaság jól szórakozott, akárhányszor ismétlődött meg. De a játék kockázatos is volt, mert a rendes menettől könnyen el lehetett térni és mások nevettek, mások kárára. Ugyanis ha valaki nagy hangon bejelentette, netán produkálta is a tényt így is alakulhatott:

- Fingottam!

- Idd meg mind! – vághatta rá a kórus. Vagy alakulhatott így is:

- Fingottam!

- Add nekem!?

- Neked adom szívesen!

 

Fehérgyarmat, 1948-49. táján. Később másutt is hallottam Debrecen, Mezőtúr, Tiszakürt

 

Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés

A gyermekvilágot egy olyan közöttünk élő kis társadalmi rétegnek foghatjuk fel, melynek közösségi életét a játék törvényei szabályozzák. A játékok fő mozgató erejének a felnőtt életre való készülődést tekinthetjük, tehát igen fontos társadalmi és lélektani szerepük van. A testi és szellemi adottságok folytonos gyakorlása, fejlesztése mellett megnyilvánul ugyanis a törekvés önálló közösségek kialakítására is. A gyermekek fejlődő szervezete kiválasztja és felhasználja a környezet adottságait képességei (érzékszervek, erő, ügyesség, alkotó hajlamok) fejlesztésére, ugyanakkor hatalmas ütemben fejlődik a társas élet kialakítása is. A barátkozás, vetélkedés, közösségi érzés, a morális és esztétikai érzék fejlesztése mellett fontos a szabálytudat kialakulása is.
A gyermekek leggyakrabban önellátóak, eszközeiket maguk készítik az őket körülvevő emberi- és természeti környezetből: elhasznált munkaeszközökből, csontból, sárból, homokból vagy növények különféle részeiből. Így természetes, hogy a húsvéti hímes tojások is a játék részeivé váltak, melyet Fekete István írt le egyik elbeszélésében.
„Tudod-e, mi a kőkányulás? Hát a likbavágás , hát a görgőzés?
 Ha mindezt nem tudod, keveset tudsz, és el se tudod képzelni, hogy a templomban is lehet verekedni bűntelenül, sőt büntetlenül, ha – nem veszik észre. De nem veszik észre, mert a verekedés az orgona mögött történik, lehetőleg csendben, és nem látja senki, legfeljebb az Égiek, akik szemet hunynak a leszakadt gombok és zsebek hiányosságain, mert verekedő ifjainkat a harangozás körüli szent buzgalom hevíti.

Módosítás dátuma: 2012. április 07. szombat, 08:31 Bővebben...
 

Kiolvasók Felsőgödről 2

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.hu

Kiolvasó gyermekjátékok Felsőgödről 2


Korábban írtunk már a felsőgödi kiolvasókról ITT. Most újabb csokorral adunk közre ezekből. Szintén a felsőgödi József utcai óvodában használtuk ezeket a 70-es évek közepén, végén.


Éni-péni
Jupi-téni
Effer-geffer
Gumi-néni
Iszli-pó
Iszli-pó
Tevagy-afo-gó!

Lemen-temén-apin-cébe
Vajat-csipe-get-ni
Utá-namjött-édes-anyám
Pofon-vere-get-ni
Nád-közé-bújtam
Nád-sípot-fújtam
Azén-sípom-így-szólt:
Dí-dá-dú
Tevagy-aza-nagy-szá-jú!

Módosítás dátuma: 2011. október 10. hétfő, 17:52 Bővebben...
 


1. oldal / 2