2021. május 26. szerda, 08:58
Szilágyi Miklós
Nyújtó-gyakorlatért — pálca büntetés
Az első túrkevei tornászok
Egy aforizmát olvastam nemrégiben arról, hogy az öregedés első jele, ha így sóhajt fel valaki: „Ez a mai fiatalság!... Bezzeg a mi időnkben...”
Mivel manapság elég gyakran hallani ezt a méltatlankodva és elmarasztalóan hangoztatott mondatot, arra gondolhatnánk mi fiatalok: csak lehet benne valami, elromlottunk, s illő lesz a bűnbánat. Csupán az a bökkenő, hogy ezt a gyakran visszatérő sóhajt nem a mi szüléink mondták először, őket is így korholta az előttük járó nemzedék, azokat is a szüleik, s így tovább az idők kezdetéig.
Ezúton nem szükséges a túlontúl messzi időbe visszatekinteni, megállapodhatunk 1790-ben, hogy példát keresve felüssük a régi iratokat. Túrkeve tanácsának sok érdekes történeti adalékot rejtegető jegyzőkönyvét hívom tanúnak. 1790. április 8-án kelt egyik bejegyzés bizony még a rest fantáziát is megmozgatja.
A nyiladozó tavasz napsütése a szabad levegőre csalta a hetyke kun legényeket. A hosszú téli tespedés után ficánkolva pezsgett a vérük, feszült az izmuk — erőpróbára vágytak. S új játékot eszeltek ki. A túrkevei főbíró így jelenti a nemes tanácsnak: „... némellyek a’ Gyep szélén Majd egy ölnyi oszlopokat fel ásván arra keresztül tett vendég oldalakon fügve leg sebesebb keringéssel kezdették légyen életeket az utolsó veszedelemig kísértetni mór a’ sokakon meg történt gyászos példákkal nem gondolván.”
Hogy is mondja az írás? Gyorsan papírt elő, rajzoljunk! A két függőleges oszlopra keresztben odaerősített vendégoldal világosan mutat a torna modern változatában ismert nyújtóra. A falusi gyermekek manapság is felhasználják az élő fák alacsony keresztágait nyújtó helyett, de a túrkevei legények továbbfejlesztették ezt: megalkották a tornaszer ősét. És ahhoz sem kell túl nagy jártasság a sportban, hogy azonnal megállapítsuk: a legnehezebb nyújtógyakorlatok egyikében virtuskodtak. Igazi erőpróba volt ez! Ma is — korszerűen felszerelt tornateremben — becsületére válik bárkinek. Hogy nyaka is tört egynek-egynek? Ki gondolt ilyesmivel, míg a maga nyaka nem keserülte?
Módosítás dátuma: 2021. május 26. szerda, 09:02
Bővebben...
2012. április 30. hétfő, 07:35
Szabó László
Adatok a fehérgyarmati gyermekjátékokhoz
Harmadik-negyedik elemibe járhattam Fehérgyarmaton, amikor az utcabeli, velem egykorú gyermekek társaságában gyakran elhangzott az alábbi, többszörösen becsapós párbeszéd. Négy-öt gyerek közül egyszer csak megszólalt valaki:
- Fingottam! (Néha valóban hallatszott és érzett is).
Mire valaki gyorsan, könyörgő hangon rávágta:
- Add nekem!?
A fingos bejelentette sajnálkozva:
- De már Zsigának adtam…
Ismét kérlelve mondja az előző:
- Kérd vissza!
A fingos sajnálkozva legyint:
- Ne bántsd szegényt, hadd igya!
A társaság jól szórakozott, akárhányszor ismétlődött meg. De a játék kockázatos is volt, mert a rendes menettől könnyen el lehetett térni és mások nevettek, mások kárára. Ugyanis ha valaki nagy hangon bejelentette, netán produkálta is a tényt így is alakulhatott:
- Fingottam!
- Idd meg mind! – vághatta rá a kórus. Vagy alakulhatott így is:
- Fingottam!
- Add nekem!?
- Neked adom szívesen!
Fehérgyarmat, 1948-49. táján. Később másutt is hallottam Debrecen, Mezőtúr, Tiszakürt
|
2012. március 11. vasárnap, 11:59
Kürtössy Péter
Kőkányulás, likbavágás és a görgőzés
A gyermekvilágot egy olyan közöttünk élő kis társadalmi rétegnek foghatjuk fel, melynek közösségi életét a játék törvényei szabályozzák. A játékok fő mozgató erejének a felnőtt életre való készülődést tekinthetjük, tehát igen fontos társadalmi és lélektani szerepük van. A testi és szellemi adottságok folytonos gyakorlása, fejlesztése mellett megnyilvánul ugyanis a törekvés önálló közösségek kialakítására is. A gyermekek fejlődő szervezete kiválasztja és felhasználja a környezet adottságait képességei (érzékszervek, erő, ügyesség, alkotó hajlamok) fejlesztésére, ugyanakkor hatalmas ütemben fejlődik a társas élet kialakítása is. A barátkozás, vetélkedés, közösségi érzés, a morális és esztétikai érzék fejlesztése mellett fontos a szabálytudat kialakulása is.
A gyermekek leggyakrabban önellátóak, eszközeiket maguk készítik az őket körülvevő emberi- és természeti környezetből: elhasznált munkaeszközökből, csontból, sárból, homokból vagy növények különféle részeiből. Így természetes, hogy a húsvéti hímes tojások is a játék részeivé váltak, melyet Fekete István írt le egyik elbeszélésében.
„Tudod-e, mi a kőkányulás? Hát a likbavágás , hát a görgőzés?
Ha mindezt nem tudod, keveset tudsz, és el se tudod képzelni, hogy a templomban is lehet verekedni bűntelenül, sőt büntetlenül, ha – nem veszik észre. De nem veszik észre, mert a verekedés az orgona mögött történik, lehetőleg csendben, és nem látja senki, legfeljebb az Égiek, akik szemet hunynak a leszakadt gombok és zsebek hiányosságain, mert verekedő ifjainkat a harangozás körüli szent buzgalom hevíti.
Módosítás dátuma: 2012. április 07. szombat, 08:31
Bővebben...
2011. október 10. hétfő, 17:34
Benedek Csaba-Kürtössy Péter
Kiolvasó gyermekjátékok Felsőgödről 2
Korábban írtunk már a felsőgödi kiolvasókról ITT. Most újabb csokorral adunk közre ezekből. Szintén a felsőgödi József utcai óvodában használtuk ezeket a 70-es évek közepén, végén.
Éni-péni Jupi-téni Effer-geffer Gumi-néni Iszli-pó Iszli-pó Tevagy-afo-gó! Lemen-temén-apin-cébe Vajat-csipe-get-ni Utá-namjött-édes-anyám Pofon-vere-get-ni Nád-közé-bújtam Nád-sípot-fújtam Azén-sípom-így-szólt: Dí-dá-dú Tevagy-aza-nagy-szá-jú!
Módosítás dátuma: 2011. október 10. hétfő, 17:52
Bővebben...
|