Isten hozta!

Kárpát-medence Isten ölelése!

  • A betűméret növelése
  • Alapértelmezett betűméret
  • A betűméret csökkentése
Címlap Szellemi néprajz Népszokások Ünneplő székelyek. A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos szokások

Ünneplő székelyek. A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos szokások

E-mail Nyomtatás PDF
IWIWSatartlapGoogle bookmarkDel.icio.usTwitterLinkter.huvipstart.huFacebookMyspace bookmarkDiggUrlGuru.huBlogter.huJP-Bookmark

Ünneplő székelyek.

Adatok a székelység vallásos néprajzához.

Előszó

Kaszáló öregember, Nyárádszentbenedek. 2007. Benedek Csaba felvételeA székely nép kemény munkával keresi meg kenyerét. Életé­nek nagy része mezőn, erdőn telik el a nehéz, megfeszített mun­kában, mit a történelmi hivatás tudatában, nem zúgolódva, hanem valami természetes megnyugvással végez. A székely ember a ma­gyar munka hőse.

De bármennyire is kitölti testét, lelkét a munka ritmusa, szinte gyermeki örömmel várja az ünnepet, amikor teste megpihenhet és lelke elidőzhetik a természetfeletti világban.

A székely azonban az ünnep alatt sem szakad el teljesen munka­helyétől; az erdők és mezők ihletét, heti benyomásait beleviszi ünne­peibe is úgy, hogy az ünnep életének tükörképe: benne oldódik fel a hét fáradalma, felcsillan az új lehetőségek álma.

Ünneplő lelkét teljesen átfogja az egyházi év három ünnepköre: karácsony, húsvét és pünkösd.

Népünk ünneplő lelkét figyelte meg az a tizenkét diák, akiket ebben az évben szerveztem a Csíkszeredai „Segítő Mária“ gimná­zium kongregációjának néprajzi szakosztályába. Csaknem egyévi közös munkánk eredménye ez az adatgyűjtés. (Más irányú nép­rajzi munkánkat kongregációnk „Határőr“ című értesítőjében kö­zöltük.)

Hiszem, hogy ez a mű buzdításul szolgál az ő további munká­jukhoz és előbbre viszi az eddig mostohán kezelt vallásos néprajz ügyét.

Csíkszereda, 1943. Mindenszentek.

A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos szokások

A karácsonyi ünnepkör a megpihenés és a népi ünneplés gazdag időszaka. A munkából fel­szabadult lélek mélyén ekkor születnek a szebbnél-szebb szokások, melyek már ősidők óta sok boldog percet szereznek a munkában kifáradt népnek. Az egész ünnepkört egy csodás melegség hatja át. Az elfáradt ember ilyenkor érzi, hogy Isten szeretetében és őseinek szokásaiban érde­mes élni!

A református templom haragja, Székelykövesd, 2007. Benedek Csaba fotójaSzent András napja.[1] Ajnádon Andráskor a farkasok „lakodalmaznak". Kászonújfaluban a lányok böjtölnek, hogy meglássák jövendő férjüket. Ajnádon „Katalin tiltja, András megpecsételi a zöld farsangot!"

Miklós-nap. Csíkszentimrén, Kászonújfaluban,ha Miklós napján fú a szél, az egerek mind elpusztulnak.

Luca-napi szokások.[2] Csíkmadarason a jobbmódúak Luca-lepényt sütnek és kiosztják a szegények között. Ajnádon ha Luca-napján a juhtartó gazdák házába először nő lép be, akkor abban az évben mind nőstény bárány lesz, ha pedig férfi jelenik meg a küszöbön, hím-bárányok lesznek. Luca-napján különben megkezdik a Luca-szék készítését. Ez karácsonyig tart és annyiféle fából készí­tik, ahány nap van Lucától karácsonyig. A hozzávaló fát úgy kell elhozni az erdőből, hogy vízen ne kelljen átjönni. Ebbe a székbe nem szabad szeget verni; vas kellék sem lehet benne. A széket kará­csonykor elviszik az éjféli misére és ha ott ráállanak, megláthatják a boszorkányokat, akik az embert megrontják. Csíkgöröcsfalván, Csíkszentimrén, ha fiúgyermek megy be először a házba, abban az évben bikaborjú lesz, ha pedig leányka, akkor ünő. Ezért a gyer­mekek ilyenkor „lucálni" járnak. Csíkszentgyörgyön Luca estéjén maszkurának öltöznek és házról-házra járva, lisztet, tojást, zsírt, vajat, mákot kéregetnek. Másnap ebből nagy „vacsorát" rendeznek (Luca-napi vacsora).

Szent Tamás napja. Ajnádon Tamás napját „disznóölő Ta­másnak" nevezik. KászonújfalubanTamás napjával kapcsolatban az a mondás járja: „Télbe Tamás, nyáron nyomás, őszvel s tavaszval disznótúrás!"

Szállás-keresés. Csíkdelnén legények viszik a szentcsalád képét és a házi oltárra teszik; a szokott általános jellegű imádságok vég­zése után megköszönve a szállást, tovább állnak.

Éjféli mise. Ajnádon az éjféli misén minden családból leg­alább egynek jelen kell lennie. Aki otthon maradt, annak virrasztania kell „Mária radináján", mert a Szent Szűz is virrasztótt szent Fia felett. Éjféli mise után két-három ember megindul legközelebbi barátjához „énekelni". Közben újabb és újabb csoportok csatlakoz­nak az énekelőkhöz, úgyhogy reggelre 30–35 ember is összeverődik. Csíkgöröcsfalván az éjféli mise közben egy leányka az alábbi éneket énekli: „Szerencsés óra, boldog éjszaka, Melyben Jézus megszü­letet, A mi váltságunkra eljött; Szerencsés óra, boldog éjszaka! 2. Szerencsés óra, boldog éjszaka; Az angyalok énekel­nek, Dicsőség mennyben Istennek. Szerencsés óra, boldog éjszaka! 3. A Szűz Mária, Dávid leánya, Jézust méhében hor­dozá, És őt e világra hozá. Szerencsés óra, boldog éjszaka! 4. Sötét éjfélben, nagy csendességben, Az Ur Jézus megszületett, S a mi váltságunkra eljött! Szerencsés óra, boldog éjszaka!”

Csíkszentimrén karácsony éjszakáján „lőnyét" esznek (Ezt úgy készítik, hogy a felszentelt kalácsot cukros vízbe mártják, mákkal lehintik és kalács formába illesztik). Csíkszentgyörgyön, aki az éjféli miséről otthon marad, elkészíti „Mária radináját". A szentmiséről hazajövet mindnyájan ebből esznek. A harangszókor a marháknak is adnak belőle.[3] Csíkgöröcsfalván a pásztormisére leginkább a gyermekek men­nek el. Kászonújfaluban „kántálni" régebben a falu fiataljai jártak, ma inkább a cigányok járnak. Csíkszentimrén a komák egymáshoz járnak „kántálni".

Csíki betlehemes játékok.[4] Ajnádon a betlehemezéshez ügyes fiúkat és lányokat választanak, még pedig Szent Józsefet, Máriát, 1 angyalt, 1 királyt, 5 pásztort, két szolgát, (összesen 11 fő). Az éjféli és pásztormisén Backamadarasi kút, 2007. Fotó: Benedek Csabajelennek meg először. Utána reggeliznek, majd megindulnak a betlehemezésre. Először a pap házában játszák el a betlehemet, majd a falu végén megkezdve, végig járják a községet. A szolga elől jár és megérdeklődi: „be engedik-e a betlehemet?“ A betlehemesek jellegzetes alakja a legutolsó pásztor. Neve „csacsi" vagy „hammas". Míg a többiek játszanak, ő megdézsmálja a kamrá­kat, pincéket. Ő viszi a kapott ajándékot is. Azonkívül meg kell tanulnia mindenkinek a szerepét, mert ha valaki megbetegszik a szereplők közül, neki kell beugrania.

Kászonfeltízen a betlehemezők előtt egy szállástkérő „vőfő“ jár. Kászonban a szokott szereplők a következő betlehemes játékot mondják:

Nagy Király: Dícsértessék a Krisztus, az Istennek Fia, akik elküldettek ez árnyék világba, szegény bűnösöknek az örök vilá­gosságra. — De mihelyt születik, aztot megtudhatom, azt mindjárt én is, — Királyi pácám alá, hatalmamba zárom, de hogy új Király legyen, aztot nem akarom! — S midőn született volna Jézus Juda Betlehemben, a Heródes Király napjaiban, ime mágnások jövének napkelet felől Jeruzsálembe s mondván, hol vagyon, aki született a zsidók királya, mert láttuk csillagát napkeleten és imádni jöt­tünk őt! — Ezt hallván Heródes Király, igen megháborodék és vele együtt egész Jeruzsálem. — Heródes Király azonnal össze­gyűjté a Papi fejedelmeket és az írástudókat s tudakozván tőlük, hogy hol vagyon, aki született, a Krisztus. Ezek pedig mondának neki: Juda Betlehembe, mert így íratott meg a Próféta által. — Azonnal keresni kezdték a gyermeket s meg találván az ő édesany­jával, Máriával, leborulván imádók őt! — Az érdemes gazdát, hogy egészségben találtam, én azon örvendek, szívemben áldja meg az Isten e gyarló életet.

Első szent Király: (zörget).

Király szolga: Kedves jóbarátom, mondd meg, hogy ki lehetsz, a Király ajtaján, hogy így igen zörgetsz?

Első szent Király: A világ végéről jöttük a tiszteletedre! Eressz bé házadba, bár egy éjszakára.

Szolga: Lépjél egy kevéssé az ajtómon belül, — Kérdezzelek ki állapotod felől.

Első szent Király: Dícsértessék Jézus, miként a próféták Jézust úgy tisztelték, — Úgy a szentatyák is imádva köszönték, — Téged is jó gazda, egész házi nőddel, — Áldjon meg az Isten, ezt kívánjuk szívvel. — Jónapot s örvendünk nagy hatalmú Király, — Ha megjelentünk, egészségben talál. — Ezen csillag által ide ve­zettettünk. — Juda Betlehembe csillag tűnt az égre; — A szent jelenetnek vezessél helyére!

Nagy Király: Nem tudok, barátom, én szent jelenetet, — Sőt, tőletek várok holmi jelenetet!A csíkkozmási római katolikus templom, 2007. Fotó: Benedek Csaba

Második szent Király: Hát fenségednek nincsen értelmében, — Hogy Király született világ védelmére, — Juda Betlehembe csillag tűnt az égre, — Minnyán mennyünk hát az ő tiszteletére.

Nagy Király: Juda Betlehembe, ha Király született, — Az mostanáig, nekem hírre nem tétetett! — Ha feltaláljátok, nékem jelentsétek, — Látogatására magam is elmegyek!

Harmadik szent Király: Ha sértésedre volt, nagy Király, itt­létünk, — Arról mind hárman engedelmet kérünk, — Az új királyt keresni indulunk. — Három ajándékot néki által adunk, — Hogy őrökre legyen nékünk oltalmunk.

Szent József (koppant): Felséges királyom, nyisd meg az aj­tódat, — Ereszd be házadba szegény barátodat, — Ne engedd meghalni teremtő Uradat!

Nagy Király: Parancsolom, szolgám, néked sietséggel, — Lásd meg, hogy ki zörget ajtómon olyan bátor szívvel; — Mert király ajtóján őrző szokott állni, — Hol ott mindenkinek nem is szabad járni!

Szolga: Ki vagy, honnan jöttél? Miféle ember vagy? — Fele­letet nékem ezekre mindjárt adj!

Szent József: Szegény utón járó, idegen jövevény; — A beme­netelről audienciát kér!

Szolga: Légy hát vesztegségbe; — Mindjárt bejelentem őfel­ségének! (A királyhoz.) Felséges királyom, parancsolatodra, — Mind leghívebb szolgád, eljártam azokban.

Nagy Király: Miféle újságok vannak a városon? Mondd meg hát hiv szolgám, nékem bizonyoson.

Szolga: Olyan emberekre találtam ajtódon; — Nem hinném, hogy jönnének a mi országunkból.

Nagy Király: Szólisd hát szaporán, talán követségül; — Kül­dettek én hozzám valamely nemzettől!

Szolga: A király követségül küldött tihozzátok; — Bejöhet­tek immár parancsolatából!

Első pásztor: Nyics ajtót, jó gazda, légy jó készülettel; — Mert pásztorok jöttek hozzád sietséggel; — József és Mária a kis­ded Gyermekkel.

Szent József: Adjon az Ur Isten e házba jónapot! — Sok sze­rencsénk között, üdvös állapotot; — Törölje el mi rólunk ostorozó népét; — Tartson meg az Isten, édes jó királyom!

Nagy Király: Tartson meg, barátom, Téged is, kívánom!

Szent József: Felséges Királyom, fogadj bé házadba; — Bár egy éjszakára, jó fizetést adok.

Nagy Király: Kedves jó barátom, szállást nem adhatok, mert urakból való vendégeket várok; — A városon kívül vagyon egy istálló; — Ily szegénynek, mint tü, szállásnak az is jó.

Szent József: Nohát, édes jegyesem, induljunk más útra; — Talán meg fog szánni az egek ura.

Mária: Nem bánom, jegyesem, akármerre menyünk; — Mert látom, hogy itt mindentől megvetettünk; Szerelmes Jézusom, méhemnek gyümölcse; — Az Atyaistennek kedves szép jegyese; — Ha engem választottál a Te születésedre; — Szűz tejem kívánod felnevelésedre; — Szerelmes anyádat ne hagyd hát ennyire!

Nagy Király: Tü hát mit akartok s mit kíván szívetek; — Ily felrakott móddal, hová igyekeztek?

Szent József: lm azért jöttünk tü hozzátok; — Ha engedelmes­séggel megszánnátok és egy kevéssé nyugodni hagynátok; — Mert úgy elfáradtunk, hogy alig állhatunk!

Nagy Király: Istené a szállás, itt lehet nyugodni; — Fáradságtokat itten kimulatni.

Első, második pásztor: Hopp, szűz badé rajta, rajta, nyugod­junk e helybe, míg a hajnal csillag fel kel az égre!

Harmadik pásztor: Nem bánom, nyugogyunk, mert úgy elfá­radtunk; — A nagy jövés miatt alig állhatunk.

Szent királyok (énekelnek): lm, ahol a zsidók királya ma szü­letett; — Ez új csillag nekünk napkeletről feltetszett, — A szív vezetett.

Első szent Király: Óh, én édes Jézusom! Világvégiről jöttünk. Te tiszteletedre ezen csillag által idevezettettünk, — Három aján­dékot néked által adunk; — Hogy örökre légy nekünk oltalmunk! (Átadva az ajándékot.) Tiszta szívem öléből, vedd aranyom kegyel­memből, vedd ezt Uram, amit neked adhatok, tiszta szívem rejtekéből adhatok!

Második szent Király: Keblünk lángja mind fel lobog, szivünk oly annyira dobog, mint timényem (tömjén) szent illata oly mago­sán terjed, úgy lelkem Istenhez búzgó imádsággal terjed.

Harmadik szent Király: Üdvözlégy, új király, a Te szerelmed­ből, — Ide vándoroltunk igen messze földről; Ajándékba hoztam tiszta szívem s mirhám,–  Mert, ha vennéd, édes lelkem is odaadnám; — Kérjed szent Atyádat, ott fenn az egekben, — Hogy minket a földön áldással tetézzen!

Szolga: Ti, kegyes királyok, hadd szóljak én egyet, — Mert eszemen vagyok, nem ettem vad meggyet; — Hat puszta faluban sincsen oly fajankó, — Még az én ajkamon sem járt a vaskankó; — Bejártam Erdélynek minden szege-lyukát, — Még sem ada nékem senki csak egybatkát; — Ahogy hallottam Heródes nagy haragját, az új király ellen feneti a kardját.

Angyal: Ti, kegyes királyok, hadd szóljak én: Menjetek más útra, de Heródes felé. (Máriához.) Üdvözlégy Mária, Isten-ember anyja; — Mennyből küldettem le szent segedelmedre.

Mária: Mennyél hát, adj hírt a nyájnál lévő pásztoroknak, — Hogy jöjjenek ők is imádságra úroknak.

Angyal: Glória (stb.) Dicsőség mennyben az Istennek (stb. Pásztorokat serkentve.) Serkenj fel, Istennek választott serege, — Semmit ne is késsél Jézus eleibe, — Mostan talpra állni Ő dicsé­retére, — Jöjjetek, mert most siet Jézus Jeruzsálembe!

Első pásztor: Jaj, jaj, mit láték álmomban, mit hallék az Isten angyala nékem megjelent; — Én nem tudom ördög-e, vagy angyal, azon kételkedem, de hogy Jézus született, aztot nem hihetem, de én azon elmém nem epesztem, inkább e pucokra a fejemet leteszem.

Angyalok (énekelnek): Keljetek fel pásztorok, kik nyáj mel­lett jól vigyáztok, mert született az éjszaka ti szabadítotok!

Harmadik pásztor: Auz, moj Koridon, az angyal énekel; én úgy látom, hogy tü néktek még az Isten sem kell!

Első, második pásztor: No, ugyan, nem no!

Első pásztor: Szkoale, auz pakuláre, serkenjetek hamar. Csákó dárutáté. Álmomba mit láték? Megmondjam, dádé?

Második, harmadik pásztor: Ásá, zó!

Első pásztor: Hogy Jézus született, kriz mojfatáte rugete mosoule, — Kedves pakulárok, keljünk fel s lássuk azon szépéneklést, — Kit fülemmel hallék angyali szép zengést!

Második pásztor: Nem bánom, keljünk fel azon éneklésre, mert a hajnal csillag feltetszett az égre.

Harmadik pásztor: Nem bánom, menjünk el, de ne üres kézzel; vigyünk ajándékot neki, amit lehet. Nem bánom, menjünk el e szép éneklésre, mert a hajnalcsillag feltetszett az égre!

A pásztorok mind (énekelnek a jászolnál): Kisded gyermek, nagy királyunk, im neked térdet hajtunk! Barmok között feküd­tél, pásztoroktól tiszteltettél, Én viszek egy báránykát, a másik egy sajtocskát, a harmadik egy ristejet; Ezzel kedvet nyerhetnék, örömmel visszatérnénk!

   Mária (énekel): Serkenj fel, Fiam, pásztorok eljöttek, kik szent angyalidtól Te hozzád küldettek, Te hozzád küldettek!

A pásztorok mind (énekelnek a jászolnál): Mária, könyörögj érettünk, hogy e világból boldogan kimenjünk!

Első pásztor: Dícsértessék Krisztus, Istennek fia, — Aki el­küldetett ez árnyék világba, szegény bűnösöknek a váltságára! — Én első pásztor vagyok, Jézuskám, egy báránykát adok! — Vedd jó szívvel, kérlek, mert jó szívvel adom!

Második pásztor: Vez reám, Vazul pier máre én fejő pásztor vagyok, károkat vallottam, mert a juhaim mind megdöglöttek s még az esztenában fű sem termett, sem a kősziklákon, még es a Jézuskámnak egy sajtocskát adok, vedd jó szívvel, mert jó szívvel adom!

Harmadik pásztor: Ó, vájdemine sidemine, szerácse ficsore, hát én immán mit adjak, no, én az egész nyáron mind munatorkodtam s amit akkor kaptam, mindent megittam, nekem egyebem nincs szegénységemnél, még is Jézuskámnak egy kis tejet adok! Vedd jó szívvel, kérlek, mert jó szívvel adom!

Mária: Köszönöm, fiaim, mindhárman tinéktek, kívánom, hogy mennyben örvendezhessetek, mindnyájan mennyei koszorút nyer­jetek és véghetetlen örömben éljetek!

Első pásztor: Auz, moj fortate, édes pakulárok, mivel az új királyt nagy örömmel láttuk; Facse egy jó muzsikát, kedves pakulá­rok, jó barátok.

A pásztorok mind: Nohát a vén unzsás is fújja a furulyát, kiki járja a táncot, ne kímélje talpát, egy csinos muzsikus megér ám egy krajcárt, azért billegtethetsz egy hajnali nótát!

Első pásztor: Zsuke binye, moj, fortáte, zsuke binye, maj, mokára, Zsuke binye, moj, mosule! — Auz, moj, fortate, édes pa­kulárok, induljunk más útra, — kedves jó barátom, még a szom­szédba jó emberek laknak, kik minket házuktól, tudom ki sem zárnak.

Második pásztor: Édes pakulárok, még a gazdától útravalót várok.

Harmadik pásztor: Ho, hó, e gazdának bácsa én voltam tavaj es, bizony jó gazdám volt ő nékem akkor is, mert ha százszor kér­tem, nem adott egyszer is, de most látom, megtőti még a csuklyá­mat is.

A pásztorok mind: Immár minket, jó gazda, ha elküldesz utunkra; — Istennek áldása szálljon a házadra! — Egy-egy pohár jó borral dudolgatnánk jó móddal, jó szívünk, víg kedvünk újulást úgy várna. Huszaskákat majd adnak, tallérkákat leraknak, sodorral kolbásszal útba igazítnak!

Nagy Király (végköszönet): Érdemes híveim s mind, kik itt rálátok, — Köszönjük, hogy minket vígan fogadátok, — Úgy vélem, hogy ebből rosszat nem hallátok, — Melyért a Jézusnál legyen ko­ronátok. — Itten láttátok Isten szent Fiát, — Ki szűztől született hideg istállóban, — ökör, szamár között a hideg jászolba, — Ringó bölcső helyett kórós szénában. — Dicsőség, dicséret a kisded Jé­zusnak, aki átvette terhét mind a nagy világnak, áldás Szent Jó­zsefnek és Szűz Máriának! — Mi megyünk, ti pedig velünk a Jézust áldjátok, — És őtet örökké felmagasztaljátok. — Ti pedig, jó gazdák, kik szállást adátok, a Jézus áldása szálljon tireátok. — Semmi­féle átok ne férjen hozzátok. Mű pedig elmegyünk s vígan marad­jatok! (Elindulva éneklik): Elindul a József a Szűz Máriával. Isten­nek erejéből terhes mátkájával. („Ím midőn mindeneket" című ének 3. versszakától.)

Kászonújfaluban a betlehemes szereplők: a nagy Király = Heródes, Háromkirályok = Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, József, Mária, két angyal, 3-4 pásztor, hammaszacskós bottal.A magyar történelem Thermopülai csatájának helyszínén állított 1848-49-es emlékmű, Nyergestető, 2007. Fotó: Benedek Csaba

István- és János-köszöntők. Ajnádon Szent István és Szent János előestéjén a szentekről elnevezett gazdákhoz járnak éne­kelni. Szent énekekkel köszöntik a gazdát, az ének végén a megvendégelésre célozva: „Tudom, disznót jót öltetek, kolbászt is jót töltöttetek, ha nem adtok belőle, használjátok egészségben!"

Aprószentekről.[5] Ajnádon délelőtt a gyermekek, délután a legé­nyek járnak. A vesszőzést egy bevezető verssel kezdik: „örvende­tes nagy nap Krisztus születése, melyben Szent István életét végezte, Szent János pediglent példáját követte. Mi is elindulánk Heródes nyomdokán, se nem botokkal, se nem fegyverekkel, ha­nem egy kis hajlangós vesszővel. Gazduram, egy kis tormát hoztam, szabad-e elosztani?" A vesszőzés közben: „Aprószentek, Dávid, Dávid, Ambrus Dávid, Fénya Dávid stb.” (Az a lényege, hogy minél több Dávidot mondjanak bele.)

Csíkgöröcsfalván aprószentekkor a szokott beköszöntő után a következőket mondják: „Disznófejhez tormát hoztunk s ha a gazda megengedi, elosztogatjuk!" A gazda a vesszőzésnél: „Aprószentek. Szent Dávid, éljen az úr sokáig! Járjon pénzben bokáig, fehér ing­ben s gagyában s hargas szárú csizmában!" A családtagok vessző­zésénél: „Aprószentek, Dávid, Dávid, hegyen lakik, korcsolyázik! Elromlott a korcsolyája, hazaviszi, megcsinálja! — Fúrja, faragja s mégis faragatlan hagyja!"

Csíkszentimrén fiatal férfiak a komájukhoz vagy a szomszéd­hoz, a legények a lányokhoz, a gyermekek pedig csoportosan (3—4-es) csaknem az egész falut bejárják. A szokott vers első felét a felnőttek, a második részét a gyermekek mondják. Mondják még a következő verset is: „Telekpatakába, felnőtt bogáncskóró, Tu­dom, gazduramból nem lesz királybíró!“ „Nem még korombíró se“— hangzik a válasz. Csíkszentgyörgyön a vesszőzés előtt még a következőket mondják: „Egy kis mustármagot hoztam, elszabad-e hinteni?" Szentmártonban sajátos mondóka a következő: „Eljött Aprószentek szürke szakállával, Fenyegetett engem egy darab kolbásszal.  Nem kell nekem kolbász, csak egy darab ka­lács; Ha nincs az asztal fiába, van a kamarába!"  Kászonújfaluban a felnőttek rokojába öltöznek, fejükre szalmakalapot tesznek és fonott rózsafavesszőkorbáccsal járva, a következő verset mond­ják: „Eljött Aprószentek szürke szakállával, Fenyegetett engem hatágú korbáccsal, Nem kell nekem korbács, Csak egy darab kalács. Ha nincs az asztalba, Van a kamarába, Ha nem ad az asszony (leány), hulljon el a haja".

Backamadarasi ház kódisállással, 2007. Benedek Csaba fotójaÚjévi szokások. Ajnádon egy szál fával lépnek be a házba. Csíkgöröcsfalván újév reggelén galuskákat készítenek és mind­egyikbe egy cédulára írt nevet tesznek. Az így elkészített galuská­kat a vízbe teszik, amelyik a leghamarább a víz színére jön, azt kibontják, a papíron lévő név a leány jövője. A felbukkant nevet viselő legényhez megy férjhez a lány.  Csíkszentimrén egy-egy tízes fiataljai csoportosan éneklik a házak ajtaja előtt: „Mennyben uralkodó véghetetlen Fölség, — Aki idők előtt vagy örök istenség! –Mi elődbe hálaadással, fohászkodással járulunk, isteni kegyes­ség. — Te hatalmas kézzel forgatod az időt, — Bölcsen igazgatod a szökő esztendőt. — Tőled függnek a jövendők, várván kegyelmedet. –Te őriztél minket a múlt esztendőben, — Adván egészséget és erőt testembe. — Nem vitt minket ő hatalmas hálójába, ne essünk tőrébe. — A Te szent kegyelmed velünk munkálkodott s minden dol­gainkban, minket igazgatott. — Életünk s ruházatunkat, minden fogyatkozásunkat, — Rendezéd sorsunkat. — Átaltettél minket az új esztendőbe. — Életünket nyujtád ezzel több időkre. — Végy min­ket szárnyaid alá, — Gondviselő kezed alá. — Ne essünk veszélybe. – öltöztess fel minket amaz új emberbe; — Szentelj meg bennün­ket, hogy legyünk kedvedbe. — Hogy az ó-embert levessük, az újat szentül kövessük! Legyünk szerelmedben. — Add meg nekünk azt az új mennyegzős ruhát, — Melybe felöltözvén, asztalodnak jobbján Teveled lehessünk, — Házadból ki ne vettessünk: — Halljuk Urunk szavát! — Irgalmasságodnak táplálj kegyelmével, — Gondviselésednek itass vizeivel, — Hogy ama boldog szolgád szerint, — Az esz­tendőt vigyázással töltsük, félelemmel, félelemmel. — Az új esztendőben, jegyezd el lelkemet, — Szerelmed jegyével, — Készíts el bennünket, hogyha a végóra talál, — Ne kövessen örök halál. — Vedd hozzád lelkünket! Vedd hozzád lelkünket!”

Újév napján ezzel köszöntenek be a házakba: „Adjon Isten bort, búzát és békét! — Fakassza ez újév az élet békéjét!“ Kászonújfaluban éjfélkor és reggel köszöntik az új évet. Ilyenkor éneklik: „Új esztendő, új az idő ... “

Vízkereszt ünnepe— a házszentelés. Ajnádon vízkeresztkor a házszentelés alatt minden családtag kezében egy gyertya ég. A vidimuszok (a papnak segédkező gyermekek) belépéskor a követ­kezőket mondják: „Láttuk az Ur csillagát napkeletről feljönni és mi is elindulánk az Ur imádására". Kimenetelkor pedig így bú­csúznak: „Áldás, békesség maradjon e háznál és a benne lakóinál." Ha a lányos háznál a leánytól nem kapnak cérnát, kigunyolják őt: „Rossz fonó, délig aluvó, pocokheverő taligán vigyenek férhez!" Ha cérnát kapnak, megdicsérik a leányt: „Jó fonó, hajnalban fel­kelő, hat lón, hat hintón vigyenek férjhez!" Papnak a nagy víz­kereszti gyertya mellé tojást adnak és húsvéti bárányt ajánlanak, a kántornak tojást, a harangozónak és vidimuszoknak pénzt adnak. A szertartás után a papot kikísérik égő gyertyával, „hogy nagyobb legyen a kender". Csíkgöröcsfalván, mint jellegzetességet említjük meg, hogy a papnak három tojást adnak a háromkirályok emlékére. Kászonújfaluban a csengettyűs így búcsúzik el a házaktól: „Most Isten veletek, — áldott jó emberek, — kik a szentkeresztnek szál­lást engedtetek, — az ő szent áldása s a mennyei béke, — marad­jon veletek most és mindörökké!"

Gyertyaszentelő. Ajnádon a gyertyaszentelői gyertyával „meg­kerítik" a beteget, hogy meggyógyuljon. Kászonfeltizen, ha ezen az ünnepen a szél a gyertyát kifújja és az eszterhéj csepeg, rossz tavasz lesz.

Mátyás apostol napja.[6] Szent Mátyás apostol ünnepével kap­csolatban Szentmártonban az a hiedelem járja, hogyha a Szent nap­ján nem indul meg a jégzajlás, a jégtörő szent csákányát éleztetni adta két hétre. Ajnádon azt tartják, ha Mátyás előtt enyhe az időjárás, az apostol napjára kemény, fagyos idő lesz, ha pedig hidegek járnak, Mátyásra megenyhül az időjárás.

Forrás:

Székely László: Ünneplő székelyek. Adatok a székelység vallásos néprajzához. Csíkszereda, 1944. 4-14.Téli út Kézdivásárhely és a Kászoni-medence között. 2007. Benedek Csaba fotója


1   A kereszténység előtti időben a téli napfordulat a szerelmi varázslatok ideje. A kereszténység felvétele után a néphit a maga babonás kívánságait a szentekkel hozta kapcsolatba. Mivel Szent András napja a téli napfordulat idejére esik, a nép az ő nevével hozta kapcsolatba a szerelmi varázslatok maradványait. (Bálint: Né­pünk ünnepei. 100.)

2   Luca napja szintén a téli napfordulóra esik. Ilyenkor az éj­szakák a leghosszabbak s mivel a gonosz legártalmasabb az éjsza­kákban a Luca-napi szokásoknak elhárító célzata van. Luca napja kapcsolatos a szerelmi varázslatokkal is. (Bálint: i. m. 108. Eth. 52: 19. Magyarság Népr. IV. 338. Roheim Géza: A lucanév. Ért. 1915— 16.)

[3] A karácsonyéjféli eledelek szintén az pogány napfordulati áldozati lakomáknak a maradványai. A keresztény ember azonban ezeknek a dőzsölő lakomáknak eledeleit a kis Jézus áldásának el­nyerése végett böjti eledelekké tette. (Bálint: i. m. 120. Ethn. 43:15— 52:19.)

[4] A betlehemes játék legegyháziasabb, változatosabb Csíkban. A régi pogány napfordulati pásztortáncoknak egy részét sikerült a betlehemezéshez idomítani. (Magyarság Népr. III. 296.) Csíkban különben egy csíksomlyói iskolákból kiindult és egy egészen népi betlehemes játékot találunk. Az előbbiben sok egyházi latin kifejezés van, az utóbbiban a pásztoréletből vett oláh szavak nyomaira bukkanunk.

[5]A korbáccsal való aprószentekelés részben a gonosz elűzé­sét, részben pedig termékenység elősegítését, növekedését célozza. (Bálint: i. m. 146. Népr. Ért. 31:114; Ethn. 52:15.)

[6] Szent Mátyás apostol jelképe a szekerce. A nép képzelete a szent jelképét és a közeledő tavaszi jégzajlást kapcsolatba hozta: az apostol a szekercéjével töri meg a tél erejét (Bálint i.m. 178)

Módosítás dátuma: 2016. december 26. hétfő, 09:16