Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Szellemi néprajz Népszokások Erkölcstörténeti adatok a XVIII. századból

Erkölcstörténeti adatok a XVIII. századból

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Erkölcstörténeti adatok a XVIII. századból

1. Káromkodók büntetése. Almásy János jászkun főkapitány 1745. okt. 22-én az alábbi Ítéletet közli a kar­cagi tanáccsal : „Mivel a káromko­dók mind Istenünk, mind világi tör­vényekkel ellenkeznek, azért is bírák és esküdt uraknak committálom, hogy a káromkodókat kinyomozván és meg­tudván, azonnal a tömlöczbe küldjék. Addig is minden felebarátink általam intetnek, hogy a káromkodástól ma­gokat óvják és azokat távoztassák annyival is inkább, hogy ollyatén bün­tetés rájok ne történnyen, melyet nem régiben Halasson bizonyos káromko­dó szenvedni kényszeríttetett, kinek nyelve először ameddig lehetett szá­jából hóhér keze által kivonattatott és tövéből elmetszetvén azonnal feje vé­tetett, annakutánna másoknak példá­jára megh irtt mód szerént elmetszett nyelve gyalázatos akasztófára felsze­geztetett." (Karcag város levéltára. Tanácsjkv. II. k. 152 1.)
2. Pogányi csapszék. Karczag város tanácsa 1747 jan. 19-én az alábbi Ítéletet hozza egy, a város népe előtt ugy látszik nem ismeretlen, de az elöljáróság nagy része által helytelen­nek tartott lakodalmi szokás ellen :
„Minthogy a tanúknak fassiojukból világos, hogy Tóth István Aggod Péterrel együtt Butsi István lakodalma alkalmatosságánál pogányi csapszéket kezdettenek, nevezetesen egymásnak (s. v.) alfeléből bort hörpögettek, azon­kívül Tóth István Isten ellen száját fellátván, teremtette mondásával ká­romkodott. Azért tetszett törvényünk­nek nagyobb rész találásával, hogy nevezett Tóth István mivel az alfelét adta ki afféle pogányokat is irtóztató dologra, azért ugyan a fara is fizessen azon cselekedetiért és teremtette mondásáért 100 pálca üté­seket, azután poenitenciát tartson." Karcag város levéltára. Tanácsjkv. III. k. 11. 1.

3. Egymást szájból etetés, itatás.
A szerelmesek szokása volt egymást a szájukból etetni, olyanformán, mint a galambok teszik. Ma már ez nem szokás, de az anya ma is gyakran így eteti apró gyermekét.
1754-ben a karcagi tanács Tóth Miska és Kátainé tilalmas társalkodásáról tart tanuvallatást.
Egyik tanú szerint Kátainé „Meg­kapván Tóth Miskát, a Szájából a bort az ő szája fele köppen.ette vagy lottsantotta."
Másik fatens „öt ízben látta, hogy Kátainé a Tóth Miska szájából, Tóth Miska pedig a Kátainé szájából itták a bort."
„Kátainé Tóth Miska sarkantyú­ját békötötte ruhával, hogy ne pereg­jen." Karcag város lt. Inq. jk. VI. k. 121-126. 1.
1763-ben a tanács Kun Miska és Bottyánné tilalmas társalkodásáról tart tanúvallatást.
Egyik tanú azt vallja, hogy a lag- ziban „a népnek vitt be megpirított siros kenyeret és osztotta, Bottyánnénak is adván, ki is szemébe nevetett Kunnak. Kun pedig felugordván a fatens kezéből a kenyeret kikapta Botytyánné intésére."
Másik tanú úgy vall, hogy a me­nyecske „ha meg látja Kunt, nem tud­ja mitől van, egészen a testiben a vér fel indul benne." Hallotta Szűcs Józsefnétől, hogy (Kun Miska és Botytyánné) egymás szájjából esznek. Azt pedig maga látta, hogy Kunnak az aja­két pittyegette Bottyánné a maga házá­ban, és azt felelte Kun : „Ne bánts, azért nem hisznek nekünk." Azt is vall­ja, hogy „az eledelt megrágva edjik a másik szájjában rakja, öszve értetvén szájaikat." Karcag város lt. Ing. ik. VIII—IX. k. 198-201. 1.
4. Virágénekek. 1790-ben Nagy Kati helytelen magaviseletéről a karca­gi tanácsjegyzőkönyv az alábbiakat jegyzi fel:
„Hallotta a tanú Csombordi Jánosnétól, hogy keresztelőbe lévén Nagy Katival, a hegedűssel is vonatott Nagy Kati sok fertelmes parázna nótákat, nevezetesen hogy „A kardszagi biró jánya, rípát kíván a p . . . .ja." Mely­ről ugyan intették Nagy Katit, de nem hogy az efféle trágárságokkal felha­gyott vólna, sőt inkább mint Varga Mihálynétól hallotta a tanú, a több pajkossági közt Nagy Kati Oláh Istvánéknál tivornyázván sok maga formákkal, a „Zsuka-zsuka" nótát felfo­gózván tánczolta és hogy mondotta vólna azt is, hogy néki azt fúnák nótá­ul : „A kardszagi Biró . . . etc." Kar­cag város Ing. jkv. II. 249. 1.
1760-ban „Sánta Györgyné mikor Debreczenben vala az ura, az idő alatt a felesége három hegedüst vitetett a' házához; ott hegedültek, táncoltak s olyan nótákat fúttak ismét szóval .„Tót leány oda hagyja dugni, Magyar le­ány ki nem hagyja húzni 1" Karcag város lt. Inq. jkv. VIII—IX. k. 56.1.

Közli Györffy István. Megjelent az ETHNOGRAPHIA-NÉPÉLET XLIX. évi 1-2. számában.

Módosítás dátuma: 2012. április 15. vasárnap, 11:09