Ünneplő székelyek.
Adatok a székelység vallásos néprajzához.
Előszó
A székely nép kemény munkával keresi meg kenyerét. Életének nagy része mezőn, erdőn telik el a nehéz, megfeszített munkában, mit a történelmi hivatás tudatában, nem zúgolódva, hanem valami természetes megnyugvással végez. A székely ember a magyar munka hőse.
De bármennyire is kitölti testét, lelkét a munka ritmusa, szinte gyermeki örömmel várja az ünnepet, amikor teste megpihenhet és lelke elidőzhetik a természetfeletti világban.
A székely azonban az ünnep alatt sem szakad el teljesen munkahelyétől; az erdők és mezők ihletét, heti benyomásait beleviszi ünnepeibe is úgy, hogy az ünnep életének tükörképe: benne oldódik fel a hét fáradalma, felcsillan az új lehetőségek álma.
Ünneplő lelkét teljesen átfogja az egyházi év három ünnepköre: karácsony, húsvét és pünkösd.
Népünk ünneplő lelkét figyelte meg az a tizenkét diák, akiket ebben az évben szerveztem a Csíkszeredai „Segítő Mária“ gimnázium kongregációjának néprajzi szakosztályába. Csaknem egyévi közös munkánk eredménye ez az adatgyűjtés. (Más irányú néprajzi munkánkat kongregációnk „Határőr“ című értesítőjében közöltük.)
Hiszem, hogy ez a mű buzdításul szolgál az ő további munkájukhoz és előbbre viszi az eddig mostohán kezelt vallásos néprajz ügyét.
Csíkszereda, 1943. Mindenszentek.
A karácsonyi ünnepkörrel kapcsolatos szokások
A karácsonyi ünnepkör a megpihenés és a népi ünneplés gazdag időszaka. A munkából felszabadult lélek mélyén ekkor születnek a szebbnél-szebb szokások, melyek már ősidők óta sok boldog percet szereznek a munkában kifáradt népnek. Az egész ünnepkört egy csodás melegség hatja át. Az elfáradt ember ilyenkor érzi, hogy Isten szeretetében és őseinek szokásaiban érdemes élni!
Szent András napja.[1] Ajnádon Andráskor a farkasok „lakodalmaznak". Kászonújfaluban a lányok böjtölnek, hogy meglássák jövendő férjüket. Ajnádon „Katalin tiltja, András megpecsételi a zöld farsangot!"
Miklós-nap. Csíkszentimrén, Kászonújfaluban,ha Miklós napján fú a szél, az egerek mind elpusztulnak.
Luca-napi szokások.[2] Csíkmadarason a jobbmódúak Luca-lepényt sütnek és kiosztják a szegények között. Ajnádon ha Luca-napján a juhtartó gazdák házába először nő lép be, akkor abban az évben mind nőstény bárány lesz, ha pedig férfi jelenik meg a küszöbön, hím-bárányok lesznek. Luca-napján különben megkezdik a Luca-szék készítését. Ez karácsonyig tart és annyiféle fából készítik, ahány nap van Lucától karácsonyig. A hozzávaló fát úgy kell elhozni az erdőből, hogy vízen ne kelljen átjönni. Ebbe a székbe nem szabad szeget verni; vas kellék sem lehet benne. A széket karácsonykor elviszik az éjféli misére és ha ott ráállanak, megláthatják a boszorkányokat, akik az embert megrontják. Csíkgöröcsfalván, Csíkszentimrén, ha fiúgyermek megy be először a házba, abban az évben bikaborjú lesz, ha pedig leányka, akkor ünő. Ezért a gyermekek ilyenkor „lucálni" járnak. Csíkszentgyörgyön Luca estéjén maszkurának öltöznek és házról-házra járva, lisztet, tojást, zsírt, vajat, mákot kéregetnek. Másnap ebből nagy „vacsorát" rendeznek (Luca-napi vacsora).
Szent Tamás napja. Ajnádon Tamás napját „disznóölő Tamásnak" nevezik. KászonújfalubanTamás napjával kapcsolatban az a mondás járja: „Télbe Tamás, nyáron nyomás, őszvel s tavaszval disznótúrás!"
Szállás-keresés. Csíkdelnén legények viszik a szentcsalád képét és a házi oltárra teszik; a szokott általános jellegű imádságok végzése után megköszönve a szállást, tovább állnak.
Éjféli mise. Ajnádon az éjféli misén minden családból legalább egynek jelen kell lennie. Aki otthon maradt, annak virrasztania kell „Mária radináján", mert a Szent Szűz is virrasztótt szent Fia felett. Éjféli mise után két-három ember megindul legközelebbi barátjához „énekelni". Közben újabb és újabb csoportok csatlakoznak az énekelőkhöz, úgyhogy reggelre 30–35 ember is összeverődik. Csíkgöröcsfalván az éjféli mise közben egy leányka az alábbi éneket énekli: „Szerencsés óra, boldog éjszaka, — Melyben Jézus megszületet, — A mi váltságunkra eljött; — Szerencsés óra, boldog éjszaka! 2. Szerencsés óra, boldog éjszaka; — Az angyalok énekelnek, — Dicsőség mennyben Istennek. — Szerencsés óra, boldog éjszaka! 3. A Szűz Mária, Dávid leánya, — Jézust méhében hordozá, — És őt e világra hozá. — Szerencsés óra, boldog éjszaka! 4. Sötét éjfélben, nagy csendességben, — Az Ur Jézus megszületett, — S a mi váltságunkra eljött! — Szerencsés óra, boldog éjszaka!”
Csíkszentimrén karácsony éjszakáján „lőnyét" esznek (Ezt úgy készítik, hogy a felszentelt kalácsot cukros vízbe mártják, mákkal lehintik és kalács formába illesztik). Csíkszentgyörgyön, aki az éjféli miséről otthon marad, elkészíti „Mária radináját". A szentmiséről hazajövet mindnyájan ebből esznek. A harangszókor a marháknak is adnak belőle.[3] Csíkgöröcsfalván a pásztormisére leginkább a gyermekek mennek el. Kászonújfaluban „kántálni" régebben a falu fiataljai jártak, ma inkább a cigányok járnak. Csíkszentimrén a komák egymáshoz járnak „kántálni".
Csíki betlehemes játékok.[4] Ajnádon a betlehemezéshez ügyes fiúkat és lányokat választanak, még pedig Szent Józsefet, Máriát, 1 angyalt, 1 királyt, 5 pásztort, két szolgát, (összesen 11 fő). Az éjféli és pásztormisén jelennek meg először. Utána reggeliznek, majd megindulnak a betlehemezésre. Először a pap házában játszák el a betlehemet, majd a falu végén megkezdve, végig járják a községet. A szolga elől jár és megérdeklődi: „be engedik-e a betlehemet?“ A betlehemesek jellegzetes alakja a legutolsó pásztor. Neve „csacsi" vagy „hammas". Míg a többiek játszanak, ő megdézsmálja a kamrákat, pincéket. Ő viszi a kapott ajándékot is. Azonkívül meg kell tanulnia mindenkinek a szerepét, mert ha valaki megbetegszik a szereplők közül, neki kell beugrania.
Kászonfeltízen a betlehemezők előtt egy szállástkérő „vőfő“ jár. Kászonban a szokott szereplők a következő betlehemes játékot mondják:
Nagy Király: Dícsértessék a Krisztus, az Istennek Fia, akik elküldettek ez árnyék világba, szegény bűnösöknek az örök világosságra. — De mihelyt születik, aztot megtudhatom, azt mindjárt én is, — Királyi pácám alá, hatalmamba zárom, de hogy új Király legyen, aztot nem akarom! — S midőn született volna Jézus Juda Betlehemben, a Heródes Király napjaiban, ime mágnások jövének napkelet felől Jeruzsálembe s mondván, hol vagyon, aki született a zsidók királya, mert láttuk csillagát napkeleten és imádni jöttünk őt! — Ezt hallván Heródes Király, igen megháborodék és vele együtt egész Jeruzsálem. — Heródes Király azonnal összegyűjté a Papi fejedelmeket és az írástudókat s tudakozván tőlük, hogy hol vagyon, aki született, a Krisztus. Ezek pedig mondának neki: Juda Betlehembe, mert így íratott meg a Próféta által. — Azonnal keresni kezdték a gyermeket s meg találván az ő édesanyjával, Máriával, leborulván imádók őt! — Az érdemes gazdát, hogy egészségben találtam, én azon örvendek, szívemben áldja meg az Isten e gyarló életet.
Első szent Király: (zörget).
Király szolga: Kedves jóbarátom, mondd meg, hogy ki lehetsz, a Király ajtaján, hogy így igen zörgetsz?
Első szent Király: A világ végéről jöttük a tiszteletedre! Eressz bé házadba, bár egy éjszakára.
Szolga: Lépjél egy kevéssé az ajtómon belül, — Kérdezzelek ki állapotod felől.
Első szent Király: Dícsértessék Jézus, miként a próféták Jézust úgy tisztelték, — Úgy a szentatyák is imádva köszönték, — Téged is jó gazda, egész házi nőddel, — Áldjon meg az Isten, ezt kívánjuk szívvel. — Jónapot s örvendünk nagy hatalmú Király, — Ha megjelentünk, egészségben talál. — Ezen csillag által ide vezettettünk. — Juda Betlehembe csillag tűnt az égre; — A szent jelenetnek vezessél helyére!
Nagy Király: Nem tudok, barátom, én szent jelenetet, — Sőt, tőletek várok holmi jelenetet!
Második szent Király: Hát fenségednek nincsen értelmében, — Hogy Király született világ védelmére, — Juda Betlehembe csillag tűnt az égre, — Minnyán mennyünk hát az ő tiszteletére.
Nagy Király: Juda Betlehembe, ha Király született, — Az mostanáig, nekem hírre nem tétetett! — Ha feltaláljátok, nékem jelentsétek, — Látogatására magam is elmegyek!
Harmadik szent Király: Ha sértésedre volt, nagy Király, ittlétünk, — Arról mind hárman engedelmet kérünk, — Az új királyt keresni indulunk. — Három ajándékot néki által adunk, — Hogy őrökre legyen nékünk oltalmunk.
Szent József (koppant): Felséges királyom, nyisd meg az ajtódat, — Ereszd be házadba szegény barátodat, — Ne engedd meghalni teremtő Uradat!
Nagy Király: Parancsolom, szolgám, néked sietséggel, — Lásd meg, hogy ki zörget ajtómon olyan bátor szívvel; — Mert király ajtóján őrző szokott állni, — Hol ott mindenkinek nem is szabad járni!
Szolga: Ki vagy, honnan jöttél? Miféle ember vagy? — Feleletet nékem ezekre mindjárt adj!
Szent József: Szegény utón járó, idegen jövevény; — A bemenetelről audienciát kér!
Szolga: Légy hát vesztegségbe; — Mindjárt bejelentem őfelségének! (A királyhoz.) Felséges királyom, parancsolatodra, — Mind leghívebb szolgád, eljártam azokban.
Nagy Király: Miféle újságok vannak a városon? Mondd meg hát hiv szolgám, nékem bizonyoson.
Szolga: Olyan emberekre találtam ajtódon; — Nem hinném, hogy jönnének a mi országunkból.
Nagy Király: Szólisd hát szaporán, talán követségül; — Küldettek én hozzám valamely nemzettől!
Szolga: A király követségül küldött tihozzátok; — Bejöhettek immár parancsolatából!
Első pásztor: Nyics ajtót, jó gazda, légy jó készülettel; — Mert pásztorok jöttek hozzád sietséggel; — József és Mária a kisded Gyermekkel.
Szent József: Adjon az Ur Isten e házba jónapot! — Sok szerencsénk között, üdvös állapotot; — Törölje el mi rólunk ostorozó népét; — Tartson meg az Isten, édes jó királyom!
Nagy Király: Tartson meg, barátom, Téged is, kívánom!
Szent József: Felséges Királyom, fogadj bé házadba; — Bár egy éjszakára, jó fizetést adok.
Nagy Király: Kedves jó barátom, szállást nem adhatok, mert urakból való vendégeket várok; — A városon kívül vagyon egy istálló; — Ily szegénynek, mint tü, szállásnak az is jó.
Szent József: Nohát, édes jegyesem, induljunk más útra; — Talán meg fog szánni az egek ura.
Mária: Nem bánom, jegyesem, akármerre menyünk; — Mert látom, hogy itt mindentől megvetettünk; — Szerelmes Jézusom, méhemnek gyümölcse; — Az Atyaistennek kedves szép jegyese; — Ha engem választottál a Te születésedre; — Szűz tejem kívánod felnevelésedre; — Szerelmes anyádat ne hagyd hát ennyire!
Nagy Király: Tü hát mit akartok s mit kíván szívetek; — Ily felrakott móddal, hová igyekeztek?
Szent József: lm azért jöttünk tü hozzátok; — Ha engedelmességgel megszánnátok és egy kevéssé nyugodni hagynátok; — Mert úgy elfáradtunk, hogy alig állhatunk!
Nagy Király: Istené a szállás, itt lehet nyugodni; — Fáradságtokat itten kimulatni.
Első, második pásztor: Hopp, szűz badé rajta, rajta, nyugodjunk e helybe, míg a hajnal csillag fel kel az égre!
Harmadik pásztor: Nem bánom, nyugogyunk, mert úgy elfáradtunk; — A nagy jövés miatt alig állhatunk.
Szent királyok (énekelnek): lm, ahol a zsidók királya ma született; — Ez új csillag nekünk napkeletről feltetszett, — A szív vezetett.
Első szent Király: Óh, én édes Jézusom! Világvégiről jöttünk. Te tiszteletedre ezen csillag által idevezettettünk, — Három ajándékot néked által adunk; — Hogy örökre légy nekünk oltalmunk! (Átadva az ajándékot.) Tiszta szívem öléből, vedd aranyom kegyelmemből, vedd ezt Uram, amit neked adhatok, tiszta szívem rejtekéből adhatok!
Második szent Király: Keblünk lángja mind fel lobog, szivünk oly annyira dobog, mint timényem (tömjén) szent illata oly magosán terjed, úgy lelkem Istenhez búzgó imádsággal terjed.
Harmadik szent Király: Üdvözlégy, új király, a Te szerelmedből, — Ide vándoroltunk igen messze földről; Ajándékba hoztam tiszta szívem s mirhám,– Mert, ha vennéd, édes lelkem is odaadnám; — Kérjed szent Atyádat, ott fenn az egekben, — Hogy minket a földön áldással tetézzen!
Szolga: Ti, kegyes királyok, hadd szóljak én egyet, — Mert eszemen vagyok, nem ettem vad meggyet; — Hat puszta faluban sincsen oly fajankó, — Még az én ajkamon sem járt a vaskankó; — Bejártam Erdélynek minden szege-lyukát, — Még sem ada nékem senki csak egybatkát; — Ahogy hallottam Heródes nagy haragját, az új király ellen feneti a kardját.
Angyal: Ti, kegyes királyok, hadd szóljak én: Menjetek más útra, de Heródes felé. (Máriához.) Üdvözlégy Mária, Isten-ember anyja; — Mennyből küldettem le szent segedelmedre.
Mária: Mennyél hát, adj hírt a nyájnál lévő pásztoroknak, — Hogy jöjjenek ők is imádságra úroknak.
Angyal: Glória (stb.) Dicsőség mennyben az Istennek (stb. Pásztorokat serkentve.) Serkenj fel, Istennek választott serege, — Semmit ne is késsél Jézus eleibe, — Mostan talpra állni Ő dicséretére, — Jöjjetek, mert most siet Jézus Jeruzsálembe!
Első pásztor: Jaj, jaj, mit láték álmomban, mit hallék az Isten angyala nékem megjelent; — Én nem tudom ördög-e, vagy angyal, azon kételkedem, de hogy Jézus született, aztot nem hihetem, de én azon elmém nem epesztem, inkább e pucokra a fejemet leteszem.
Angyalok (énekelnek): Keljetek fel pásztorok, kik nyáj mellett jól vigyáztok, mert született az éjszaka ti szabadítotok!
Harmadik pásztor: Auz, moj Koridon, az angyal énekel; én úgy látom, hogy tü néktek még az Isten sem kell!
Első, második pásztor: No, ugyan, nem no!
Első pásztor: Szkoale, auz pakuláre, serkenjetek hamar. Csákó dárutáté. Álmomba mit láték? Megmondjam, dádé?
Második, harmadik pásztor: Ásá, zó!
Első pásztor: Hogy Jézus született, kriz mojfatáte rugete mosoule, — Kedves pakulárok, keljünk fel s lássuk azon szépéneklést, — Kit fülemmel hallék angyali szép zengést!
Második pásztor: Nem bánom, keljünk fel azon éneklésre, mert a hajnal csillag feltetszett az égre.
Harmadik pásztor: Nem bánom, menjünk el, de ne üres kézzel; vigyünk ajándékot neki, amit lehet. Nem bánom, menjünk el e szép éneklésre, mert a hajnalcsillag feltetszett az égre!
A pásztorok mind (énekelnek a jászolnál): Kisded gyermek, nagy királyunk, im neked térdet hajtunk! Barmok között feküdtél, pásztoroktól tiszteltettél, Én viszek egy báránykát, a másik egy sajtocskát, a harmadik egy ristejet; Ezzel kedvet nyerhetnék, örömmel visszatérnénk!
Mária (énekel): Serkenj fel, Fiam, pásztorok eljöttek, kik szent angyalidtól Te hozzád küldettek, Te hozzád küldettek!
A pásztorok mind (énekelnek a jászolnál): Mária, könyörögj érettünk, hogy e világból boldogan kimenjünk!
Első pásztor: Dícsértessék Krisztus, Istennek fia, — Aki elküldetett ez árnyék világba, szegény bűnösöknek a váltságára! — Én első pásztor vagyok, Jézuskám, egy báránykát adok! — Vedd jó szívvel, kérlek, mert jó szívvel adom!
Második pásztor: Vez reám, Vazul pier máre én fejő pásztor vagyok, károkat vallottam, mert a juhaim mind megdöglöttek s még az esztenában fű sem termett, sem a kősziklákon, még es a Jézuskámnak egy sajtocskát adok, vedd jó szívvel, mert jó szívvel adom!
Harmadik pásztor: Ó, vájdemine sidemine, szerácse ficsore, hát én immán mit adjak, no, én az egész nyáron mind munatorkodtam s amit akkor kaptam, mindent megittam, nekem egyebem nincs szegénységemnél, még is Jézuskámnak egy kis tejet adok! Vedd jó szívvel, kérlek, mert jó szívvel adom!
Mária: Köszönöm, fiaim, mindhárman tinéktek, kívánom, hogy mennyben örvendezhessetek, mindnyájan mennyei koszorút nyerjetek és véghetetlen örömben éljetek!
Első pásztor: Auz, moj fortate, édes pakulárok, mivel az új királyt nagy örömmel láttuk; Facse egy jó muzsikát, kedves pakulárok, jó barátok.
A pásztorok mind: Nohát a vén unzsás is fújja a furulyát, kiki járja a táncot, ne kímélje talpát, egy csinos muzsikus megér ám egy krajcárt, azért billegtethetsz egy hajnali nótát!
Első pásztor: Zsuke binye, moj, fortáte, zsuke binye, maj, mokára, Zsuke binye, moj, mosule! — Auz, moj, fortate, édes pakulárok, induljunk más útra, — kedves jó barátom, még a szomszédba jó emberek laknak, kik minket házuktól, tudom ki sem zárnak.
Második pásztor: Édes pakulárok, még a gazdától útravalót várok.
Harmadik pásztor: Ho, hó, e gazdának bácsa én voltam tavaj es, bizony jó gazdám volt ő nékem akkor is, mert ha százszor kértem, nem adott egyszer is, de most látom, megtőti még a csuklyámat is.
A pásztorok mind: Immár minket, jó gazda, ha elküldesz utunkra; — Istennek áldása szálljon a házadra! — Egy-egy pohár jó borral dudolgatnánk jó móddal, jó szívünk, víg kedvünk újulást úgy várna. Huszaskákat majd adnak, tallérkákat leraknak, sodorral kolbásszal útba igazítnak!
Nagy Király (végköszönet): Érdemes híveim s mind, kik itt rálátok, — Köszönjük, hogy minket vígan fogadátok, — Úgy vélem, hogy ebből rosszat nem hallátok, — Melyért a Jézusnál legyen koronátok. — Itten láttátok Isten szent Fiát, — Ki szűztől született hideg istállóban, — ökör, szamár között a hideg jászolba, — Ringó bölcső helyett kórós szénában. — Dicsőség, dicséret a kisded Jézusnak, aki átvette terhét mind a nagy világnak, áldás Szent Józsefnek és Szűz Máriának! — Mi megyünk, ti pedig velünk a Jézust áldjátok, — És őtet örökké felmagasztaljátok. — Ti pedig, jó gazdák, kik szállást adátok, a Jézus áldása szálljon tireátok. — Semmiféle átok ne férjen hozzátok. Mű pedig elmegyünk s vígan maradjatok! (Elindulva éneklik): Elindul a József a Szűz Máriával. Istennek erejéből terhes mátkájával. („Ím midőn mindeneket" című ének 3. versszakától.)
Kászonújfaluban a betlehemes szereplők: a nagy Király = Heródes, Háromkirályok = Gáspár, Menyhárt, Boldizsár, József, Mária, két angyal, 3-4 pásztor, hammaszacskós bottal.